Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-19 / 297. szám
I9OT. december 19. 5 CsUtOrtök Bohózat „hazai99 ízekkel Színházunk legutóbbi felújítását, A szabin nők elrablását, a Schönthan-tivévek írták, Kellér Dezső „magyarította”. Ez a derék bohózat, amelyet Európa nagyvárosaitól kezdve Amerikán át Japánig sok helyütt előadtak, többnyire kasszasiker volt. És mindenki bátran megnézheti. Egy veszedelmesen rebellis szellemű alattvaló vagy egy katolikus leánygimnázium is. Biztos, hogy semmi baj nem lesz belőle. Mert hiszen a harmadrangú színművészek és a vidéki tanárocskák együgyű sorsán némi melankóliával eltréfálkozni — nos —, ez mindenütt mindenki számára megengedett. Vajon Rettegi Fridolin dali-társulati direktor naiv ripacskodása vagy a félszeg Bányai tanár úr szerzői babérokra áhítozó, dilettáns nevetségessége elegendő töltést, jó sütetű puskaport szolgáltat-e egy forró atmoszféráid színházi esthez? Önmagában aligha. A rendező, Lendvay Ferenc azonban avatott biztonsággal érezte meg és bátran üstökön ragadta a lehetőséget, amely — — szűkebb pátriánk viszonyai között — a darabban rejlett. Számításba vette a színpadról hangzó szavak sajátos akuszi dező. Inkább megkísérelte kibon- ! tani az alakok karakterét. A mindenáron való kacagtatás helyébe fegyelmezett összmunka, finoman kidolgozott játékötletek, s helyenként a tragikomikus ízek éreztetése került. Hogy a közönség értette ezt a stílust, ai'ra bizonyság: a szövegbe szőtt helyi utalásoknál, az aktuális poénoknál csattant a legmagasabbra a taps meg a nevetés. Az említett szándékból ered a rendezés gyengéje is. A kissé visszafogott hangvétel miatt nehezen „melegedett be” az első felvonás. Eleinte inkább valami csehovi játékra emlékeztetett a színpad, semmint bohózatra. Ráadásul — erre már nincs mentség — indokolatlan tempótlanság lassította az ügyesen szerkesztett dramaturgiai mechanizmus pergé- sét. Körösztös Istvánt régen láttuk ilyen jónak, mint Rettegi Fridolin maszkjában. Intrikusok és blazirt hősök után végre felszabadultan komédiázott, egyszerre volt pukkasztóan komikus és joviálisán méltóságteljes. Székely Tamás Bányai Mártonja korrekt, gondosan kidolgozott alakítás. Árnyalatnyival szürkébbre sikerült a kelleténél akkor is, ha voltaképpen „szürke” figura a tanár úr. tikáját - a békéscsabai színház- Széplaky Endre és Romvári ban. Mert Thália boldogtalan pap- Gizi ismert tánckészségük és lmjainak groteszkül hősies küzdelme j moruk mellett karakterizáló ké- egy álmos kisváros közönye el- j pességről is tanúságot tettek. Cselen: azok heroizmusa, akik „szí- resnyés Rózsa inkáDb külsőséges vüket öntik ki egy fűtetlen fa- eszközökkel oldotta meg feladatát, lusi helyiség recsegő deszkáin: Külön ki kell emelni Kocsís mulatságos anakronizmus á Fő- j ria aranyosan vásott úri kislá- városi Operettszínház színpadáról, | nyát, Dávid Ágnes pedig a te- de hellyel-közzel keserű valóság nyeres-talpas szolgáló szerepében — nálunk. j jeleskedett. Mindkettőjük alakíMikor a jegyző úr. a királyi , tását árnyalatnyi önirónia fűsze- ügyész és a patikus meg nem vá-1 rezte. A közönség rokonszenvét, sárolt bérleteiről handabandázott Rettegi, a nézőtéren a páholyokra és zsölyékre gondoltunk, melyek sokszor üresen maradnak a premiereken — jelezvén, hogy akiket megillet, más elfoglaltságuk miatt nem tudták megtisztelni a színházat. A forró nyárban és hófúvásban faluról falura vándorló, istentelen körülmények között fellépő művész sirámai alatt eszünkbe jutottak egy-két tájelőadásunk „technikai” körülményei. Bányai tanár úr tisztes bukást „aratott” művéről pedig egynémely ambiciózus ifjú szerzőnk békéscsabai szárnypróbálgatásai. Nem harsány komédiázást, bo- hózati figurák ostoba csetlését- botlását vitte a színpadra a renilletve harsány derűjét érdemelte ki Bártfay Gusztáv Szendeffyje és Simon Géza Raposa Bogdánja. Feljegyeztük még Szerencsi Hugó Varga Ilona és Hunyadkürti István nevét. Horváth Jenő zenéjéről és Szenes Iván versszövegeiről csak annyit, hogy a darab egy-két dalbetétje ma már „klasszikus” slágerkincsünket gyarapítja. A táncok Sallay Eta, a jelmezek Vág- völgyi Ilona munkáját dicsérik. Suki Antalnak nem volt nehéz dolga a darab díszleteivel, s ami j volt, azt jól oldotta meg — a be- I rendezés apró stílustöréseit leszámítva. Vajda János Az iparíejlesztés lehetőségeit, a bírósági népi ülnökök tevékenységét ILrgyaTta a megyei tanács ülése December 18-án, tegnap délelőtt Békéscsabán tartotta ülését Békés megye tanácsa. Napirenden szerepelt a költségvetési szervek gazdálkodási rendjének tárgyalása, melyet Csepregi Pál vb-elnök helyettes terjesztett elő. Szó volt az iparfejlesztés lehetőségéről és a fejlesztési alap 1970-ig történő felhasználásáról is, melyről Romvári László, a megyei tanács tervosztályának vezetője készített részletes tájékoztatót. Ebben többek között leszögezi, hogy a harmadik ötéves terv első két évében 14,2 millió forint összegű beruházás volt, s ez lehetővé tette, hogy az előirányzott 6 százalékos termelésnövekedés 12 százalékos legyen. A tervidőszak második felében, 1968—69—70-ben az ipari vállalatok előreláthatóan 10 millió forint saját fejlesztési alappal rendelkeznek. A tájékoztató szerint az elkövetkező években szükséges lenne több üzem: így a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat további fejlesztése, a Patyolat, az Orosházi Faipari, a Békés megyei Vegyesipari, valamint a Gyulai Cementipari és a Békés megyei Szőrmeipari Vállalat fejlesztése. Az 1968—70-es években a sütőipar további fejlesztése is megvalósul, többek között a gyulai kenyérgyár megépítése. A tanácsülés a sokakat, elsősorban a tsz-eket érdeklő termelőszövetkezeti és jogi törvény végrehajtását is értékelte Csatári Béla vb-elnökhelyettes tájékoztatója alapján. Napirenden szerepelt még dr. Jakuts Tamás megyéi bírósági elnök tájékoztatójának megtárgyalása is a népi ülnökök tevékenységéről. Ezt követően á megyei tanács, az állandó bizottságok és a végrehajtó bizottság, valamint a NEB 1969. első félévi munkaprogramját ismertették. ÄGROINFORM a vezetés szolgálatban A közelmúltban információs központot hozott létre a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Az AGROINFORM vezetői és dolgozói a világ mezőgazdaságának helyzetét, fejlődésének irányát tanulmányozzák, ezekről adnak tájékoztatást azoknak a mezőgazdasági vezetőknek, akik erre igényt tartanak. Az információs központ munkáját közelebb kívánja hozni a gyakorlatban dolgozó vezető szakemberekhez. Ezért a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Békés megyei Szervezetének rendezésében Molnár István igazgatóhelyettes december 19-én, csütörtökön 17 órakor Békéscsabán, a Technika Házának klubtermében kerékasztal megbeszélést rendez „Információ a vezetés szolgálatában” címmel. A MAE rendezvényére elsősorban vezető beosztású állami gazdasági, termelőszövetkezeti szakembereket hívtak meg. A kerékasztal- megbeszélés másnapján, december 20-án, pénteken Molnár István igazgatóhelyettes a pártiskola előadótermében mond előadást az információ jelentőségéről mezőgazdaságunk fejlesztésében. Erre az előadásra termelőszövetkezeti elnököket, párttitkárokat és állami gazdasági vezetőket hívtak meg. AJNA Az Ung és a Latorca partján tájain Csapon szálltunk ki a Békéscsa- I bárói indult szerelvényből és [ izgatottan hurcoltuk csomagjain-: kát, kerestük helyünket. Pedig j a kedves IBUSZ-kísérők már jó j előre mindent elmagyaráztak, de j hát ahogy az már ilyenkor lenni! szokott, sokan elfelejtették kocsi-! számukat vagy keresték az ülé-1 sen hagyott csomagjaikat... Végül azután minden elrende- j ződött és a gyönyörű állomásépü- ] let hatalmas peronján pionírok, I város egyik szélső dombjára, ahol tisztelettel adóztunk a szovjet hősök emlékének. A lépcsőzetesen kiépített katonatemető bejáratának két oldalán, betontalapzaton állnak azok a könnyű páncélosok, melyek 1944-ben elsőnek törték át a fasiszták gyűrűjét. A gonddal rendben tartott hősök temetőjében nemcsak a Nagy Honvédő Háború idején elesett katonák, hanem az akkori harcokban részt vevő, de később elhunytak is itt kaptak örök nyugA Hősök temetője bejáratánál. kisfiúk s kislányok sorakoztak, vi-1 rágot szorongatva a kezükben. A; hangszóróból pattogó induló hangjai recsegtek, majd a Szov-1 jet—Magyar