Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
1968. október 13. 3 Vasárnap Vietnami Szolidaritási Hét Október 16-án megyei ipari tanácskozási rendeznek Gyulán Napirenden az új gazdaságirányítási rendszer és az idei termelés tapasztaíalai, feladatai Az MSZMP megyei bizottságának ipari és közlekedési osztálya október 16-án, szerdán délelőtt fél 9 órai kezdettel -megyei ipari tanácskozást rendez Gyulán, a városi pártbizottság székházában. A nagyaktíva-értekez- leten az ipari, közlekedési és kereskedelmi vállalatok igazgatói, párttitkárai, főmérnökei és szb- titkárai vesznek részt, valamint j a nagyobb vállalatok KISZ-tit- j karai. A tanácskozásra — amelyen Gyulavári Pál, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője tart beszámolót az új gazdaságirányítási rendszer és az idei termelés tapasztalatairól, feladatairól — meghívták a szakszervezetek megyei bizottságainak titkárait j is. így előreláthatóan mintegy : 250-en vesznek részt az értekez- I létén. Az Afró-Ázsiai Népek Szolidaritási Szervezete Kairóban szeptemberben tartott rendkívüli konferenciáján elhatározták a vietnami nép iránti szolidaritás fokozását. A Magyar Országos Béketanács csatlakozott a határozathoz, és a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága is — egyetértésben a többi társadalmi és tömegszervekkel — Vietnami Szolidaritási Hetet rendez október 15-től 21-ig. Megemlékeznek a vietnami nép hősi harcáról és kitartó helytállásáról, kiállításokat rendeznek és dokumentumfilmeket vetítenek. Hadművelet a Tisza alatt — OKGT 15 hívja OKGT 25- öt... Vétel! — OKGT jelentkezik... Vétel! Az URH adó-vevőn hallott párbeszéd egyik részvevője az Alföldi Kőolaj fúrási Üzem orosházi kirendeltségének üzemvezetője, a másik az ötvenegynéhány kilométerrel odébb levő fúróberendezés ügyeletes mérnöke. — Jelentést kérek! Mélységet, ferdeséget, 'szögeltérést. — A kút mélysége 1850 méter, a ferdeség 22 fok harminc perc, a mágneses Északtól való eltérés 128 fok. Fúrás megy... Vétel! — Rendben ... Különben az öreg Tisza hogy viselkedik? — Kitünően. Nem tudja, hogy alatta vagyunk ... „Megfúrják” a T'szál Az olajért mindenhová el kell menni. „Az Algyö 253-as számú kút lemélyítéséhez a berendezést a kitűzés elvi helyén terepnehézség miatt telepíteni nem lehet. Így a lehetősének figyelem- bevételével célszerűen kiválasz. tott helyről a kutat irányított ferdefúrással kell lemélyíteni." Az idézet egy új fúrási pont műszaki leírásának része. A kitűzés ,,elvi helyén” a terepnehézség nem eevéb, mint — a Tisza medrének közepe. Oda ugyebár nem lehet olajkutat telepíteni. ÍNem mintha ez technikailag megoldhatatlan lenne, de akadályozná a hajóforgalmat.) Nem maradt más hátra, minthogy kellő távolságról „megfúrják” a folyót. Méghoz á Masvarországon rekordtávolságról, 405 méterről. — Ez azt jelenti — magvarázza Tatár Attila, a fúrásnál levő ügyeletes mérnökcsoport legfiatalabb tagja —, hogy a célréteg 1950 méteres mélységében az említett távolságú vízszintes 'lyuk- talpi eltérést kell elérni. — Kicsit közérthetőbben ... — A töltés szélén van a berendezés. Innen 465 méterre, valahol a folyó közepe alatt 1950 méter mélyen van az a pont, ahová el kell jutni az olajért. — Mekkora az a pont? — Egy harminc méter sugarú körbe kell beletalálni. — Céllövészetnek sem rossz ... — Különösen nem, ha „látatlanba” célzunk. A távolságok és a mélységek —■ néha együtt — ma már nem elérhetetlenek. Fénykép a mélyből Ami a látatlanba célzást illeti, nincs benne túlzás. A két-három- ezer méteres mélységet, az évezredekkel ezelőtti felszínt emberi szem nem láthatja. De vakon mégsem lehet dolgozni, valahogy láthatóvá kell tenni a lenti világot. Az ember leküldi maga helyett közvetett hírhozóit, s az egykori Pannon tenger vall. Csak érteni kell a nyelvén. Ebben az esetben ez különösen fontos. A ferdefúrás három szakaszból áll. Az első és az utolsó 6—700 méter függőleges, a közbeeső a tulajdonképpeni ferde szakasz. — Természetesen a második a legizgalmasabb, itt a fúrás sem a hagyományos módon történik — veszi át a szót Bencze Gyula, a technológiai osztály mérnöke. — Ilyenkor ugyanis turbinával fúrunk, az ezeméhányszáz méteres rudazat nem forog, hiszen a ferdítéskor „kikönyökölne” és valóságos öblöt képezne. Így viszont a nagy nyomással bepréselt iszau csak a turbinatestben levő lapátokat hozza mozgásba, s ez hajtja a fúrót. — És mitől lesz ferde a lyuk? — A turbina fölé egy másfél, vagy kétfoko« ferdítőátmenetet helyezünk. Általában ötven méteres fúrás után kiemeljük az egész rudazatot és kontrolláljuk a ferdeséget. — Lehet ezt ellenőrizni? — Fényképfelvételt készítünk , a fúrólyukban a fotóklinométer segítségével. Ez egy koncentrikus körökkel ellátott üveggömb, amelyben kis golyó van. Attól függően, hogy a lyuktalpon a fényképezés pillanatában a golyó melyik körön áll meg. a film előhívása után megállapítható a ferdeség. Így tesszük láthatóvá a láthatatlant. — Meg szokták nézni a Tiszát is? — Kíváncsiságból. Persze csak a vizet látjuk. Hiába, valami illúzió is kell. Azonnali belépéssel felvesz traktorvezetőket és erősáramú villanyszerelőket a HUNYADI MTSZ, HUNY A. Ügyintéző: Vrana. * 794 A fúrószálnál „Könnyebbet kérdezzen” A fúrásnak ezt a módját eddig csak elvétve alkalmazták. Ez a mostani, országosan is egyedülálló vállalkozás különös felkészültséget igényel. Az állandó mérnöki és geofizikai felügyelet mellett is csak nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, a váratlan helyzetekben gyorsan, jól cselekvő kollektíva képes a rendkívüli feladatra. Gidai Antal szocialista brigádja megfelel ezeknek a követelményeknek. — Az itt dolgozók zöme tíztizenöt, némelyik húsz éve olajbányász — summázza véleményét a fő fúrómester. — Hány kutat fúrtak eddig? — Könnyebbet kérdezzen. De azt tudom, hogy ferdefúrásnál még nem dolgoztunk. Néhány forró pillanatot azért így is átéltünk. S tegyük hozzá, már ami az orosházi kirendeltséget illeti, néhány rekord-hullást is. Az orosháziak fúrták az Alföld legmélyebb — 3800 méteres — kútját, a napokban „célbavették” az országos rekordot, jövőre pedig hatezer méteres kutat terveznek. Most meg ez a Tisza alatti manőver. Mert nemcsak a medrében, alatta is folyik valami! Seleszt Ferenc Szövetkezeti Sokféle vélemény fogalmazódott meg mostanában a termelőszövetkezetek pártalapszer- vezeteinek titkárairól. Egy részét csak úgy, a hátuk mögött mondják el, mert ha nem is kell tartaniuk következményektől, mégsem közlik szemtől szemben azt a sok mindent, ami megfordul fejükben. Ügy véljük, rém lesz rossz útravaló az újra és az újonnan választott párttitkároknak, ha mi is vitába széliünk néhány ferde nézettel és helyeseljük azt, ami találó, amin változtatni kell. Többek között azt- mondta egy szövetkezeti gazda a párttitkárról: „mint embert tisztelem, de munkáját nem sokra értékelem". Ehhez hasonló volt egy máshol hallott vélemény. „Mit tudnak csinálni a tsz-párttitkárok ott, ahol képzett vezetőgárda, tucatnyi diplomás, okleveles szakember irányítja a gazdálkodást. Van-e egyáltalán szükség arra, hogy ilyen körülmények között függetlenített párttitkárunk legyen? Egész brosúrónyit lehetne válaszolni csupán erre a két megjegyzésre is. Kezdjük azzal, hogy a termelőszövetkezeti párttitkárokat csak azok tudják igazán becsülni, akik figyelemmel kísérték időt és fáradtságot nem kímélő munkájukat, vitáikat a szövetkezeti mozgalom kezdetétől napjainkig, ök ugyanis jól emlékeznek arra, hogy a párttitkárok maguk is leginkább éhesen, foltos ruhában szervezték a vézna közös gazdaságokat, s mondogatták, hogy csakis az a jövő útja. Ki tudná számba venni, hogy hányszor mondták el ezt a nagyon kevés járandóság kiosztása közben, naponta a határban, s a közgyűléseken zúgo- lódók körében. Ki tudná számba venni, hányszor léptek közbe, amikor borotvaélesen csaptak össze a különböző nézetek és vélemények? Idejük, energiájuk nagy részét a buzdításra, a súrlódások elsimítására fordították még az utóbbi időben is. És fáradozásuknak nem közvetlenül, kézzelfoghatóan jelentkeztek az eredményei, hanem közvetve, a szövetkezeti gazdák öntudatának, szorgalmának növekedésében, a közös vagyon gyarapodásában. Abban, hogy termelőszövetkezeteink zöme összes gyermekbetegségeitől megszabadulva. modern eszközök birtokában, önállóan és jól gazdálkodik. A szövetkezeti párttitkárok jó részét a fejlődés legnehezebb időszakában függetlenítették több helyütt. Akkor, amikor megduplázódott, megháromszorozódott a taglétszám és a földterület, amikor új súrlódási felületek keletkeztek az emberek között a közös vagyon gyarapítását, a jövedelemelosztást illepárttitkárok lóén is. Emlékszünk ezekre: a régi és új tagok vitáira, a szakemberek alkalmazásának ellenzékére. Ezenkívül még sok mindenre, amit csupán azért nem akartak megszavazni, megvalósítani, mert nem értették. Most már természetes, hogy így van minden. Miért ne lenne szükség a függetlenített párttitkárokra a jelenlegi körülmények között és ezután? Megtették a kötelességüket és kezdjék ott, ahol valamikor abbahagyták? Vagyis nappal dolgozzanak a szövetkezet valamelyik munkaterületén, s esténként éjszakába nyúlóan érveljenek, vitatkozzanak különböző felfogásokkal? Ilyen megokolással azt is kérdezhetnék egyesek, hogy szükség van- e az alapító tagok megbecsülésére vagy a gazdálkodást már jó mederbe terelő szakemberekre? A válasz csak egyértelmű lehet: Nagyon is szükség van rá juk, mert a fejlődés folyamata nem áll meg. Az eddigi új gazdálkodási módszerek mellett újabbak jelentkeznek, s az új elfogadtatása csakúgy, mint eddig, ezután sem lesz könnyű. Nemcsak a gazdálkodás további fejlődésében jelentkeznek új gondok, hanem a szövetkezeti gazdák körében is a növekvő igények arányában. Szövetkezeti párttitkáraink zöme jól megállta helyét a sokrétű feladat és felelősség közben. Ennek arányában nem kapták meg mindig az őket megillető elismerést. Emberi mivoltuk. gyengéik megítélése sem volt mindig megfelelő. Többen ugyanis úgy képzelik el az ideális párttitkárt, hogy az mosoly, nevetés, szórakozás, pihenés, családi életet élés nélkül, kora regf- geltől késő esig mártír komolysággal és komorsággal dolgozik és politizál. Ha megszegték ezt a ferde, képzeletbeli normát, vagyis, ha mosolyogni, szórakozni, iszogatni látták, akkor azt mondták róla: „mint embert becsüljük, de párttitkárnak nem való”. Mi a helyüket jó! megálló, a munkanapok egészét hasznos érveléssel, vitatkozássá!, iránymutatással, a termelés elé gördülő akadályok elhárításával. a szocialista brigádmozgalom és a munkaverseny szervezésével eltöltő párttitkárokról szóltunk. Akik nem így dolgoztak, azok közül csak elvétve maradt néhány funkciójában az elmúlt évek során. Mi a feladatokat kötelességtudóan és felelősségteljesen ellátó párttitkárokról szóltunk, akik megérdemlik az elismerést és a megbecsülést elv- lársaik. dolgozótársaik és községük lakosságának többségétől. Kukk Imre Köröstarcsán, az újvárosi részen, a község ötödik és egyben az utolsó kocsmáját az fmsz igazgatósága 80 ezer forintos korszerűsítéssel IV. osztályú vendéglővé alakította át. A vehdéglőt szeptember 14-én nyitották meg.
