Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-04 / 233. szám

I9fl§. október 4. 4 Péntek Á közgondolkodás felelőssége Beszélgetés a Hazafias Népfront békéscsabai vezetőivel A Hazafias Népfront tevékeny-! hangzottak, nagy segítséget adnak olyanokkal, akik azután tevőlege­sége át- meg átszövi a mindenna- j ennek a sokrétű és bonyolult fel­pok életét. Békéscsabán a kerületi bizottságok azok, amelyek egyre szorosabb kontaktust találnak a lakossággal. Évek során a város politikai és társadalmi életében, a területi népfrontosok elismerést és tekintélyt vívtak ki. Az áprilisi IV. kongresszus a városi lakóterü­adatnak a megvalósításához. Vá­rosunkban is nemcsak legfonto­sabb programunknak, de legfőbb hivatásunknak is tartjuk a nem­zeti egység erősítését. Ehhez a pártbizottságtól az elvi ideológiai iránymutatás mellett tényleges, rendszeresen tapasztalható gya­leti munkát a falusival egyenlő j korlati segítséget is kapunk. Ál­rangra helyezte és ezzel további, mhatom, hogy a város lakói kö­lehetőségek adódtak. A napokban kerekasztal mellé ültünk a népfront városi és kerü­leti vezetőivel: Kircsi István vá­rosi elnökkel, Kendra János el­nökhelyettessel, Sasala János tit­kárral, továbbá Urbán András, Kovács Ferenc II. kerületi elnök­kel és titkárral, valamint a VI. kerület titkárával, Varga István­nal. A beszélgetésen a városi bizott­ság és a kerületi bizottságok kap­csolata, a lakóterületi sokrétű te­vékenység, a kezdeményezések és a várospolitika eredményei, gondjai kerültek szóba. A kerületi népfrontbizottságok hogyan dolgoznak és milyen a kapcsolatuk a városi bizott­sággal? URBAN ANDRÁS: Kerületünk bizottsága — hasonlóan a többi­hez — önállóan dolgozik. Hogy mit akarunk csinálni, azt elsősor­ban a kerület lakosságának az rében országos és helyi kérdésben egyaránt nyílt véleménycsere van. A társadalom és az egyén érdekei­nek megfelelő érdekegyeztetés „napirenden szerepel” és a köz- gondolkodás felelősségérzete mindjobban érvényesül. A kongresszus állásfoglalásának „aprópénzre váltását” tettük a legutóbbi elnökségi ülésünkön is. Elhatároztuk, hogy a politikai tá­jékozódás és tudatformálás előse­gítésére, közérdekű témákból ki­lenc előadásból álló sorozatot ké­szítünk, ami elhangzik minden ke­rületben. SASALA JÁNOS: A népfront- elődásokat elsősorban azok számá­ra tartjuk, akik más politikai ok­tatásban nem vesznek részt. Az el­múlt évek gyakorlata bizonyítja a sorozatok, az ismeretterjesztő elő­adások létjogosultságát. Termé­szetesen ezenkívül még számtalan igényei szabják meg. Természete- j formában igyekszünk módot ta- sen mindig egyeztetjük és megbe- ! lálni és szót érteni a lakossággal. Egyik ilyen lehetőség a vélemény­cserére a rétegtalálkozók szerve­zése. Az a tapasztalatunk, hogy a különböző szakmai képzettségű i emberek vagy a nyudíjasok és a j háziasszonyok, saját körükben fesztelenül érzik magukat és szí- ! ez a jövőben még csak fokozódik, vesebben beszélnek. Ezenkívül az Hiszen közös erővel építjük, szé- „utcaünnepségeken”, kisgyűlése- j pítjük városunkat, amely mind ken, barátsági esteken vagy na- j szembetűnőbben mutatja új vo­gyobb kerületi rendezvényeken násait széljük elgondolásainkat a helyi párt- és tömegszervezetekkel. Ugyanakkor rendszeres városi ér- í tekezleteken tájékoztatnak ben-! nünket a központi elgondolások- j ról, a feladatokról. VARGA ISTVÁN: a városi el-; képzeléseket is figyelembe véve, kerületi adottságainknak megfe­lelő féléves terveket készítünk, j Most például egyik tervfelada- ( tunk, hogy beszámoltatjuk a ta- j nácstagokat, hogyan tesznek ele- i mindig találkozunk új arcokkal, í get megbízatásuknak. Azon le­szünk. hogy a választókerületek­ből minél többen vegyenek részt ezeken a gyűléseken. A szervezés­ben számítunk a volt választási jelölőbizottságok és a lakóbizott­ságok tagjainak a közreműködé­sére. Sok öntevékeny ember akad, aki a szervezés és felvilágosítás mel­lett elmondja dolgozótársainak problémáit és szívesen segít a megoldásban. KENDRA JÁNOS: A kerületi népfrontbizottságok már évek óta a látványos rendezvények helyett az állandó törődést kívánó „apró munkával”, a különböző társadal­mi rétegek, az utcák lakóinak a problémáival foglalkoznak. Pél­dául társadalmi munka közben beszélgetnek az embereket érintő kérdésekről. Ez a forma Békéscsa­bán közismert lett. Végső soron minden javaslatot, mellyel a vá­ros illetékes vezetőihez fordu­lunk, ilyen közvetlen emberi kap­csolatokra alapozunk. Még el­mondhatom azt is, hogy a kerületi népfrontbizottságaink bátrak és fáradhatatlanok a kezdeményezés­ben. Sok egyszerű embert érintő kérdésben hallatják szavukat és alakítják a közvéleményt. A lakosság becsüli a népfront tisztségviselőit, tiszteli áldozat- készségüket. Ilyen ember volt Ta- labér Ferenc elvtárs is, aki a na­pokban bekövetkezett tragikus haláláig a város legnagyobb mun­káskerületének, Erzsébethelynek népfronttitkáraként dolgozott. Hogyan sikerül a nemzeti egy­ség politikáját a különböző tár­sadalmi csoportok között meg­valósítani és milyen lehetősége­ket keresnek a vélemények, a problémák megismerésére? KIRCSI ANDRÄS: A Hazafias Népfront IV. kongresszusán ei­sen is segítenek. KOVÁCS FERENC: Nálunk a II. kerületben a helyiséghiány ellenére is látogatottak a nép­frontestek. Itt kötetlen formában például az egy utca lakóit érintő kérdések mellett, általános érdek­lődést kiváltó problémák is felme­rülnek. Sökat vitatkozunk — és még valószínűleg fogunk is — a város közművesítéséről, a csator­názásról, a gáz bevezetéséről és a vízellátásról, egyszóval mind­arról, ami a város fejlődését mu­tatja. Kapcsolódva az előbb elmondot­takhoz, mennyiben tudja a nép­front a lakosságot mozgósítani a várospolitikai és fejlesztési munkákra? SASALA JÁNOS: Az utóbbi né­hány évben Békéscsabán — a nagy földhányások ellenére is — szemmel láthatóan kezd kibonta­kozni az új városkép. Például ki­alakultak az új lakótelepek, bizto­sított — ha néha akadozva is — a vízellátás, nagy ütemben végzik a szennyvízcsatorna építését, és a gázvezeték fektetését. Ezenkívül sok minden kellene még, amire azonban egyszerre nem telik a vá­rosi tanács költségvetéséből. Mind­ez azt jelenti, hogy a különböző társadalmi munkákra nagy szükség van. Gondolok itt az új lakótele­pek parkosítására, a házak kör­nyékének a rendben tartására, a vízelvezető-csatornák tisztítására, járdaalap-készítésre, és sok más olyan tevékenységre, amely a köz javát szolgálja. Ez ideig százak és ezrek rend­szeresen vettek részt a népfront társadalmi akcióiban és reméljük, Pankotai István Csökkeni munkaképességűek foglalkoztatásának terve A Gyomai Háziipari Szövetkezet : olyan műanyagfeldolgozó és kö­tése. A jövő év január 1-től — | tőipari üzem létrehozását tervezi, a minisztériumi, a tanácsi és a j ahol a Gyomán, Endrődön és Dé- szövetkezeti iparban — már j vaványán lakó, mintegy 120—150 29 800-an dolgoznak majd heti 44 J csökkent- munkaképességű dolgoz- órás munkaidőben. Folyamatosan [ hat majd. Az üzem építéséhez a Csaknem 30 ezren dolgoznak majd heti 44 órás munkaidőben Békés megyében eddig 13 500 embert érint a munkaidő csökken­— 1970 végéig — minden ipari vállalat, üzem áttér a 44 órás munkahétre. szövetkezet erre az évre 3 millió forintot igényelt a megyei tanács­tól. q fejben láttuk Pilóták pizsamában Az ember akkor válik nevet­ségessé vagy szánandóvá, ha olyan szituációba kerül, amely különbözik az előzőektől, amely nem tipikus, hanem egyedi és emlékezetesen sajátos. Pereg a film, az NDK magya­rul beszélő dokumentumfilmje, a Vietnam fölött lelőtt amerikai repülőgépek pilótáinak arcvoná­saival és vallomásaival. Az amerikai pilóták, többnyire har­minc éven aluli, jól megtermett, rövidre nyírt hajú fiatalembe­rek, miközben az iskolai végzett­ségüket, azonossági számukat, családi állapotukat, gyermekeik számát, rendfokozatukat mor­molják be a mikrofonba, kérde­zés nélkül is válaszolnak arra, ami minden józan gondolkodású, a békéért aggódó ember ajkán megformálódott már: miért bombázza, gyilkolja egy hatal­mas gazdagságú, civilizált és ön­magát a szabadság hazájának nevező ország fia a távoli Vietnam fűkünyhóit, gyárait, va­sútjait, miért öli halomra a leg­fejlettebb technikával készült repülőgép az ébredés hajnalát köszöntő vietnami embereket. A szupergépek fenegyerekei kicsit esetlennek látszanak a foglyok lötyögő, csíkos pizsamá­jában, zavartak és készségesek, naivak és okosak egyszerre és mindenképpen szánalomra mél­tók. Szánalomra méltók? A dokumentumfilm sarkala­tos pontja ez a kérdés. Szánhat­juk-e azt az embert, aki oda­hagyva családját, országát, bom­bázni indul Vietnamba, akit az udvarsöprés és a fogolytábor egyhangú élete késztetett medi­tációra és eddigi élete revideá- lására? Vajon csak az amerikai pilóták, a bőrnyakú fenegyere­kek felelősek Vietnamért? Nem, semmiképpen nem, anélkül, hogy ezzel felmenteni akarnánk a pizsamásokat és azokat is, akikre még ez az uniformis vár. Ezt bizonygatta, ezt támasztot­ta alá a maga sajátos, de félre nem érthető eszközeivel ez az iz_ galmas dokumentumfilm, ame­lyet az NDK filmesei készítettek az USA pilótáiról, s amely any- nyi újságcikk, híradás után is méltán döbbentette meg a né­zőt, és erősítette meg abban a hitében, hogy nem a népek, nem a bőrnyakúak és a vietkong csapatainak harca ez a háború elsősorban, hanem a két rend­szeré, és hogy ennek a küz­delemnek a végkimenetele csak a haladó világ győzelmével vég­ződhet. Brackó István 9. Tantárgy: a szambó Napról napra kora reggeltől késő estig, egyik instruktor ke­zéből a másikba került Zarinys. Az első órák rádiózásból! Erre a tantárgyra Michel tanította. Egy Bob névre hallgató, magas, szikár kapitány ismertette meg a szambó csonttörő fogásaival. Egy másik tiszt, John, doku­mentumok fényképezésére ok­tatta. Leo, a kopasz öregúr ve­zette be az okirat-, bélyeg- és bélyegzőharmsítás tudományá­ba. Tizennégy instruktor foglal­kozott Lenisszel a felderítőisko­lán. de a legtöbb figyelmet An­di, a vezető tanár fordította rá. ö tanította meg Leniszt a pisz­toly és a golyószóró használatá­ra, sőt a térképkészítésre is. Andi tanította a „titkosszolgá­lat” című tárgyat. Ennek tan­terve a szovjet kémelhárító szervek és rendőrség struktúrá­jának tanulmány ozását írta elő. Az instruktor részletesen elma­gyarázta tanítványának, hogyan kell viselkednie kihallgatás, le­tartóztatás esetén. A felderítőiskola összes inst­ruktora közül egyedül Andi volt lett származású, s Lenisz ösztö­nös vonzódást érzett honfitársa iránt. Sok mindenről szeretett volna elbeszélgetni Andi-val, de Lenisz-nek tilos volt tanterven kívülálló dolgokról tárgyalnia tanáraival. Ugyancsak tilos le­velet írnia, instruktori kíséret nélkül az iskola épületét el­hagynia. Elmúlt a tél, elolvadt a hó, kirügyeztek a fák. A március a Grag-Casarme-i katonai telepen találta Leniszt. Itt kapta meg I. SATUN ÓVSZ KIT: CULL EZREDES Kémregény KUDARCA Andi irányítása mellett gyakor­lati kiképzését. A kaszárnya­épületekben megszokott életüket élték az amerikai katonák. A betongarázsokban tankok és páncélautók sorakoztak, a gya­korlótéren ejtőernyősöket készí­tettek fel. Hogy elkerüljék a feltűnést Andi is, Lenisz is az amerikai katonák egyenruháját viselte. Itt, a közeli erdőben ta­nulta meg Zarinys a térkép és iránytű nélküli tájékozódást, a robbanó szerkezetek kezelését, s itt próbálta ki lövészi tudomá­nyát is. A nyár végére a felkészülés befejeződött. Andi elvette Zari­nys valamennyi jegyzetét és sa­ját kezűleg elégette azokat: — Ezentúl csak az emlékeze­tére támaszkodhat — mondot­ta. Cull ezredes hosszabb idő óta Washingtonban tartózkodott. Zarinys „életrajzát” készítette. Ezt az életrajzot Lenisz-nek a legapróbb részletekig be kellett magolnia, pontosan kellett em­lékeznie kitalált testvéreinek nevére, születési adataira, mun­kahelyére. ...Végül elérkezett az indulás napja. Reggel amerikai tiszti egyenruhába öltözött orvos je­lent meg Zarinysnál, gyógysze­reket és mérget hozott magával, s elmagyarázta használatukat. Aztán jöttek a többiek, rádiót, fegyvert, térképet, hamis igazol­ványokat. pénzt hoztak. Elkövetkeztek az utolsó per­cek. Zarinys tudta, hogy egyszer el kell indulnia. Hosszasan és alaposan felkészült rá. Most mégis nagyon rosszul érezte magát: miért beszél vele min­denki halkan, mintha halott lenne a szobában? Eszébe ötlött, hogy senki sem szólt arról, ho­gyan is kell megtennie a vissza­felé vezető utat! Mindenki csak az elvégzendő feladatokat haj­togatta. Eszébe jutott apja, húga, akiknek még csak búcsúlevelet sem írhatott. Mindenét odaadta volna, ha most visszatérhetne a New York-i lakásba, s újra el­foglalhatná helyét a Bell-társa- ság rajzasztala mellett. Este a Washington melletti re­pülőtérről felszállt egy katonai gép. Európának vette az irányt. Mindössze három utas volt a fedélzetén: Cull, Dail és Za­rinys. A személyzet úgy tudta, hogy nyelvtanárok, akiket a Nyugat-Németországban állo­másozó amerikai alakulatokhoz osztottak be. A repülőgép a Frankfurt am Main-i repülőtéren szállt le. Itt a „tanárokat” már várta a má­sik gép, amely Münchenbe vitte őket. A müncheni repülőtéren amerikai jeepbe szálltak, s ez elfuvarozta hármójukat egy vá­rosszéli épülethez, amelyről hi­ányzott a házszámtábla. Fel­mentek az emeletre s ott belép­tek egy üres lakásba. — Itt éjszakázunk, holnap pedig már a határon leszünk, mondta Cull. Másnap reggel ismét a repü­lőtéren voltak. Űjabb repülőgé­pek vitték őket újabb városok­ba, melyeknek még nevét sem tudta megjegyezni Zarinys. Ez is hozzátartozott a konspiráció­hoz. Végül este vonatra szálltak, majd újból gépkocsiba. A to­vábbi utat Zarinysnak mór egyedül kellett megtennie... ...Alksznisz alezredes hossza­san tanulmányozta Zarinys val­lomását és figyelme egyre in­kább arra az emberre irányult, akit Andi néven ismertek az amerikai kémközpontban. Ér­deklődését. nemcsak az keltette fel, hogy Andi volt a Washing­ton melletti kémiskola egyik vezetője, de Zarinys utolsó val­lomásából arra következtetett, hogy az amerikai felderítés va­lószínűleg Andit is átdobja a Szovjetunióba. „Egyszer a térképészeti isme­retek című gyakorlat közben azt mondta nekem Andi: Lehetsé­ges, hogy a sors. újra Rigóba vet. Akkor még találkozunk” — állt Zarinys vallomásában. Az alezredes kikereste a jegy­zőkönyvben azokat a megjegy­zéseket, amikkel Zarinys veze­tő tanárának külsejét ecsetelte. „Magas, majdnem kétméteres férfi. Hozzávetőleg negyvenéves lehet, széles vállú, kisportolt ala­kú, haja világos, nagy busa feje van”. Majd később: „Igazi tár­sasági embernek ismertük, köz­vetlennek és beszédesnek, na­gyon jól táncolt, mindig sikerei voltak a nőknél. Szeszes italt ritkán fogyasztott”. Ez minden. Alksznisz végig­ment a szobán, majd megállt az ablaknál: Beszélnem kell még- egyszer Zarinys-sal — mondta félhangosan. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents