Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-26 / 252. szám

968. október 26. 3 Szombat Az új úton Jövőre már kukoricatörő NAGY FELELŐSSÉGGEL és sok fáradsággal jár az állatorvosi hivatás. Kevés éjszakát tudnak háborítatlanul végigaludni, kevés ünnepnapon adhatják át magukat a pihenésnek, a szórakozásnak. Gyakran kopogtatnak, csengetnek ajtajukon a nap minden szaká­ban, s ők mennek. Legtöbbször lassú járatú alkalmatosságon, fo­gaton, kerékpáron vagy gyalog a sáros, vagy hideg, széljárta, hófú- vásos dűlőutakon a távoli szövet­kezeti majorokba és tanyákba. Jókora állattenyésztési körzet jut egy-egy állatorvosra, sok meg­előző és gyógyító munkát igényel megyénk állatállománya, a több mint 70 ezer szarvasmarha, a 201 ezer valahány sertés, a 123 ezer körüli juh és a megszámlálhatat­lan baromfi. A megyei Állategész­ségügyi Állomás Szakszolgálatát mindössze 139 állatorvos látja el. Az állami gazdaságokban 19 ál­latorvos ténykedik termelőszövet­kezeteink közül viszont csak 11 is­merte még fel az üzemi állatorvos alkalmazásának szükségességét. Pedig az azonnali gyors beavat­kozás jelentős értékek elpusztulá­sától menti meg gazdaságainkat. MEGYÉNK állatorvosi karát hivatástudat és fáradhatatlanság jellemzi. Az egy kicsit jobban és egy kicsit határozottabban bizta­tás azonban az ő soraik között is elkél. Elsősorban nagyobb hatá­rozottságot és következetességet igényel tőlük az állategészség­ügy tovább javítása, az állatel­hullás csökkenése. Senki sem ál­lítja, hogy az állatorvosok felelő­sek az elég nagy arányú malac, borjú és jelentős számú felnőtt marha és sertés elhullásáért. Köz­tudott tény, hogy jórészt a kor­szerűtlen, kevésbé higiénikusan tartható állatférőhelyek is előidé­zik az állatok megbetegedését, egy részük elhullását. Ám elő­idézi a rendszeres fertőtlenítés elmulasztása, az állattenyésztési j telepek rendetlensége, szennye­zettsége. meg az is, hogy az állat­férőhelyeken és környékén a sza­bad mozgást csak akkor és addig korlátozzák, amikor valamilyen vírusos megbetegedés lép fel. — „Mondtam, az állattenyész­tőnek, mit csináljak, ha nem tart­ja be a szükséges óvórendszabá­lyokat” — hangzik az állatorvo­sok mentegetőzése. Ettől viszont szövetkezeteinkben évente több tízezer forint értékű vámot szed a ki tudja honnan behurcolt pes­négy ilyen gépük lesz tis, brucellózis, a fertőző gyomor- és bélgyulladás. Az állatorvosok hatósági jogkörrel rendelkeznek. Előreláthatólag megkapják ezt a jogkört az üzemi állatorvosok is. Ennek a jogkörnek a birtokában nem jellemezheti hangvételüket továbbra is a rendellenességek láttán csupán a rábeszélés, még kevésbé a könyörgés, hanem csak­is a határozottság és a következe­tesség. NEM NÉPSZERŰ a hatósági jogkör, azonban feltétlenül fontos a gyakorlása, mert megyei össze- senben évente több millió forint értékű kár származik az állatel­hullásból. Az esetek jó részében olyan állatok elhullásából, amit megmenthetett volna az állatfé­rőhelyek állandó tisztán tartása, a rendszeres fertőtlenítés, a gon­dozók szigorú ruhaváltása és az, hogy a telepen csak indokolt eset­ben forduljanak meg járművek, s azokat is fertőtlenítsék a telepre való behajtás és kihajtás előtt. Túl kellene már jutnunk azon, hogy minden év végén sajnálkoz­va rríegállapítjuk, hány tízezer malac, borjú hullt el a szaksze­rűtlen tartás, gondozás, s a be­hurcolt vírusos megbetegedés mi­att, s közben minden különösebb ellenintézkedések, felelősségre vo­nások nélkül várjuk a következő „szerencsésebb” évet, amelyben esetleg önmagától csökken majd az elhullás. A szarvasmarha-gümőkór men­tesítéséhez is több célratörő ha­Bevált a garanciával adott takarmánytáp-juttatás Kísérletképpen ez év tavaszán új módszert vezetett be a takar- mány táp-szolgái tatás ban a Békés megyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat. Ezt az intézke­dést az tette szükségessé, hogy a tsz-ek egy részében jóval az or­szágos átlag feletti mennyiséget használtak fel takarmányból egy kiló élősúly előállítására. A vál­lalat elsősorban azokkal a tíz­ekkel kötött szerződést, ahol a ser­téshizlalásban 5 kilón felüli ta­karmányt etettek fel 1 kiló súly- gyarapodás elérésére. Megfigyelések igazolják, hogy a vállalt garanciával adott takar- mánytáp-juttatásnak módszere bevált. A szarvasi Dózsa Tsz-ben korábban 5,5 kiló abrakot hasz­náltak fel 1 kiló élősúly gyarapí­tására, most pedig 4,5-et. Jövőre tovább bővítik a garanciális táp­szolgáltatást. Húsz termelőszövet­kezetre tierjeszti ki a vállalat ilyen irányú munkáját. tározottság szükséges. Az országos 55 százalékos mentesítettséghez képest nálunk, Békés megyében csak 48 százalékos az arány. Ezt is a szeghalmi járás szarvasmar­ha-állományának immár 76,9 szá­zalékos gümőkór-mentesítettsége „szépíti” ennyire. Ugyanis a me­zőkovácsházi járásban az állo­mánynak csak 28,4, az orosházi járásban pedig csak 33,7 százalé­ka mentesített eddig. Van ennek a fontos folyamatnak férőhely- hiány akadálya is. Ám ez nem olyan nagyarányú, mint a men­tesítésben tapasztalt lassúság. Végtére az idén is mintegy 160 millió forintot költenek megyénk szövetkezetei új szarvasmarha- és sertésférőhelyek építésére. A SZÖVETKEZETEK egy része önmagától, vagyis az állatorvosok határozott és következetes sürge­tése nélkül a gümőkór-mentesí- tést is úgy halogatná az évek vég­telenjeiben, mint az állattenyész­tési telepeken a rendteremtést, az állandó tisztán tartásukat, fertőt­lenítésüket, átjáróház jellegük megszüntetését. Az ideális állat- tartási viszonyok megteremtését minden bizonnyal sok vesződség- gel, vitával, határozott fellépéssel tudják kivívni az állatorvosok megyénk gazdaságaiban. Megéri a fáradságot, mert aztán a kellő prevencia csökkenti a sok, s az esetek többségében már hiába­való, vagyis elkésett állatorvosi beavatkozást. anuár elseje volt a forduló­pont: ekkor tértünk rá egyszerre és az egész népgazda­ságban az új gazdaságirányítási rendszerre. Azóta csaknem tíz hónap telt el, így hát egyre több az olyan eredmény és tapaszta­lat, amely az új mechanizmus szükségességét és létjogosultsá­gát tanúsítja. Persze a gond sem kevés, de ez érthető is, mivel keveredik még egymással az új és a régi. A megszokott, vérünkbe és gon­dolkodásunkba ivódott módsze­rek és szokások is hatnak még, de mind több már a jele an­nak, hogy az új jól küzd a ré­givel. Harc ez a javából. S hogy erre sor kerülhetett, hogy a fejlődésnek erre a gyorsított útjára léphettünk, azt eddigi munkánk, eredményeink alap­ján tehettük. A régi talajon épül az új és nem tőle függetle­nül. A párt zsenialitását éppen az mutatja, hogy időben felismerte: immár megteremtődtek mind­azok a gazdasági, technikai és személyi feltételek, amelyek fokról fokra szükségtelenné te­szik a szigorú központi előírá­sokat, a tervlebontásos rendszert Ezt újévtől a vállalati önálló­ság váltotta fel, természetesen úgy, hogy azóta mindjobban ér­vényesülnek az irányításban a közgazdasági eszközök. Ezek pe­dig most már jó lehetőséget ad­nak a vállalatoknak az önálló tervezésre, termelésre és a ha­tékonyabb gazdálkodásra. Milyen sikerrel járt ez, milyen tapasztalatok gyűltek össze ed­dig — ezekről esik szó mosta­nában mind gyakrabban me- gyeszerte a pártszervek külön­böző tanácskozásain. Amint a Gyulán rendezett megyei ipari tanácskozáson összegezték: a gondok ellenére biztatóak az új gazdaságirányítási rendszer kez­deti eredményei. A megállapítás igazát több tény és eredmény bizonyítja. Mindenekelőtt az, hogy a megye iparának terme­lése az idei első félévben 12 százalékkal meghaladta az egy év előttit, a szövetkezeti iparé pedig 21 %-kal növekedett. Ezzel továbbra is álljuk a versenyt, vagyis azt, hogy megyénk ipari termelése most is felülmúlja az országos átlagot. h^findez rendjén is lenne. Csakhogy ennek a növeke­désnek elsődleges forrása — amire a már említett tanácsko­záson is többször hivatkoztak, és joggal — elsősorban a lét­számemelkedés volt. Az arány fordított, vagyis a kétharmad- egyharmad csakhogynem a visz- szájára fordult. A visszaesés okai közt természetesen fellelhe­tő, hogy sokfelé: városokban és községekben szorítanak bennün­ket a foglalkoztatottság megol­dásának gondjai. De ha jobban a számok mögé tekintünk, ak­kor azt is láthatjuk, hogy ennek ellenére mégis kedvezőbb lehe­tett volna a munka termelé­kenységének alakulása. Miről is van szó? Arról, hogy elég gya­kori volt az év elején a válla­latoknál a létszám-túlbiztosítás. Sok helyütt azonban nem tudtak elegendő munkát adni a dolgo­zóknak, mert hol nyersanyaghi­ány, hol pedig értékesítési gon­dok keletkeztek, amelyek ked­vezőtlenül hatottak a tervszerű termelésre. Rövid távon még elviselhető az, hogy a termelékenység egy helyben topog vagy esetenként háttérbe szorul. Hosszú távon azonban egyáltalán nem. Nem, mert a jövő fejlődésének legfőbb forrása csakis a termelékenység emelkedése lehet, mivel csak ettől remélhetnek a vállalatok biztos és tartós nyereségképzési lehetőséget Ahhoz azonban, hogy legyen mit csinálni és azt el is lehessen adni, ahhoz ma mór nékülözhetetlen a szerve­zett, színvonalas piackutatás. A ki keres, az talál — szok­** ták mondani. Így voltak ezzel a Gyulai Kötőipari Válla­latnál is, ahol nem nyugodtak bele helyzetükbe, nem várták ölbe tett kézzel, hogy majd jön a kereskedelem és rendel, s ha elkészül az áru, átveszi, ök ma­guk sem sajnálták a fáradságot attól, hogy végigjárják az üzle­teket s kereskedőktől és vásár­lóktól megtudakolják: mit ke­resnek a vevők, mi az, amit mégsem kapnak. A piackutatás eredményét, a maguk jelenét és jövőjét szinte már a kezdet kez­detén így fogalmazták meg: ne­künk azt kell termelnünk, amit a nagyipar nem gyárt. Képlete­sen szólva, azokat a réseket ke­resték és keresik immár mind több szakszerűséggel a piacon, amelyeknek tömítéséről érde­mes gondoskodni, mert az jobb foglalkoztatottságot és nagyobb vállalati nyereséget eredményez. Hasznos és jó lenne ha a gyu­laiak példáját mind többen kö­vetnék, mert akkor nemcsak a vállalatok, hanem mi: a vevők is jobban járnánk. Nagyobb lenne a választék és mind ke­vesebbet hallanánk az úgyneve­zett hiánycikkekről. Az új gazdaságirányítási rend­szer kezdeti eredményei bizta­tóak. Most, hogy a vállalatok elnyerték önállóságukat, szinte napról napra figyelik és az ed­diginél mélyebben, részleteseb­ben elemzik a termelés, a gaz­dálkodás helyzetét. És mondjuk meg úgy, ahogy van: saját ér­dekük most már azt is megkí­vánja, hogy az eddigi rejtett tar­talékokat feltárják, hasznosít­sák. Erre már nem kell kény­szeríteni őket, a maguk léte és jövője igényli ezt tőlük. Éppen ezért lehet bizakodni abban, hogy a még nyilvánvaló és ked­vezőtlen jelenségek — mint amilyen a termelékenység elma­radása, egyszer-másszor a ter­mékek kifogásolható minősége — el-elmaradoznak majd. ó ez a mechanizmus — hal­lottuk többször is a me­gyei ipari tanácskozáson, ami­kor az új gazdaságirányítási rendszer eddigi tapasztalatait vitatták meg. Hogy még nem megy minden úgy, ahogyan sze­retnénk? Ez sem vitás, mivel még csak néhány hónapja ró­juk ezt az új utat. Sok mindent megtanultunk már, sok mindent ezután sajátítunk majd el. Ha ezt teszünk, és miért ne csinál­nánk, akkor még jobb lesz majd ez a mechanizmus. Podina Péter K. I. II Dorogi Szénbányák keres föld alatti bányamunkára, csillés munkakörbe 18—45 év közötti férfiakat. Munkába állás és a kötelezően előirt munkanapok ledolgozása esetén — az alábbi heti munkaidő mellett a következő jutta­tásokat biztosítjuk: Munkaidő 1968. január 1-től heti 44 óra. Kereseti lehetőség a jelzett feltételek mellett havi 2000—2300 Ft között. Munkaruha és lábbeli ingyen. A kötelező havi munkaidő ledolgozása esetén a nős és család- fenntartó dolgozóknak havi 5 mázsa ingyenes szenet. Szállást havi 140 Ft-ért. Napi háromszori étkezést 9,20 Ft térítés ellenében. Hűségjutalmat az évi kereset előírt százalékában a vonatkozó szabályok alapján. A felsoroltakon kívül biztosítjuk mindazokat a jogokat, ame­lyeket a Munka Törvénykönyve előír. DOROGI SZÉNBÁNYÁK Munkaügyi Osztálya, DOROG. Október első hetében érkezett a képen látható jugoszláv gyárt­mányú ZMAJ kukoricatörő gép, melyet 180 ezer forintért vá­sároltak a tótkomlósi Viharsarok Tsz vezetői. Naponként 6—8 hold kukorica letörésére képes. Ebben az idényben a 829 hold kukoricából 140 holdról már ez az ügyes „masina” takarítja be a gazdag termést. Jövő ilyenkor már négy ilyen gép töri a ku­koricát a tsz tábláin. Vagyis kukoricatermésük felét már a ju­goszláv ZMAJ típusú kukoricatörő géppel takarítják be. Kép, szöveg: Balkus Imre Kicsit jobban, kicsit határozottabban Állategészségügyi megjegyzések

Next

/
Thumbnails
Contents