Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-13 / 266. szám
1968. november 13. 5 Szerda Az új földtörvény végrehajtásának küszöbén Az elmúlt napokban a Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága megtárgyalta a békési járási földhivatal jelentését a földtörvény végrehajtásának előkészületéről. Ügy tűnik, hogy a munkálatok a megyei tanács által jóváhagyott ütemterv szerint haladnak. Néhány gondolatot azonban a jelentés és a magunk véleménye alapján indokoltnak tartunk közzétenni. Így szólunk azokról a hatásokról, melyek az érdekeltek körében megmutatkoztak az új földtörvény végrehajtásának előkészítése során. Megállapítható, hogy noha korábban viszonylag kevés mentesítési kérelem is érkezett a járási földhivatal kirendeltségéhez, az utóbbi időben igen megnőtt a számuk. Megközelítőleg 220 kérelem futott be. A mentesítések száma azonban csak a rendelkezésre álló földterületekhez viszonyítva tűnik soknak. A kérelmezők zömének ugyanis nincs a termelőszövetkezetek használatában belterületi vagy külterületi, illetve zártkerti ingatlana. A kérelmezők többsége tévesen azt hiszi, hogy a termelőszövetkezet használatában levő bármilyen földért kaphat mentesítést és bárhol — szerintük a külterületen is. Ez téves szemlélet. Ellenben a termelőszövetkezeti tagság a földmegváltással kapcsolatban megértést és megnyugvást mutat. Egyetértőén vették tudomásul, hogy a tsz-tag felesége, élettársa, az idős személyek és a haszonélvezők védettséget élveznek, s akiknek már semmi közük nincs a tsz-hez földjük megváltásra kerüljön, ezen keresztül megerősödjön a termelőszövetkezeti tulajdon. Sajnos, a termelőszövetkezetek vezetőségei eddig még sem a megváltási árral, sem a mentesítésekkel nem sokat foglalkoztak. Nincs ezzel kapcsolatban kialakult álláspont. Ezen a területen a kívülállók földjének megváltására több mint 5 millió forintra lesz szükségük. Igaz, hogy ezt az összeget a törvény erejénél fogva több éven át egyenlő részletekben lehet megtéríteni. Azonban gondolkozni lehetne olyan megoldáson, ami a megváltási árat egy összegben kiegyenlítené. Ez egyrészt a megváltással érintettek érdekét szolgálná, másrészt egyszerűsítené a termelőszövetkezetek ezzel kapcsolatos adminisztrációs munkáját. E határérték nagyságát természetesen a termelőszövetkezetek gazdasági erejüktől függően, maguk állapítják meg. Most, a megváltás időpontjának közeledtével jelentősen nőtt az érdeklődés a földügyek iránt. Vannak, akik a már lezárt ügyeket igyekeznek újra feleleveníteni. A föld kiadását nem kérik, inkább csak a volt tulajdon részarány szerinti előírást a megváltási ár reményében. Az illetők azonban ne tápláljanak ilyen illúziókat és ne szervezzék újabb hasonló kérelmek beadását. Éppen a fentiekből következik, hogy a kívülállók körében a viszonylagos nyugalom megszűnőben van. Megítélésünk szerint az érintett kívülállóknak csak kisebb része tudja, hogy a termelőszövetkezet használatában levő földje 1969. január 1-től tsz-tulajdonba megy át, megváltásra kerül. Egy része megérti ezt, tudomásul veszi. A másik része, ha ismeri is a törvényt, a megváltást nem veszi komolyan. A tények azt mutatják, hogy a kívülállók nagy többsége nem ismeri eléggé a földtörvényt. A kívülállók egy része azért is volt egy ideig nyugodt, mert helytelenül hitte, hogy a külterületi földből is mentesítést kap. Sajnos, azok körében, akik már tájékozottak, egyre több ellenvélemény hangzik el a megváltással kapcsolatban: „Nem eladó a földem senkinek” vagy „Én mondom meg, hogy kinek adom” stb. Ezeket a megfontolatlan véleményeket nagy körültekintéssel, gondossággal helyre kell igazítani. A termelőszövetkezeti szövetségeknek javasoljuk, hogy segítsék a termelőszövetkezetek felkészülését az ezzel összefüggő kérdések megértéséhez. Az érdekelteknek jó tudni azt is, hogy a jövő évtől kezdődően csak az igazolt tulajdonosoknak vagy haszonélvezőknek fizetik ki a földjáradékot. r. Eddig 426 vagon vágott baromfi került exportra A BOV Békéscsabai Gyáregysége október végéig 426 vagon vágott baromfit küldött exportra, amit nagyrészt kamionokban szállítottak el. Legtöbb a csirke és a pecsenyekacsa. Más évekhez képest igen nagy a kereslet a hízott liba és a pulyka iránt, melyet most dolgoznak fel. A gyár az igényeket nem tudja teljesen kielégíteni, ezért jövőre nagyobb mennyiségű baromfira — főleg hízott libára és pulykára — köt I termeltetési szerződést a gazda- i Ságokkal. Ugyancsak nőtt a hazai fo- j gyasztás. A gyáregység Békéscsa- ; ba, Gyula, valamint a gyulai, bé- j kési és szeghalmi járás boltjaiba ; az idén eddig 16 vagon — fa- | gyasztott és előhűtött — baromfit szállított, ami több mint kétszerese a tavalyinak. A Budapestre i szállított mennyiség is megkét- 1 szereződött. Tojásból 10 százalék- ! kai nőtt a belkereskedelem igé- í nye. Hétfordulós ai és szállítási re Főnyeremény: 1000 forii 9. Műhelyben, raktárban és épületek által övezett keskeny utakon hány km/ó sebességgel közlekedhetnek gépjárművek? 1 3 km/ó. 2 5 km/ó. x 10 km/ó. 10. Melyik szakszervezeti szerv íyogmozgatási jtvénypályázat ltos vásárlási utalvány hozzájárulása szükséges az új rakodási technológia bevezetéséhez? 1 Szakszervezetek Megyei Tanácsa. 2 Szakszervezeti bizottság. x A szakszervezeti bizottság munkavédelmi felügyelője. Anyagmozgatási és szállítási rejtvénypálvázat 1968. november 13. 5. Kalandorok Habsburg^komédia sok szereplővel Q E történelmi jegyzetet Nemes Dezső: „A* ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Magyarországon” című könyvének, az 1311-es 17-es Tolnai Világlapok, valamint a korabeli és napjainkban megjelent különböző sajtók, sajtószolgálatok közleményeinek^ felhasználásával összeállította: J^UOS A másik oldalon a világháborúban elszenvedett vereség óta első pillanattól kezdve szőtték egyrészt a királyság visszaállítását, másrészt Horthyék újabb háborús kalandor terveiket. Egy rövid adat is mutatja, hogy ugyan kinek volt az az úgyneve. zett legendás királyhűsége. A korbeli lap így emlékezik n»g: „A franciák 1300 főnyi magyar katonai egység fegyverben tartását engedélyezik Szegeden. Az ellenforradalmi tisztek meg is kezdik a szegedi 46. gyalogezred újjáalakítását. Sok altiszt és tiszt jelentkezik. A legénység létszáma azonban nem akar szaporodni”. Tehát itt is megmutatkozott, hogy melyik rendszert választotta a munkásság. Ebben az időben az imperialisták sem őröltek egy malomban. Egyik részük a király visszahozatalával, másik részük pedig Horthy Budapestre való bevonulásával foglalkozott. Az angolok még a katonatisztek által előkészített puccs sikeréiben bíztak. Azzal a lehetőséggel is foglalkoztak, hogy a tiszti puccskísérlet sikere esetén bevonulnak Magyar- országra és három évre megszállják hazánkat. Habsburg Józseffel kineveztetik a magyar kormányt és biztosítják, hogy a megszállás Idején „semmiféle változás ne legyen”. Az antant- hatalmak egy része pedig megtette a nekik szükséges előkészületeket Horthy csapatainak Budapestre való bevonulására. A Habsburgok mellett állástfogla- ló és József főherceg „kormányzóságával” megterhelt Friedrich- kormányt el kellett távolítani- uk. A nemzetközi demokratikus közvélemény a szégyenletesen összeomlott Habsburg monarchia helyreállítására irányuló minden kísérletet elutasított. Emellett a kisantant-államok, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia különösen hevesen tiltakozott ellene, mert aggasztotta őket az Osztrák—Magyar Monarchia helyreállításának lehetősége is. Ugyanakkor a magyar népet is mélységes gyűlölet töltötte el a Habsburgok ellen. Tehát az adott helyzetben „Habs- burg-kártyára” tenni rossz tét volt. Lényegében valamennyien keverték ezt a kártyát, valamennyien részesülni akartak a megtépázott Magyarországból. Ebben az időben az új kormány élén a Habsburg-uralmat követelők egyik vezére állott. Elődeinek nyomor- és terrorpoliti- kéját folytatva, a nyílt ellenforradalmi diktatúra intézményesítését készítette elő. Két kalandor harca Friedrichék nem Horthy fenn. hatósága révén, hanem a trónról 1918-ban lemondott IV. Károly visszahozatalával és a királyság helyreállításával akarták a nyílt diktatúrát kiépíteni. Horthy igyekezett a legitimisták frontját megbontani, alkudozott velük, időnként ő magát is „legitimistává nyilvánította”, aki csak a „külpolitikai kényszerből” fordul a Habsburg restau- rációs törekvések ellen. Ugyanakkor, mint a hadsereget kezében tartó fővezér, hasznosította a „szabadkirály választók” politikát tömörülését Habsburg Károly távoltartása és önmagának előtérbe helyezésével. Ezekre a törekvésekre mindkét fél igénybe vette a katolikus egyházat is. Azonban a magyar ellenforradalom és nyílt segítőtársaik az ellenforradalom első percétől kezdve jórészt lelepleződtek a munkásosztály és a nép előtt, mint a külföldi imperialisták kiszolgálói és a magyar nép legelvetemültebb hóhérai. Bármennyire is szavaltak Horthyék, Friedrichék, a püspöki kar és a kizsákmányoló osztályok egyéb képviselői a hazafi- ságról, nehezen lehetett eltagadni azt a szégyenletes tényt, hogy a Tanácsköztársaság idején az antant Imperialisták kéinugy- nökeivé váltak. Ez a belső harc a katolikus párttól is nyílt színvallást követelt volna a Habsburgok mellett, de egy ilyen színvallás csak tovább bonyolította volna a helyzetet Horthy javára. Az azonnali Habsburg restaurációt követelő legitimisták Fried- richhel az élükön kísérletet tettek arra, hogy közvetlenül a terrorválasztások után lemondassák a „koncentrációs” kormányt és ugyancsak Friedrich vezetésével új kormányt hozzanak létre, mely előkészítené a Habs- bur restaurációt. Erre a kísérletre Horthy 1920. január 30-án hadparaccsal válaszol. Hadparancsában önmagát jelenti ki annak a közvetítőnek, aki 1919. novemberében a politikai pártok között összeköttetést teremtett és aki „garantálta”, hogy a kormány az „összeülő képviselőház megalakulásáig” helyén maradjon. Az idők peregtek, egy, amiben meg tudtak egyezni, az államforma kérdésével kapcsolatban. Az országgyűlés összes pártjai valamennyien — beleértve a polgári ellenzéket is — a királyság intézményét kívánta. De a Habsburg-párti földbirtokosok a királysághoz királyt is akartak, mégpedig IV. Károly személyében. Miután az antant ezt egyelőre nem engedélyezte, átmenetileg valamelyik Hahsburg- főherceg „nádorrá” vagy „kormányzóvá” választásával remélték a Habsburg-uralom visszaállítását Magyarországon biztosítani. Az antant azonban elsősorban Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia tiltakozása miatt ehhez nem járult hozzá. Az angolok javasolták, hogy államfőd tisztségre valamelyik „kiváló magyar megválasztassék”. Horthy mindent megtett, hogy ő legyen az a „kiváló magyar.“ Ellentét támadt a kormány tagjai között abban a kérdésben is, hogy leszögezzék-e IV. Károly ex-királynak a trónról való 1918 novemberi lemondását, vagy pedig nem létezőnek tekintsék a levelet. Háromféle álláspont alakult ki: egy része a tudomásulvétel mellett, más része ellene foglalt állást és a kisebb része kijelentette, hogy „az ország többségének mai hangulata nem akar tudni Károly király vissza- jöveteléről”. Végül is a mániaz- tertanács úgy határozott, hogy Habsburg Károlynak, a trónról való lemondását az Alkotmányt módosító javaslatban nem állapítják meg, csupán azt szögezik le, hogy a királyi hatalom „szünetel”, s ezért az államfői teendő ellátására kormányzót választanak. (Ez a határozat is hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiek folyamán Habsburg Károly csakúgy, mint fia, Ottó, jogot érzett a trónköveteléshez.) így is fogadták el néhány nap múlva a törvényjavaslatot, Demokratikusnak egyáltalán nem mondható kormányzóválasztás volt ez. A fegyveres katonatisztek megszállták a parlamenti folyosókat, ellepték a melléklépcsőket s még az ülésterembe is behatoltak kézigránáttal felszerelve. A különítményes banditák „biztosították” fővezérüknek, Horthynak megválasztását. Ezzel a magyar nép legelvetemültebb hóhéra, az ellenforradalom legvérengzőbb különítményének fővezére került hatalomra és lett Magyarország fasiszta diktátora. (Folytatjuk) Felhívás! Felhívjuk Békéscsaba város lakosainak figyelmét, hogy a Kazinczy u.—Tanácsköztársaság útja sarkán épülő lakótelep térvilágítását és kábelhálózatát feszültség alá helyeztük. A berendezések érintése életveszélyes. BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT. 19181
