Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

1908. november 3. 5 Vasárnap Szeressenek dolgozni! Látogatás a csabai kosárfonó üzemben A VOLT BRAUN-MALOM ké­ménye felkiáltójelként mered a Péky utca végén. Már csak „mű­emlék” — mondja a kedves por­tás bácsi. — Jó sok tégla van benne. Toldozgatjuk, nehogy le­omoljon. A volt malom helyisé­geiben most a békési üzem 4-es telepének egyikén járunk. Fekete László, a vállalat veze­tője az irodában fogad. Szívesen [ meg van elégedve a 2600—2300 adja a felvilágosítást arról, hogy forintos fizetésével. Itt a férfi­mozog — így szól a művezető, míg a kitüntetett szemérmesen lehunyja szempilláit és tovább dolgozik. A férfiak műhelyében nagy ke­nyérhordó kosarak készülnek. Itt a kézügyesség mellé fizikai erő is szükségeltetik. Novák János lábbetegsége miatt képezte át ’ évvel ezelőtt ezekben a percek- magát ülőmunkára. Azt ^mondja, j tx'-n sistergett be a Keleti pálya­udvarra. Fekete, nyúlánk fiatal­„Együtt a forradalomban” Beszélgetés Károlyi Mihálynéval Este fél kilenc, 1968. ok- | a falra. Pedig az osztrák—ma- tóber 29. A bécsi gyors ötven gyár birodalom a valóságban már nem létezett. Andrássyra senki­nyolc éve működik az üzem, 1968-ra 9 millió forint az elő­irányzott összeg. Ebből csak 1 millió értékű áru a belföldi piacé, a többi a nyugati államok­tól az Egyesült Államokig ex por­tál ódik. És most a kényes kérdés? A dolgozók 75 százaléka nő, főleg fiatal. Hat hónap az átkép­zési idő, 3,50, 16 éven alul 2,80 szakaszban” általában nyűgöd- tabb a hangulat. Családapák dol­goznak, akik akarják a több ke­resetet, de komolyabban is veszik munkájukat Elmenőben még bekukkantunk a szép ebédlőbe, ahol egy televí­zió is várja a ráérőket. Az üzemvezető irodájába új meg új dolgozó kopogtat be: „La­cikám, kályhacső kellene ide forintos órabérrel. Akinek meg- | meg oda”. „Lacikám, elsejétől van a kézügyessége, és főleg sze­ret dolgozni, kedveli a szakmát szépen kereshet Sajnos, a legfia­talabbak egy része elfecsegi, el­lógja a munkaidőt. Nagy részük vidéki, albérletben lakik, ha ez­zel a lanyha munkatempóval dol­goznak, jó ha az 1000 forintjukat megkeresik Ez kevés! A hibát nem önmagában látja a munkás, és gyorsan kilép, abban a re­ményben, hogy más munkaterü­leten, kevesebb munkával többet kereshet. INDULTUNK HÄT útnak Csap­iár András művezető kalauzolá­sával, nézzük meg a munkát! Délelőtt van, most főleg a nők dolgoznak Jó szagú, áztatott fűzfa­vesszők szaga árad mindenfelé Kis, támlátlan széken ülnek az asszonyok, lányok Előttük lejtős pad. Ezen készül a ruháskosár, s egy külön teremben a csak ex­portra gyártott kutyakosár. Az állatbarátok Magyarországon hiá­ba keresik e könnyed és biztosan olcsó kis kosárkákat, nem kap­nak belőle. A tanműhelyben az oktató 01 a munkapadon. Mellette nagy sze­mű fiatal lány. Figyelni kellene a kosár fenekének elkészítését, de ő csak ábrándosain ide-oda bámul. „A tehetség megvolna — mondja Csapiár András — csak a szorgalommal van hiba.” De, hogy ne fessünk túl fekete képet a fiatalokról, odavezet Csapó Eszterhez, a törékeny barna lányhoz, akinek keze boszorká­nyos ügyességgel hajüítgatja a — MÁJUS 1-ÉN „Kiváló Dol­gozó” címet nyert Esztike! Kere­sete sokszor 3000 forint körül szabira megyek.” A légkör nyu godt, a vezetők türelmesek. A KÉRDÉSRE tehát, „Miért hagyják el oly sokan ezt a kis ügyes üzemet?” — válasz nincs. Illetve van. A bölcsen megfogal­mazott mondatban, ami a cikk címe is: „A munkát szeretni kell”. Huszár Istvánná asszony szállt ki az egyik kocsi­ból. Andrássy Katinka grófnő, Károlyi Mihály felesége. A Ball- hausplatzról, a monarchia kül­ügyminisztériumából érkezett. Nevelőapjával, gróf Andrássy Gyula külügyminiszterrel tár­gyalt. A férje megbízásából. Met­ternich volt dolgozószobájában... Történelmi küldetés volt, a vérontás megakadályozása az új demokratikus Magyarország ér­dekében. — Elmondtam atyámnak, hogy a nép Károlyit követeli a magyar kormány élére. A Károlyi név a béke és a demokrácia jelképe! De úgy éreztem, borsót hányok Hétszáznyolcvankét forint hatvan fillér és még valami IJ uszonnyolc éves, magas, so-i logatós, kellett a pénz, vány, szemüveges. Nős, egy ‘— —----- — g yereke van. Májustól a gerendási művelődési otthon igazgatója. Tóth Istvánnak hívják. Gerendáson két évvel ezelőtt készült el az új művelődési ott­nek nem volt már szüksége, még­is eltökélt szándéka volt, hogy maga köti meg a békét a mo­narchia nevében. A közvetítés nem sikerült. Késő este érkeztem vissza Budapestre, felhívtam Mi­hályt a nemzeti tanácsban, be­számoltam sikertelen küldetésem­ről. Mindegy, azt mondta, amúgy is túl késő van már ahhoz. Ki­tört a forradalom! S most, ötven évvel később, gyönyörű őszirózsákkal fogadják a fiatalok Károlyi Mihály özve­gyét. • Szinte az egykori bécsi gyors begördülésének pillanatai­ban. Magas és egyenes. Sok mindent megéreztem róla a ta­lálkozás első perceiben. De a kró­nikás röpke impressziói eltörpül­nek a nagy politikus Károlyi több évtizedes tapasztalatai mel­lett. A hitvest ő ismerte: „Fele­ségem erős és meleg természet, tiszta és biztos ösztönökkel. Egé­szen őszinte. Hogy politikai pá­lyám mindennapos praxisába be- hiszen volna, arról szó sincs, így egyetlen olyan szakkört sem Egészen más történt. Én tudtam indíthattam be, amelyik eleve |a tetteimet őrajta mérni, mert ráfizetéses. Csak a rend kedvé- j ^ezdtem érezni, hogy amire az ért mondom el, hogy a 106 ezer i ° tiszta, erős, fiatal szíve boldo- forintos összköltségvetésből 40 ez- §an reagál, az jó, az helyes, az hon Az épület eredetileg malom faz ad Van mngora. & volt, most a község legreprezen- „itórtanfolvam_ evermek-klub tatívabb építménye. Két év alatt gitartanroiyam, gyermek klub, rét az állam, 18 ezret a két he- a teendő. Tőlem tanulta a szocia­,,Békéscsaba 250 éves“ BÉL VEC- KIÁLLÍTÁS Békéscsabán a tanácsháza díszter­mében november 15-től 24-ig. Nyitva: délelőtt 10-töl 19 óráig. Alkalmi postahivatal! Alkalmi bélyegzések! négy igazgató fordult meg itt, egyik-egyik átlagosan fél évet töl­tött le a házban. Tóth István is letöltötte már a „kötelező időt”. Itt marad továbbra is vagy foly­tatja a hagyományt? — Itt maradok. Némi pátosz- szál azt mondhatnám, hamar gyökeret eresztettünk Gerendá­son, úgy érzem, befogadott ben­nünket a közönség, a község. Elsősorban a munkája köti ide. Sátoraljaújhelyen lakott, Debre­cenben diplomázott (történelem, I földrajz szakos tanár) és a főis­kola után a székesfehérvári ipa- ritanuló-intézetben kezdett dol­gozni, mint nevelőtanár, í jött éppen Gerendásra? ifjúsági klub, öregek klubja, lesz író—olvasó találkozó is. — És mi nincs? — Telefon. Pedig az nagyon kellene. És egy írógép is hiány­zik. Jelenleg a szabadságon levő tanácselnök masináján pötyögte- tem le a jelentéseket. (Közben be_ kapcsolja a magnetofont és a sza­lagról egy idős bácsi a földosz­tásról mesél.) A honismereti szakkör tagjai gyűjtötték. Megír­ják a Petőfi Tsz történetét. Az igazgatóról még tudni kell, hogy ő vezeti a könyvtárat is, névadó ünnepségeket szervez, leg­utóbb pedig egy idős pár arany- ^er*' lakodalmi összejövetelének adott otthont a ház. Vállalná a mozi — Elsősorban a lakás miatt, vezetését is, de a mozi nem na­Gyerekünk van. Tudom, hogy I most a hivatástudatról vagy va- j lami hangzatos dologról kellene beszélnem, de ez az igazság. Igazat adtam Tóth Istvánnak. Az otthon munkája pedig amúgy I is őt igazolja. Amikor májusban átvette az igazgatói posztot, pon­tosan 782 forint 60 fillért hagyott j rá elődje. Először tehát anyagi­lag kellett talpra állítania a házat, ! s csak utána lehetett tartalmas dolgokkal a színre lépnie. Hogyan sikerült? — Szerencsére annak idején könyvelő is voltam... Rendez­tem néhány dalestet, magyarnóta- ! estet, pesti kabarészínészeket ho- I zattam le... Nem lehettem vá­gyon megy Gerendáson. Csak­nem minden háztetőn tv-antenna magasodik. — Volt már szabadságon? — Igen. De ebből egy hetet Gyulán töltöttem a levéltárban. Szeretném elkészíteni Gerendás község krónikáját, leírni mindent, ami a régmúltban és a közel­múltban történt, de utalni arra is, ami lesz. fokáig beszélgettünk még, de ez az utolsó mondat vala­hogy megmaradt bennem. Talán ez is biztosíték arra, hogy Tóth István sokáig lesz még igazgató Gerendáson. Brackó István lizmust. De a szegény emberek háborús szenvedéseit igazán érez­ni, tehát tűrhetetlennek érezni, én őtőle tanultam meg. Nagyot köszönök neki: a bátorságot igazi lényemhez”. Hallgatom a forradalomról be­szélő asszonyt. „Október 29-én éjszaka budai palotánk táncter­mének ablakába géppuskát he­lyeztünk el. A lépcsőházban ágyút...” Eszembe jut a tiszadobi And- rássy-kastély fényképe. Loire- menti kastélyköltemények után­zata. Katinka asszony a Tiszára néző, világoskék damaszttal kár­pitozott kerek toronyszobában született. A cselédek százai ne- szezni se mertek! S még húsz év sem telt el, amikor kijelenti: „őszre már nem lesz császár...” 1918 februárját írták. Ekkor már a „Vörös Kata” gúnynévvel ti­tulálta az arisztokrácia. Elképesztően nagy út ez a tiszadobi kastélytól... — Etikai, érzelmi alapon ju­tottam el a forradalomig, a szo­cialista eszmékig. Károlyi segít­ségével. ö ugyanígy! Sok példa van arra, hogy a vagyonos osz­tályokban született forradalmá­rok ezt az utat járták meg. Ká­rolyit egész lénye a demokráciá­ra predésztinálta. Egy apró, talán lényegtelennek tűnő, de szerin­tem mégis sokatmondó kis tör- ténetecske erre: Egyszer fiatal korában a járdán biciklizett. A rendőr bevitte az őrszobára, mondván, ezért egynapi fogház jár. A rendőrtiszt felismerte és bocsánatot kért Károlyi vétó­zott: a törvénynek mindenkire egyformán kell vonatkoznia! — önéletírása — az Együtt a forradalomban — 1919 júniu­sával záródik. Az emigrációban töltött négy évtizedről szóló köny­vét is szívesen olvasnánk... — A könyvnapra megjelenik ez a könyvem. „Együtt az emigrá­cióban”. Beszámolok a magyar és a külföldi emigránsokkal és a világ nagy gondolkodóival tar­tott kapcsolatunkról. Károlyi szo­ros barátságban állt korunk olyan nagy egyéniségeivel, mint Romain Rolland, Henri Barbusse, Upton Sinclair, Einstein, Bertrand Rus­sel, — és a neves magyarokkal: Kun Bélával, Bölöni Györggyel, Hatvány Lajossal... sorolhatnám még tovább. El akarom mondani, hogy milyen volt a viszonya az illegális kommunista párthoz, a kommunista internacionáléhoz. Leírom a fasizmus elleni harcát, az 1931-es szovjetunióbeli útját és a felszabadulás utáni helyze­tét. Bizonyítani akarom, hogy úgy kellett cselekednie, ahogyan cselekedett: 1918-ban és 1919-ben, az 1937-es koncepciós perek idején — amikor tiltakozott — és 1949-ben, amikor a hazai sze­mélyi kultusz hibáit megtagadva — de nem a szocializmust építő Magyarországot! — újból emig­rált. A könyvéről beszél, az emlé­keiről, önmagáról, de mégis min­den szava a férjét idézi. Az Őszirózsák az ölében pihennek. Az asszony szelíd me­legségével nézi a bozontos fejű virágokat, égy forradalom virá­gait amelyhez annyi személyes emléke kötődik... — Könnyes öröm, hogy meg­élhettem ezt az évfordulót... Ezért érdemes volt élni. Tiszai Lajos %fSSSfflp Féríiing­november 1-től november 23-ig Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Szarvason, Békésen Hí iparcikk kiskereskedelmi vállalat szakaráiban. * E jnlöllozöttség fontos kelléke a szép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents