Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-29 / 304. szám
1988. december 29. 4 Vasárnap a mumm .mumm " -v Gershwin! Porgy és Bess A két forraiSaíom között A rég világhírűvé lett három- felvonásos jazzoperát a rádió valószínűleg lsét okból tűzte műsorra : hetven esztendővel ezelőtt. született George Gershwin, Amerika legnagyobb muzsikusa és a másik ok a mű roppant népszerűsége, az a hatás, mely- lyel ennek a muzsikának odaadó hallgatójává nyűgözi még a zene iránt kevésbé érdeklődőket is. így történhetett, hogy az angol (amerikai) szöveg cseppet sem volt zavaró, nem okozott különösebb hiányérzetet, noha az igazat megvallva, maga a történet, a story sem utolsó. Mély betekintést enged az amerikai né- gerség folklorisztikus világába, miként élnek, mulatnak, siratnak, s küzdenek létükért a technikai civilizáció világában és miként menekülnek ebben az el- embertelenedett társadalomban ősi hagyományaikhoz, erőt merítve az afrikai szavannák és ős. erdők végtelenjéből nemzedékekkel azelőtt magukkal hozott táncokból,'dalokból, ritmuskincsekből és a beléjük ojtott spirituálékból. A történet szereplői mind négerek. Főhőse Porgy, egy néger koldus és Bess, a szerelme, aki azonban már férjnél van. A férj, merő hetvenkedósből gyilkosságba keveredik és menekülnie kell. Felbukkan egy harmadik férfi, Sporting Life, a csábító néger gavallér, aki pénzzel, illatos vízzel és kokainnal szédíti a nőt. Kereket is old vele. New Yorkba ragadja Besst. A három férfi közül egyedül Porgy az, aki A Mezőhegyes! Állami Gazdaság régi ígéretét váltja valóra a jövő év első felében, amikor jelenlegi gépjavítóműhelyét a helyi kisipari szövetkezet rendelkezésére bocsátja. A ktsz-nek ezzel kétszeresére nő a telephelye és újabb 150—160 dolgozót, főleg nőt, állitigaz, őszinte szerelemből szereti az asszonyt. Gyalogszerrel elindul a nyomorult néger tanyáról a messzi New York felé, bízva, hogy az embersűrűben is rátalál kedvesére, hiszen olyan iránytűje van, mely a legfinomabb műszernél is érzékenyebb: mélyen érző emberi szíve. Hadd idézzek egy régebbi kritikából: „A história során csodálatos műzenei keretben ragyog a „spiritual” dallamvonala, ritmusa. Gershwin zsenije drámává szépíti a jazz-zenekar hangszíneit és összhangjait, az alig néhány évtizede kiformálódott stílus megszépül, kitisztul, s helyet ad azoknak az érzéseknek, amelyeknek eredetileg a jazz szinte ellensége volt; helyet ad az emberi pátosznak, szenvedélynek, s a szennyből, koldusrongyból, vérből, bűnből kiemelkedő humánumnak... A rádiónak ez a karácsony és újév közötti emlékadása nemcsak nagyszerű zenei élményt jelentett nekünk, hallgatóknak, de fájdalmas érzést is keltett bennünk: milyen súlyos veszteség a kultúrát szerető emberiségnek Gershwin korai sírba hullása (39 esztendős volt). A The man I love, a Somebody loves me, vagy hogy magyarul folytas. sük: Egy amerikai Párizsban, a Kék rapszódia és végül, de nem utolsósorban a Porgy és Bess zeneszerzőjének még mennyi szépség, magával ragadó muzsika maradt korán kihunyt művészetében. H. R. hat majd munkába. Az új telephelyen új cikkeket fognak gyártani. Olyan tartós árukat szeretnének előállítani, amelyeknek évekig biztosított lenne a piacuk, hogy a betanított munkások folyamatos foglalkoztatásában ne okozzon zavart az esetleges sok „átállás”. 1918. október végén, november elején az egész ország lelkesen ünnepelte a nemzeti új iászületést. A forradalom napjaiban megannyi vágy égett az újért, a jobb társadalmi rendszerért. A régit mindenki nagy igyekezettel temette, ám nagy kérdéssé lépett elő az új. A Magyar Nemzeti Tanács két kormányának összesen öthónapos hivatalidejét éppen az új társadalmi modell alakítása körüli harc következtében a nyílt és leplezett válságok jellemzik. Gályája nem nyugodhatott meg a hullámzó tengeren, majd elmerült a habok között. A polgári demokratikus kormány tömegbázisa eladdig példa nélkülien széles megszületése időszakában, szinte minden társadalmi réteg támogatta; a munkásság a szociális vívmány, a parasztság a földosztás, a kispolgárság a politikai hatalom, a nemzetiségiek az antantbarát beállítottság következtében, szabadságuk reményében. Az új kormányban tömörült pártok a világháború utolsó éveiben a békekötést szorgalmazták, s a miniszterelnök köztudottan antantbarát volt. A politikailag éretlen közvélemény — a körülmények miatt nem élt önálló külpolitikát az ország, lakossága nem tapasztalta meg a demokráciát — úgy hitte naiv hittel, hogy a későbbi kisan- tant-államoknak már korábban elkötelezett győztes antant Károlyival szemben barátságos magatartást tanúsit. az új kormány hivatalba lépésekor, hogy történelmünkben szinte példátlan nemzeti egység áll mögötte. A forradalom győzelme után alig pár nap alatt semmivé lett ennek a nemzeti egységnek az illúziója. Az osztályharc soha i^em látott erővel lángolt fel, amint érezhetővé váltak az osztályellentétek az új adottságok között, és hogy megszűntek az osztályok önálló politikai fellépésének akadályai. Létrejött az új, forradalmi munkáspárt, megalakultak a munkások, katonák és parasztok tanácsai, illetve decembertől a reakció — látva, hogy a kormány nem alkalmas érdekei megvédésére — életre hívta saját pártját, szervezeteit. Ami a nemzetiségieket illeti, őket nem elégítette ki a kormány politikája, mely a régiénél haladóbb volt ugyan, de maradinak bizonyult az új helyzetben. A győztes antant politikája nem változott, nem befolyásolta azt az új kormány, hiszen a szövetség átfogóbb célokért háborúskodott éveken át, minthogy Magyarországon személyi változásokkal beérje. A nemzetiségiek követelése épp akkor kulminált, érte el maximumát, amikor a Károlyi-kormány csak tétován, a győztesek szemében nacionalista lázadásnak tűnőén nyúlhatott a soknemzet-kérdés- hez. A háború előtt még rokon- szenvet ébreszthetett volna Nyugat és főleg Wilson előtt egy demokratikus magyar kormány, a háború után — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette új helyzetben — azonban az új magyar kormánynak elkötelezöbb magatartást kellett volna tanúsítania a kommunizmus ellen, amire képtelen volt. Az olyan kormányok jutalmazása került előtérbe (pl. a királyi románé), ume'yek az antant szemében Közép-Európában támadt ,,bolsevik-zűrzavar”-t felszámolni készek és képesek. Ugyanis a forradalom közép-európai terjedése bizalmatlanságot itm'-h o mügvpv ’'shinettel szemben. Az igazság a békekötés ügyében a munkásosztály oldalára állt, akik úgy vélték, hogy egy tartós, ésszerű rendezést eredményező békét csak akkor várhat az ország, ha a szocialista forradalom győzelme európai méretű lesz. A Népszava 1919. március 8-i számában olvasható a budapesti Munkástanács egyik felszólalójának helyzetjellemzése, aki elmondta: két út létezik, vagy Párizsban, vagy Moszkvában dől el a jövőnk. A belső reakció tetézte Károlyiék nehézségeit, mindent elkövetve bizonygatták az antantnál, hogy a népköztársaság tulajdonképpen a szovjet köztársaság útját egyengeti, s csakis ők alkalmasak a győztesek kívánságának megfelelő kormány alakítására. Incra'ag^á tette a kormány helyzetét a „kettős hatalom” léte is, mint a legfőbb belpolitikai tényező. A forradalom után megalakult munkás-, katona- és paraszttanácsok — ezek nemzeti tanács, néptanács, munkástanács, földműves szegények tanácsa néven működtek — illetőségük helyén nem hajtották végre a tanácsoknak nem tetsző, polgári érdekeket szolgáló törvényeket. A kormány formálisan egyedül birtokolta a hatalmat, ugyanakkor felismerve helyzetét, nem vihette kenyértörésre az ügyet, minthogy hallgatólagosan tudomásul vette a néphatalom helyi szerveit. November közepétől két oldalról erősen polarizált ellenfelek támadása közepette működött az önmagában sem egységes kormány. A megyék és városok vidéki közéletében kezdettől fogva erős jobboldali irányzatok álltak szemben a kormánnyal. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása óta viszont a forradalmi munkásmozgalom lépett nyíltan a politikai küzdelem színterére, hogy befolyását növelve, felemelje szavát a kormányba lépett szociáldemokraták langyos osztálybékés magatartásával szemben. A párthoz azért csatlakoztak egyre többen, mert megmutatta, hogy a kormány a tőkések érdekében álló, békítgető politikát folytat, miközben az ellenforradalom szabadon szervezkedett, sokszor állami támogatással és a széles tömegektől várt földrendezés kérdésében — bár a birtokosokat felháborította Búza Barna „túlzó” reformjavaslata — a proletárok túlságosan kevésnek találták az adminisztráció ígéreteit. Januór eledére nyiiván- valóvál vált a kabinet válsága, de válságos helyzetében — mivel nem volt valóban forradalmi — nem fogadta el a kommunistáktól felajánlott szövetséget az ellenforradalommal szemben, és elvetette a munkásság felfegyverzésének gondolatát. A koalíción belül kormányzó szociáldemokrata párt tisztában volt azzal, hogy a munkásság rokonszenvezik a kommunisták követeléseivel, ezért akart fellépni ellenük, amíg a polgárháború, Illetve testvérharc nélkül lehetséges. Tartaniuk kellett ugyanis a kommunisták elleni rendőri üldözés miatt a munkások sorában jelentkező ellenszenvtől, ezért először — eszközeiben nem válogató — eszmei fegyvert vetettek be. Az eszmei agitáció meglassította ugyan a munkástömegek szervezeti csatlakozását a kommunista párthoz, de — mint a szociáldemokrata Bőhm Vilmos müncheni emigrációjában 1923-ban írta — „a tömegek mentalitása, rokonérzése a bolsevikok által hangoztatott eszmék felé hajlott”. A kormány 1919. február 10- én törvényt hozott a népköztársasági államforma védelméről. A későbbi események bizonyítják, hogy ezt a törvényt elsősorban a kommunisták ellen hozták. A párt likvidálásának gondolata akkor megérett, amikor január második felében fellendültek a forradalmi mozgalmak, s a szociáldemokrata párt vezetői keresztülvitték a kommunisták kizárását a munkástanácsokból és a szakszervezetekből. A likvidálást formálisan február 20-án este határozta el a minisztertanács. Még az éjszaka őrizetbe vették a KMP vezetőinek többségét és elfogató parancsot adtak ki számos ve- , zető ellen, akik ismeretlen he- helyen tartózkodtak. Ugyancsak letartóztatták a párttal együttműködő, leszerelt katonák és leszerelt altisztek mintegy 18 000 taggal rendelkező szövetségének vezetőit is. A miniszterelnök (Berinkey) személyesen kereste fel a perben szereplő államügyészt, és ellátta intsrukciók- kal. A kommunisták letartóztatása márciusban is folytatódott, sőt kiterjedt vidékre is. A kommuirstákkcr1 szemben február 20-a után foganatosított letartóztatások két irányban hatottak közvetlenül. A szakszervezetekben a politikai erjedés, a balratolódás fokozódott, egymást követték a letartóztatottak iránti rokonszenv demonstrációk (gyűlések, petíció-akciók). Másrészt a kommunisták egy percre sem szüntették be harcukat a tőkés rendszer ellen, legális munkájuk illegalitásba torkollt. Megszervezték letartóztatás esetére a „második Központi Bizottság”-ot. Néhány nappal a letartóztatások kezdete után az erőfeszítések nyomán jelentkezett újra a Vörös Újság. A budapesti Munkás- tanács március 3-i ülésén Ismertetett kommunista tiltakozást már az új vezetőség készítette el. A letartóztatott vezetők melletti kiállás meghozta gyümölcsét. Alapvetően megjavultak börtönviszonyaik. Szántó Béla, a Központi Bizottság letartóztatott tagja írja visszaemlékezésében: „A legközelebbi látogatási napon, amint azt a fogházigazgatóság megállapította, 250 látogatót fogadtunk, többnyire üzemi munkásokat. A második látogatási napon ez a szám 350-re, a harmadikon 450-re emelkedett. Az írógép egész nap zakatolt, felhívásokat, röplapokat, cikkeket, utasításokat írtunk, az egész mozgalmat a fogházból irányítottuk, börtönünk igazi párttitkársággá változott. Ügy rendeztük, hogy a nagyon fontos elvtársak rendszerint délelőtt kerestek fel bennünket, a többi látogató pedig délután”. A kommunista párt ereje hat- ványozódott, a mozgalom likvidálására indított akció csődje az első letartóztatások után két- három héttel már teljesen nyilvánvaló volt, A rendőri üldözés nem oldotta meg a rendszer bajait, hanem éppen újabbakat teremtett. A Gyűjtőfogház foglyai ismerték helyezetüket, tudták, hogy folytathatják munkájukat, de a kormány tanácstalankodott: sem szabadon nem bocsáthatta őket, sem el nem ítélhette. Nem járt távol az igazságtól a már idézett Bőhm Vilmos, aki megállapította, hogy a „fogházból irányított kommunista agitáció méreteiben és • atásában sokkal mozgékonyabb, erőteljesebb, szélesebb körű, mint amilyen volt a február 21-e előtti bolsevik propaganda”. 1919. március eleién fordulat következett be az eddig vázolt küzdelemben, ugyanis a kommunisták vezette baloldali tömegek megkezdték harcukat a hatalomért.' Dr. Virágh Ferenc TÉLI Szünidei rejtvénypálydzat Keresd a szántói! Az ábrában a számokat 1-től 100-ig összekevertük. Egy szám hiányzik, egy szám pedig kétszer fordul elő. Melyik ez a két szám? I 10Q\3j 60 7 87 47 68 22 53 77 u 48 90 57 73 87 13 58 2 62 23 3 78 77 91 37 26 32 11 46 67 54 96 27 64 94 76 52 80 28 38 10 82 69 98 72 31 42 24 6 5 29 49 95 21 95 45 75 84 39 20 51 35 92 40 66 62 30 9 59 16 4 3 53 75 7 78 55 71 50 88 61 99 31 70 97 12 89 79 36 4 56 8 74 83 93 86 25 65 44 79 Téli fejtörő 5. rejtvanv-zelvény Jövőre újabb 150—160 munkást alkalmaz a Mezőhegyesi Vasipari Ktsz
