Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

vemberében, amikor Budapes­ten a KMP megalakult, közsé­günkben is fellendült a mun­kásmozgalom (a háború végére ugyanis az 1902-ben megalakult 450 tagú munkásegylet létszáma 16-ra csökkent), Endrődön 1918 decemberében jött létre a KMP helyi szervezete. A pártszerve­községháza előtt népgyűlést tar­tottak. A lakosság nagy része ott volt a gyűlésen, s a környékbeli községek munkásai is képvisel­ve voltak. Szatmári Tamás elv­társ nyitotta meg a gyűlést. Somló Dezső elvtárs ismertette a napirendet és beszéde végén határozati javaslatot terjesztett be, amely kimondja, hogy a község munkásai és a földtelen parasztok megalakítják a hely­beli paraszt- és munkástanácsot. A javaslatot nagy lelkesedéssel, egyhangúlag fogadta el a gyű­lés. A gyűlés után a községi is­kolában értekezletet tartottak elvtársaink, amelyen megalakí­tották a Kommunisták Magyar-' országi Pártjának dobozi szer­vezetét. A vezetőség tagjai let­tek: Szatmári Tamás, Békési Mihály, Ladicsán József, Kom- lósi Lajos, Szabó András, Kár- nyáczki András, Kiss Lajos, P­Dobozon a Dobó utcában alakú lt ban működik jelenleg az MSZM p A Vörös Űjság. a KMP köz­ponti lapja 1919. január 11-én beszámolt megyénk — időrendi sorrendben — harmadik kom­munista alapszervezetének megalakításáról: „Dobozon (Bé­kés megye) január 5-én délelőtt a község földműves munkásai a meg a pártszervezet. E ház­egyik községi alapszervezete. lap gúnyos megjegyzései ellené­re is kénytelen elismerni, hogy „hatalmas népgyűlést hívtak egybe”, tehát azt, hogy Doboz község jelentős része aktívan bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba. (Folytatása következik) Azok a csupa tűz fia­talok, akik a század ele­jén „új időknek új da­laival” történelmünk színpadára léptek, ma a legidősebbek megbecsülésben élő veterán harcosok közül, akik a magyar haladásért, a nép ügyéért éltek, s maradandót alkottak. A Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik század című folyóirat nagyszerű eszmékkel és gondolatokkal ismer­tette meg azt az értelmiségi ifjúságot, amely egy­re inkább kezdte észrevenni a feudális marad­ványokkal terhelt magyar közélet megújhodásá­nak szükségességét. A haladó lapokhoz és folyóiratokhoz csatlako­zó, velük rokonszenvező fiatalok, a korábban jo­gász, közgazdász, orvosi és egyéb szakkörökben csoportosuló diákok, mind élénkebben érdeklőd­tek az általános nemzeti törekvéseket kifejezésre juttató eszmék iránt. Szocialista körök jöttek létre, melyekre ebben az időben Szabó Ervin tanításai gyakorolták a legnagyobb befolyást. Jászai Oszkár, Szende Pál, Czóbel Ernő, Bolgár Elek, Varga Jenő, Fogarasi Béla, Lukács György és mások — akiknek többsége később a kom­munista ideológia kimagasló képviselője lett —. ez idő táj váltak a fiatalok hangadóivá, szelle­mi vezéreivé. Az egymást követő szervezkedé­sek, az élénk eszmei csaták, az elmélyült, alapos, nagy érdeklődést kiváltó viták, gyorsan érlelték és differenciálták az értelmiségi ifjúságot. A ha­ladó diákok százai, a polgári radikális és szo­cialista eszméket valló professzorokat, Pikier Gyulát és társait követték. Legnagyobb szellemi műhelyük a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete volt. Ennek fiókszervezeteként ala­kult meg hatvan évvel ezelőtt, 1908. november 22-én Budapesten kétszázötven részvevővel a Galilei kör. Első kiáltványában az egyetemi ok­tatás reformjának szűk ségességét hangoztatta, feltárta, hogy az élet és a tudomány között mély szakadék tátong, hogy önképzés segítségé­vel el kell érni a tudo­mányok megismerését és megszerettetését, a fia­talokkal. A Galilei Kör elítélte azokat a hivatalos felekezeti egyesülete­ket, amelyek rossz szemmel nézték az egyetemi hallgatók tudományos érdeklődését, a fiatal ér­telmiséget szembe akarták állítani a dolgozó osz­tályokkal, a társadalmi reformokkal. Amikor kitört a világháború, a galileista fia­talok merészen szembeszálltak a soviniszta uszí­tással. Erőteljes nevelőmunka folyt soraikban, az akkori idők legjelentékenyebb progresszív gon­dolkodói váltották egymást dobogóikon. Prog­ramjuk messze túlment azon, mintsem, hogy csupán önképzésükre legyen gondjuk. Tudásu­kat továbbadták, eljártak a fiatal munkások kö­zé, illegális csoportokat szerveztek és csakhamar megkezdték a tervszerű háborúellenes munkát, az antimilitarlsta agitációt, tüntetések szervezését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom még inkább felélénkítette tevékenységüket, rátértek a tiltakozó és felvilágosító röpiratok előállításá­nak és terjesztésének módszerére, Sallai Imre, Kelen József, Duczynszka Ilona, Hevesi Gyula és mások szoros kapcsolatot teremtettek a gali- leisták és a nagyüzemi munkások között, min­denekelőtt a mátyásföldi repülőgépgyárban, a Weiss Manfréd tölténygyárban, Mosolygó Antal­lal, Mikulik Jánossal. Matusán Jánossal és má­sokkal. 1918 szeptemberében a galileista diákok elleni bírósági eljárás országos feltűnést keltett. Maga­tartásuk a törvényszék előtt növelte irántuk a háborút elítélő emberek rokonsZenvét. Sem a súlyos ítéletek, sem más üldöztetés nem tudta megakadályozni, hogy a Galilei Kör, amely egy nagy forradalmi nemzedék iskolájává vált, olyan kiváló hazafiakat neveljen, akik az 1918—1919- ben lezajlott történelmi események során, s az azt követő időkben népünk minden áldozatra kész harcosainak bizonyultak. V. F. Egy nagy iskolája ama köz­Szarvason a Damjanich utca 19 -es számú házban, a volt Szoci­áldemokrata Párt helyiségében alakult meg a KMP szarvasi alapsz ervezete. Miért ünnepel Nagykamarás? 1918. november 24-ről, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. év­fordulójáról országszerte meg­emlékeznek. Nagykamaráson is ünnepelnek az emberek. Felkerestük Gazsó János köz­ségi párttitkárt és több mun­kásmozgalmi veteránt — többek között Köböl István vb-elnököt, Czinege Jánost, a nagykamará- si Ságvári Endre Termelőszö­vetkezet elnökét, Dókány Ká­roly főagronómust —, akik el­mondották, hogy községünkben a munkásmozgalomnak tiszte­letreméltó hagyományai van­nak. Nagykamarás — a nemzetisé­gi falvak közé a múlt század kö­zepén telepített magyar falu — határral nem rendelkezett. Az itt élő emberek legnagyobbrészt a szomszédos uradalmakban dolgoztak, és ez volt az egyik oka annak, hogy a nép között erősen élt a vágy a boldogulás iránt. Ez’ a vágy spontánul, kez­detben 1848, később 1919 esz­méinek ébren tartásával nyilat­kozott meg. 1928-tól működött Nagykama. ráson az SZDP helyi Szervezete, amelynek az 1930-tól 1932-ig terjedő években állandóan több mint 300 tagja volt. A helyi szoci­áldemokrata párttagok nagyrészt valójában kommunisták voltak. Ez egyébként általános jelenség volt az egész vidéken, és ezt az is. bizonyítja, hogy a szociálde­mokrata párt akkori központi vezetősége az országgyűlésen el­határolta magát a viharsarkiak­tól. Ebben az időben a mozga­lom már tudatossá vált. A he­lyi vezetők igyekeztek bekap­csolni Nagykamarást az orszá­gos mozgalomba. Eljártak ta­pasztalatcserére, szervező mun­kára a szomszédos községekbe, és Budapestről újságokat, bro­súrákat hoztak, amelyek tartal­mát itthoni gyűléseken és más összejöveteleken ismertették a párt helyi tagjaival. E mo7golom 1934—35-től hanvatlani kezdett. Részben, mert megszűnt a világválság, részben, mert a Németországban uralomra jutott fasizmus elkezd­te a háborúra való felkészülést és az ennek következtében fel­lépő munkáshiány tényével ma­gyarázható, hogy csak Nagyka­marásról száznál is több ember ment Németországba dolgozni. Mindez azonban csak néhány esztendeig tartott. A gazdasági válság utáni fellendülés is meg­akadt, így a nagykamarás! mun­kásmozgalom lendülete ismét erőre kapott. '1938-tól kezdve a községbe is beköszöntött a mun­kanélküliség. Nap mint nap több száz ember állt a község­háza előtt munkát követelve, és a község akkori vezetői — ne­hogy az elkeseredés lázongássá fajuljon — ínségmunkában árokszélesítést végeztettek a munkát követelőkkel. Ilyen kö­rülmények között kedvező talaj keletkezett a helyi munkásmoz­galom balratolódására, radikáli- zálódására. 194) júliusában megalakult az Országos Ifjúsági Bizottság, amely még nem sza­kadt el teljesen az SZDP-től, de Ságvári Endre révén már kap­csolatban állott a KMP-vel is. Az ellenforradalmi terror még egy időre gátat tudott vetni a további szervezkedéseknek. Az OIB tagjait 1941. november 28, és december 3-ón letartóztatták és bebörtönözték, legismertebb vezetőiket és a legügyesebb szervezőket pedig büntetőszá­zaddal a frontra küldték. Ott halt mártírhalált a nagykama­rás! mozgalom egyik vezetője, Bojtos Sándor Is, aki a helyi OIB és Ságvári Endre között tartotta a kapcsolatot. Nagykamarás 1944. november 6-án szabadult fel, ezután ha­marosan megindult a mozgalom újjáéledése. 1944. október 31-én megalakult a helyi kommunis­ta pártszervezet, amely azonnal kidolgozta a legfontosabb tenni­valókat. A község lakos­ságának hangulatát egyéb­ként híven tükrözték az 1945-ös választások, amelyen a Nemzeti Paraszt Párt, a Kis­gazda Párt, az SZDP és a KMP vett részt. A nagykamarási la­kosság közel 70 százaléka a kommunistákra adta szavazatát. Méltón lehet büszke múlt­jára Nagykamarás, és az ünnep­ségekkel is hozzájárul az elmúlt 50 év helyi munkásmozgalmá­nak megbecsüléséhez. Csípés Antal tanár Nagykamarás legálisan a budapesti veze­tők letartóz! atásáig működött, akkor a község elöljárói betil­tották. Illegálisan dolgozott to­vább, majd a Tanácsköztársaság kikiáltását követően újból aktí­van tevékenykedett, természete­sen az egyesült párton belül.” Hunya István (Endrőd): „Szo­ros kapcsolatunk volt á köz­ponti elvtársakkal: Négyen — a vezetőség tagjai — Budapesti t" utaztunk 1919 január elején hogy a további feladatokat meg. beszéljük”. Szabó János és Debreczeni Já­nos él-társaik”. A szélsőséges jobboldali új­ság, a Csabai Napló tudósítója szerint: „A kommunista tanok talán sehol sem találtak még Idig az országban olyan ter­mékeny talajra, mint a szomszé­dos Doboz községben. Hatalmas népgyűlést hívtak egybe és a le­hető legnagyobb hévvel és meg. győződéssel beszéltek a népnek az egyedül üdvözítő eszmékről, amelynek más neve nem lehet, csak kommunizmus”. A reakciós Békés megyében Szarvas — Endrőd — Doboz 0 Szarvason a kommunista párt szervezete 1918. december 28-án alakult meg, dt. Reiszmann Je­nő budapesti küldött közremű­ködésével, aki egyébként az Vö­rös Űjság, valamint — később — a Vörös Katona című lapok­kal látta el a szervezetet és aki a „Tanácsköztársaság megbí- zottaként” a proletár-forradalom győzelmét követően is Szarva­son tevékenykedett. Ezért a for­radalom leverése után állam elleni bűntett — izgatás — el­követése címén felelősségre von­ták. A szervezet titkárának Klucs- jár Mihály volt oroszországi hadifoglyot választották. A pártszervezet megalakulását követően „lelkes csatlakozását” jelentette be a KMP Központi Vezetőségének. A közsét kommunistái aktí­van közreműködtek a környék­beli falvak: Békésszentandrás, Kondoros forradalmi érzelmű lakosságának felvilágosításában is. Az alapszervezet megalakulá­sának hatása a községben erő­sen érezhető volt, mert a me­gye főispán-kormánybiztosa 1919. január 16-án kilenc csend­őrt kért „erősítésül” Szarvasra, az ott levő három csendőr mel­lé, mert „erős kommunista moz­galom észlelhető”. Endrődön is megalakult kommunista alapszervezet. így emlékeznek erre a mun­kásmozgalom veteránjai: Ha- nyecz János (Endrőd) „1918 no­Molnár Pálné: MUNKÁSMOZGALOM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents