Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-21 / 299. szám

3968. december 21. 3 Szombat Szövetkezet egy jó hírű állami gazdaság szomszédságában Gondolom, másoknak is fel­tűnt, hogy egyik-másik termelő- szövetkezetben miért következett be erőteljes lépés a gazdálkodás­ban? A gazdasági erősödés tit­ka a nagyüzemi termelés tudatos szervezésének személyi feltéte­leiben keresendő. Az egykori tíz­holdas parasztember felkészült­sége már tegnap is kevésnek bi­zonyult a korszerű agrotechnika alkalmazására. Sokak előtt is­meretes a mai békéscsabai Lenin Tsz előd-szövetkezeteinek vajú­dása mindaddig, amíg a több ezer holdas gazdaság élén nem alakult ki a jó felkészültségű szakembergárda. Azóta a terme­lésben szinte minden esztendő­ben országra, világra szóló ered­ményével hallat magáról az ide tömörült-gazdatársadalom. Az újkígyósi, a füzesgyarmati, a kondorosi, a gyulai példát em­lítem, de sorolhatnám tovább a jó hírben álló szövetkezeteket, melyeket jól képzett, a szocia­lista gazdaság irányítására fel­készült mérnökök, technikusok kormányoznak. Ök valameny- nyien hallatlan pedagógiai ér­zékkel nyúltak a gondolkodó emberek tudatához, formálásá­hoz, hogy társakat keressenek a hagyományos agroknltúra hala­dóra cseréléséhez. Mezőgazdaságunk szakemberei évek óta fáradtságot nem ismer­ve dolgoznak: Xekik a reggeltől késő estig tartó munka jelentet­te és jelenti a közéletet. Egyik­másik mérnök, technikus szak­mai feladata mellé már politikai, társadalmi megbízatást is kapott. Pártvezetőségi és tanácstagok lettek. Többjüket megbízták a Hazafias Népfront helyi szervé­nek mezőgazdasági ügyintézésé­vel. Mérnökeink, technikusaink így nemcsak a nagyüzemi terme­lés szervezésében találták meg helyüket, hanem a közéletben is. Ha visszagondolunk verbuvá­lódó szövetkezeteink első éveire, amikor egyetlen technikus al­kalmazásáért is szívósan küzdöt­tek pártszervezeteink, a mai hely­zet elgondolkoztat. Hogy a jövő­ben milyen eredménnyel lép majd tovább a nagyüzemi gaz­dálkodás műszaki, technikai színvonala, az elsősorban attól függ, hogyan dolgoznak ma és holnap Tessedik kései követői. A mezőgazdasági termelés nem séma szerinti. Itt szinte minden­nap újjá kell születnie a szerve­zőnek, ha alkotó eredményre tö­rekszik. Ez az újjászületés lehe­tetlen a legújabb módszerek is­merete nélkül. Felfigyeltek er­re országos szerveink is, ezért szervezték meg a mérnök- és technikustovábbképzést. Ide azonban legfeljebb csak ötéven­ként juthatnak el szakemberei- ink. A két öt év közötti idő át­hidalására a városok és járások vezető szervei lehetőséget te­remtettek azzal, hogy létrehozták a szakemberek és tsz-vezetők klubját. Néhány már működik a megyében is. Ezeket a vidéki klubokat azonban az elszürkülés veszélye fenyegetheti, ha nem csatlakoz­nak a Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyi Szerveze­téhez. Ez az a fórum, amely me­zőgazdasági szakembereink év- közbeni rendszeres továbbképzé­sének szervezésére, segítésére hivatott. Az egyesület tagjai ki­vétel nélkül a magyar mezőgaz­dasági tudomány elismert műve­lői, professzorok, kandidátusok, párt-, minisztériumi és tanácsi vezetők, továbbá mind több gya­korlatban praktizáló állatorvos, növénytermesztő, állattenyésztő, kertészmérnöki és technikusi oklevéllel. Szakembereink az egyesület segítségével közösen munkálkod­nak a társadalmat formáló fo­lyamatban. Az egyesületi életben megtalálták a szellemi felfrissü­lés kútfőjét. így helyes lenne törekvéseiket támogatni a fal­vak és községek politikai, tár­sadalmi