Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-09 / 237. szám
/ 1968. október 9. Szerda Túl a 400 ezer kilométeren Fogadáson a miniszterhelyettesnél A Népújság február 28-i száma, ban írtunk arról, hogy a 8-as számú AKÖV Kossuth Lajos szocialista brigádjának két tagja, Gábriel I. János és váltótársa, Gábriel II. János gépkocsivezető páratlan eredményt ért el: nagyjavítás nélkül — 160 ezer helyett — 375 ezer kilométer utat tett meg a GA 61—06 rendszámú autóbusz- szal. Akkor az volt a tervük, hogy elérik a 400 ezer kilométert. Nos, ez július közepén sikerült is. Augusztus elején pedig már 402 ezer kilométernél tartottak. Akkor a buszt (saját lábán) elküldték Budapestre. Onnan nemrég került vissza csuklós busszá átalakítva. És szeptember közepén a minisztériumba rendelték a két Gábrielt. Magukkal vitték a brigádnaplót is. A miniszter elfoglaltsága miatt a helyettese fogadta őket Az első kérdése ez volt: — Aztán felvontatták-e már Budapestre a GA 61—06 buszt? — Nem kellett vontatni. A saját lábán vittem fel — válaszolt Gábriel II. János. Barátságos beszélgetéssel folytatódott a fogadás, közben a miniszterhelyettes az alábbiakat írta a brigádnaplóba: „Szeptember 14-én adtuk át dr. Csanádi György közlekedés_ és postaügyi miniszter elvtárs megbízásából az általa odaítélt Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést és pénzjutalmat Gábriel 1. János és Gábriel 11. János gépkocsivezető elvtársaknak autóbuszuk 402 ezer kilométeres főjavítás nélküli üzemeltetéséért. Kívánok a kitüntetett elvtársaknak és velük együtt a Kossuth Lajos szocialista brigádnak sok további nagyszerű sikert, eredményt, erőt, egészséget. Földvári László, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes." Tapolczai Kálmán, az Autóközlekedési Tröszt vezérigazgatója többek között az alábbiakat jegyezte a brigádnaplóba: „A teljesítmény példaképül állítható a közhasználatú autóközlekedés dolgozói elé, amelyért az Autóközlekedési Tröszt párt-, gazdasági vezetése, szakszervezeti tanácsa és a szakma valameny- nyi dolgozója nevében köszöne- tünket fejezzük ki. Engedjék meg, hogy a további nagyszerű és kimagasló eredményekhez az elvtársaknak és a brigád valamennyi tagjának jó erőt, egészséget kívánjunk.” Aláírás: Tapolczai Kálmán vezérigazgató és Bakos Mihály, a szakszervezeti tanács titkára. A napokban Kazamér Károly, a 8-as számú AKÖV igazgatója Gábriel I. Jánost 5000, Gábriel II. Jánost pedig 4000 forinttal jutalmazta meg. Az autóbusz 402 ezer kilométe- les főjavítás nélküli üzemeltetése pontos számítások szerint 313 ezer forint megtakarítást jelentett a vállalatnak. A GA 61—06-os rendszámú busz immár megfiatalítva, csuklás busszá alakítva tovább rója Békéscsaba utcáit. Vezetője Gábriel I. János és váltótársa, Gábriel II. János. A két gépkocsivezető és velük együtt az egész Kossuth Lajos szocialista brigád vetélkedik az újabb sikerek eléréséért. Pásztor Béla A művészeti klub első összejövetele Békéscsabán Hétfőn este rendezte meg első összejövetelét Békéscsabán a TIT Értelmiségi Klubjában a művészeti klub. Az idei első estén Koszta Rozália festőművésznő nyitotta meg a Székelyhídi Attila gyulai rajztanár grafikáiból összeállított kamara-tárlatot, valamint a Békés megyei Népújság munkatársainak fotókiállítását. A művészeti klub vendégei érdekes eszmecserét folytattak a grafikusok és az újságírók munkáiról, és egyöntetűen alakult ki az a vélemény, hogy hasonló bemutatkozásokra mind sűrűbben lenne szükség. A művészeti klub következő, november havi összejövetelén — tervek szerint — a megyében élő írók problémáival foglalkoznak majd a klub tagjai. Búcsú közben A napokban meleg hangú ün- j káját nem lehet forintban meg- nepséget tartottak a Békés me- j határozni — mondotta a búcsú gyei Tanács Építőipari és Tataro- i perceiben Hankó Pál igazgató, és zó Vállalatnál. Sudák János mű- amikor átnyújtotta az 1000 forin- vezetőt búcsúztatták nyugdíjba I tot tartalmazó borítékot, hozzá- vonulása alkalmából. j fűzte: — Fogadd tiszteletből! — Sudák János hevéhez nem fű- ; majd könnyes szemmel megölelződnek nagy tettek. Az az érdeme, hogy egyike volt a vállalat alapító tagjainak és 17 évig egy helyen dolgozott. Becsületes, rendes emberként. Nemcsak megkövetelte a tisztességet, hanem ő maga is mindig példát mutatott. A munkában és magatartásában egyaránt. Kétszer kapta meg az Építőipar Kiváló Dolgozója, háromszor pedig a Kiváló Dolgozó jelvényt. — Tizenhét év áldozatos munte régi barátját, munkatársát. A szakszervezet ajándékát Such Mihály adta át. P. B. Amire nincs paragrafus Van úgy, hogy bosszankodom, van úgy, hogy bosszantanak. A Népújság egyik szeptemberi száma „Játék a közvéleménnyel” címmel különös glosz- szát közölt. Egyik gépjavító állomás főmérnöke botcsinálta kifogással élve, „megvárakoztatta” és nem tájékoztatta a sajtót. A Magyar Hírlap arról számolt be, hogy jó néhány Fejér megye határán élő diák pusztán csak azért gyalogol naponta kilométereket az iskolába, mert egy faramuci rendelet szerint nem léphetik át a megyehatárt, holott a szomszédos Pest megye hasonló tanintézete jóval közelebb fekszik lakhelyükhöz. De nem kell olyan messzire mennünk a példákért. Az egyik Békés megyei vasútállomáson csak azért nem adnak két nappal előre menetjegyet, mert akkor át kellene állítani a bélyegzőt a pénztárosnak, s ez már meghaladja a hivatalos szabályzatban rögzített tennivalókat. Másik példa. Előző nap fogat húzató beteg tér vissza az SZTK- ba. A seb nem akar begyógyulni. vérzik és fáj. Ja. kérem — mondja sajnálkozva és eléggé el nem ítélhető módon az orvosnő — biztosan SZTK-ra húzatta. És egy recepttel hazaküldte az arcát fájdalmasan tapogató, bosz- szús pácienst. Tudom, hogy ezek az esetek nem általánosak, s csak vadhajtásaként nőnek az egyre terebélyesedő, erősödő demokratizmusból. De közülünk csaknem mindenki tudna mutatni udvariatlan pincért, vállvonogató, kellemetlen bolti eladót, a beosztás adta hatalom elefántcsonttornyából dirigáló vezetőt, pökhendi hivatalnokot. Egy régi mondás szerint, akinek jó sorsa hivatalt adott, annak adott hozzá észt is. Lehet. Tegyük fel, hogy minden posztot megfelelő ember tölt be. Ám a munkahely vagy a munkakör adta hatalmi jogar bizony gyakran válik valamiféle törvényen kívüliség jelvényévé, olyanná, amelynél a visszaélés számonkérése még kívül esik a paragrafusok behatárolta világon. Az nem vitás, hogy pusztán csak paragrafusokkal nem lehet előírni és elérni, hogy egy bolti eladó udvarias, hogy egy hivatalnok emberséges legyen. De, amint ahogy a szakképzettség még nem jelent feltétlenül rátermettséget, a fájós fogú SZTK-beteget haza- küldő orvosnő is hiába jó fogász, felelőtlen cinikussága kétsér^sssé teszi alkalmasságát munkakörének betöltésére. Számtalan eset kívánkozna még tollhegyre a paragrafussal alá nem támasztható íratlan szabályok vétői ellen. Csak rajtunk áll, vevőkön és eladókon, betegeken és orvosokon, hivatalnokokon és ügyfeleken, hogy a közmegvetés mindennél súlyosabb ítélete sújtsa azokat a magukról megfeledkező embereket, akik a beosztás adta hatalmi fegyvereket öncélúan forgatják. Brackó István Népes család Az Aberdar-hegység lábánál fekvő egyik kenyai falucskát máig is egy 105 éves törzsfőnök, N’ Ojouri kormányozza. A falu csaknem valamennyi lakosa az öreg törzsfőnök leszármazottja. N’ Ojouri 54-szer nősült, 104 gyermeke és 300 unokája van. Az Erős N’ Ojouri, ahogy alattvalói nevezik, még telve van energiával: nemrégen vásárolt egy Volkswagent és most tanul autót vezetni. P. M. Győzelmünk biztosítéka: har,cunk igazsága és a testvéri segítség BESZÉLGETÉS VU THO ELVTÁRSSAL Plakátpályázat a háború ellen A New York-i „Avantgarde” című folyóirat plakátpályázatot hirdetett „Ne legyen többé háború!” címmel. A pályázaton a világ más jeles művészeinek munkáin kívül tíz román művész 15 plakátja is részt vesz. ISKOLÁSOK...! 4 nap múlva indul AZ EGRI CSILLAGOK képregény. A lapigényt 10-ig közöljék a lapkiadó vállalattal. A hetekben népes vietnami delegáció tanulmányozta megyénk mezőgazdaságát, a párt és állami irányítás módszereit. A szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomáson, az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben tett látogatás során Vu Tho elvtárs, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának mezőgazdasági osztályvezető-helyettese szívesen válaszolt kérdéseinkre. Hazája körülményeiről, a súlyos megpróbáltatásokról elmondotta: — Országunk, Észak-Vietnam már hosszú idő óta hadüzenet nélküli háborút vív az észak- amerikai agresszorokkal. Aljas módon megtámadtak bennünket. A légikalózok irtják népünket, borzalmas szenvedéseket okoznak. Ipari létesítményeinket és a lakónegyedeket bombázzák a levegőből és a tenger felől egyaránt. Az öntözőrendszerek, a rizstelepek egy része tönkrement. Az élelmiszerellátás terén is sok a nehézségünk. Ennek ellenére mi nem sopánkodunk, ha- » nem rendíthetetlenül harcolunk I és termelünk. Parasztjaink idősek és fiatalok, férfiak és nők a szerszám mellett maguknál 4 tartják a fegyvert is, mert sosem I tudják, hogy a nap melyik órá- t jában lesz rá szükség. I — Több százra tehető azoknak a légikalozoknak a száma, akiknek gépét szövetkezeti parasztok kézi fegyverek össztüzével semmisítették meg. A koncentrált légitámadások allenére az eltökéltség és a harci erő nap mint nap fokozódik. Meg vagyunk győződve, hogy az igazság a mi oldalunkon van, és testvéri segítséggel ügyünk győzni fog. Addig azonban még nagyon sokat kell tennünk. Bizonyára ez a látogatás is már a jövő formálását szolgálja? — Valóban így van. A delegáció személyi összetételénél fogva alkalmas arra, hogy barátainktól sok hasznosat tanuljunk. Hosszabb időt töltöttünk a Szovjetunióban, ahol mindenütt a legnagyobb megértést és segítőkészséget tapasztaltuk. — Ugyanezt elmondhatjuk Magyar- országról is. Az Önök megyéjében például figyelemre méltó eredményekről győződhettünk meg. Nagyon érdekel bennünket az itt látott hal- és pecsenyekacsa-tenyésztés és a lucernatermesztés új eljárása. Ugyanis nálunk nagymértékben csökkent a tengeri halászat lehetősége és kénytelenek vagyunk a belső tavakból pótolni a kiesést. — Magyarországról még Romániába és Bulgáriába is ellá; | togatunk. Bizonyára gazdag tapasztalatokkal térünk majd haza, és már most azon gondolkodunk, hogyan legyen holnap... Befejezésül kérjük, beszéljen a sok közül néhány emberről, akik a munka és a harc frontján példamutató hősök. — Csak a legnagyobb elismeréssel és csodálattal tudok megemlékezni lányainkról és ' asszo> nyainkról. A vietnami nők az I elvtárs. I élet minden terén nemcsak sokat dolgoznak, hanem hősiesen harcolnak is. Bizony, íalvaink- ban kevés a férfi — ők katonák — és helyüket mindenütt a nők foglalták el. A haza védelme érdekében erejükön felüli kötelezettségeket is vállalnak. Pedig a munka és a harc mellett ott vannak még a gyerekek is, akiknek gondját viselik. — Országosan több száz azoknak a szövetkezetben dolgozó nőknek a száma, akik magas kormányki tüntetésben részesültek. Közülük tízen a Munka Hősei lettek. Legismertebb hős egy vékony alkatú, fiatal leány, Nguyan Thi Vach. Ö kitartásáért és másokat is magával ragadó munkájáért érdemelte ki a legmagasabb kitüntetést. Az egyik szövetkezetben öntözéses szakmunkásként dolgozik. Munkahelye az ellenséges repülőgépektől rendkívül veszélyezteitett. Sokszor előfordul, hogy azt az öntözőrendszert, amit nappal szé.jjelbombíznak, éjszaka helyreállítják és termelnek. — A falvakban is népi mili- cista csoportokat szerveztünk. Közülük szintén ismert személy és a Munka Hőse Ngo Thi Tuyen. Egy fegyveres csoportot vezet, melynek az a feladata, hogy munkájuk mellett az ellenséges ügynököket, a kémeket és az USA-pilótákat ártalmatlanná tegyék. Sokan látták már kárát leleményességének, kitartásának és bátorságának. — Ilyen emberek a mi testvéreink, akiknek a nevében köszönjük a politikai, erkölcsi és anyagi segítséget, köszönjük azt az őszinte együttérzést, amit barátainktól, a magyar néptől, közfuk Békés megye lakóitól is kapunk — fejezte be Vu Tho Pankotai István
