Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Kohán György emlékkiállítás Gyulán A tárlat képeiből BIVALYOS SZEKÉR NAlKolONGGAL KÖRÖSTÁJ _________KULTURÁLIS MELLÉKLET_________ M agyarország felfedezése — Az „Olvasó népért" beszélgetés Darvas Józseffel, az írószövetség elnökével Sajtó és rádió hírt adott a Magyaroi-szág felfedezése című sorozatról, az írószövetség vállalkozásáról, amelynek első köteteit hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára kívánják megjelentetni. A sorozat céljáról és körvonalairól kérdeztük Darvas Józsefet. — Szeretnénk írói eszközökkel feltárni — mondta az írószövetség elnöke —, milyen a mai magyar valóság. Célunk: reális számvetést tenni arról, hogy mik az eredmények, a hiányok, mulasztások, hol tartunk a szocializmus építésében s mik a feloldandó ellentmondások? Tehát: segíteni a jövő megtervezését. A vállalkozás, melyben mintegy huszonöt író vállalt részt, valamelyest kapcsolódik a két világháború közötti falukutató mozgalom hagyományaihoz. Valamelyest, mondom, mert a magyar valóság, amelyet ma vizsgálunk, megváltozott Megváltoztak a történelmi körülmények is. A falukutató mozgalom főleg csak a parasztság sorsával foglalkozott, ami már akkor is egyenjogúságot jelentett Most természetesen a társadalom valamennyi számottevő rétegének feltérképezésére teszünk kísérletet, hogy a valóság hű feltárása segítsen a mi politikánknak, a mi rendszerünknek. Munkánkban arra törekszünk, hogy érvényesüljön a marxista tudatosság, a sokoldalú, ha tetszik, tudományos igényű elemzés. Persze, írók írják ezeket a köteteket, nem tudósok. Ahány író, annyiféle stílusban. A készülő sorozat híre jó visszhangra talált. Országszerte megértették: a társadalmi önismeret elmélyítésére törekszünk. — Az Írószövetség másik nagyszabású kezdeményezése az „Olvasó népért’' mozgalom. Tájékoztatna haladásáról? — Az elmúlt húsz év nagy és szép eredményeire építő társadalmi mozgalom az „Olvasó népért” visszhangja igen biztató. Mi csak őszre terveztük felhívásunk kibocsátását, ám a munka már a nyáron megindult. Az örvendetes spontaneitás arról győz meg, hogy időben szóltunk erről a kérdésről. Felajánlotta közreműködését a KISZ, a SZOT, a televízió, a rádió, segít a sajtó és sok más intézmény, szervezet Ezért joggal remélhetjük, hogy mozgalmi felhívásunk, kiváló írók, képzőművészek, zeneszerzők és előadóművészek felhívása társadalmunk legszélesebb köreiben megértésre és támogatásra talál. A sok jó után, gondjainkról is szólnék. Tartózkodást érzünk a pedagógusfórumokon, holott egyik legfontosabb célunk a fiatalok megnyerése, a felnövő nemzedékek olvasókedvének felkeltése. Nem gondolunk tantervi változtatásokra, de úgy érezzük: helyes volna módszeresen megvizsgálni a: uvdalomok tatás módszereit, a javítás lehetőségeit. Ez sok évtizedes probléma. A helyzet sokat javult, de ma sem mondhatjuk még. hogy az iskola mindent megtesz az irodalom, az olvasás megszerettetéséért. — A közéleti ember után az írót kérdezzük. Megjelent művelnek sorozatában Az író vizsgája eimű kötet. 1936 és 1967 között írt vagy elmondott cikkeinek, kritikáinak, tanulmányainak és beszédeinek gyűjteménye. Milyen élmény az ilyen dokumentumokkal való találkozás? — Fájdalmas, mert az elvégzett dolgok furcsa módon az elvégzetlenül maradira figyelmeztetnek. Én elsősorban regényírónak tartom magam. Ehhez mérten elég kevés regényt írtam. Adós maradtam nemzedékem, a két világháború közötti küzdelmes ifjúság szélesebb ölelésű ábrázolásával. Amit a korról írtam, csak töredék. Ezt éreztem, amikor Az író vizsgája cikkeivel újra találkoztam. — Említette, hogy a Kortárs szeptemberi számában megjelent riport anyagát és tapasztalatait általánosító drámán dolgozik. — Ha minden jól megy, nemsokára be is fejezem, és átadom a miskolci Nemzeti Színháznak, amely jövő év elején kívánja bemutatni. Darabom fiktív falu fiktív embereit viszi a színpadra. — Regény? — Folytatni szeretném a Részeg esőt, de erről nem mondok többet... A római XXV-ös Cserei Pál novellája CSONTOS PÉTER járási tanácselnökhelyettes úgy ült az íróasztalnál, mintha székével, asztalával egybefaragták volna. Csak vastag felső ajka rándult meg olykor-olykor. Üjjai sem moccantak. Mindkét keze az egymásra rakott jegyzettömbökön hevert, mintha attól félne: ha elmozdítja a kezét, a tömbök lapjaira hónapokon, éveken át ráfirkált szavak elröppennek. Eleinte a színek szerint tartotta nyilván a tömböket, később római számjegyekkel jelölte őket, mert a borítólapok színei nem bizonyultak elég változatosaknak: a dossziégyártó ipar nem tartott lépést Csontos Péter osztályozó buzgalmaival. Páncélszekrényében külön rekeszben tartotta a tömböket, nehogy közéjük vegyüljön valami érdektelen irat. Nagy sokára felegyenesedett, közényúlt a tömbcsomónak és a XXV-ös jelzésűt kivette a többi közül. Ebbe jegyezte dr. Molnár Sándor ügyét. Molnár Sándor bizalommal kereste fel őt mindig, hiszen jól ismerték egymást, egy faluban laktak évekig, amikor Csontos Péter ott tanácselnök volt. Dr. Molnár Sándor most feldúlva lépett az irodájába, hogy hát micsoda ember Kerekes Gábor, a helyi tanács mostani elnöke. Szörnyű dolgot állít róla. — Elképzeled rólam, kérlek, a jogászról, hogy félrevezetem a tanácsot? Hogyan merészel valaki ilyen alaptalan vádakat terjeszte. ni? Hányszor, de hányszor kéi*t őds tőlem jogi tanácsot! Méghogy, kérlek, én becsapom az államhatalmi szervet egy közönséges lakáscsere miatt? Becsületben fehéredéit meg a hajam, már csak három év választ el a nyugdíjtól. Szembekönyökölt Molnár doktor az íróasztalnál Csontos Péterrel, s olykor mindkét kezével végigmasszírozta halántékát, amely körül iszonyú nyomást érzett. Amíg Molnár doktor beszélt, Csontos Péter a XXV- ös tömbbe jegyezgetett, a fejét csóválta. Csakugyan: hogy is mer az a Kerekes Gábor ilyesmit még gondolni is? Emlékszik, Molnár doktor Nyúl utcai lakása ugyanolyan háromszobás, mint a Lenin úti volt, amelyikért elcserélte. Mi ebben a félrevezetés? És még a tanácsi hirdető táblára is kiírták a Molnár dokit? Hogy ki akarta játszani a tanácsot. — Tehát csupán azt kérted Kerekes Gábortól, adják hírül a hirdetőtáblán, hogy az első közlemény nem fedi a valóságot? — Semmi mást. És még ezt a kis csekélységet is megtagadta tőlem. Csontos Péter másnap berendelte Kerekes Gábort. Kerekes úgy nekitámaszkodott nyolcvan kilójával a fotőj támlájának, hogy megreccsent, miután közölte vele Csontos Péter, hogy másik közleményt kell a hirdetőtáblára elhelyezni, mert Molnár doktor nem olyan ember, hogy félrevezessen valakit. Nem is beszélve a tanácsról, mint államhatalmi szervről. — De hogy is tehették ezt? Meghurcoltak a nyilvánosság előtt egy becsületes embert. Ha tőlem kért volna tanácsot, nem fordult volna elő, hogy befeketítsenek olyan embert, akire egy rossz szót nem tudok mondani, pedig régen ismerem Molnár doktort. — Csontos elvtárs, ebben az ügyben Molnár Sándor... — Figyeljen inkább rám, Kerekes elvtárs. Mi lenne a szocialista társadalommal, ha mindenki megmagyarázná a baklövéseit és mi ezeket csak úgy elfogadnánk. Hová jutnánk akkor? Kerekes Gábornak kénytelen-kelletlen meg-meg akadt zöldesszürke szeme Csontos Péter vastag ajkán. Hol a fotőj támláját mar- kolászta, hol előredőlt, meglazította nyakkendőjét és kigombolta inge nyakát, majd hirtelen felugrott: — Doktor Molnár akkor jelentette be háromszobásnak Nyúl utcai lakását, amikor a Lenin útival akart cserélni. Viszont elfekszik egy régebbi bevallása, melyben egyszobásnak mondja a Nyúl utcait, a másik két helyiséget, melyeket most a cserénél szobáknak nevezett, mosókonyhának és előszobának minősítette. Ez akkor volt, amikor rendelet jelent meg, hogy lakbérpótlékot fizessenek azok, akiknek egy szobánál több jut két családtagra. Erről szóit a hirdetőtábla közleménye. — ITT A CSÉRÉRŐL van most szó — vágott közbe Csontos Péter. — Inkább ismerné be a hibáját, semhogy régi papírokra hivatkozik. Mintha valami bürokrata volna, nem pedig egy helyi tanács elnöke. So. ha nem bírnám elviselni, hogy tudtommal a bürokrácia vagy az önkény keseríti az emberek életét. Mert ez önkényes ítélet, ami Molnár doktorral történt. Jogos a csere vagy sem? Ez a lényeg! Nagyon elgondolkoztató dolog ez. Kerekes Gábor letagló- zottan ült vissza a fotőjbe. Aztán elébeállt Csontos Péter, kihúzott a zsebéből egy csomag Terv cigarettát és békülékenyen az orra alá dugta, hogy gyújtson rá. Kerekes Gábor elképedt és ösztönösen nyúlt a cigarettáért. Borzongás futott végig rajta, amikor Csontos Péter kezében kattant a nikkelezett öngyújtó. Ahogy megszívta a cigarettát, enyhe kábultságot érzett és fejét lassan forgatva, hamutartót keresett. Nem találta, mert a mellette levő kerek asztalkán egy újság alatt lapult. Ujjaival szorongatta, gyúrta a cigarettát, szeretett volna hirtelen a falujában lenni; kiszakította körmével a cigaretta papírját s potyogott a műperzsasző- nyegre az apró dohánymaradék. — Látom, kiszakadt a cigarettája. Gyújtson rá egy másikra — nyomta ismét orra alá Csontos Péter a Tervet. Csontos Péter fölemelte a hamutartóról az újságot és mutatta, hogy ott van. majd egy vezércikkre bökött. — Ezt érdemes elolvasni. Okulhat az ember, milyen kár származik abból, ha valaki meghamisítja a valósé.