szerveinek. „Kunyhók a palota mellett.” Ilyesformán aránylott a három kis telekgerendási termelőszövetkezet gazdasága a szomszédos Felső­nyomási Állami Gazdaság mére­teihez, fejlettségéhez és termés­hozamaihoz. Magyarázat és elfo­gadható ok is akadt a különbség- tevésnél. Többek között az, hogy a szövetkezetek földterületének jó része gyengén termő, lapos fek­vésű volt. Beruházási hitel és saját erő hiányában gépi felszere­lés és állatférőhely gondokkal küszködtek. Az erő összevonása, vagyis az egyesülés mégis nehe­zen talált megértésre. Az egyesülés utáni kezdet is ne­héz volt. És még nehezebb lett volna az állami gazdaság sokol­dalú, önzetlen segítsége nélkül. Hol gépekért, hol vetőmagért, hol takarmányért volt kénytelen ko­pogtatni a szövetkezet vezetősége. Mindig „máris adunk” volt a vá­lasz minden kérésre. Aztán az évek múltával egyre ritkábbá vált s az idén teljesen megszűnt a ko­pogtatás. Egyre jobban gyümöl­csözött az a cél, amiért a három kis szövetkezet egyesült, vagyis mindjobban aknázták ki az adott­ságokat, és a lehetőségekét, mind. jobban növelték a munka minő­ségét, az agrotechnikai fegyel­met. Azt talán mondani sem kell, hogy jó néhány ésszerű termelési eljárást is átvettek, eltanultak az állami gazdaságtól. Természetesen voltak, akik át­vegyék. Az egyesülés idején mind­össze két képzett szakember volt a szövetkezetben. Azóta nyolcra szaporodott a számuk. Egyetemi végzettségű agronómus, állatte­nyésztő, gépészmérnök és növény- termesztési mérnök irányítja a gazdálkodást négy technikusi képzettségű szakember segítségé­vel. Mind több szaktudást szerez a gyakorlati mellé a hét brigád- vezető is. Közülük kettő tsz-ve- zetői akadémiával rendelkezik. Kettő most végez a szabadkígyó- si technikumban, három pedig házi előkészítő tanfolyamon ké­szül Orosházára, egy háromhóna­pos továbbképzőre. A mezőgazda- sági szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők száma is 50 körülire növekedett. Ök sem rekednek meg a korábban tanulták mellett. Most is háromhetes házi tanfolya­mon ismerkednek az új gépekkel, vegyszerekkel, a legújabb terme­lési eljárásokkal; Még gondolatban sem merült fel az, hogy a 4000 holdas kis „Dá­vid”, vagyis a telekgerendási Vö­rös Csillag Tsz versenyre keljen a „Góliáttal” a mammut nagyságú jól megalapozott és korszerűen felszerelt szomszédos állami gaz­dasággal. Gazdálkodásának éred- ményei azonban ösztönző hatással Vannak a szövetkezetre. Az ez évi 20,4 mázsás búza, 234 mázsás cu­korrépa és 21,5 mázsás morzsolt kukorica termésük nem sokkal marad el az állami gazdaság ter­mésátlagai mögött. Nagy szó ez, mert nagyon alacsony terméseredményekről idult 5 évvel ezelőtt a szövetkezet. Az egyesülés évében, 1963-ban 10,5 mázsa búzát, 17 mázsa kukoricát, és 180 mázsa körüli cukorrépát termeltek. Elsősorban a vezetők, a szakemberek, a szövetkezeti gaz­dák érdeme a nagyszerű fejlő­dés. Azoké, akik nemcsak növek­vő hozzáértéssel, szorgalommal, hanem minden új termelési eljá­rás iránti fogékonysággal is dol­goznak Az eredmények láttán erőlte- tettnek látszik a munka és az agrotechnikai fegyelemről kérde­zősködni. A valóság az, hogy egyiket is, másikat is az utóbbi években megjelent rendeletekre alapozott alapszabály szilárdította meg lényegesen. Ugyanis csak meghatározott számú munkana­pok után válnak jogosulttá a kü­lönböző szociális juttatásokra. Természetesen ösztönző hatása van a növekvő jövedelemnek is, mert akkor nem hangzik üres szó. lamnak a több, lelkiismeretesebb munkára biztató ösztönzés. Ta­valy a tervezett 38 forint helyett 41 forintot osztottak munkaegy­ségenként. Az idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is, inkább több, mint kevesebb mutatkozik 42,5 forint értéknél. Pedig a tavalyi tartalékalapot duplájára növelik, s jelentős összeget fordítanak sa­ját erő beruházásra is. Indokolt ez, mert eléggé „féllábas" még a tsz gazdálkodása. A növénytermesztés évi 21 mil­lió forintjával szemben az állat- tenyésztésnek mindössze 7 millió A MÁV békéscsabai vasútállo­más főnökségétől kapott tájékoz­tatás szerint a karácsonyi ünne­pek alatt az alábbi mentesítő vo­natok közlekednek: December 21. szombat: Békés­csaba—Budapest K. u. indul: személyvonat, du. 2 óra 13 perc­kor. December 22, vasárnap: Békés­csaba—Budapest K. pu. indul: gyorsvonat de. 10 óra 48 perckor, személyvonat du. 2 óra 18 perc­kor, gyorsvonat du. 5 óra 18 perckor, személyvonat este 10 óra 25 perckor. December 23, hétfő: Békéscsa­ba—Budapest Józsefvárosi pu. indul: személyvonat reggel 3 óra 56 perckor, Békéscsaba—Budapest K. pu. indul: gyorsvonat reggel 4 óra 33 perckor, gyorsvonat de. 10 óra 43 perckor, személyvonat du. 2 óra 18 perckor, gyorsvonat du. 5 óra 18 perckor, személyvonat este 10 óra 25 perckor. Árubemutató és vásár konzervipari termékekből December 19-én nyílt meg Bé­késcsabán, a KISZÖV-székház be­mutatótermében a Békéscsabai Konzervgyár, a Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat, vala­mint a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat közös rendezésében a konzervipari áru­bemutató. A konzervgyár minden termékét láthatja a közönség és a helyszínen vásárolhat belőle. Abból is, ami — a külföldi meg­rendelők igénye szerint — egyéb­ként csak exportra készül. A nagy érdeklődésre számot tar­tó, impozáns árubemutatót de­cember 31-ig — naponta délelőtt 10-től este 7 óráig tartják nyitva. forint a bevételi terve. Azért ilyen kevés, mert férőhely hiányában eddig nem tudták megfelelően növelni *az állatállományt. A hi­ányt az idén 2,8 millió forint be­ruházással igyekeztek pótolni, eb­ből több mint 1 millió volt a sa­ját erő hozzájárulás. A következő két évben 10 millió forintot for­dítanak állattenyésztési férőhe­lyek és járulékos létesítmények építésére. Ennek sürgősségére jel­lemző, hogy a jelenlegi 175 tehén­ből — egyébként legalább 300-at bírna el a gazdaság — csak 96- nak van korszerű istállója. A töb­bivel, a 160—180 hízó marhával együtt, széjjelaprózott, szükségfé­rőhelyeken kínlódnak. Az ez évre tervezett 1800 hízott sertés már korszerű hizlaldából kerül ki. Amint épülnek az új férőhelyek, úgy növelik majd a tehén- és a kocaállományt. Már előre elter­vezték, hogy a felszabaduló szük­ségépületekbe kisebb juhállo­mányt, úgynevezett sepregető nyájat helyeznek el. K. I. December 24, kedd: Békéscsaba —Budapest K. pu. indul: gyors­vonat reggel 4 óra 33 perckor. Dec. 26, csütörtök: Békéscsaba— Budapest’ K. pu. indul: gyorsvo­nat de. 10 óra 48 perckor, sze­mélyvonat du. 2 óra 18 perckor, gyorsvonat du. 5 óra 18 perckor, személyvonat este 10 óra 25 perc­kor. December 27, péntek: Békéscsa­ba—Budapest K. pu. indul: sze­mélyvonat, éjjel 0 óra 1 perckor, gyorsvonat reggel 4 óra 33 perc­kor, gyorsvonat, de. 10 óra 48 perckor. Miért nincs közvilágítás? Szeretnénk megtudni az ille­tékesektől, hogy miért nincs köz- világítás Elek községben, csak a főtéren már több mint egy hete. Érthetetlen ez, különösen az őszi, illetve téli időszakokban, hogy a sötét utcákat esetenként egy-egy zseblámpa, illetve egy- egy közúti jármű világítja meg egy pillanatra, viszont nyáron sok­szor égnek a villanyok még akkor is, mikor már nappali fény van. Mi, a község lakossága úgy érez­zük, hogy a községfejlesztési adót fizetve, állampolgári kötelessé­günknek teszünk eleget, viszont en­nek ellenében elvárjuk, hogy a közvilágítás legyen kielégítő, mert nemcsak azok közlekednek az ut­cákon, akik utaznak, hanem a község egész lakossága és ezen be­lül gyerekek, betegek, sőt, csök­kent látóképességűek is és bi­zony a sáros, csúszás járdák, át­járók veszélyesek, sőt, baleset elő­idézői lehetnek a járókelők ré­szére. Dupsi Károly zászlócskákkal, s az iparosok mesterségbeli remekeivel aggatták ilyenkor tele. A fenyő nagy ritka­ság errefelé, csak a várostól 40 kilométerre északra elterülő, csak­nem ezer méter magas hegyvidé­ken találni néhány szép példányt. Ezekből állítottak fel valaha egyet-egyet az elnöki palota főbe­járata előtt. A' mai vietnami gye­rekek ilyesmire már nem is em­lékeznek... Bizony, csaknem negyed száza­da már, hogy ennek az országnak alig-alig jutott békés karácsony. Pedig a vietnamiak nem harcias természetűek — gondolkodásuk­tól, filozófájuktól távol áll a há­ború. Mégis az egész világ tudja, milyen elszántan és nagyszerűen tudnak harcolni, ha rákényszerí­tik őket. S lehet-e nagyobb kény­szer, mint az, hogy idegen hódí­tók jönnek az országba, nem en­gedik az embereket a maguk módján élni, a társadalmukat maguk választotta úton berendez­ni. A békés vietnamiak tehát har­colnak és ádázul harcolni fognak mindaddig, amíg ki nem kénysze­rítik az utolsó hódító távozását is hazájuk földjéről. Ez a karácsony reményt kel­tőbb, mint a megelőzőek voltak. Ebben az évben olyannyira nyil­vánvaló lett az amerikaiak kato­nai jelenlétének eredménytelen­sége, s oly nagy nyomást gyako­rolt a nemzetközi közvélemény az Egyesült Államok vezetőire, hogy azt* kénytelenek voltak fejet haj­tani a VDK állhatatos követelése előtt: megszüntették Észak-Viet- nam bombázását, s beletörődtek, hogy a vietnami kérdés politikai rendezéséről négyoldalú tárgyalá­sok induljanak. A békéért aggódó világ számá­ra az lett volna az igazi kará­csonyi ajándék, ha már megkez­dődtek volna Párizsban az érde­mi tárgyalások. A derűlátóbbak azt várták, hogy a szokásos ka­rácsonyi tűzszünetet immár a pá­rizsi Kiéber sugárúton a négy küldöttség együttesen határozza el és deklarálja. S talán ez a tűz­szünet fegyverszünetté fejlődhe­tett volna. November 6-ára hir­dették meg a négyes tárgyalás kezdetét. A DNFF delegátusa már november 4-én a helyszínen volt. A saigoniak december 10-ig el sem mentek Párizsba, amióta pe­dig ott vannak, ügyrendi vitába fullasztják a megbeszélést, ke­resztbe fekszenek az érdemi ta­nácskozáshoz vezető úton. Min­denki tudja róluk, hogy az ame­rikaiak kitartottjai. Magatartásuk tehát az amerikaiak szándékai iránt ébreszt kétséget. Ilyen hát a vietnami karácsony 1968-ban: gondokkal teli, feszült­ségektől terhes. Mégis — ez már jobb karácsony, mint a tavalyi volt — magában hordja a kibon­takozás ígéretét. Szabó L. István Püspöki János Elek Vállalatok, figyelem! A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat hőkezelő üzeme 1969. évre nagy mennyiségű kötőelem nemesítését vál­lalja, rövid határidőre. Ezenkívül vállal: betétedzést, lágyítást, normalizálást, öregbítést, valamint szerszámedzést. Ár: megegyezés szerint. Érdeklődni lehet: a vállalat termelési osztályán Címünk: VESZPRÉM, Vio*a u. 12. Telefon: 121—72. Mentesítő vonatok Békéscsabáró!—Budapestre a karácsonyi ünnepek alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents