Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

2 Csütörtök i9!x. ti. csailii- 19. Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) zete állami pénzkészletünkből, illetve költségvetésen kívüli for­rásokból biztosítható. Nyilvánvaló azonban, hogy erre tartósan nem rendezkedhetünk be. Előzetes számítások szerint a következő években a bevételek további nö­vekedése és az állami terhek mérséklődése folytán az állam­háztartás helyzete tovább javuL Tisztéit Országgyűlés! Ez évben mintegy 68—70 milli­árd forintot költöttünk beruházá­sokra, 2—1 milliárd forinttal többet, mint a múlt évben. Nagy a beruházási kedv a népgazdaság minden ágazatában és szektorá­ban. A beruházási szándékok azonban nincsenek mindig össz­hangban a lehetőségekkel és a pénzügyi forrásokkal. A népgaz­daság egészében a beruházási ja­vak kereslete meghaladja a kíná­latot A beruházási piac ellentmondá­sossága elsősorban az építőipar­ban jelentkezik, mert jóllehet, az építőipar termelése gyorsan nő, mégis sok beruházó vár arra, hogy kivitelezőt kapjon. Az épí­tőipari vállalatok válogathatnak a megrendelésekben, mert az lé­nyegesen több, mint amit el tud­nak vállalni. Ezért van itt érez­hető áremelkedés és ezért tart sokáig egy-egy elkezdett építke­zés. Amíg az építési, szerelési munkák piacán nem jön létre elegendő kapacitás a szükségletek kielégítésére, addig az építési pia­cot közgazdasági, pénzügyi eszkö­zökkel lehet csak az egyensúly irányába befolyásolni. Ezért a ke­reslet-kínálat befolyásolására, a járadék jellegű jövedelmek egy részének elvonására 1909. évtől építési, szerelési adó kerül beve­zetésre, melyet szabadáras mun­káik után fizetnek az építési te­vékenységet végző vállalatok. Az adó bevezetését sokoldalú meg­fontolás előzte meg. Nem vonat­kozik az adó többek között az ál­lami támogatással megvalósuló beruházásokra, valamint a lákási- építkezésekre. Meggyorsítják a nagy beruházások üzembe helyezését A népgazdasági terv 1969-ben összesen mintegy 72—74 millárd forint beruházással számol. Ezen belül az ipari beruházások 34 milliárd forintot tesznek ki. A költségvetés beruházási ki­adásai a jövő évben az ez évihez képesít 14 százalékkal növekednek. Egyes beruházási csoportok, úgy­mint a kőolaj- és földgázvezeté­kek építése, a lakásépítés, vala­mint a közművesítés állami kiadá_ sai — nagyobbak az ez évinél 1969-ben arra törekszünk, hogy a folyamatban levő termelő célú nagy beruházások üzembe helye­zését meggyorsítsuk. Jelentős összegeket költünk olyan épülő ipari beruházások befejezésére, mint a szászhalombattai hőerő­mű, a Kismotor- és Gépgyár, a Vásárosnaményi Forgács- Láda- gyár. Megfontolt válogatás után indítunk — az elmúlt évekénél lényegesen kevesebb — új beru­házást. Ilyen a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár fejlesztése, a Bor­sodi Sör- és Malátagyár, a Szege­di Házépítő Kombinát. A mezőgazdaság beruházásai az összberuházásból mintegy 13,5 milliárd forintot tesznek ki, ami a beruházásoknak közel egyötöde. A mezőgazdasági beruházások nö­vekvő részaránya összhangban van a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseivel. A mezőgazdaságra fordított beruházási eszközökből 100 szarvasmarha- és sertéstelep építését kezdik el, 28—30 000 szarvasmarha-férőhely, illetőleg 70—80 000 sertésférőhely létesül. A fejlesztés keretében 1500 vagon befogadóképességű gyümölcshűtő. tároló építését kezdik meg, és bő­vül az üzemek szőlőfeldolgozó ka­pacitása is. A beruházások pénzügyi szabá­lyozása terén fő céljaink: az ál­lami költségvetés beruházási ter­heinek fokozatos mérséklése, a vállalati eszközök erőteljesebb részvétele a beruházások finan­szírozásában. Ennek éx’dekében egyes beruházásoknál 1969-töl új finanszírozási forma kerül beve­zetésre. Ez azt jelenti, hogy egyes termelő nagy beruházásokat rész­ben az állam által nyújtott fej­lesztési kölcsönből és részben vál­lalati saját eszközből finanszíro­zunk. E beruházások eldöntésénél tiszteletben tartjuk a vállalatok jogát, hogy maguk dönthessenek, akarják-e a beruházást, vagy sem. Az állam megjelöli a célokat, amire hajlandó fejlesztési köl­csönt adni és megjelöli a kölcsön maximális mértékét A vállalat ajánlatot tesz, hogy mennyi saját erőt tud biztosítani a beruházás­hoz, mennyi a befektetés megté­rülési ideje, milyen a gazdaságos­sága a létesítménynek. Ezek alap­ján bírálja el az állam, hogy me­lyik vállalatnak ad fejlesztési kölcsönt. A vállalati beruházások arányá­ról és a jövő évi szándékokról fél. méréseket végeztünk. 1968-ban a vállalati beruházások részaránya majdnem eléri a 40 százalékot. A beruházások műszaki összetétele azonban e szférában sem válto­zott; nem nőtt a gépi beruházások aránya, az építési hányad magas. A kibocsátott beruházási hite­lék közel kétharmada a már meg­kezdett beruházások finanszírozá­sát szolgálja. A beruházási hitelek nagyobb részét a bank középlejá­ratú hitelként folyósította. Valójában a vállalatok 1969-ben képeznek először előző évi nye­reségükből az új rendszer sze­rint fejlesztési alapot, ezért a saját források jelentősebb növekedésé­vel számolhatunk. A hiteligények összege jelentősen meghaladja a lehetőségeket. A nagy kereslet miatt különösen vigyázni fogunk arra, hogy csak a gazdaságos, gyorsan megtérülő, a devizaszem- oontokat kellően figyelembe vevő beruházásokra nyújtsunk hitelt. éreztették kedvező hatásukat. Ezek között a legfontosabb az, hogy összekapcsoltuk a külső és belső piaci értékesítés eredmé­nyét, a vállalatokat érdekeltté tettük a külső piaci értékesítés­ben és az így elérhető nyereség növelésében, a kedvezőbb értéke­sítési & beszerzési lehetőségek felkutatásában, meggondolásra késztettük őket a külső és belső források ésszerűbb felhasználásá­ban. A kivitel 1968-ban mintegy 6 százalékkal haladja meg a tava­lyit. A szocialista export körül­belül 9—10 százalékkal lesz ma­gasabb a tavalyinál. A nem szo­cialista országokba irányuló ki­vitelben változaitlanul nagy a sze­repe a mezőgazdasági cikkeknek. A gépkivitel az előző évekhez ké­pest növekedett, ez azonban a dollár-viszonylatban történő érté­kesítésnél — miután részaránya nem számottevő —» még így sem jelentős. A külkereskedelmi árak mellett az állami visszatérítési rendszer is hatást gyakorol az exportfor­galomra. Az első időszak tapaszta­latai kedvezőek, az állami vissza­térítési rendszer stabil közgazda- sági szabályozóként funkcionál; segíti, hogy a vállalatok gazdasá­gosabb termékstruktúra kialakí­tására törekedjenek. Az állami visszatérítési rend­szer a kedvezőtlenebb termelé­kenységű vállalatok számára le­hetővé teszi a kiviteli struktúra fokozatos átalakítását, vagyis an­nak elérését, hogy egy idő múlva ne szoruljanak állami támogatás­ra. Egyébként is a változó piaci körülmények és a vállalatok he­lyes orientálása szükségessé is teszi a visszatérítések mértékének megfontolt, lépésről lépésre való csökkentését Az állami visszatérítés 1969-re számításba vett összege összhang­ban van a export várható jövő évi növekedésével. A devizák egy­ségére jutó állami visszatérítést átlagosan némileg csökkentjük, de az export növekedésének ha­tására az előirányzott állami visz- szatérítés a múlt évivel közel azonos összegű marad. A Külke­reskedelmi Minisztérium felha­talmazást kapott arra, hogy a ke­reskedelempolitikai alapból adó­visszatérítést nyújtson olyan vál­lalatok részére, amelyek megha­tározott export bővítésére vállal­koznak és azt teljesítik. A korszerű export növelését célzó beruházásoknál a hitelezés­ben előnyös feltételeket biztosí­tunk. Mivel a külkereskedelmi forgalom szabályozói beváltották kés megemlíteni, hogy a vállala­tok véleményéről szerzett infor­mációk szerint a feldolgozóipar vezetőinek nagy része úgy látja, hogy a vállalat termelési kapaci­tásánál nagyobb a kereslet. Közel egyharmaduk egyensúlyról be­szél és csupán egyötödük érzi úgy, hogy termelési lehetőségeik­nél kisebb a kereslet A vállala­tok egyötödének nincsen belföldi versenytársa. Ez kedvezőtlen, s szükségszerű, hogy a jövőben az eddigieknél többet foglalkozzunk a gazdasági viszonyaink között kibontakazó egészséges verseny kérdéseivel. A piaci helyzet ismeretében a hozzájuk fűzött reményeket, a termékek forealmazási rendszeré tőkés relációból származó gépim- termekeR torgalmazasi rendszere­porttal kapcsolatos letét mértékét 150 százalékról 100 százalékra csökkentjük. Tisztelt Országgyűlés! A vállalatok gazdálkodása — az irányítási rendszer reformja következtében — jelentős átala­kulásnak indult. A vállalatok és szövetkezetek 1968. évi jövedel­miéi magas szinten alakultak ki és a megnövekedett vállalati felada­tok teljesítéséhez, a nagyobb vál­lalati önállósághoz kedvező felté­teleket teremtettek. A vállalati összjövedelem 11 százalékkal, azon belül a nyereség több mint 20 százalékkal magasabb az elő­irányzottnál. A magas nyereség főként az 1968. január 1. óta ér­vényes árak nagy nyereségtartal­mának, továbbá a kereslet válto­zásához jobban igazodó termelés és forgalom emelkedésének, egyes importárak csökkenésének követ­kezménye. Növelte a nyereséget — a vállalatok javuló munkája révén — a gazdasági hatékony­ság fokozódása is, ennek jelei kü­lönösen az év második felében mutatkoztak. Itt rámutatott Vályi Péter: minthogy az ár- és nyereségvi­szonyok a számítottnál jóval kedvezőbben alakultak, számos vállalat viszonylag kényelmes helyzetbe került, s nincs kellően rászorítva a hatékonyság javítá­sára. Két és fél százalékkal növekszik a dolgozók átlagbére Hatvankétezer lakás épül jövőre Fontos életszínvonal-politikai j célkitűzésünk a lakásépítések nö­velése. 1969-ben mintegy 62 000 lakás építését tervezzük. A negye­dik ötéves tervben kiugróan nagy lakásépítési program megvalósí­tását tűzzük ki célul. E feladat teljesítéséhez már a következő két évben előkészületeket kell tenni. Már ez évben megkezdte termelé­sét a győri és miskolci házgyár, ezenkívül folyamatban van még három házgyár építése. A terve­zett lakásépítések megvalósítasa- nak feltétele a közműhálózat fej­lesztése. A vállalatok a vállalat- fejlesztési alapból támogathatják dolgozóik társasház- és családihaz- építését és a tanácsokkal együtt­működhetnek az építkezések meg­valósításánál. Ezután a pénzügyminiszter nemzetközi gazdasági kapcsola­taink további fejlődéséről számolt be. A szocialista országokkal foly­tatott árucsere volt ez évben is külkereskedelmünk leggyorsabban növekvő szektora. A szocialista országok iránti kötelezettségeink­nek eleget tettünk. Továbbra is fejlődésünk kulcskérdésének tart­juk — tehát nagy jelentőségű szá­munkra — a szocialista országok gazdasági együttműködésének fej­lesztése, a közös célok és érdekek alapján. — A külkereskedelem közgazda- sági szabályozói már ez évben A magas nyereségekkel ösisze-1 függésben a vállalati alapok a korábbiaknál lényegesen több eszközt biztosítanak a vállalati fejlesztésekre és a személyi jöve­delmek növelésére. A vállalatok mintegy 15 milliárd forint fejleszt tési alapot képezhetnek, ami kö­rülbelül 3 milliárd forinttal több a tervezettnél. Az átlagbérek mintegy 2—2,5 százalékkal nőnek, emellett a tavalyinál átlagosan 5—6 nappal több nyereségrészese­dés fizethető ki a dolgozóknak. A tartalékalapok feltőltődese kedve­ző ütemben folyik. összességében a vártnál na­gyobb vállalati nyereségek hozzá­járultak a biztonságos átmenet­hez. Most azon van a sor, hogy az intenzívebb fejlődés válóra váltása érdekében egyes szabályo­zókat korrigáljunk, hogy a nye­reségnövekedés a jövőben még inkább az eredményesebb munka révén legyen elérhető. Az 1969. évi nyereség várható alakulása már tükrözi a szabá­lyozók következetesebbé tételével kapcsolatos intézkedések hatását is, úgymint a támogatósok fajla­gos csökkentését, a kivételek szűkítését és egyes átmeneti kö­töttségek enyhítését. Számítások szerint 1969-ben a gazdaságban realizálódó mintegy 68—70 milliárd forint nyereség nyolc—tíz százalékkal haladja meg az ez évit, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek nélkül számít­va. A jövedelmezőség alakulásá­fordnit, ezen belül a fejlesztési alap 16—18 milliárd forint, a ré­szesedési alap 8—9 millárd forint. A közgazdasági szabályozás kö­vetkezetesebbé tételével, a piaci viszonyok erősítésével járó na­gyobb kockázat indokolttá