Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-03 / 232. szám

1»68. október 3. 5 Csütörtök Százszázalékos bizalmat kaptak Vezetöségválasztó pártiaggyülés a Mezöhegyesi Cukorgyárban Október elsején, délután; három óra tájban egymás után i érkeztek a párttagok a munkás-1 váróterembe, ahol a vezetőségvá­lasztó taggyűlést tartották. Né- hányan már letöltötték a műsza­kot, mások meg szinte innen mentek az éjszakai munkába. Ilyenkor a répafeldolgozási idényben nincs egy percnyi szü­net sem a Mezöhegyesi Cukor­gyárban. Ezért a legmegfelelőbb időpontot választották ki erre a két évenként vissza-visszatérő nagy eseményre: a vezetőség vá­lasztó taggyűlésre. Amikor Rédli József, a taggyű­lés elnöke üdvözölte a részvevő­ket — közte Vincze Jánost, a mezőkovácsházi járási pártbizott­ság titkárát, Zsilinszky Andrást, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának munka­társát és Isaszegi Józsefet, a köz­ségi pártbizottság titkárát — már hetvenkét párttag foglalt helyet a teremben, s csak a betegek hiányoztak. Brezina Rezső, az alapszervezet titkára ismertette ezután a vezetőség beszámolóját az elmúlt két év munkájáról, melynek alapját itt is a IX. kongresszus határozatai képezték. Mit tettek a kommunisták azért, hogy a betű bői élő valóság legyen? Először is arra törekedtek, hogy növeljék a dolgozók szocialista tudatát, gyarapítsák politikai és szakmai képzettségét. Igen helyesen úgy politizáltak, hogy mindez szoros kapcsolatban állt a termeléssel. Ezt még azzal is segítették, hogy az új gazdaságirányítási rend­szer megértetésére, valamint a cukoriparra vonatkozó sajátos feladatok ismertetésére és végre­hajtására tanfolyamokat és kü­lönböző tanácskozásokat rendez­tek. És ahogy tisztázódtak az el­vek — úgy javult a politikai hangulat, sokasodtak a kezde­ményezések és javaslatok. Igaz, hogy a nyereségrészesedés kate­gorizálásával kapcsolatban elein­te itt is elhangzottak különböző megjegyzések, ám ennek szüksé­gességét is sikerült megértetni. A két év termeléséről adott számvetés igen kedvező, azt ta­núsítja. hogy a politikai munka ebben is elérte a célját. 1966-ban 35 268 vagon cukorrépából 4494 vagon cukrot gyártottak. Ennek csaknem 82 százaléka volt ex­portképes. Tavaly 34 404 vagon nyersanyagból 4701 vagon cukor készült, aminek már majdnem 88 százaléka volt exportminöségű. Közben arról sem lehet megfe­ledkezni, hogy tavaly és az idén a nagy- és normálkarbantartás­sal egyidőben csaknem 30 millió forintot fordítottak különböző beruházásra és a gyár műszaki fejlesztésére. Hogy mindezt si­került teljesíteni, abban, mint cseppben a tenger, tükröződik a párt- és gazdasági vezetés, a szép számú tömegszervezetek, a kom­munisták és a pártonkívüliek cselekvő, egyetakaró törekvése. A több és jobb ered­mény elérésére vállalkozó 24 szo­cialista címért versenyző kollek­tíva, az ugyanezért a megtisz­teltetésért dolgozó hat munka­csoport és a KISZ-fiatalok nap mint nap azon fáradoztak és fá­radoznak most is az egész gyár kollektívájával, hogy a babérok ne hervadjanak el, hanem újab­bakkal gyarapodjanak. S hogy ez nemcsak afféle szóvirág, arra íme a bizonyság. A mostani feldolgo­zási idényben 5 millió 670 ezer forint megtakarítását határozták el, vagyis ezzel kívánják méltó­képpen megünnepelni a KMP 50. évfordulóját. A beszámoló joggal állapíthatta meg, hogy az elmúlt két évben sokat fejlődött a szervezeti élet. Maguk sem teljesen elégedettek azonban a pártépítésben elért eredménnyel, különösképpen pe­dig azzal, hogy még mindig ke­vés a nő az alapszervezetben. Az arány javitásához viszont, ha nem is máról holnapra, de a jö­vőben megfelelő lehetőségeket ígér a közelmúltban megalakí­tott és azóta is igen aktívan dol­gozó nők klubja. A munkában és az ese­ményekben bővelkedő két év hű tükörképe volt a vezetőség kol­lektív beszámolója. Nem vélet­len az sem, hogy a párttagok­nak mégis volt mondanivalójuk, cukorgyári j Tizenhatan kértek szót. Örömmel üdvözölték a határozati javaslat­nak azt a pontját, amely a jö­vőben a karbantartás idejére a 44 órás munkahét bevezetését szorgalmazza. Mézes István asz­talos a többiek nevében is be­szélt, amikor elmondta: Ezt azon­ban nem adják ingyen. Csak ak­kor valósulhat meg, ha még job­ban, még termelékenyebben dol­gozunk, mint eddig. Mennyire igaza van! Aki csak felszólalt, elismeréssel beszélt a pártvezetőség tagjainak és a pártbizalmiak munkájáról, akiket főként az jellemzett, hogy megalkuvás nélkül próbáltak szót érteni az emberekkel, ha kellett bíráltak, vitatkoztak, meggyőztek, vagyis kommunis­tákhoz méltóan cselekedtek. Ez­ért is sommázhatta a követke­zőképpen tapasztalatait Haraszti Gyula, a gyár igazgatója: A párt­vezetőség talán legnagyobb érde­me, hogy jó kollektív szellem alakult ki az üzemben. Ezeket a gondolatokat erősítette meg Vincze elvtárs is, mondván, hogy nem véletlenül emlegetik a leg­jobb pártszervezetek között a cukorgyári alapszervezetet. A pártszervezetnek jó a tömegkap­csolata, a pártvezetőség minden­kor igényes volt önmagával és a tagsággal, s ez párosult a be­csületes munkával és az elvhű kommunista magatartással. A felszólalók igazát bizo­nyította a jelölés és a választás is. Brezina Rezsőt egyhangúlag vá­lasztották ismételten párttitkárrá, De nem volt egyetlen ellensza­vazat: Rédli József, Benczik Já­nos, Hemző Lajos, Ortó Béla, Pálhidcd János és Csete József, a hat régi vezetőségi tag megvá­lasztásánál sem, pedig a titkos szavazás minden technikai fel­tétele biztosított volt. Százszá­zalékos bizalmat kaptak vala­mennyien. Ez mindennél többet mond eddigi munkásságukról. Podina Péter A KP VOSZ Vili. Kulturális Napok programjából A 4. magyar játékfilm-szemle A magyar film államosításának jubileuma alkalmából az utóbbi két évtizedben készített 264 ma-1 gyár játékfilm közül 12 alkotást i vetítenek versenyen kívül a szem­lén; ezeket szakemberekből ala­kult zsűri titkos szavazással vá- lasz tóttá ki. A hagyományok sze- | rint új magyar filmek és külföldi! filmek ősbemutatóira is sor kerül j a szemlén. Pécsett — nagy ér- j deklődéstől kísérve — már meg­kezdődött a jegyelővétel. Az ese- J ménysorozat október 7-én kezdő- j dik. i Ünnepélyes keretek között nyi­totta meg Szabó Imre a KPVDSZ megyei bizottságának tagja a Ke­reskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete rendezésében a VIII. Kulturális Napokat október 1-én este a Békés megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat klubjában. Megnyitójában hangsúlyozta a párt- és a szakszervezetek kap­csolatának fontosságát. Ezt kö­vetően a vállalat szakszervezeté­nek sport- és kultúrfelelőse, Pa­lotai Ödön ismertette a kulturá­lis programtervezetet. E tervezet­ben szerepel többek között: szak­mai vetélkedő, nyugdíjas keres­kedelmi dolgozók találkozója. Békéscsaba határát nem mossa tenger, ezért viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy valódi ha­jótörött segélykérő le­velét kapja kézhez az ember. A szenzáció szám­ba menő SOS-üzenetet az őszi szél sodorta a lábam elé néhány sárga gesztenyelevéllel együtt a minap, a Körös-par­ton. Kötelességemnek tartom, hogy közhírré tegyem, talán még nem késő segíteni. „Élelmem fogytán s az utolsó Symphoniát tar­tom reszkető balomban, midőn e sorokat írom. Mire elolvassák, talán késő, kilehelem árva lel­kem. Szigetem alig hat négyzetméter, teljesen kopár, talaja bükié. Több mint 24 órája ku­porgok rajta, s körülöt­tem mindenfelé a lakk­tenger nyúlós, bűzös hullámai. Lovagiasságom tiltja, hogy túlságosan kemény szavakkal em­lékezzem meg arról, akt­külföldön járt vállalati és szak- szervezeti vezetők élménybeszá­molója az Orosházi Üveggyár lá­togatása, könyvkiállítás, sztereo hanglemez parádé, sportverse­nyek. Nagy jelentőségű e rende­zésben a vállalati vezetők és szak- szervezeti vezetők kerekasztal-be- szélgetése, amelyen a vállalat szociális és gazdasági problémáit tárgyalják meg szélesebb körben. A vita során Kassai Béla a vál­lalat igazgatója a legeredménye­sebb versenyző dolgozó számára kéthetes jutalomüdülést ajánlott fel. A vitában részt vevők a prog ramtervezetet elfogadták. Bo—Já. s. o. s. lakk-tengerről Új takarmányféle: a hibrid szudánifű siló A szarvasi Öntözési és Rizster­mesztési Kutató Intézet tudomá­nyos kutatói fő feladatként ke­zelik a takarmánytermesztés fel­lendítését. Keresik, kutatják: mi­lyen újabb fajtákat érdemes ter­melni, hogy az adott területről több fehérjét takaríthassanak be. Üjabban a hibrid szudánifű ho­zott a vártnál is jobb eredmé­nyeket. A szudánifüvet egyszer vetet­ték és kétszer aratják. A nagy szárazság miatt az első növedék holdankint 60—70 mázsa zöld­termést adott öntözés nélkül. Aratás után azonban az esős idő­járás következtében újból kizöl- dült a szudánifű és másodszorra mintegy 200 mázsás holdankinti termést ad. Kimutatták azt is, hogy a puha finom levelek fe- hérjedúsak, az állatok jó és ked­velt takarmánya. A jelenleg ter­mesztésben levő silókukoricáknál jobb a fehérjetartalma, öntözés­sel természetesen már az első nö­vedék meghozta a 200 mázsát s ősszel megismétlődik a hozam. A. Nincs egyedül az ember nek sivár szönhetem. sorsom kö- tett mellém néhány új- A hajótöröt- ságot és két sovány tek keserű kenyerét szendvicset. Bevallom, ugyanis hitvesem, szüle- kezdetben még tetszett tett Hornyák Etelka mi- is a dolog. Akkor nyilait att fogyasztom. Illetve belém először a balsej- fogyasztottam, amíg el telem, amikor hitvesem nem fogyott utolsó körös-körül csillogó ten- szendvicsem, körülbelül gerré változtatta a szo­bát, és az ajtón kívül állva rádöbbent, hogy ö 12 órával ezelőtt. Szombaton kora dél­után azzal állt elő az asszony, hogy felkeni csónaklakkal a szobát, hadd legyen olyan fé­nyes, mint a szomszédé­ké. Én balga, beleegyez­tem. Egyrészt azért, mert nem ismertem a csónaklakk ádáz termé­szetét, másrészt, mert a szoba közepét — ahol a bükié szőnyegünk fek­szik — nem szándéko­zott elárasztani. — Ülj ide, fiacskám, egy fotelba és olvasgass, eszegess — e szavakkal sem térhet vissza a szá­radásig. — Se baj! — mondta. — Ügyis el akartam utazni a ma­mához Kondorosra. Es­tig megszikkad a lakk, akkor lefeküdhetsz. Hol­nap pedig gyere te is utánam. De bele ne lépj az istenért, mert ki­kapsz. ha elrontod a munkám — szólt és ott hagyott. A lakk este nyúlósabb, áthatolhatatlanabb volt. mint délután. Ott alud­tam a szőnyegen. Reg­Lehoczkiéknak felmondanak. Többször kaptak halasztást, most már nincs tovább. Tizenöt nap alatt el kell hagyniuk az albér­leti lakást. ­Lehoczki János a békéscsabai II. számú téglagyárban dolgozik. A kemencénél kihordó. Fiatal ember, elismerten jó munkás. A lakásgond súlyos teherként sza­kad a nyakába. Mi lesz a család­jával, a három gyermekével? — töpreng magában, s fogalma sincs arról, hogy kihez forduljon se­gítségért. Varga Sándor művezető azon­ban nyitott szemmel jár és ész­reveszi, hogy Lehoczki János nem a megszokott módon dolgozik. Fáradtan mozog, a sze­mei karikásak, mintha nem aludt volna. Megkérdezi: — Mi történt? Nem kell sokat magyarázni, megérti Varga Sándor, hogy mi­ről van szó. Hanem, hogy mit le­het ilyen esetben csinálni, arra már nehezebb választ adni. Gon­dolja, előbb beszél még mások­kal is, hátha van valamilyen megoldás. Hovorka Sándor, a 3-as számú kemence szocialista brigádjának vezetője egy kicsit elcsodálkozik, amikor hallja Lehoczkiék esetét. Annyit tud, hogy az asszony be­teg, nem dolgozik, a gyerekek ki­csik, főbérleti lakásuk nincs. Másnap tanácskozik a brigád­dal. Határoznak: nem hagyhatják cserben Lehoczkiékat. Persze, előbb meg kell beszélni velük a lehetősége­ket, és hogy ők mit is akarnának tulajdonképpen. «AVWWWW gél már hullámzott, folyt, duzzadt a csillo­gó óceán, az éhségtől káprázó szemem előtt. És most, késő délután, csaknem 24 órája étien, szomjan, még mindig nem merem belevetni magam. Minden más bú- tór, élelmiszer, ital el­érhetetlen a szőnyeg szélétől. Helyzetem re­ménytelen. Nem bírom tovább, s a feleségem lehet, hogy csak hétfőn tér meg Kondorosról. Ügy érzem, hogy késő lesz. Még talán egy he­likopter ...” Ettől kezdve a levél olvashatatlan. Ügy lát­szik, az éhség és a lakk gőzei végleg levették a lábáról a szegény hajó­töröttet. Hogyan segít­hetünk? Hogyan ment­hetjük meg árva lelkét? Ha van valakinek a háztartásában egy heli­kopter, vagy legalább a családjában. szomszéd­ságában tud ilyet, azon­nal írjon az alábbi név­re: Békés Dezső Hamar kiderül, hogy jóformán alig van megtakarított pénzük. Békéscsabán, a Gorkij utcában tudnának venni azonban egy kis portát részletre. Már ki is sze­melték. De, hogy valamit épít­senek, ahhoz csak 1500 forintjuk maradt. Ebből pedig még egy vi- tyillóra sem jut. Nincs idő a sok beszédre. Le­hoczkiékat 15 nap alatt fedél alá kell helyezni. Vállalja a bri­gád. Serény munka kezdődik a seb­tiben megvásárolt portán. Mű­szak előtt és műszak után ott van a brigád mind a tíz tagja. Csat­lakozik hozzájuk a 4-es számú kemencétől Kocziha György és Malatyinszki Mihály, aki ács-, Istók Mihály pedig kőművesmun­kában járatos. Először vályogot készítenek. Aki nem ért hozzá, gyorsan megtanulja. Augusztusban szinte naponta ismétlődnek a nyári esők, sokszor bőrig áznak az emberek. Csak a kész vályogot védik, az ne men­jen tönkre. Sárközi Zoltán gyárvezető. Hu­szár Pál. a gyár pártalapszerve- zetének titkára és Fábián János termelési vezető is tudomást Sze­reznek az akcióról. Bontásból származó faanyaggal és leszáza­lékolt téglával segítik az építke­zést. Ezt és a tetőfedéshez szük­séges cserepet 1500 forintból ki is tudják fizetni Lehoczkiék. Ennyibe kerül nekik az egész Többre nem is futná. Resetár György hozzáértő irá­nyításával gyorsan emelkednek a falak. Varga Sándor. Kovács György, Mohácsi Pál, Juhász Má- tyásné a férjével, Kocziha Györgyné ugyancsak a férjével és a többiek nem sajnálják a fá­radságot. Aztán a tető is elké­szül. Az ablakokat és az ajtót a brigád adja. A zárat, kilincset Hovorka Sándor vásárolja meg és szereli fel. Fedél alá kerül a család a sa­ját házikójában, amely ugyan egyáltalán nem kényelmes, egy szoba az egész, de fűthető, vé­dettséget nyújt a hideg ellen. Melléképület lesz belőle a por­tán, ha majd egyszer az utca fe­lőli részen megépül az igazi csa­ládi ház. A szakszervezet és a nőtanács közben 500—500 forint segélyt nyújt a családnak, hogy enyhít­se a télire való felkészülés gond­jait. Lehoczki János homlokán pedig kisimulnak a redők. Dolgozik be­csületesen. Talán még nagyobb kedvvel, mint azelőtt. Minden fi­zetés után bemutatja az elis­mervényt, amellyel igazolja: be­fizette a porta árának egy-egy részletét. Pedig nem kéri tőle számon senki. De ha már eny- nyire összehozta a sorsa a brigád­dal... Egyszer azt mondja Hovorka Sándornak: — Bemegyek a szerkesztőségbe. Hadd írjon róla az újság is. A brigádvezető alig tudja le­beszélni róla. Pásztor Béla

Next

/
Thumbnails
Contents