Barátság Társaság ukrán tagozatának titkára üdvözölte Arany Tóth Lajost, a gyulai járási pártbizottság első tit- j kárát, a külörlvonat politikai vezetőjét, dr. Pirityi Károlynét, a | megyei pártbizottság munkatársát, | dr. Haraszti Jánost, az MSZBT; elnökhelyettesét és a vonat vala- I mennyi utasát. j — Szívesen látjuk önöket — mondotta Hiricz Lajos — Kárpát- Ukrajna fővárosában, Uzsgoro- don. A kedves ünnepség után autóbuszokon megindult a karaván Ungvárra. Minden rendben, programszerűen történt, csak az idővel akadt egy kis bajunk. Ugyanis a mi óránkon még csak 7 óra volt, míg a bájos INTURISZT-os csoport kísérőnk, Laci Máriáén már 9-en járt a nagymutató. Gyorsan helyesbítettünk, hiszen most már minden a moszkvai idő szerint történik. Ahogy közeledtünk Ungvár felé, érdekes volt látni, hogy a város egyik oldala síkságon, míg a másik már a hegyek lankáin terül el. Méltán lett Ungvár a 12 500 négyzetkilométeren fekvő Kárpáton túli terület fővárosa. Az egymillió lakosból több mint 65 ezer ebben a városban lakik. A 25 féle nemzetiség közül — ukránok, magyarok, szlovákok stb. — sok magyarral tudtunk találkozni, akik szívesen álltak meg néhány baráti szóra... A város-közepén folyó Ung partján gyönyörködtünk a ragyogó napsütésben és a történelmi emlékeket ébresztő, patinás, palotaszerű házakban. A lejtős, kanyargós utcák, a hegyek lankáin épült villanegyedek Budát' juttatták eszünkbe... Felsétáltunk a 24 méter magas dombra, ahol még ma is áll a vízzel és szakadékkal övezett vár. Igaz, egy része már kissé málado- zik, de idegenvezetőnk erősítget- te, hogy nemsokára a külső várfalakat is restaurálják. Láttunk nemzetiségi feliratokat,] iskolákat és újságokat. Az egyik; szerény lap naponta „csak” 100! ezer példányban jelenik meg magyarul. A nagyságrendekkel las-: san kezdünk megbarátkozni, de| nem tudjuk még, mi is az igazi szovjet távolság, csak azt érezzük, hogy fáradtak vagyunk... Az új utcasorok és a fafeldolgozó üzemek között eljutottunk a vóhelyet. Például Iván Ivánovits Turjanicza, aki Svoboda hadseregében (a jelenlegi Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökit mint ezredes szolgált, és részt vett U n gvár felszabadításában. A harcok után a terület párttitkára, majd később újságírója lett. Itt is dolgozott haláláig, 1955-ig. A hősök panteonjában díszhelyre tették hamvait. A temető mögötti domboldalon szembetaláltuk magunkat a szovjet—csehszlovák határállomással. Mindkét nemzet zászlaját lobogtatta a langyos szellő, és alatta unatkozott egy-két határőr katona. Az alig 2—300 méterre levő határállomás és környéke csendesen fürdött az őszi napsütésben... Bámészkodásunknak és egy kis pihenésünknek az „indulás Munkácsra” jelszó vetett véget. Üjabb város és más tájak megismerése serkentett bennünket. És valóban nem csalódtunk. A Latorca partjain megismertük az ősi Munkácsot. Sétáltunk szépen rendben tartott utcáin, s kacérkodtunk üzleteinek dús választékával. Megízleltük presszó-kávéját, amiről kiderült, hogy bőven mérik és vigyáznak a szívünkre... Sajnos a város melletti dombtetőn tornyosuló Munkács Várát csak néhány száz méterről láthattuk. De így is Zrínyi Ilona, a XVIII. század magyar felkelésednek a lelkesítője, az érdeklődés homlokterébe került Hiszen ő volt az, aki 3 évig védte 1685-től a várat Caraffa csapatai ellen, és ő nevelte II. Rákóczi Ferencet. A sok új benyomáson elég kevés időnk volt eltűnődni mert az órák gyorsan röpültek, és indulnunk kellett vissza Ungvárra. A főtéren levő Szakszervezetek Székházában ünnepi öltözékben idősek és fiatalok fogadtak bennünket, s kezdetét vette a barátsági gyűlés. Jól esett hallani, hogy sok járásban van SZMBT- megbízott, és 27 kollektíva létesített kapcsolatot magyar üzemekkel. Befejezésül csak filmen gyönyörködhettünk a Kárpáton túli terület népi tánccsoportjának a produkcióiban, mert az együttes éppen DéJ-Amerikában volt vendégszereplésen. A sok baráti kézfogás és ajándékozás után késő este indultunk vissza Csapra, hogy a 46 órás „maratoni” utazás és ismerkedés után álomra hajthassuk fejünket a hálókocsikban... Következik: Megérkezés •> hős városba Kijevbe. Pankaiai István