tette a vállalati tartalékalapok kötelező szintjének felemelését is. Ez év folyamán a piaci egyen­súly általában kielégítő volt. A termékforgalmazás új rendszere fokozatosan kibontakozott. Volt ugyanakkor néhány termék, pL a hengerelt acél, az építőanyagok, egyes műanyagok, a fenyőfűrész­áru, amelyből nem lehetett hi­ánytalan ellátást biztosítani. A hiányok felszámolására növelni kellett az importot Kialakulóban vannak a terme­lők és felhasználók közötti új kapcsolatok. A vállalati kapcsola­tokban azonban még sokszor fel­lelhetők a régi gazdaságirányítási rendszer jegyei is. A termelővállalatok nagy ré­sze — a jelentős kereslet és mo­nopolhelyzet miatt — biztonsá­gos helyzetben érzi magát. Érdé­nek egyszerűsítésére van szükség, az ez évi kötöttségek egy része jövőre már feleslegesnek látszik. Szűkíthető például a szerződéskö­tési kötelezettség köre és ugyan­akkor a vállalatok közvetlen meg­állapodása alapján forgalmazható termékek köre bővül. Az új árrendszer és ármecha­nizmus, a szabályozó rendszer egészével együtt hozzájárult az eddigi kedvező eredmények eléré­séhez, hatására erősödnek a ter­melés és fogyasztás kapcsolatai, jobban érzékelhetővé válik a kül­földi piacok értékítélete. Az épí­tőipar kivételével egyetlen olyan ágazat sincsen, ahol jelentősebb áremelkedés következett volna be. Az azonban, hogy a termelő szfé­rában sok még a költségektől je­lentősen eltérő ár, azt is jelzi, hogy még nem elég aktív a vál­lalatok árpolitikája. Gazdasági fej­lődésünk indokolttá tenné, hogy a vállalatok gyorsabban reagáljanak a piaci viszonyok változására, csökkentsék, de — gazdaságilag indokolt esetekben, amikor az áruk minőségének javítása, a vá­laszték bővítése érdekébe« ez szükségessé válik — emeljék is az árakat. 1969. év folyamán a termelői és a fogyasztói árakban módosításo­kat tervezünk végrehajtani. A termelői árak módosítását főleg termeléspolitikai szempontok és kereslet-kínálati meggondolások; a fogyasztói árak változtatását pe­dig az értékarányokhoz való kö­zelítés és a forgalmi adórendszer szükséges egyszerűsítése indokol­ja. A fenyőfűrészáru termel® árát január 1-ével átlagosan több mint 20 százalékkal emeljük, a farost­lemez termel® árát viszont 7 százalékkal mérsékeljük. A fenyő­fűrészáru áremelését az teszi szükségessé, hogy a jelenlegi bel­földi árak mellett a gyorsan nö­vekvő belföldi igényeket szocia­lista importból nem tudjuk ki­elégíteni, a jelenlegi belföldi ár a tőkés beszerzési árhoz képest pe­dig alacsony. A nyersbőr világ­piaci árának számottevő csökke­nése lehetővé teszi a készbőrök termelői árának mintegy 10 szá­zalékos csökkentését, egyúttal sor kerül a cipő és bőripari termé­kek adóztatásának újjárendezésé- re, ami a fogyasztói árak némi csökkenését eredményezi. Változnak egyes baromfifélesé­gek árai is. Ennek első jeleként már az elmúlt napokban csökkent a vágott csirke felvásárlási í fogyasztói ára. Január 15-tői olcsóbb lesz a brikett és a tűzifa Ármódosításokat hajtunk majd j időpontban, amikor az árcsökkei végre a tüzelőanyagok termelői és fogyasztói áraiban, módosítjuk a szénárrendszert, ezen belül egyes magas kalóriájú és kisebb hamu­tartalmú szenek termelői árát hazai termelésű tés technikai és szervezeti feltéte­lei megteremthetők lesznek. Az 1968. évi kedvező tapaszta­latok alapján 1969-ben bővíteni kívánják azoknak a termékeknek a körét, amelyeknek áralakulását __________ ____ nem kötik állami árszabályozó t űzifa fogyasztói árát 14 i előírások. ban fontos tényező, hogy a válla­latok jobban keresik a nagyobbI m^keijü£ A jovedelmezoseget biztosító értéké-■ .. .' ,. sítési és beszerzési lehetőségeket, ! brikett fogyasztói arat 20 száza­S^aSlé1Ss^rv^Í 'százalékkal csökkentjük 1969. ja-1 A forgalmiadó-módosítás szé- eszköaeiket jobban kihasználni, nuár 15-ével. 1969 folyamán sor le*ebb körben érinti a ruházati a nyereségből képezhető alapok kerül a fűtőolaj fogyasztói árának "ikkeket es az italféleség»' összege mintegy 28—29 milliárd 130 százalékos mérséklésére, olyan I (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents