Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

1968. október 6. 3 Vasárnap Disputa egy diplomáról Sablonos igazságok alkonya Meghosszabbították ' Nemzetiségi a Vietnamról szóló vers- és bányász- paraszt-találkozók noveiiapáíyázat határidejét I a megyében Kicsiny, kék fedelű oklevél. Tanúsítja, hogy Bakai Ferenc (foglalkozása gimnáziumi tanár) elvégezte a marxista-leninista szakosítót, s főiskolai képesítést nyert. A tinta nedves az aláírá­son. Egy értetlenkedő közbeszólás: — Tanár úr, önnek a Szegedi József Attila Tudományegyetem­ről származik a diplomája. Most dolgozik doktori disszertációján... Mi szüksége volt ezek után, hogy marxista-leninista esti iskolára járjon? Lélegzetvételnyi feszült csönd után: — Nekem ne mondja, hogy „egy pedagógusnak szüntelenül fejlesztenie kell ismereteit, elmé­lyíteni világnézeti szilárdságát stb.”. Ez igaz, de engem nem le­het „leszerelni” ilyen általánossá­gokkal. Arra vagyok kíváncsi: mindennapi oktató-nevelői gya­korlatában jelent-e valamilyen többletet az esti iskola? o Tanácskozóasztal, jegyzeteket szántó golyóstollak, cigarettafüst. A falon Lenin-kép. Járási párt-végrehajtóbizottság ülése Békésen. Téma: az ifjúság. Részlet a tanácselnök felszóla­lásából : — Fiatalságunk zöme fogékony és tisztességes. Mégis nehezen tudjuk őket bevonni a közéletbe. Hogy törődjenek a község, a ke­rület, a szűkebb pátria gondjai­val. Nem az ő bűnük, hanem mi­énk, felnőtteké, hogy bizonytala­nok benne: mit vár tőlük a tár­sadalom. De hiszen még alkot­mányos jogaikkal, a szocialista állam felépítésével sincsenek tisz­tában! Megtanítjuk őket matema­tikára és kémiára, de vajon elég- e az, amit az iskolában jogi alap­ismeretekből, világnézeti filozó­fiai kérdésekből kapnak? @ Iskolareform. Sokatmondó meghatározás, idő­szerű kifejezés. Halaszthatatla­nul időszerű. *_ Amióta magűster Comenius úgy a XVII. század dereka táján ráncba szedte a sárospataki kol­légiumot — valljuk be —, nem valami sokat páltoztak az alsó- és középfokú oktatás keretei, téma­körei Pannon-honban. Az utóbbi évekig legalábbis. Elsőként rájöttünk, hogy szép dolog a d e ák o s műveltség, de hiába olvassa valaki eredetiben Homérost, ha keveset konyít a természettudományok mai vívmá­nyaihoz. A „humán" gimnázium felett győzött a „reál". Aztán rádöbbentünk, hogy mindez nem elég a munkás hét­köznapokra való előkészítéshez. Így lett: technikum, politechnikai oktatás, szakközépiskola. A munkát tehát már tanulják diákjaink, de a szerelmet, meg a haza védelmét — még nem. (Ne csodálkozzanak: e keltő talán nem meghatározó té- ! nyezője az egyén és a társadalom j sorsának? Nem legalább olyan fontos ezekben a kérdésekben tiszta, jó helyről kapott felvilá­gosítással indulni az életnek, mint a gyökvonás vagy a lírai műfajok problematikájában?) Egyébként a nagyvilág dolgaiban való eligazodáshoz, az egészséges világnézet kiépítéséhez ke­véske támpontot kapnak a fiata­lok. Még ma is. o Mély lobogású, meleg fém mek, kissé szigorú szemöldök. Ko- lerikus alkat. Bakai tanár úr válaszol, hogy mit jelentett neki „konkrétan” az esti egyetem: — A Battonyai Mikes Kelemen Gimnáziumban engem bíztak meg az új tantárgy, a „Világnézetünk alapjai” oktatásával. Főként filo­zófiai, politikai gazdaságiam is­meretek és alkotmányjogi kérdé­sek szerepelnek a tantervben. Bár a nyáron részt vettem az Orszá­gos Pedagógiatudományi Intézet továbbképzésén, mégis hallatla­nul sokat nyújt munkámhoz az, amit a marxizmus-leninizmus es­ti egyetemen tanultam. — Mit tart a legnehezebbnek? — Amit a legfontosabbnak is egyben. Hogy ne csak oktassunk, neveljük is a fiatalokat. Ne csak megtanítsuk, hanem meg is győz­zük őket. A társadalmi problé­mákat például csakis nyíltan, a kérdések igen alapos ismeretében lehet és érdemes boncolgatni. Közhelyekkel, sablonos „igazsá­gokkal” nem lehet a mai gyere­kekre hatni, őszinte és. jó ér­vekkel, igen. — Értem, de mit ér az esti egyetemi oklevéllel egy szaktanár, aki csak fizikát, kémiát vagy biológiát tanít? — Hozzásegíti, hogy ne csupán száraz szakszempontból oktasson, hanem megtalálja saját tárgyá-1 ban a világnézeti témákat is. A [ kétszerkettőn túl szélesebb abla­kot nyisson az ifjúság fogékony képzeletének. — Például? — Kapásból: fizikából az anyag és energia megmaradásának tör- I vényeiből, az anyag elsődlegessé­géből levonható filozófiai követ­keztetések. Kémiában: mi a ta­nulsága Mendelejev periodikus rendszerének, annak, hogy a vi­lágmindenség alkotó anyagai örök és összefüggő rendszert képeznek. Biológia: Darwin fejlődéselméle­tének világnézeti vonatkozásai vagy éppen a tudat anyagi ere­detének problémaköre... o A konklúzió egyértelmű: tanít­son valaki bármilyen szaktárgyat, ha a szívén viseli ifjúságunk lel­kének és értelmének formálását, ha biztos akar lenni a dolgában, ha lépést kíván tartani a fejlő­Csökkent a felhozatal — Tsz-ek a lakosság ellátásáért Az augusztusi piaci csúcsforga- om után szeptemberben már sökkent a felhozatal az orosházi ■iacon. Baromfiból volt csupán a negszokott mennyiség, csaknem 90 ezer forint értékben kínáltak ladásra árut a termelők. Az rosházi Dózsa Tsz rendszeresen llátja a piacot csirkével, tejjel, öldségfélével, gyümölccsel és .rszabályozó szerepet is játszik. Augusztusban 1640 kiló csirkét a-tékesített, s míg a múlt hónap­I ban 29 forint volt a kilónkéiul I átlagár, szeptemberben 25,80 fo­rintra csökkent. Az árak igen változóak. Külö- : nősen a zöldségpiacon. A zöld- j paprikát átlagosan 3 forintért, a burgonyát 3,80—4 forintért adják, a zöldbab ára 3,50—3 forint volt. A legutóbbi hetipiacon érezhető volt az időjárás hatása, s így sok cikkféleség olcsóbban került forgalomba. Különösen a fejes káposzta és zöldbab ára csökkent. déssel, alig nélkülözheti azokat az ismereteket, melyeknek kiváló forrása a marxista-leninista esti iskola. Bármilyen diplomája legyen is egyébként. Nos, ennyit a kék fedelű „csu­pán” főiskolai oklevél gyakorlati értékéről — pedagógus szemszög­ből. De mit ér ugyanez egy mű­szaki szakembernek, gazdasági vezetőnek? S mi lesz azzal a másik fontos „tantárggyal”, ami­re céloztunk riportunkban: a szerelemmel? Mindkettő izgalmas kérdés — újabb, önálló írást érdemel. A Hazafias Népfront, a Kom- i munista Ifjúsági Szövetség és a megyei tanács művelődésügyi osztálya közösen ez év júniusá­ban vers- és novellapályázatot hirdetett október I5-i határidő­vel. Pályázni lehet a vietnami nép életét, hősi harcát bemutató ver­sekkel és novellákkal, melyeket szakértők bírálnak el. A legsike­rültebb írásokat Budapesten érté­kelik és egy részük a megyei saj­tóban is megjelenik. A pályázatot meghirdető szer­vek úgy határoztak, hogy lehető­séget adnak a tanulóifjúságnak a további alkotásra és október | 3I-ig meghosszabbították a be­küldési határidőt. I A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége Békés megye szlovák anyanyelvű lakói számára bányász—paraszt-talál­kozókat rendez. A gyűlésekre Csabacsűdön októ­ber 8-án, Medgyesegyházán 9-én, Tótkomlóson 10-én, Telekgeren­dáson 11-én, Mezőmegyeren 12-én este 7 órai kezdettel, Kétsoprony- ban pedig 13-án délután 3 óra­kor kerül sor a művelődési ott­honokban. Minden találkozón Bielik György, a szövetség főtitkára, illetve vezető munkatársai be­számolót tartanak az időszerű nemzetközi helyzetről. /wwvwvvv Vajda János Ballagunk a csabai utcán a fe- ; kete ruhás, kormos arcú emberek­kel, s közben számoljuk azokat, akik közeledtünkre gyorsan meg­markolják a gombjukat. Különö- j sen az eladó sorban levő lányok j és az iskolába igyekvő kisdiákok1 hisznek a „Kéményseprőt látok, j szerencsét találok”-rigmusnak. A ! vőlegényjelölt szívére, illetve az osztályzó naplóra persze nem gya­korolnak hatást a kémények ápo­lói. De azért ilyenkor, a fűtési idény kezdetén, mindenképpen szerencsét jelent a velük való ta­lálkozás, hiszen amerre megfor­dulnak, yidáman pipál a kémény, újult erővel duruzsol a kályha. Kettőjük közül az öregebb, Klem László, 1964-ben tanulta a szakmát. Ma már a szakmunkás­nevelésben is segít vállalatának. Oldalán szaporázza a lépést a kis Bicski Sanyi, aki néhány hete vette kézbe először a hagyomá­nyos szerszámokat: a kefét, kapa- rót, golyót. Most őszinte csodá­lattal hallgatja mesterét, aki ar­ról mesél, hogy a napi munka so­rán különleges esetek is előfor­dulnak. — Az egyik háziasszony zör­gést hallott a kéményajtó mögül. Azt hitte, hogy tégla zuhant a járatba. Benyúlt, hogy kiemelje. Abban a pillanatban felsikoltott és elájult. A közelben dolgoztam éppen és a családja szólt, nézzem már meg, mi a csuda lehet az ajtó mögött. Bizony én is meg­hökkentem, amikor valami jó erősen a kezemre koppintott. De azért megmarkoltam. Egy szeren­csétlen kis megperzselődött csóka volt. Föntről pottyanhatott be valahogy. Persze általában egy­szerű bajokat kell elhárítanunk: az első begyújtásnál sokszor azért füstöl a kályha, mert hideg légdugó ült meg a kéményben. Ilyenkor elég. ha egy darab újság­papírral előmelegítjük a járatot. Máskor a kályhaajtó zár rosszul vagy lyukas, szelei valahol a fű- tőalkalmatösság, s a szegény lakó már fekete a füsttől, zöld a mé­regtől, amikor végre eszébe jut, hogy nekünk szóljon. Utunk első állomása a katoli­kus templom mögötti emeletes bérház. Az első látásra bizony riasztóan keskenynek, labilisnak tűnik az a deszkapalló, ami ké­ménytől kéményig vezet, de azért j — látva, hogy kéményseprő bará. j taink milyen magabiztosan sétál- ] gatnajk rajta — mi is ráóva­kodunk. — Milyen a panoráma? — mu­tatja Klem László a tetők, kémé­nyek erdejét, olyan büszkén, mint valami király a birodalmát. Igaz, egy kicsit .magáénak is érezheti mindazt, ami alattunk, fölöttünk elterül, hiszen másfél évtizedes pályafutása alatt csaknem vala­mennyi kéménnyel, tetővel dolga akadt Békéscsabán. Nap mint nap végigsétál néhány emeletes épü­let tetőpallóján, de a nehezebb munkát mégis azok a kis kül­városi házak adják, amelyekben még ma is „mászó kémény” van. 1 A megyeszékhelyen több mint kétezer ilyen régi típusú kémény füstölög, a megyében pedig még 18 ezernél is több. Egyik-másik alig 50 centiméter átmérőjű. Ala­posan megizzad a kéményseprő, amíg könyékkel, térddel kapasz­kodva, föltornázza magát a csú­szós, szurkos körtőn és végig­sikálja a nyírfasöprűvel. Csak néhány órát. töltöttünk Klem László és tanítványa mel­lett. Mégis alaposan elfáradtunk. Mennyi fáradságába kerülhet akkor a kéményseprő vállalat 140 szakmunkásának és üzemi ipari tanulójának, hogy rendben tartsa a megye 250 ezer lakóház- és 60 gyárkéményét? És a száj- kendő ellenére mennyit nyelnek le az évente kikotort, mintegy 2300 mázsa koromból? A szerencsém mellett mától kezdve erre is gondolok, amikor találkozom velük és öntudatlanul darálni kezdem magamban a gyerekkoromban tanult versi két: „Kéményseprőt látok,....” B. D. A nyírfaseprűből tört ágacska is szerencsét hoz? Fotó: Demény

Next

/
Thumbnails
Contents