Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-03 / 283. szám
1968. december 3. 3 Kedd A tárgyalóteremből: Hat hónapra ítélték a bolti tolvajt Vasárnapi számunkban írtunk az önkiszolgáló üzletekben elkövetett tolvajlásokról és a bolti „szarkák” következetes, szigorú felelősségre vonását sürgettük. Az újságcikk már a nyomdában volt, amikor a Békéscsabai Városi Bíróság gyorsított eljárással tárgyalta a mezőberényi Suki Jánosné ügyét, aki egyetlen délelőttön csaknem 1600 forint értékű árut lopott el három békéscsabai üzletből. Vallomása szerint azért utazott be Csabára 29-én Sukiné, hogy munkát vállaljon a szőnyegszövő ktsz-ben. A ktsz-nek azonban a környékére sem ment, ehelyett betért a Körös Állami Áruházba. Mindössze 20 forint lapult a pénztárcájában, de azért válogatni kezdett a különböző anyagok, ruhák között. Kihasználva a nagy forgalmat és az eladók elfoglaltságát, négy fejkendőt és egy női nadrágot süllyesztett a táskájába. Felpróbált két ruhát is a fülkében, de ezek közül csak az egyiket adta később vissza, a másik — 614 forintos jester ruha — a kendőhöz hasonlóan, a táskájában tűnt el. Az áruházi „fogás” úgy látszik, növelte a tolvaj bátorságát, mert innen az iparcikk kiskereskedelmi vállalat Szent István téri boltjába ment. Az előbbihez hasonló módszerrel: nézelődött, válogatott, s közben egy óvatlan pillanatban elemeit egy fejkendőt és egy pár férfi bőrkesztyűt. Zsákmányának értéke ekkor már csaknem 1300 forintra rúgott, úgy határozott tehát, hogy eladja a lopott ruhaneműt a Bizományi Áruházban. Sorára várva, mégis meggondolta magát, attól tartott, hogy a vadonatúj holmi szemet szúr a becsüsnek. Jobbnak látta tehát, ha későbbre halasztja az értékesítést és ehelyett folytatja „beszerző” körútját. Következő áldozatul a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Szabadság téri 129-es számú önkiszolgáló boltját szemelte ki. Alaposan felkészült a békéscsabai kirándulásra, mert ha pénzt nem is, szatyrot, táskát, zacskót hozott magával eleget. Az élelmiszer-üzletben először bevásárló kosár nélkül nézelődött. De eközben a nylon szatyrában levő vászonzacskóba süllyesztett 1 liter szilvapálinkát, egy Hubertus likőrt és két tábla tejcsokoládét, majd az egész rakományt elhelyezte a bejáratnál levő polcon. Ezután magához vett egy kosarat és ezzel most már valóban vásárolni kezdett, gondosan ügyelve arra, hogy a kiválasztott élelmiszercikkek ne haladják meg a 20 forint értéket. Talán ebből a boltból is leleplezés nélkül távozhatott volna Sukiné, ha mohóságában nem vesz magához még újabb három tábla magyorós tejcsokoládét, s nem próbálja meg kivinni az édességet fizetés nélkül. A pénztárosnak feltűnt, hogy a kosáron kívül, szatyrában is van holmi, és szólt az üzletvezető- j nek. A rendőri segédlettel elvégzett I motozásnál, előkerültek a ruházati boltokból lopott cikkek, megtalálták a bolt bejáratánál elhelyezett, degeszre tömött vászonzacskót és Sukiné rövid tagadás után kény- j télén volt mindent beismerni. A lopásokat 29-én hajtotta végre és másnap már előállították a j békéscsabai bíróságra. Enyhítő körülményként értékelte a bíró- I ság, hogy két kiskort gyermeke van és jelenleg is terhes. Ugyan- I akkor súlyosbította tettét, hogy korábban tolvaj lásért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, majd bolti lopás miatt szabálysértési eljárás folyt ellene. Mindezt figyelembe véve, 6 hónapi szabadság- vesztésre ítélték Sukinét, aki nem volt rászorulva a lopásra, hiszen férje szövőgyári munkás és eltartja családját. Békés Dezső A vállalati önállóság érvényesülésének tapasztalatai As eredmények a tervesettnél kedvezőbbek tői június 24-ig Budapesten tartózkodott. Hol van Teréz? Utoljára június 21-én látták, beszéltek vele. Nyugodt volt, viselkedéséből, lelkiállapotából semmi rosszra nem lehetett gondolni. Június 29-én, a délelőtti órákban egy villanyszerelő haladt kerékpárján Gesztely környékén. Ezen a kanyargós úton több híd is található, alattuk azonban rendszerint nincs víz, patak. A hidak a közelben folyó Hernád miattÄspültek. Az árvizek alkalmával, amikor a Hernád kiönt medréből, az árterületekről visz- szafolyó víz a hidak alatt találja meg az utat. A kerékpáros több ilyen hídon is áthaladt már, amikor az egyik vaskorláthoz ért, melyet a- környéken Süvöltő-híd- nak vagy Fekete-hídnak is neveznek. A híd egvik oldalán facsoport fut az út mentén, a másik oldalon gabonatábla szélesedik. Az út elég magas építésű jó messzire ellátni róla, különösen a gabonatábla irányába. A Fekete-híd közelében a villanyszerelő orrát különös, erős szag ütötte meg. Lassított, majd megállt. A korláthoz ment. kö- rültekintgetett, majd a búzatáblát nézegette. Nem messze a táblában különös alakot vett észre. < Néhány pillanatig nézte, majd} elborzadva ugrott kerékpárjára,' és gyors tempóban hajtott a gesz- ■ telyi tanácsházára. Rövid idő múltán megszólalt a" telefon a Borsod megyei Rendőr-] főkapitányság központi ügyeletén Az egyik körzeti megbízott je-] lentkezett. — Gesztelynél, a Süvöltő-híd < közelében, a búzatáblában egy is- ] meretlen ember holttestét talál-] ták. A helyszínt biztosítottam. A kapitányságról hamarosan a helyszínre érkeztek. A több na-1 pos, teljesen felismerhetetlen holt-J testet nehéz lett volna bárkivel is 4 azonosítani. Csupán az látszott í hogy nő. A halál okára sem utalt, J semmi. (Erre vonatkozóan később« a boncolás sem hozott ered - « ményt.) A környéket átkutatták * de nem találtak semmit. Illetve« mégis: a híd Gesztely felé eső« végénél egy barna műanyag fé-j ű. süt. A ruhát fertőtlenítőbe vit-* ték, majd megmutatták néhárr'* embernek a faluban. Az egyik* asszony a ruhára pillantva sá-] padtan megszólalt: — Terézke ruhája! Priska Tibor Következik: Szerencsétlenség] vagy bűntény? Az elmúlt III. negyedév során mind a sajtó, mind a rádió különböző megvilágításban mutatta be a gazdaságirányítási reform alapkoncepcióinak tükrében azt a nagyarányú változást, amely gazdasági életünkben a reform életbe léptetésétől napjainkig végbement. Közismert tény, hogy az eddig szerzett tapasztalatok tanúsága szerint a reform alapel- .vei helyesnek bizonyultak, az új irányítási rendszer mechanizmusa — mint ilyen — bevált. A számos jelentkező probléma ellenére elmondhatjuk, hogy az átállás sok vonatkozásban jobban sikerült, mint ahogy azt vártuk. Ez a kérdés lényegében kétoldalú problémát takar. Az egyik tulajdonképpen az volt, hogy az áttérés számottevő megrázkódtatást nem okozott, a termelés folyamatos maradt. Általában nem tapasztaltunk törést sem a termelés egyes mutatóiban, sem az exporttermelésben. E megállapításnál nem szabad figyelmen kívül hagynunk azon tényt, hogy ez évben a piaci mechanizmus követelménye szerint végzett termelés bizonyos mértékig nem más, mint a régi — a tervutasításos — mechanizmus továbbfolytatása. Általában nem volt jellemző megyénk területén — különösen az I. félév során nem —, hogy vállalataink termékösszetételükön jelentősen változtattak volna. Ezért az ellátás színvonala az I. félévben lényeges eltérést nem mutat, majd a II. félévben fokozatosan, a jelentkező igényekre is tekintettel, eltolódik. Köztudott, hogy a reform indítása során az alapelvek csoportosításának egyik oldala a mennyiségi tényező, amelyet a reform célul tűzött a népgazdasági szinten jelentkező igények kielégítésére, a másik pedig minőségi oldal, amely a termelés strukturális összetételének helyes arányait jelenti. Meg kell azonban" jegyezni, hogy nemcsak a vállalatok vezetői részéről megnyilvánuló túlzott óvatosság az oka annak, hogy az éves gazdálkodásunk sok tekintetben — bár új és kétségtelenül ható tendenciák hatására — a régi mechanizmus továbbfolytatása volt. Például a beruházásoknál nem lehet egyik napról a másikra tiszta lappal indulni. Nemcsak azért, mert beruházásaink jelentős része áthúzódik egvik évről a másikra, hanem azért sem. mert számos megvalósuló beruházásból szükségszerűen újabb beruházások erednek. Le kell tehát szögeznünk, hogy napjainkban, amikor az alapkoncepciók mennyiségi oldalának végrehaitása jut előtérbe, akkor lén ve gében a feladat végrehniiácának könnyebb oldalánál tartunk. Nem lehet kétséges, hogy a viszonylag sima áttérést az is nagymértékben befolyásolta, hogy i j. fokozatosság elve a mechaniz- ‘ mus minden eleménél következe- | tesen érvényesül. Ez természetes ! is, hiszen nem lehet egyik napról ! a másikra — türelmi idő nélkül — , kimondani, hogy a veszteségesen, j gazdaságtalanul termelő vállalatok vagy egyik napról a másikra ! megjavítják munkájukat, vagy becsukják kapujukat. Az előbbiek j tisztázása után ki kell hangsú- I lyoznunk: ez nem jelentheti azt. hogy konzerválni akariuk a régi gazdaságtalan helyzetet. A fokozatosság elve viszont megköveteli, hogv néhány gazdaságtalanul termelő vállalatunk az idén — és bár korlátozottabb mértékben, de még jövőre is — megfelelő támogatást kapjon feladatai megoldásához, létének biztosításához. E célt szolgálják többek között az úgynevezett exportszubvenciók, [ dotációk, stb. A vállalatok vezetőinek tudniuk kell. hogv ezek I nem örök érvényű támogatások. ‘ A különböző közgazdasági ösztönzők a vállalatokat tendencia jelleggel a gazdaságos termelésre inspirálják, és a refonn ^minőségi oldalának életbe léptetése során megnövekedett feladatokkal még inkább előtérbe lép a differenciált gazdaságosság. E probléma megvilágításához az alábbi példa szolgál. Ma még a napjainkban érvényes gazdasági ösztönzők a szocialista relációban értékesített termelés során nem érzékelik az e relációban is kétségkívül jelentős szerepet játszó piaci hatásokat. Tudott dolog, hogy a valóságos élet a szocialista relációban sem mellőzheti a piaci mechanizmus alapvető kategóriáit, úgymint kereslet, kínálat és ár elemeit. Hasonlóképpen nem zúdították a közgazdasági ösztönzők a vállalatokra a tőkés piac hatásait sem. Egységesen kimondták, hogy szocialista relációban a szorzószám 40 forint, míg a tőkés relációban 60 forint. Kétségtelen tény, hogy ez az álláspont csak az átmenet idején tartható fenn, azt követően e téren is előre kell jutni olyan ösztönzők kialakításával, amelyek a szocialista építés meggyorsítása érdekében az importot — bármely relációból érkezzen is az — versenytársként szembeállítják a hazai termeléssel a fejlődés előremozdí- tása érdekében. A vállalatvezetés — általánosnak mondható vélemény szerint — a reform mennyiségi oldalának végrehajtása során jelesre vizsgázott. Akkor azonban, amikor e megállapítást tesszük, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az elkövetkezendő idő feladatai a reform minőségi oldalának végrehajtása, a mennyiségi oldal egyidejű továbbfokozása mellett. A következő idő alapvető feladataként a termelésnek minden szinten és minden relációban való szembeállítását kell tekinteni. A piaci mechanizmus egyes elemeinek hatására a gazdasági öntisztulás eredményeként a minőségében legjobb és árban legelfogadhatóbb terméknek kell a forgalomba kerülnie. E cél eléréséért kell ütköztetni — éa fog1 juk ütköztetni — a szektorok érdekeit, a vállalatok érdekeit is. Meg kell mondanunk, hogy egyrészt a szektorok érdekeinek ütköztetése terén, másrészt a reform koncepcióinak a minőségi oldalon jelentkező feladatai megítélésében a vállalatok vezetőinek álláspontja távolról sem egységes. Számos példa tanúsítja, hogy vál. lalataink a tervutasításos rendszer megszűnését követően életbe léptetett gazdasági szabályzókat tudomásul vették és figyelmen kívül hagyták azt, hogy a dolgoknak van egy számottevő másik oldaluk is az előbbiekben már említett minőségi oldal, amely a termelékenységgel, az önköltséggel és a termelés hatékonyságával van összefüggésben. Az itt felsorolt mutatókat még ki kell egészíteni a készletgazdálkodás problematikájával ahhoz, hogy "zen mutatókat együttesen a reform úgynevezett strukturális mutatóinak nevezhessük. Termés'ete'Pn naivság lenne i’ven rövid idő alatt a struk- I turá’is mutató területén telíes si- i kert várni. De mindenképnen in- 3okolt felvetni, hogy a vállalati j •máPőcág ha*ása az egvszemelvi j vez°tos úi konno-rriók szerinti ; !ogái!ás,a e mutatok területén érezteti még naptoto'-Han a lev- 1 kevésbé a hatását. Nincs ez el- ] lentétben — mint megállapítás — azokkal a párt- és kormányhatározatokkal, amelvek a lassúbb, de megalapozottabb fejlődésre inspirálják gazdasági vezetőinket és óva intenek valamennyiünket nz elhamarkodott lépésektől. A közelmúltban megtartott megyei ipari nagyaktíva értekezlet és a megyei tanács végrehajtó bizottsága is rámutatott arra, hogy a hatékonysági mutatók területén indokolatlan stagnálás és helyenként érthetetlen visszaesés tapasztalható. A probléma bonyolultságából eredően mélyre, ható, a felszínen túli elemzés szükséges ahhoz, hogy az egyes gazdálkodó egységeknél tisztázásra kerüljenek a termelékenység hatásos emelésének korlátái, a termelési költségeket emelő tényezők stb. Nagyon sok minden jelentkezik gazdasági életünkben a felszínen, ami nem a mechanizmus reformjából ered. El kell továbbá határolni az egyes kérdéseket abból a szempontból is, hogy az egyes jelentkező problémák tartósak-e vagy időszakos jelenségként vetődtek fel. Természetes, hogy a megítéléshez kellő tapasztalatokra és időre win szükség. Ez viszont nem teheti szükségtelenné annak felvetését, hogy néhány jelentős vonatkozású kérdésben előbbre kell lépnünk. A termelékenység műszaki fejlesztés és hatásos műszaki intézkedések nélkül emelkedni nem fog. Ügy tűnik, hogy az áttérés időszakában a műszaki fejlesztés háttérbe szorult és hatására a termelékenység mutatói leromlottak. Hasonlóképpen nem látni még csak jelét sem a készletgazdálkodás terén a változásoknak. Ez is a reform koncepcióinak újszerű mutatója, szinte jelezvén, hogy a népgazdaság eszközei korlátozottak, mégis az elmúlt esztendőben — annak ellenére, hogy a gazdasági ösztönzők a készletekkel való helyes gazdálkodásra inspiráltak —, semminemű változás nem tapasztalható. A szerzett tapasztalatok teszik szükségessé annak hangsúlyozását, hogy a tervutasításos rendszer olyan értelmezését, miszerint a termeléshez szükséges anyagi eszközöket — jelenjenek is meg azok bármely formában, az állam a szükséges mértékig biztosítja — tovább fenntartani nem lehet. Még nem tudatosodott eléggé a műszaki dolgozókban, hogy az a vállalat, amely pénzét felesleges vagy számára nem elsősorban szükséges készletekbe öli, c^nnak nem jut pénze beruházásra', műszaki fejlesztésre. A felvetett számos probléma ellenére szükségesnek látszik annak tisztázása, hogy mégis miért mondhatjuk, hogy az egyszemélyi vezetés, a vállalati önállóság szempontjából az áttérés sikeresnek mondható, sőt néhány vonatkozásban a tervezettnél kedvezőbb eredményeket értünk el. Az első és talán leglényegesebb szempont, hogy a termelés és a forgalom összhangja biztosított volt. Ez a tény a közhangulatot kedvezően befolyásolta a reform alapkoncepcióinak irányában. Általában nagyobb zavarok sem a termelésben, sem a forgalomban nem jelentkeznek, mint amelyek a tervutasításos rendszerben tapasztalhatók voltak, ami azt bizonyítja, hogy a gazdasági egységek, a vállalatok, vezetői a kezdeti izonytalansag után megértették a reform lényegét, és eredményesen biztosították a sikeres áttérést. A másik szempont a foglalkoztatottság terén jelentkező eredményekben foglalható össze. A vő lalalok önállóságának biztosítása nem e"»köz Volt, hanem cél a reform koncepcióira való áttérés meggyorsítására. Vállalataink vezetői mindinkább élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyek az önállóságból eredően rendelkezésükre állnak szűkebb körű kollektívájuk boldogulására. Dr. Dankó János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője \
