Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
A himnusz kézirata — Ady fejfája — József Attila írógépe Irodalmi múzeum a Károlyi-palotában A Károlyi-kert öreg vadgesztenyefái talán még látták Vörösmarty Mihályt befordulni abba a kecses barokk palotába, mélyben egy jeles magyar literary gentleman, Bárt- fay László irodalmi szalonja csalogatta együvé a reformkori Pest- Buda íróit, irodalmárait a Petőfi Irodalmi Múzeumban a helye. A kéziratokon kívül jelentős íród fényképgyűjteménye is van a múzeumnak. Ide kerülnek mindazok a régi fényképek, melyek tulajdonosaik birtokában csak fakuló családi vagy baráti emléket őriznek az irodalmi múzeumA Petőfi Múzeumhoz hasonlóan nagyszabású központi irodalmi múzeum világszerte kevés van. A legtöbb országban csak írói emlékházak őrzik egy-egy nagy író emlékét. Emlékházak Magyarországon is szép számmal vannak: mind a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. Ilyen többek A József Attila kiállítás részlete. Jobb oldalt a költő Írógépe. (Berekméry Zoltán felvétele) ban azonban a legbecsesebb felidézőivé Aztán megfordult a század, és ugyanez a palota sokszo- hagyományok rosan átalakítva és kiegé- válnak, szitve Károlyi Mihálynak Nemcsak kézirataikat és szolgált lakásul. Falai közt fényképeiket, hanem emlé- készülődött néhány lelkes keiket is egyre többen adhazafi a Habsburg-monarchia megdöntésére. ják át a múzeumnak az elszállt idők tanúi. ÜjabEz a nagy múltú palota ad ban ugyanis lelkes kollek- szállást az első magyar tíva gyűjti a Petőfi Irodai- irodalmi múzeumnak, mely mi Múzeumban az irodal- Petőfi Sándor nevét viseli, mi emlékezéseket, írók, Nemcsak azért, mert ő a költők, emlékezők hangját határainkon túl is legismer- rögzítve magnetofonszalag- tebb nagy költőnk, hanem ra. Így a modern technika azért is, mert a múzeum segítségével az irodalomtör- gyűjteményének magva a ténet része lesz az a tö- Petőfi Társaság és az 1909- méntélén adat és élmény, ben létesített Petőfi Ház amely eddig a kortársak anyaga. A Petőfi Házban emlékezetével a semmibe fennállása óta láthatott a magyar közönség Petőfi- és Jókai-kiállítást. Az ötvenes években a Petőfi—Jókai anyag kiegéfoszlott. Ha meggondoljuk, hogy mit adnánk ma egy- egy hiteles kortársi emlékezésért Csokonairól vagy Petőfiről; egy magnetofonszült Ady, Móricz és József f^ért, melyről Ady Attila irodalmi hagyatéké- kantal° rekedt hanSa szol‘ val és a Petőfi-kiállítás aa hozzánk, akkor elképzel- mellett az ő munkásságukat hetjük, milyen illusztráló kiállítás is megnyílt. Azóta állandóan gyarapszik a múzeum és ma már mindjobban meggyökerezett a köztudatban, hogy a Petőfi Irodalmi Múérzéssel hallgatják majd száz év múlva irodalmunk szerelmesei Illyés Gyula, Kassák Lajos vagy Füst Milán hangját, nem is említve Babitsét, Móriczét és Kazeum a magyar irodalom rinthyét, mert ezeket is őr- legméltóbb hajléka. zi az irodalmi múzeum A meglevő értékes kéz- hangarchívuma, irat-kincs napról napra nö- Az életre keltett múlt vekszik. Ma már egyre gya- mozgalmas k,épe fogad koribb, hogy teljes írói ha- bennünket a múzeum kiállí- gyatékokat maguk az írók tási termeiben, ahol már vagy örököseik juttatnak el áll a reformkori kiállítás, a múzeumnak, mert ez az mely Kölcseytől Aranyig egyedül megnyugtató módja viszi végig a látogatót a annak, hogy a becses ha- magyar irodalom útján. A gyaték ne kallódjon szét, legközelebbi években meg- Legutóbb Nagy Lajos és vai,5sui az az impozáns Bálint György hagyatéka- terv, hogy a múzeum ösz- val gazdagodott a múzeum átfutó-egyetkézirat-gyűjteménye. Mióta jen nagy kiállítás mutassa az intézmény külföldön^ is be az eg^S2 magyar irodaközt az esztergomi Babits- ház, a kiskőrösi Petöfi-ház, a balatonfüredi Jókai-vll- la, a tiszacsécsei Móricz- ház, a balatonszárszói József Attila emlékmúzeum vagy a budapesti Gát utcában a József Attila lakásmúzeum, Az emlékházaknak és a központi kiállításnak más-más a funkciója. Azt a hangulatot, melyet az emlékházak őriznek, a központi kiállítás sohasem tudja felidézni. Csehov moszkvai lakásának névtábláját vagy Victor Hugo szobájából nyíló kilátást bizony nagyon nehéz elfelejteni. De, aki a Petőfi Irodalma Múzeumban a Himnusz kéziratát, Perczel Etelka korabeli képét, az első szabad sajtót, a Pilvax kávéház közvélemény-asztalát, Ady fejfáját vagy József Attila írógépét látja, azt is óhatatlanul megejti a magyar irodalom géniuszának varázsa. Íme, egy múzeum, mely nem temető, hanem a halott anyag életrekeltője, mely az irodalmi hagyományt élő irodalmunkba és kultúránkba oltja. Vezér Erzsébet iöMe ÉK? KÖNNVÜ. KICSI ESTE Galambos Lajos novellája js/g ikor kezdték legény- ke-számba venni nálunk a fiúgyermeket? Csakis akkor, ha az meg tudta már markolni a kasza nyelét Addig kívül volt a küszöbön, nem volt beleszólása semmibe. Nekem mind ez ideig apám a kaszáját oda nem adta. Remek szerszám volt az, hetvenötös nagyságú, tisztán és gondozottan feküdt a padláson egész télen át, pengéje száraz sárga szalmába bújtatva. Olykor megkíséreltük mi már a forgatását, tavaly például, amikor apám nem látta, tengeri-csalamádét akartunk vágni vele, de a nővérem akkor is kivette a kezemből; úgy gondolta, ö erősebb hozzá; s aztán mi lett? Mint a valódi férfi, meg akarta fenni a pengét, s a kezét úgy elvágta, hogy a vére méteres sugárban freccsent ki. S még titkolózni kellett apám előtt, nehogy megtudja, mit műveltünk a kaszával. Am ez az év a rendes munkán kívül más gondokat is hozott a férfiaknak. A földosztáson ugyan túl voltunk, de valami vita keveredett a szomszéd faluval egy olyan földdarabért, amelynek hovatartozását nem tudták eldönteni. Ebben az ügyben, meg a birtoklevelek ügyében, és ki tudná még elmondani, miféle ügyekben hetenként háromszor is megszaladták a várost. S már itt volt az anyafű kaszálásának ideje. Az asszonyok sóhajtoztak, mi lesz itten a munkával, ha a férfiak mindegyre csak a közügyekben szaladgálnak? Ki fogja itt elvégezni az elvégzendőket? Hisz a paraszti munkának ilyenkor már nagyon megvan a sorja, nem lehet ha lógatni egyiket sem, mert akkor egyszerre csak a nyakunkba szakad az egész, s nem fogunk belőle kilábalni, míg csak az új hó meg nem érkezik. Mondottam, majd én levágom az anyafüvet. — Te? — nézett rám apám. — S mivel? — Kaszával. — Kinek a kaszájával? — Magunknak dolgozok, hát nyilván a mienkével. Apám élesen nézett rám. — Nekünk nincs kaszánk — mondta —, csak nekem van. S az nagyon más dolog, igaz-e? mi agyon elszomorodtam; ™ nyilvánvaló volt immár, hogy nem tart legénynek. Pedig hallottam már olyan esetet is, hogy valakik tizenhat esztendős korukban megnősültek. — Hát akkor holnap megint csak vigyem a tehe- Kihajtottam a rendet, a neket legelni? teheneket megkötöttem, — Vigyed. dúrlam eléjük füvet elc— Mi lesz a fűvel? get, derekamra kötöttem a — Majd vasárnap levá- fentért, s visszafordultam, gom. hogy új rendbe kezdjek. Édesmama pedig fölné- Kínlódtam? Nagyon sokat kínlódtam. Belevágtam a kasza hezett akkor nagyon: — Vasárnap? És csend lett. Mert ő a gyét a földbe? vasárnapok ünnepében Bele, és nemegyszer, hitt, hiába, hogy apám égé- De a penge egyszer sem szén más ünnepekben. Ott- tört el. hon az anyám szaván kívül Mire végeztem a hat-hét- ilyen dolgokban más szó száz öles földdarabbal, nem lehetett. — Majd levágom megtanultam a magam kín- ■ lódása árán mindazt, am.it mondta apám —, holdfé- ehhez a tudományhoz tud- nyesek az éjszakák, hát ni kell. majd levágom. Addig le nem ültem és Így hát vihettem reggel meg nem pihentem. Étellegeltetni a tehenekét. Kezes jószágok voltak, de kinek volt ilyenkor kedve hez nem nyúltam. Csak a teheneket vittem el egyszer a kútra, hogy igyanak. Azvelük törődni? Elmondtam tán folytattam a munkát délutánba hajlott jócs- kán a nap, mire véén magamban az éhes hasukat mindennek. Minek élnek? Minek vannak! gignézhettem a rendek so- Csak azért, hogy az ilyen rán. Ha valahol álló fűhagy legény napjait tönkre- szál maradt, visszatértem tegyék? Elkeseredésemben és lesuhintottam. Senki nem szaraz falevelet göngyöltem mondhatta arra a munkára, kukoricacsuhéba és azt szívtam. Láttam a mi földünk kö hogy nem gyakorlott kéz fogta itten a kaszat. Az első rendek nem voltak még zelében, a Simon-dűlőben, ugyan szabályosak, nem hogy földszomszédunk, Fa zikas Józsi bácsi már kaszál. Jó kaszás hírében állott, mint apám. S jó kavoltak nyílegyenesek, de végül már minden tiszta volt és nemes. Megérkezett napszállat szája volt, hírlett szüntelen előtt Józsi bácsi, és végig az is. Annyira vágytam a tekintett a földjén. Nem kezembe venni, hogy azzal mondott se jót, se rosszat, sem törődtem, merre bók- Csak annyit kérdezett: lásznak körülöttem a tehe- _ EifáradtáUe? nek. _ Nem Mire kihajtott egy ren- _ N majd mire hazadét, odaértem en is mellé- érsz _ mondta. - Addigra je. — Gondolatban — mondtam Józsi bácsinak — tudom én már ennek a kaszálásnak minden módját. Csak az nem világos, hogyan kell tartania az em érezni fogod a kint. — Milyen kínt? — Majd megtudod, fiam. Mint két felfújt duda, olyan volt a két tehén, amikor hazahajtottam, őket. bérnék a kezét, hogy a ka- ^kfcor este i°l £,n sza hegye bele ne vágódjon a földbe. — Nocsak. Attól félnék mindig, leültem a tornác földjére, úgy vártam a vacsorát — Iszol egy kis tejet? — kérdezte anyám, amikor hogy belevágódik és ketté- náegfejt. törik a pange. — Apád még nem mutatta meg? — Nem. . 1 Mosolygott és átadta a kaszát. Beállította a kacsot sem. Semmit nem tartó jobb kezemet s meg- tam. határozta azt is, mennyire kell behajlítanom a balt. — Most próbáld, fiú — mondta. Suhintottam kettőt vagy hármat. De akkor egyszerre már nem kívántam semmit. Mozdulni se kívántam. Sem lefeküdni, sem fent lenni, de még pillantani kíván— Mi van veled? e gaza jött apám és hal- *® lottam, hogy a pitvarban súgdolóznak. Már elhírlett akkor, micsoda munkát végeztem én a Jó- — Ö, hát megy ez — ne- zsi bácsi földjén. De nem vetett Józsi bácsi. — Megy éreztem örömet a dicsérst- ez fiam, csak csináljad. re, csak ültem és bámulJ ött mellettem és ma- tam a könnyű kicsi estét, gyarázott. A két te- — Mi van hát veled? — hén nekiállt a rendnek s jött ki újra anyám, ették a vágott füvet. Arra Fn édesapámra néztem, vágytam, bárcsak sohse és azt mondtam: lenne vége ennek a földda- — Holnap belekezdek a rabnak, s addig tartana a miénkbe rend, míg tökéletesen meglőni fejlődését, kezdetektől ismertté vált, azóta a világ minden tájáról érkeznek jainki A magyar ir<>. kéziratok, relikviák es dalomtörténetr>ek egy ilyen egyeb becses dokumentu- ó vizuólis mok a Magyarok Világszo- felbecsüiheteUen szolgála- vetségén keresztül vagy pe- . , ... dig közvetlenül. De nem- tot tesz az iskolai oktatas- csak külföldön, az ország- nak és a népművelésnek, ban, a legkisebb faluban is élő hagyományainkat belappanghatnak értékes iro- lopja a nagy tömegek szí- dalmi emlékek, amelyeknek vébe. Filadelft Mihály: UTAK Bicikliutak és patanyomok cséplőgépek s kazánok csoszogása rejtelmes léptek surranó csapások és ti is dűlök porosak mezitlábosak forrók akár a körforgás rendre a Létet úgy köteleztek hogy összeszűkült pupillás szemem előre nézzen nem is látom én már sokszor csak a Célt a virágok is köröttem megkövülnek akár az ősz hajszálak a fejemen s már az sem fáj ha egyre szebbek a régvolt és régjárt ösvények széles utak 1968. tanulok kaszálni. De akkor lovasszekérrel vágtatott arra a földosztó bizottság egyik tagja, és nagy hangon kiabálta: Józsi, a szomszéd falu S ö nem tiltotta meg. Ölmos kezembe vettem reggel a kaszát, s mentem. S láttam, a házakból hozzám hasonló korú, ifjú legénykék mennek a földekre az apjuk helyett. Mint a bement a városba. Elperlik férfiak már úgy haiadtunk, a földet. Azonnal gyere.. — A szentségit — mondta Józsi bácsi és már szaladt is a szekérhez. A föld végén fordult csak vissza és azt mondta: ha van kedvem, csak csináljam. A teheneket kössem meg, s rakjak eléjük füvet, mig csak bírnak enni. Leoldotta a derekáról a csöndes beszédben és nem falevelet, igazi dohányt szívtunk. Éreztük, elmúlt az az idő, amikor kívül voltunk a küszöbön. Már rajta álltunk. Az eddigiek öregebbek lettek, s átadták nekünk a szerszámot. Két hónapja körülbelül, fentért is a fenőkővel. s a hogy találkoztam újra Fa- vizeskanna mellé állította, zikas Józsi bácsival. Fel- Elmentek, én meg ottmaradtam. hozódott ugyan ennek a kaszálásnak a története, de A kaszával, s Józsi bácsi én bolond fejjel, elfeled- tarisznyájával, az 6 ivövi- tem megkérdezni tőle. va- zével, s a gyönyörű füvű jón nem bánta-e meg, hogy rétjével. Kell ennél na- akkor átadta nekem a ka- gyobb boldogság? sz&t?
