Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
1068. december 31, 4 Kedd Év vépi inlerjü egy járás pártvszelöjévsl Visszatekintve az elmúlt észtén-1 vezetői is tegyenek meg mindent, dőre, mindenki tapasztalatot gyűjt: ami tőlük telik. Az iskolákból kihogyan tovább? Ebből a célból kerestük meg Csesztkó Józsefet, a mezőkovácsházi járás pártbizottságának első titkárát, megkérdeztük tőle, sommázva mit mondana járásáról ? — Nem várt eredményeket hozott a mezőgazdaság nálunk is — kezdte Cseszkó elvtárs. — Ügy gondoltuk, az aszályt sokkal jobban megérezzük majd, de a tavaly őszi mélyszántások, és általában a jó agrotechnika minimálisra csökkentette a veszteségeket. Sőt, azt kell megállapítanunk, a termelőszövetkezetek jobban vizsgáztak ez évben, mint állami gazdaságaink. Törődni az emberekkel — Ez meglepő, hiszen az állami gazdaságok inkább gépesítettek és jobban ellátottak képesített szakemberekkel is, mint a tsz-ek. — Így van, mégis kevesebb átlagtermést takarítottak be, főleg kapásokból a termelőszövetkezeteknél. De álljunk meg itt egy percre. A gépesítettség ugyanis sokoldalúbb felelősséggel járna. Ezek között az emberek foglalkoztatottságát is értem. Nos. járásunkban tapasztalható volt egy olyan jelenség, mindenekelőtt az állami gazdaságokban, hogy ez utóbbival nem sokat törődtek. — Mit értsünk ezalatt? — Azt, hogy néhány gazdasági egységünkben nem nagyon fáj a feje a vezetőknek, ha teszem azt a gépesítettség magasabb foka miatt el kell bocsátaniuk embereket. Ez a foglalkoztatottág-hiány kisebb mértékben vonatkozik a termelőszövetkezetekre is, és hogy ne mélyüljön tovább a belső munkanélküliség, a tsz-ek is óvakodnak a gépesítés fokozásától. Helytelenül — azt hiszem ezt mondanom sem kell —, mert a gépesítés egyik alapja a termelési költségek csökkentésének, következésképpen a gazdaságosság növelésének. — No de ez ellentmondást rejt magában. Ha növelik a gépesítést, csökken a foglalkoztatottság, ami amúgy is nagy gond ebben a járásban. Fordulatok a gondolkodásban, gazdálkodásban — Ügy van, nagy gond, éppen ezért együtt kell törni a fejünket, miként lehet kiküszöbölni az ellentmondást és az önköltségek csökkentésével együtt tartani, sőt növelni a foglalkoztatottságot. — A járás vezető szerveinek van erre elképzelésük? — Irányelveink vannak erre és azon igyekszünk, hogy megvalósításuk jelentőségét megértse mindenki. Nemcsak bennünket „szorongasson” a gond, amikor emberek csoportjai munkát keresnek, hanem járásunk gazdasági kerülnek a fiatalok és munkára várnak mindenütt. Mi azt szeretnénk, ne menjenek el járásunkból, hiszen a tsz-ek elöregedése is ezt köve te’i. Ugyanakkor a gépesítés folytán évről évre egyszerűen elbocsátanak embereket, nem megoldás. — Mi hát a kivezető út ebből a helyzetből? — A mezőgazdaiságban az, hogy a vezetők igyekezzenek megtartani az embereket úgy, hogy egyúttal fokozzák a gazdaságos termelést s a gépesítést is. Gondoskodjanak a vetésszerkezet megváltoztatásáról. Csináljanak fordulatot a belterjesség felé, termesszenek a mainál jóval több ipari növényt, aprómagvat, ami Igényit a kézi munkát. Akik itt élnek községeinkben, itt a házuk, családjuk, ezeknek az embereknek itt kell biztosítani évről évre a jobb megélhetőségüket, nem szabad őket a szélrózsa minden irányába szétengednünk. Nem lehet róluk megfej edkezni és gyermekeikről sem. Furcsa tapasztalat, de így igaz, hogy a gépesítés fokozásával együtt nem emelkednek úgy a termésátlagok, ahogy azt várták az állami gazdaságokban. A répatermesztésben például kizá. róiag gépek álltak csatasorba állami gazdaságainkban. Átlagtermésük 170 mázsa lett. A termelő- szövetkezetekben viszont, ahol az egyelést kézi erővel végezték 220 — És más lehetőség is van? — Igen. Űj ipari telephelyek, leányvállalatok létrehozása. Me- zőkovácsházán a Békéscsabai Kötöttárugyár akar felépíteni egy fióküzemet, aminek költségeihez a környező falvak és a járási taEz | nács is hozzájárul anyagilag. Mezőhegyesen a Zománcipari Vállalat ad le új profilt, ugyanakkor az állami gazdaság átadja a ktsz-nek a gépjavító-műhelyét, ami által megnő majd a foglalkoztatottság. — Ha mindez megvalósul, körülbelül hány ember munkába állását lehetne biztosítani? Sok erőt hozzál — A lehetőségek is éppúgy, mint a munkaerőkínálat, évről évre nőnek. Ezért erre pontos választ adni nem lehet. Egyet tudunk. Azt, hogy ezrével fognak jelentkezni az állami gazdaságokba, szövetkezetekbe munkáért és nekünk, mindannyiunknak biztosítani kell a lehetőségeket. Ehhez mindenekelőtt azt a helytelen szemléletet kell száműzni, amelyik nem veszi figyelembe a fenti problémákat és közösen kell törni a fejünket azon, hogy mindenki megtalálja a biztos és évről évre jobb megélhetést — mondta végezetül Cseszkó elvtárs, majd hozzátette: — Ehhez kívánok sok akaraiot és erőt az új esztendőA hang tengeralatti „országútja” f*H mm Varga Dezső mázsa az átlag. Tehát így sem le- j ben járásunk minden dodgozójá- becsülendő a kézi erő, ezt is naik. szem előtt kell tartani. — Nemcsak a mezőgazdaságban gond a foglalkoztatottság, az ipari területen is. Ebben mi a terv? Tervek, perspektívák — Egyrészt a kisipari szövetkezetek fejlesztése közös erővel. Battonyán például a helyi és a járási tanács anyagi segítsége révén s az OKISZ-támogatásból épül majd tovább az asztalos ktsz és enyhíti a község foglalkoztatottsági gondját. Hasonlóképpen szeretnénk a többi szövetkezetét is fejleszteni. Mind Med- gyesegyházán, mind a járási székhelyen lehetőség van a kisipari szövetkezetek bővítésére. Segítené a gond megoldását az a sok jó elképzelés realizálása is, ami szintén előrevinné járásunkban az ipari tevékenységet. Ilyen például az állami gazdaságok közreműködésével egy hulladék- feldolgozó létesítése, melyben kukoricaszárból különböző rostlemezeket és egyebeket készíthetnének. Szó van arról, hogy a járás két kéltetőállomása eggyé olvadna, s az egyikben pár száz asz- szonnyal új profilú termelés indulhatna. Létre akarunk hozni szerviz-állomást is. Sok elgondolás még ugyan cseppfolyós állapotban van, de következetesen törekszünk megvalósításukra. A híradástechnikai műholdak térhódítása ellenére sem szűnik meg a világrészeket összekötő tengeralatti kábelek jelentősége, sőt, tökéletesítésükre egyre nagyobb gondot fordítanak. A több ezer kilométer hosszú kábelbe meghatározott távolságokban olyan erősítőket építenek be, amelyek a kábelen végighaladó jeleket újra és újra életre keltik. Az erősítőket úgy kell megtervezni, gyártani és beépíteni, hogy karbantartás nélkül legalább 25— 30 évig üzemképesek maradjanak a tenger fenekén, hiszen a kiemelésük és megjavításuk rendkívül költséges lenne. Az anyagi szempontokon kívül azt is figyeA Központi Sajtószolgálat novellapályázafának eredménye A Központi Sajtószolgálat által | József: Majd holnap és Jávor Ot- meghirdetett hírlapi tárca- és novellapályázat eredményét tegnap délelőtt hirdették ki a Hírlapkiadó Vállalat klubjában. A zsűri döntése alapján az első díjat, 6000 forintot Bertha Bulcsú: A csütörtökre virradó hajnal c. novellájának ítélteit. A második díjat. 4000—4000 forintot Dávid tó: Bekerített nyaralók című munkái nyerték. A három harmadik díjat, 2500—2500 forintot Csontos Gábor: Kötelek a víz felett, Szakonyi Károly: Főidőben, és Kamondy László: Színésznő a társalgóban című novelláinak ítélték. További tíz művet dicséretben részesítettek. lembe kell venni, hogy meghibásodás esetén a kábelek használhatatlansága pótolhatatlan kimaradásokat okozna a hírközlésben. A képen látható, angol laboratóriumokban készülő erősítő egységek minden lcis alkatrészét arannyal vonják be, s a kábelbe való beépítésük után a kiszorított levegő helyét nemesgázzal töltik ki, hogy a korróziót tökéletes biztonsággal távoltartsák. A szakemberek a sebészeti műtőkre emlékeztető sterilitás mellett végzik munkájukat TÉLI (ejtiir'ő Szünidei rejtvénypályázat Körbe — körbe A kör betűiben egy közmondás rejlik. Ha a megfelelő betűből indultok ki és minden harmadik betűt összeolvassátok, megkapjátok a közmondást Téli fejtörő 7, rejtvény szelvény Hogy élnek ők? Kihez látogassunk? Ezt latolgatjuk Madarász Lászlóval, az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat gyomai üzemvezetőjével. Végül is úgy határozunk, hogy válasszunk egy segéd- meg egy szakmunkást. Hogy is élnek ők? * Tágra nyílt a szemünk, amikor Madarász Lászlóval Kakasék lakásába belépünk. — Jó helyen járunk? — kérdezem a bizonyosság kedvéért. Kakas Lajos mosolyogva nyitja a szobaajtót: — Tessék, fáradjanak beljebb! Itt vár ránk még igazán a meglepetés. A modern bútorok, a szép szőnyegek, a virágok, a kényelem, no meg két és fél szoba... A házigazda a két fiával a Technokid összerakó játékot próbálgatta, mielőtt ajtót nyitott, a gyerekek most önállóan folytatják a „munkát”. Előbb fel kell ocsúdnunk az ámulatból. Tulajdonképpen egészen mást vártunk, mielőtt idejöttünk, nem pedig ilyen gyönyörű lakást. Csak annyit tudtunk, hogy Kakas Lajos betanított munkás az üzemben, akinek az átlagkeresete 1700 forint. Ebből — no meg az 510 forint családi pótlékból — él a felesége, két kisfia, kislánya és persze ő is. Hamar kiderül, hogy ez valóban így van. De amit látunk, az még a régebbi időkből származik. Évekig kubikosként dolgozott, egy tíztagú csapatban. Az országot járta társaival, hol itt, hol ott vállalva munkát. Nem kímélte magát és néha még a havi 5000 forintot is megkereste. Akkor gyűltek össze szép sorjában a forintok Kakaséknál. Annyi, hogy már egy kis családi házat is tudtak építeni. Azt eladták és megvették — a 40 ezer forint befizetésével — a mostani OTP- lakást, amiért havonta 450 forint részletet kell törleszteniük. A családjától való állandó távoliét azonban nagyon megkeserítette a férfi életét. Leküzdhetetlenné vált benne a vágy, hogy naponta együtt lehessen szeretteivel. De hol helyezkedjen el Gyomán? Nemrég nyílt rá lehetőség: felvették az üzembe segédmunkásnak. Présgéphez került, ahol szorgalmával, ügyességével hamarosan kiérdemelte az elismerést. Az órabérét is emelték. De hát egy üzemben nincsenek „korlátlan lehetőségek”, mint a kubikos-brigádban volt. A munkaidőnek és a keresetnek is határt szabnak a rendelkezések: Mondja is: — Először furcsa volt, hogy csengő jelzi a munkaidő kezdetét és a végét. A zajt is nehezen tudtam megszokni. Akkor lepődött meg a legjobban, amikor a szemébe pattant egy szilánk és azonnal szemorvoshoz — Békéscsabára — kellett utaznia, A vonatindulásig Megkezdődött a jég alatti halászás megyénkben A Gyomai Viharsarok Halászati Tsz — annak ellenére, hogy rég teljesítette éves tervét — néni szünetelteti a téli halászatot. Szilveszterre, újévre sok jó friss halat szeretnének a csárdába és a halboltokba küldeni. Ezért a szövetkezet halastaván megkezdték a jég alatti halászást. Az igényektől függően, naponta 20—25 mázsa halat értékesítenek. már alig néhány peroe volt. Csak téníergett: hogy is mondja meg az üzemvezetőnek, hogy nincs pénz nála? És akkor — kérés nélkül — a kezébe nyomtak 100 forintot: — Csak siessen! — nógatták. —Majd, ha visszajön, elszámol. Szóval sok olyan új dolog várt rá az üzemben, amire azelőtt gondolni sem mert volna. Még most is úgy érzi, hogy a munkaidő alatt „nem dolgozza ki” magát. Mennyivel fárasztóbb volt minden napja a kubikos-brigádban! És az üzemi étkezés... Szinte áldásnak tartja, hogy nem neki kell főznie. Hanem a keresete... No persze nem elégedetlen, hiszen hónapok alatt elérte azt, amire másoknak talán évekre volna szüksége. Szakma nélkül nem is nagyon juthat tovább. Már kiszemelték hegesztő-tanfolyamra. Ha elvégzi, emelik az órabérét] Aztán majd lakatos szeretne lenni, de csak három évi gyakorlat után tehet szakmunkásvizsgát. Ilyen gondolatok foglalkoztatják, mert még csak 32 éves és elég erőt érez magában ahhoz, hogy a terveit megvalósítsa. És az erejét megsokszorozza a családja iránti szeretete. Addig azonban jó lenne, ha a felesége is munkát kapna, ö ugyan bedolgozó volt az Endrődi Cipész Ktsz-nél, de ez a lehetőség megszűnt, szalagra pedig nem vették fel — Beszélt már erről az üzemvezetővel? — kérdezem közbevetve, amikor erről van szó. Kakas Lajos kissé értetlenül néz rám.
