Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

1888. október 6.

Vasárnap'

„Sze]l@mlárás?r Kunágotón Szónok kerestetik!

* Napjainkban még gyakorta nyal gátolják, hanem az. hogy

A korhadás szagú, ázott deszkakerítések és a kocsiút mély, szurokfekete sara között egyetlen sor cementlap a járható ösvény. A nyakamba csurgó ereszek sietésre ösztökélnének, mégis egyre lassabban szedem a lábam. Mennék is meg nem is. Mert mit kér_ dezek majd, ha oda érek? Azt, hogy, magát tényleg kínozzák a szellemek éjszakánként? Be lehet kopogtatni ezzel a kérdéssel valahová 1968-ban? Hátha csak rosszindulatú pletyka, képtelen kitalálás az a vonalas irkalapra rótt névtelen levél?

A levél: „Nem tudom, mennyiben érdekes, de megírom. Napok óta az a téma Kunágotán, hogy O. Pálnét ( a levélben mindenütt teljes név szerepel); a szellemek nyomkodják. Éspedig F. Imréné ez a szellem, a szomszédasszonya. Sajnos van, aki ezt el is hiszi. Például A. József a szerelőműhelyben. Ö is híraszteli, hogy a feleségét fojtogatta a szellem két évvel ezelőtt, de egy bánhegyesi asszony visszacsinálta és azóta nincs semmi hiba. Modem emberek, tv-jük is van, hogy lehet a mai világban ilyen mendemondákat, hülyeségeket terjeszteni?...”

I Sedoxen. Idegnyugtató. És nem | is gyenge.

— Beteg? — mutatok a dobozra.

— Igen, az idegeimmel kezelnek gyerekkorom óta. De a sz£! vem sincs teljesen rendben.

A téma — érthetően — kényelmetlen számára. Nem is firtatom tovább. Ezután inkább csak udvariasságból társalgónk még vagy öt percig. De most sem teljesen érdektelen dolgokat hallok. A fia. talasszony a nyolc általános után elvégezte a gimnázium első osztályát is. Nagyon szeretne tanulni, de a férje nem engedi. Azóta könyvet sem vett a kezébe mondván: neki úgyis le kell mondania végleg a betűről A tv-t nem igen nézi, mert este mindig nagyon fáradt. Sehová sem járnak szórakozni. A gyerek gondozása és a házimunka tölti ki a napját.

Egy hasonló korú fiatal nő röviddel később így jellemzi O. Pálné családi körülményeit: furcsa, maguknak való emberek. Sehová sem járnák. Ügy beszélik, hogy rendkívül féltékeny természetű ember a férje. Nem különben az asszony. Talán F. Imrénére is fél- tékenykedett — ok nélkül — akkoriban.

O. Pálné — meglepetésemre — egészen fiatal asszony. Alig lehet túl a húszon. Láthatóan nem nagy kedvvel hagyja félbe, a mosást a hívatlan vendég kedvéért. Hogy én is értsek belőle, így nyugtatja a szennyes ruhák körül lődörgő kislányt: — Mindjárt jövök, maradj csak nyugton.

Földes* d.e tiszta, rendes kis szoba, csipkeabrosz, váza művirágokkal és a sarokban valóba n ott a televízió. Ennyi tehát stimmel a levélből, de lehetséges, hogy ez a szép arcú fiatalasszony kínlódik szellemekkel?

Megkockáztatva, hogy a szemembe nevet, nyíltan nekiszegezem a kérdést:

— Igaz amit a faluban a maga kísérte Ül is tóriáiröl beszélnek?

Nem nevet. Éppen ellenkezőleg- Elkomorul és válasz helyett azt kezdi firtatni, melyik ellensége küldött a nyakára. Ügy érzem, hogy csak a vendégnek mindenütt kijáró tisztelet tartja visz- sza attól, hogy ki ne utasítson. Nem leplezi, hogy mérges. És talán éppen a harag, a dac hozza ki belőle a vállomást:

— Igenis megtörtént velem. Többször is. A férjem hajnali öt órakor indult a munkába. Én még aludni akartam egy kicsit. Le is csukódott a szemem, de valahogy mégis ébren voltam. Hallottam, amint belopakodott a szobába és megállt az ágyam mellett az akkori szomszédasszonyom, F. Imréné. Gúnyosan ezt mondta: na, mi van, Erzsi? Mozdulni nem tudtam és olyan nehezen kaptam levegőt' közben, mintha fojtogatnának.

— Azt mondja, az „akkori” szomszédasszonya? Elköltöztek onnan?

— Igen, el. De nem emiatt

— Azóta nincs szellem?

— Nincs.

— Haragszik maga F. Imrénére?

— Az utóbbi időben nem beszéltünk velük.

— Miért?

Válasz helyett egy vállrándítás. Majd kis szünet után: — Egyszer, amikor a kútra mentem, ott állt .a sarkon F. Imréné egy öregasz- szonnyal. Láttam, hogy megmutatott neki. Ezután tapasztaltam mindazt amit elmondtam.

— Hisz a boszorkányok létezésében ?

— A férjem együtt dolgozik A. Józseffel. Az mesélte neki, hogy az ő feleségét megnyomkodták a szellemek. Gondoltam, ez is valami olyasféle lehet.

Miközben beszélgetünk, szemem egy gyógyszeres dobozkára téved az éjjeliszekrény tetején.

A „szellem” nyílt tekintetű, 32 j éves fiatalasszony. Férje évek óta j betegeskedik, a gyermeknevelés j mellett jórészt ráhárul a család- fenntartás gondja is. Könnyű elhinni neki:

— Engem nem érdekelnek a i pletykák. Nincs időm ilyesmivel j foglalkozni. Ó. Pálék néhányszor! átjöttek hozzánk tv-t nézni, egy j kicsit barátkozni. Aztán egyik I napról a másikra elmaradtak,; még csak nem is köszönitek. Rövidesen el is költöztek a szomszédunkból. Az ő dolguk, miért. Mi nem ártottunk nekik soha.

A másik „boszorkány” úgy látszik, nem tudta elviselni, hogy rontással vádolták, mert évekkel ezelőtt elköltözött a faluból. Nem sokkal azután, hogy A. Józsefek — a szeme láttára — kifüstölték az egész lakást és „ördögűző”- porokkal szórták tele még az ágyukat is egy nagybánhegyesi öregasszony tanácsára.

A. József 33 éves, tagbaszakadt

férfi. Traktoros. Ellentmondást nem tűrő magabiztossággal mond-- ja, hogy őt és feleségét 1963-ban bizony megrontotta a szomszéd- asszony.

— Talán már nem Is élnénk,

ha nem segít rajtunk az áldott tudós néni — hangoztatja. — Ügy kezdődött a rontás, hogy egy este áthoztak a szomszédé* egy tepsi lángost. Kínálták, hát megettük. Ettől fogva a feleségemnek minden éjszaka megjelent pongyolában a szomszédasszony és fojtogatta, nyomkodta. Aztán engem is gyötörni kezdett. Borzasztó volt az, uram. Feküdtem az ágyban, úgy éreztem, hogy ébren vagyok, de nem tudtam kinyitni a szemem.

Volt úgy, hogy megpróbáltunk ébren maradni. Egy órát aludt az asszony, egy órát én. De akár hiszi, akár nem, amikor eljött az ő órája, mármint a szellemé, éjféltájban, lecsukódott a szemünk, akármit is csináltunk. És aztán gyötört, gyötört bennünket. Macska formájában lopakodott be hozzánk. Amikor közeledett, öpsze- osörrentek a sublótban a poharak.

A „szellemjárás” idején A. József napi 12 órát ült traktoron. Fáradtan, törődötten tért haza. Egész nap hideg élelmet evett, esite aztán jól belakmározott. Nem veti meg az itókát sem. Büszkén mondja, hogy "neki 15 fél

deci meg se kottyan. A kocsmá- \ ból tért haza azon az estén is, amikor első ízben megjelent neki a szomszédasszony szelleme.

A vajákos asszony által java-1 sóit ördögűző kúra nagyjából ak- I kor fejeződött be, amikor az őszi j szántási munkák. Ettől kezdve, nem kellett A. Józsefnek 12 órát zötyögnie a traktoron és érthető, hogy egy csapásra megszűnt számára az éjszakai szorongás, „szellemjárás” is.

Dobozon, az 1710-es években ártatlan nőket küldött máglyára az emberi butaság. Ügy látszik, hogy Kunágotán — ahol egyébként sók a vallási szekta — máig is hatnak a régi babonák. A hajdani uradalmi cselédek és fiaik élete gyökeresen megváltozott a felszabadulás utón, de közülük egyesek a szépen berendezett szobában, a tv, rádió mellett még boszorkányoktól rettegnék.

Az egyik tanácsi vezető büszkén mondta, hogy rendszeresen szerveznek TIT-előadásokat, új könyvtár épült a községben, hetente ötször vetítenék filmet a moziban és ritka család az, ahol rádió vagy televízió nincs.

Mindez kevés? Igen, van még mit tenni az eszmei nevelés frontján. Mert akkor is elgondolkoztató, elszomorító a szellemjárás 1968-ban, ha O. Pálné és A. Jó- zisefné esetében is könnyen kimutathatók a rettegés, szorongás okai: a gyenge idegrendszer, féltékenység, alkohol és a túlhajtott munka,

Beltes Dezső

előfordul, hogy „differenciáltan súlypontozzuk a felvetődött problémákat”, vagy Ilyen-olyan „szintre emelve szélesítjük a hatókört”, s közben döbbenten vesszük észre: elfelejtettünk választékosán, kifejezően, szépen beszélni magyarul. Az agyoncsépelt kifejezések, zavaros szóképek, semmitmondó „stilusfordulatok” — bármilyen tiszteletre méltó maga a téma — álmosítóan hatnak a hallgatókra (olvasókra), különösebb érzelmi emóciót nem ébresztenek az emberekben.

Nyilván ez a felismerés adta az ötletet a Hazafias Népfront érdekes kezdeményezeséhez. A népfront járási bizottságai — a párt, államigazgatási és népművelési illetékesekkel karöltve — szónokképző-tanfolyamokat kívánnak indítani. A „retorikai iskolák” közvetett célja, hogy bensőségessebbé, ünnepélyesebbé varázsolják a szocialista névadókat, esküvőket, polgári szertartásokat. Hihetetlen ugyan, de a tapasztalatok bizonyítják; a ma már egyre népszerűbbé váló szocialista szellemű társadalmi ünnepségek további terjedését nem az előítéletek, nem is a tárgyi feltételek hiákevesen tudnak az értelemre es az érzelmekre egyformán hatásos szép magyarsággal beszélni. Az új kezdeményezés szerint most arra törekednek, hogy minden községben legalább két-há- rom olyan ember legyen, aki megfelelő színvonalon képes ünnepi beszédet mondani.

Az ötletet örömmel, üdvözöljük, de lenne egy kiegészítő megjegyzésünk. A szónokképzésben ne csak a családi ünnepekre gondoljunk! Közelednek a munkásmozgalmi évfordulók dátumai. Szerte a megyében ünnepségeken, taggyűléseken, ifjúsági összejöveteleken emlékeznek meg a kommunista elődökről, a mozgalom mártírjairól, a Tanácsköztársaság hőseiről. Ezeken a megemlékezéseken — a párt ágit, prog. titkárok megyei értekezletén hangzott el a javaslat — Igyekezzünk a hallgatóságot érzelmileg közelíteni a munkásmozgalom forradalmi múltjához. Merjünk hangulatos, nemes pátosztól fűtött beszédet mondani, szívhez szólót és mégis tényekkel érvelőt — lapos közhelyek vagy száraz adathalmaz monoton eldarálása helyett! (vajda)

Négyszázezer forintos árukészlet várja Szeghalmon az őszi ruházati vásár látogatóit

Október 7-én nyitja meg a Sárréti Fmsz Szeghalmon a járási művelődési ház összes helyiségé- KtOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOt

Voznyeszenszkij Magyarországon

ben azt a nagyszabású őszi ruházati kiállítást és vásárt, amely egy hétig tart nyitva. A bemutatóval egybekötött vásáron több mint 400 ezer forint értékű minőségi áru várja a szeghalmiakat és a környékbeli községek lakosságát.

Érdekessége lesz a vásárnak, hogy akik ezer forinton felül vásárolnak, 10-től 1000 forintos vásárlási utalványt nyernek, melyeket a helyszínen be is válthatnak. Ezenkívül, akik 4 kilométer körzetből utaznák Szeghalomra es 1000 forint értéket vásárolnak, az fmsz kifizeti útiköltségüket.

A szeghalmi őszi ruházati vásár október 13-ig tart nyitva.

B. I

Andrej Voznyeszenszkij szovjet költő és felesége kéthetes látogatáson hazánkban tartózkodik. Képünkön: Voznyeszenszkij és felesége az írószövetségben.

(MTI fotó — Molnár Edit felvétele)

Vegyen Szerencse- sorsjegyet!

Ismét kapható a hírlapárusoknál, a levélkézbesítőknél, a postahivatalokban, a trafikokban, az áruházakban és más boltokban.

4 FORINTÉRT

berendezett öröklakást, balatoni nyaralót, személygépkocsit, külföldi utazást nyerhet SZERENCSE-SORSJEGGYEL. SZERENCSÉJE LESZ!

Haj (-aj!)

Kedvenc figarómnál aggodalmasan érdeklődtem, mi Mhíenik, ha homlokom „magasodásának”, választékom egyre hátrább húzó_ dósának fenyegető folyamata nem lassul. „Ez esetben az On becses személye, hogy úgy mond. jam, teljesen elvész a fodrászipar számára’’ — válaszolta kíméletlenül. Érthető, milyen szívrepeső izgalommal böngésztem a Népújság kishírét, melynek címe: MEGSZŰNIK A KOPASZODÁS. Sajnos, a csalfa vakreménnyel kecsegtető cím félrevezette a nyájas olvasókat. A szövegből kiderült: szó sincs a kopaszodás megszűnéséről. Éppen ellenkezőleg, ez az elkeserítő fogyatékosság oly mértékben terjed, hogy furfangos tudósok azt találták ki: a tar

koponyák bőre alá műanyag szálakat ágyaznak, s ezekre nylon hajszálakat csomóznak. A közlemény szerint: „A nylon haj alig különbözik a természetestől”.

Tudja az ördög. Ez az alig fékomadta ravasz egy kifejezés. Eszembe jutott például a világháború „vívmánya”, a művaj, mely alig különbözött a valóditól, a színe és a szaga tökélete, volt, csupán az íze nem stimmelt. Meg itt van a műselyem, a műszőrme, a műbőr és a műbőr, melyek álig különböznek az eredetitől, csak hát... Lehet, hogy nem haladok a korral, de nekem ilyen dolgokban a hagyományos anyagok valahogy szim- patikusabbak. Nem is beszélve a műszempilláról, a műfogsorról, a műkeblekről és a műhibákról.

Ezeken tűnődtem, mikor összetalálkoztam bájos hölgyismerö- sömmel. Ideges hangulatban volt, amit szokásához híven, színes szélesvásznú nagyjelenettel igyekezett levezetni. A drámai végkifejletben alkalmam volt tapasztalni, hogy a mű - könnyek olykor a megtévesztésig hasonlítanak a valódihoz. Másnap, a munkahelyemen részt vettem egy igen hosszú értekezleten, ahol a vitában X. kartárs addig kiabált, verte az asztalt, amíg megunták és neki adták igazat.

Ekkor jöttem rá, hogy a mű - elhaborodás néha többet '• az igazinál.

—ajda-