Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

IMS. október 12. Szombat Megszegték a tisztesség törvényét Mind gyakoribb nálunk a név­adó ünnepség, amikor is a kis újszülötteket ajándékokkal hal­mozzák el. Ezt a kezdeti figyel­mességet számos követi mindad­dig, amíg a gyermekekből szak­munkások, okleveles vagy dip­lomás szakemberek lesznek. Hány meg hány jele van aztán is segítésüknek, megbecsülésük­nek. Szorgalmas munkájukat az évek különböző szakában jutal­mak, törzsgárda-jelvények, ki­tüntetések nyugtázzák. Szerete- tük és megbecsülésük különböző jeleivel, meleg szavakkal, aján­dékokkal búcsúztatják őket nyugdíjba vonulásuk alkalmá­val. S aztán is szívesen látott beszélgető, vitatkozó partnerek a munka vagy az íróasztal mellett, a nyugdíjas klubban és az éven­te megrendezett öregek napján. Amikor végleg örökre el kell búcsúzni tőlük az élet könyörte­len rendje szerint, akkor Is fel­sorakoznak a volt munkatársak és vezetők koszorúkkal, virág­csokrokkal, mély részvétük ki- nyilvánításával. Nem túl gyak­ran, de az is előfordul, hogy egyes üzemek, vállalatok, gazda­ságok magukra vállalják a vég- tisztesség-adás költségeit is. Mind szélesebb körben terjedő gesztus, törvényszerűség az, hogy a legemberségesebb társa­dalmi rendszer, a szocializmus építőinek és formálóinak figyel­me, segítsége, megbecsülése és ha úgy adódik, részvéte kíséri a születő, a növekvő, a dolgozó és az élet terheinek cipelése közben végképp kifáradt embe­reket. Csak hát, mint az élet diktálta más törvényeket, ezt sem tart­ják még mindenütt tiszteletben. Bántó példa, s ezért remegő kézzel írja le az ember. Legszí­vesebben le se írná, de muszáj, okulásul. Az történt, hogy az egyik megyei vállalatnál vi­szonylag fiatalon, tragikusan meghalt egy dolgozó. Az még hagyján, hogy a vállalatnak „ép­pen nem volt pénze” koszorúra, s gyűjtésből akarta a végtisztes­ségnek ezt a jelét biztosítani. A dolgozók ezen is felháborodtak, s különösen azon, hogy még egy gyászlobogó sem akadt ennél a több száz embert foglalkoztató vállalatnál. K. I. Kulturális és szakmai vetélkedő a KP VOSZ rendezésében A VIII. kulturális napok kul­turális programjának megnyitó­ját október 10-én este a Kossuth Étteremben Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára nyitotta meg. A vendég­látó vállalat szakszervezeti bizott­sága szervezésében népdalesten vetélkedtek és szórakoztak a vál­lalat dolgozói. A népdalest első helyezettje ér­tékes tárgyjutalomban részesült. E programot követően a vállalat KISZ-szervezete táncdalversenyt rendezett, ahol a vállalat fiataljai mérték össze tudásukat. Az est ke­retén belül fellépett és megérde­melt sikert aratott Andó Mihály, a rádióból és televízióból ismert magyarnóta-énekes. A kulturális program keretében még egy jelentős rendezvényre ke­rült sor. Az iparcikk kiskereske­delmi vállalat szakszervezeti bi­zottsága szakmai vetélkedőt ren­dezett. E vetélkedőn 21 versenyző indult. Az őszinteség és felelősségtudat légkörében Párt vezetőség választó taggyűlés a kondorosi Lenin Tsz-ben Régóta nem tapasztalt érdek­lődés nyilvánult meg a kondorosi Lenin Tsz kommunistái részéről vezetőségválasztó taggyűlésük iránt. Már délelőtt 9 órakor ün­nepi öltözékben a pártházban együtt volt a tagság, szinte kivé­tel nélkül. Ez kissé „szokatlan” jelenség volt, mivel az elmúlt hó­napokban sokan csak néha-néha látogatták a rendezvényeket és nyilvánosan kevesen mondtak vé­leményt. Az érdeklődő arcok azt mutat­ták, hogy a vezetőségválasztó taggyűlés nem lesz „egyhangú”. És valóban. Reggel 9-től délután 3 óráig gyorsan repült az idő és mindenkit elkerültek az „álmo- sító percek.” Nagy figyelemmel hallgatták Zsják András párttitkár vezető­ségi beszámolóját. Igyekezett az elmúlt két év pártmunkájáról elemzően hű képet adni és keres­te az okokat, melyek a tagság ré­széről érdektelenséget, politikai közömbösséget váltottak ki. ön­Egészséges lesz a tej Szabadkígyóson Jelentős részit vállalt az országos programból a szabadikígyósi Szabad Föld Termelőszövetkezet, amikor fel­zárkózott a tbc-mentesítők listájára. A szarvasmarha-áUományt szelektál­ják. Kiválogatják azokat az egyedieket, amelyek tbc-vei fertőzöttek. A szaba-dkígyósá közös gazdaságban e program keretében építettek szarvas­marha-istállót. A régi állományt új­ra cserélték. Tavaly TO, az idén pedig 30 üszőt állítottak tenyésztésbe. Ebben az esztendőben 360 ezer forintot köl­töttek a tbc-mentesítésre, melyből az állam 98 ezer forintot térített meg. emberek életéről, gyakran visz- sza kell kanyarodni egy negyed századot a 45-ös forradalom előt­ti évekre. Arra az időre, amikor (1945 telén és tavaszán) kétmil­lió ember halt éhen. Csak ebből az alapból lehet kiindulni. Más­ként könnyen rávágja az ember: minden harmadik családnak ásott kútja. Elgondolkodom a szavakon, a fogalmakon. És újból ismétlem őket. Saját ágy, saját takaró, só­ját moszkitóháló. S ha ezek sze­rint gondolkodunk, már nem is tartjuk megmosolyogtatónak. Vietnamban óriási a szegénység. De az ő fogalmaik szerint más a szegénység is. Íme: — Korábban (a forradalom előtt) — meséli az elnök — két ember tudott írni, olvasni a fa­luban. Ma már 420-an végeztek általános iskolát és 42-en közép­iskolát. Ma 260 családnak van mosdótálja, ásott illemhelye, és hogy a múlt esztendőben, ami­kor a tsz túlteljesítette tervét, a tartományi pártbizottságtól egy kerékpárt kaptak jutalmul. — Alig néhány éve — folytat­ja — még magunk húztuk a fa­ekét vagy a bambuszfogazatú boronát. Ma már szép számmal vannak igásállataink. S az utób­bi időben 43 kilométer hosszú , <> csatomat építettünk. Ezek már <, egyenesek, nem olyan kacska- < > ringósak, mint régen, amikor < > igazodtak a kis parcellák szegé- <, lyeihez. , > Itt az öntözéshez használt víz < > az éltető elem. Víz nélkül nincs < > élet. Régebben hancsvödrökkel < > hordták a folyókból, bambuszra- < > dakra akasztva. A vietnami Iá- < > nyak már gyermekkoruktól < ► kezdve gyakorolják a bambusz- *1 rudas szállítás tudományát. Ap- i * rózó lépteikkel állandóan változ- i * tátják a súlypontot. így adódik, < * hogy gyakran testsúlyukat is meghaladó terheket visznek vál­lukon. A Vu La-iaknak — leg­alábbis a vízhordáshoz — ma már nincs szükségük a háncs­vödrökre. Szivattyúk emelik át a vizet a rizsföldekre. Rajtuk a felirat: Made in Hungary. A magyar kormány ajándéka. Nem nagy teljesítményű. De az itteni viszonyok között százszorosán h.egnő az értéke. A körösladányi termelőszövet­kezettel tartanak fenn évek óta jó kapcsolatot. A gépeken kívül sok-sok szakkönyvet is kaptak a magyaroktól. Gyakran beszá­molnak egymásnak életükről, munkájukról. Takaros kis házak sorakoznak a község utcáin. Némelyik bejá­ratának lugasait befonják az uborka és a tök indái. És sok­sok kertben ott magasodik a van thien fa. Egyik legízletesebb dé­ligyümölcs. Formára hasonlít a paradicsomhoz. Minden fa álta­lában három tonnát ad. — És ezenkívül nézze meg földjeinket — invitál a párttit­kárnő. Egyenesek a rizssorok. Mint békeidőben. De a csatornákkal átszelt rizs­parcellákon az egyszemélyes óvóhelyek másra is figyelmez­tetnek. Király Ferenc kritikusan elismerte, hogy a szö­vetkezet gazdasági és politikai feladatainak a megoldásában az ideológiai felvilágosítás, az agitá- ciós tevékenység háttérbe szorult. Túl sok időt fordított a pártveze­tőség a termelés mindennapi szervezésére, elaprózta munkáját és közben „megfeledkezett” az emberek tudatának, gondolkodás- módjának a formálásáról. Pedig ez nagy hiba volt, mert a párttagság körében tapasztal­ható, hogy például nem értik a jelenlegi bonyolult társadalmi vi­szonyok között az osztályharc lé­nyegét. Sokan úgy gondolják, hogy az osztályidegennek — ha mozgolódik —, oda kell csapni és kész. Az egységes paraszti osztály kialakításáért, a termelés növelé­séért, a közös vagyon gyarapítá­sáért tett mindennapi tevékeny­séget, a tudat formálását már nem tekintik az osztályharc fontos te­rületeinek. Az ilyen és ehhez ha­sonló téves nézeteknek tudható be, hogy az egyház idealista tanai erősebben hatnak mostanában egyes tsz-tagokra és gyermekeik­re. A hiányosságot mutatja az is, hogy a tsz kiszesei évek óta nem találnak „gazdára”. A vezetők keveset beszélgetnek velük, és még kevesebbet tesznek azért, hogy elfogadható körülmények között töltsék idejüket és az idő­sebbektől okuljanak. A néhány kiragadott példa is mutatja, hogy a figyelemreméltó gazdasági eredmények nem ele­gendőek, illetve jobbak lehetné­nek, ha többet törődnének a mindennapi politikai munkával. És hogy ebben van javítanivaló jócskán, azt mind a vezetőség, mind a párttagság őszintén és kritikusan elismerte. Az egyik felszólaló zül — elmondotta: a 16 kö­aZ őszi betakarítás zökkenőmentes, ami a párt- és a gazdasági veze­tés jó munkáját mutatja, de ez még nem minden. Az emberek hangulata és véleménye a politi­kai eseményekről nagyon meg­oszlik. Élesen kifogásolta, hogy a csehszlovákiai helyzet alakulá­sáról sokáig hallgatott a pártve­zetőség, a tagság egy részét pedig a suttogó propaganda befolyásol­ta. Hangoztatta: gondolkodó kom­munisták vagyunk és kritikus | esetekben józanul, a párt elvei j alapján cselekedjünk, ne pedig tétlenkedjünk. Többen is felvetették, hogy a párttagság közönyösségének és hallgatásának egyik fő oka, hogy a párttitkár, a párt- és gazdasági vezetés „elmerül” a bürokratikus adminisztrációban, az időt rabló értekezleteken, és keveset forgo­lódnak az emberek között. Molnár László felszólalásában bizonyította, hogy az emberek igenis érdeklődőek. Van vélemé­nyük, csak meg kell találni a megfelelő hangnemet és máris beszélnek. Példának említette, hogy a gépszerelők pártcsoport- értekezletén sok egyszerűnek lát­szó, de mégis fontos dolgot mond­tak el, amiről másutt nem beszél­nének. Nehezményezik, hogy mi­ért tartják a taggyűléseket dél­előtt. Vagy miért nem tájékoztat­ják részletesen a párttagokat a tsz gazdasági helyzetéről? Hiszen jól dolgoznák, amit mutat az is. hogy tavaly 25 ezer forint évi át­lagjövedelmük volt, és a Minisz­tertanács elismerő oklevéllel ju­talmazta a gazdaságot. Kifogá­solták azt is, hogy az egyszerű ügyekről még szó esik, de a na­gyobb, belső hibákról már hall­gatnak, amiről esetleg „kívülről” értesülnek. Vozár Istvánná nem értett egyet a fiatalságot éld bírálattal: — Az az igazság, hogy keveset törődünk velük, pedig a saját gyerekeink. Formálhatóak, becsü­letesek és hallgatnak az őszinte, jó szóra. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának megbízottja, dr. Horányi László, többek között a tsz-kom- munisták feladatait elemezte a gazdaságirányítás új rendszeré­ben. Hangsúlyozta, nemcsak pél­damutatásra és szervezettebb munkára, hanem hatásosabb, emberibb politizálásra is szükség van. A sok felszólalás­ból egyöntetűen kicsendült, hogy hallgassák meg a kommunisták véleményét, bátran beszéljék meg velük a kis- és nagy kérdéseket és többet törődjenek a párt leg­főbb tartalékával, az ifjúsággal. Az éles, de mindvégig pártsze­rű bírálatok után, amelyet a párt. és gazdasági vezetés őszin­tén elfogadott, megválasztották a vezetőséget. Üjból titkár lett: Zsják András. A- vezetőségi ta­gok: Gyurkovics János, Kocsis Istvánná, Gáspár János, Miskó Istvánná. Lavrinyecz György és id. Kollár Pál. Az új vezetőség a párttitkárral az élen százszázalékos szavazatot kapott. Ez a bizalom még tevé­kenyebb munkára kötelezi őket. Pankotai István l ! A BUDAPESTI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR azonnali belépésre keres központi telephelyére esztergályos, marós, lakatos, ív-, lánohenesztő, villanyszerelő, elektroműszerész, kőműves szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat, férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás munkahét van, minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer és technológiai szerelési munkahelyekre (Orosháza. Szeged környéke. Százhalombatta, Szőny) külszolgálatos munkakörbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmun­kásokat. Vidéki munkahelyen 44 órás munkahét van. minden szombat szabad. Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: BUDAPEST, XVIII., GYÖMRÖI U. 79/83. sz. /

Next

/
Thumbnails
Contents