Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

KORO STA J _________kulturális melleklet N épek tolmácsa Franyó Zoltán kézfogása TEMESVÁRON JÁRNI annyi, mint Franyó Zol­tánnal találkozni. Ez a 31 éves, fehér hajú, fürge mozgású férfi talán az utolsó élő tagja annak a művészekből, festőkből, írókból, költőkből álló cso­portnak, amely a század­elei bénaságba süppedt Ma­gyarországon, szemét a jö­vőre vetve hallatta hangját, új utakat keresett, friss vért igyekezett pumpálni az elmeszesfcdő artériákba. Először a Hunyadiak épí­tette Bánáti Néprajzi Mú­zeum bejárata előtt talál­koztam vele, s röviddel utána az Ada Kaleh sziget nevét viselő török kávézó­ban. Meglepett szellemi frissesége, érdeklődésének és ismereteinek széles ská­lája pedig lenyűgözött. 1925 óta él Temesváron, de ne­ve ismerősen cseng szinte a világ bármely irodalmat szerető és ismerő emberé­nek fülében. Kertes házá­nak kapuján naponta csön­get a postás, hatalmas le­vél- és újságtömeget hozva a négy égtáj felől az ősz hajú mesternek, Ady kor­társának, személyes barát­jának. versei legjobb német fordítójának. Mert Franyó Zoltánt for­dítóként emlegeti a közvé­lemény, és a 80. születés­napját köszöntő egyik cikk szerzője méltán írja róla: „Ha valakiről, róla minden bizonnyal elmondhatjuk; népek tolmácsa”. A becslé­sek szerint mintegy ötezer verset ültetett át magyarra, tucatnyi napi- és hetilap munkatársa volt, hallatlan energiája egyre feljebb és feljebb lendítette azon a képzeletbeli ranglétrán, amelyet a legkiválóbbak nevei fémjeleznek. FIATAL KORÁBAN fes­tőnek készült, Hollósy Si­mon tanítványa volt. „Nem tudhatjuk, mit vesztett ve­le a festészet, de felmérhet­jük, mit nyert vele az iro­dalom” — írja róla Anavi Ádárn romániai magyar költő és irodalmár. Az első világháború után Bécsbe emigrált. (1919-ben a Vörös Lobogó című irodalmi lapot szerkesztette.) Az egyete­men keleti nyelveket tanul, újságcikkeket ír, előadáso­kat tart és persze fordít; Varlaine-t, Baudelaire-t, Goethe Faust-ját, Ady-t, Babits Erató-ját. 1923 óta Romániában él, először Aradon, aztán Temesvárra költözik. Elévülhetetlen ér­demeket szerzett a román irodalom magyar nyelvű tolmácsolásában, száján so­hasem volt lakat, versfor­dítói minőségében is poli­tikus volt. Méltán illik munkásságára a megállapí­tás: „Soha sem ült morális vagy politikai indíték nél­kül lefordítandó mű élé”. Élete, tudatos és ösztönös látásmódja képessé tette arra, hogy a világirodalom kiapadhatatlan forrásából merítő kulturáltsága halha­tatlanná tegye a sokszor bi­zony kevéssé látványos, egyéni produkciókat mellő­ző tolmács-szerepben is. Kevés a hely, hogy Fra­nyó Zoltán fordítás-kötetei­nek csak a címeit is felso­roljuk. Beszéljünk inkább a jövő terveiről, amelyek már újabb mérföldkőként állnak egy amúgy is gazdag éle-cút előtt. Befejezte egy olyan német nyelvű, XX. századi magyar költőket bemutató válogatást, amely Dutka Ákostól egészen Nyerges Andrásig 70 költő 250 versét szólaltatja meg. Az antológiának még nin­csen címe, de a kézirat ha­marosan a nyomdába kerül. Vajon milyen frázisok nélküli szavakkal lehetne még jellemezni ezt a csillo­gó hajú, piros arcú férfit, akiről már országszerte szinte mindenki tudja, hogy hatalmas dolgozószobájában mennyezetig érő könyváll­ványok, modem festmények és afrikai maszkok között egyszerre hét, levelekkel, új­ságokkal, folyóiratokkal és félbehagyott kéziratokkal megrakott íróasztal várja a mestert? Október végén új­ra Magyarországra jön, egy bécsi és egy németországi út között, akkor újra üdvö­zölhetjük. Pedig réngeteg elintézni valója van — mondotta. GONDOSAN GÉPELT papírlapot mutat, rajta ABC-be rendezett nevek, magyar írók, költők, művé­szek, politikusok nevével és lakcímével. Sok barát­ja van, sok ismerője és még több tisztelője. Tréfálkozik azon, hogy a napnak csak 24 órája van és ebből neki — sajnos — négyet alvás­sal kell eltöltenie. Aztán a régi, nagynevű kortásakat emlegeti. Ady-t, Juhász Gyulát, Kosztolányit, Gsáth Gézát. — Tízéves koromban még Görgeit is láttam — bizonygatta egy másik al­kalommal, a Bánát Étterem meghitt hangulatú csendes­ségében. — öregnek is tart­hatnám magam — kacsint huncutul —. de a szívem fiatal. Amíg ujjaim között engedelmeskedik a toll, ad­dig fiatal vagyok és nem félek az időtől. BÜCSÜZLNK. Többszöri találkozás után most már véglegesen. Kézfogása erős, határozott. Viszontlátásra, Zoli bácsi. Brackó István Molnár Antal Dózsa 8encze József: Vetőbúza éneke Ez a jó föld — ( ide vessetek, langyos esők majd ide essetek, szelek, majd itt szeressetek sugarak barnára fessetek, kaszák ropogva szeljetek, szekerek, zsákok, vigyetek, malomkerékbe vessetek, pékek, kenyérré gyúrjatok —-só föld, napfény: itt vagyok! Hankó Ilona Prágai utca VÉSZI ENDRE: ŐSZI PAPÍRÍZLET Azt hiszem, elfelejtettünk verset írni az őszi papírüzlethez, amelynek lámpafényé­ben a kék borítékos füzetek, Eehéren deren­gő rajzlapok, mézesen ragadó címkék röp­ködnek. Elfelejtettünk beszélni a papír kesernyés illatairól. Mert más a friss, más a hervadó, más a hófehér vagy éppen avultan sárgás papír szaga. A papírüzlet vegyelemzése megközelf- tőbb, ha számításba vesszük az enyv és a papír szagát, a táskák műbőr szagát. Mi­lyen szervetlen anyagok állnak itt ösz- sze illatba. Micsoda erők sóhajtanak az alacsony mennyezet alól! Milyen fatör­zsek nyers szaga alakul át papírszaggá! Lehet, hogy ez szakmai izgékonyság, de az őszi papírüzlet illata egyenes összekötte­tésben van idegrendszeremmel; ez a fa­nyar, szintetikus illat, amely nem a vég­telen magasságokban, de orrunkkal egy vonalban, testünkkel egy vonalban, egy modem szélességi fokon lebeg és éle­tünk mitológiájához tartozik. Persze, a papírvegyész legyint, moso­lyog és frappáns, önmagába foglalt kép­lettel, egyszerűen lerántja az orr maga­Sokan úgy tartják, hogy az ember sor­sát veleszületett tulajdonságai határoz­zák meg. Esetleg még a jól megválasztott foglalkozás. Vagy végső és „legrosszabb” esetben egy sikeres házasság. Én nem tudom, hogy ez kinél miként van, de az én személyes sorsomat mindig a táviratok határozták meg. És csakis a táviratok! Azzal kezdődött, hogy a nyáron a Fe­kete-tenger partján üdültem. Amikor a visszautazásomig már csak két nap ma­radt, kiderült, hogy a visszafelé induló járaton erre a napra jegyet már egyálta­lán nem lehet kapni. Ekkor jutott eszem­be egy ragyogó, mentő ötlet. Azonnal felhívtam telefonon az ottho­niakat, és másnap már a kezemben volt a szükséges távirat: „A gyerek torkán le­csúszott 38 kopejka A helyzet súlyos. Re­pülj azonnal! Feleséged”. Mondanom sem kell, hogy így kaptam legyet a legközelebbi járatra. Ettől a pillanattól kezdve sorsom el­döntetett. Amikor hűtőszekrényre volt szükségem, akkor kaptam egy táviratot Rosztovból a következő szöveggel :„A nagynénénk sú­lyos betegségére való tekintettel az orvos erősítő ételeket írt fel, de ezek tárolása csakis a finn gyártmányú hűtőszekrény sából s ugyanakkor az objektív isme­retek magasába emeli ezt a problémát Világéletemben izgatott a papír. Gyer­mekkorom papírüzletei és könyvesbolt­jai még ma is az orromban illatozhak. El­ső regényemet kilószám kapható, recés tapintású papírra írtam, s a nagy ívek nem győzték befogadni a fiatal kézbe szo­rított ceruza szertelen röptét, a mérték­telen álmokat, amelyek vitorláját a re­mény és a jó szerencse feszítette. Papír- és festékszag! Ó, mennyi időt töltöttem gyerekkoromban a Tolnai Vi­láglapja rotációsának forgását figyelve, nekidőlve a nagy ablakú pincehelyiség korlátjának, mintegy az emberiség fejlő­déstörténetét követve nyomon. Mert a láncolat végtelen. A papírüzle­tek illata összekeveredik a nyomdák sza­gával. És a nagy nyomdák is végigkísér­nek. A szedőgépek finom kattogása, a nyomógépek kecses és szabatos ritmusa nélkül mennyivel szegényebb volnék! Pa­pírszag, nyomdaszag és az ember lassan "eljut élete értelméig: az írható és az ol­vasható betűig. De abban is biztos va­gyok, ez nem csupán szakmai érzékeny­ség. Mindenki őriz magában egy őszi papírüzletet s lelkünk orrcimpáiban im­már múlhatatlan a friss könyvek és füze­tek fanyar illata, fülünkben az ívek mu­zsikája, szemünkben a szitáló fény, amely egyben fiatalságunk fénye is. JURIJ RIHTER: CSAKIS A TÁVIRATOK... azonnali megvásárlásával valósítható meg Intézkedj azonnal! Vitya”. A lakásprobléma is azonnal megoldó­dott, amint egyik kebelbarátom, Zsenya turista-útlevéllel külföldre utazott Elutazása után hamarosan kaptam egy idegen nyelvű táviratot: „Családommal együtt a ti városotokba készülünk utazni. A prospektusokon szállodát nem találok. A te kedves vendégszeretetedben bízom. Külföldi barátod, Jack”. Én csodálkoztam a legjobban, de a tá­virat megtette a magáét. És hogy ez a kis írásom megjelenik a „Junoszty”-ban? A tisztelt szerkesztőség kapott egy táviratot Konoton városából, melynek szövege: „Anyád nincs jól. Egyre csak azt haj­togatja, hogy csakis az állítaná talpra, ha a te kis írásod ^megjelenne a „Junoszty”- ban. Apád”. Fordította: Sigér Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents