Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-25 / 251. szám

J9M. október 25. 5 Péntek fl láncoktól a csillagokig Uitz Béla Budapesten Uitz Béla, ez a — saját kifeje­zése szerint — „két hazájú” mű­vész sok mindent összefoglalhat­na eddigi életéből. Hiszen nem­csak a magyar, hanem a szovjet szocialista művészetnek is a böl­csőjénél volt. A kiállítással járó izgalmak, gondok közepette találkoztunk es­tefelé. Fáradt volt, előrehajolt a fotelban, két karjára támaszko­dott. Akaratlanul is az egészsége fe­löl érdeklődtem. „A természetnek megvannak a maga törvényei. Az ember anyaga elhasználódik. Ez a rendje. Egyéb­ként úgy érzem magam, ahogy egy 81 éves embernek illik.” Ezek után nem is a múltat boly­gatjuk. Vajon dolgozik-e még a mester. „A láncoktól a csillagokig” té­májú freskón dolgozom. Lenin születésének 100. évfordulójára I készítem.” A kilenc részből álló ! történelmi tárgyú kompozíció be- j mutatja az orosz proletariátus harcát a hatalomért, a forradalom győzelmét, a szocializmus építé­sét és napjaink csillag-ostrománál fejeződik be. Most, hogy első magyarországi kiállítása megnyílt, hogyan látja festészetét, témáit? „Az ember élete örökös harc az újért, a jobb életért. Művészetem­mel, tudásommal mindig a nép harcát igyekeztem támogatni. Té­máimat mindig ebből merítettem., Felléptem a háborúk borzalmai, embertelensége, kínjai ellen. Ter­mészetesen témáim közé tartozik a harc eredményének, a békés munkának ábrázolása is. Ma az emberek arckifejezésén nem a bi­zonytalanság, a bánat, a kilátás- talanság pecsétje virít, hanem nyugodt bizalom a holnapban'’ — mondja befejezésül. A. F. Uj takarékszövetkezetet avattak Kétegyházán A közelmúltban adták át ren­deltetésének Kétegyházán a 400 ezer forintos költséggel épült új szövetkezeti pénzintézetet. Az át­adási ünnepségen, ahol a helyi társadalmi szervek vezetőin kí­vül a megye takarékszövetkeze­teinek elnökei is részt vettek, Bo­ros Gergely, a MÉSZÖV igazgató­ságának elnöke mondott beszédet és adta át rendeltetésének a lé­tesítményt. Az ünnepséget köve­tően néhány kétegyházi lakos je­lentős összegű betét elhelyezésé­vel bizonyította a takarékszövet­kezethez való ragaszkodását. Az utóbbi két hónap nagy erő­feszítést követelt a pénzintézet dolgozóitól, hogy minél előbb méltó helyiségben fogadhassák ügyfeleiket Éppen ezért a pénz­intézet munkatársai és több vá­lasztott vezetőségi tag mintegy 6 ezer forint értékű társadalmi munkával segítette előbbre hozni a megnyitás időpontját. Kép, szöveg: Balkus Imre Az Állami Pincegazdaság adminisztrátori állás betöltésére alkalmas érettségizett nődolgozót keres. • Cím: Gyula, Április 4 tér 3 sz. 68063 Ami halhatatlan A harmóniát keresi önmaga életében is Már közel egy órája beszélge­tünk a szarvasi presszóban kit üveg kellemesen kesernyés Kő­bányai sör mellett, amikor vég­leg megformálódik bennem az, ami addig csak határozatlan megérzés volt. A szemüveges, alapvetően de­rűs, keményen faragott arc bir­tokosa Margócsi Gyula magyar- latin—történelem—orosz szakos tanár és a kimondhatóvá for­málódó gondolat: kaloskagathos. A görög emberideál, mely a vala­mennyi testi és szellemi képes­ség kibontakoztatásával elért harmonikus embert állította esz­ményül a görög ifjak elé két és fél ezer esztendővel ezelőtt. Tör­vényszerű volt, hogy az olimpia eszméje ott gyökerezett, és az is, hogy a görög művészet hatása a művészetek európai fejlődésére sok tekintetben ma is meghatá­rozó. Kaloskagathos. Margócsi Gyu­la a klasszikus műveltségben ját­szi otthonossággal igazodik el, magyaráz erről és párhuzamokat állít fel, egész eddigi életútja a példa rá, hogyan kell törekednie az embernek, hogy a két és fél évezredes görög embereszmény halhatatlan vonásait ma is meg­valósítsa. Szó se róla: a szocia­lista embereszmény és az ókori görög kaloskagathos azért nem egészen azonos, évszázadok hosz- szú sora áll közöttük, és ez meg­határozó erejű. A törekvés azon­ban, hogy harmonikusan éljen — ez kapocs két és fél évezred ir­datlan távolsága között is. Az eszmények így találkoznak és így nemesítik egymást; nem mondta ki Margócsi Gyula, de éreztem, valahonnan innen indult el ő is, amikor 1939-ben Szarvasra ér­kezve megkezdte tanári pályáját. Harminc, munkában töltött év van már mögötte, és ebben a har­mincban rengeteg élmény, tapasz­talat, elkeseredés és küzdelem is. A „kaloskagathos” nem ala­csony hegycsúcs, és modem vál­tozata még ókori ősénél is sokkal magasabb, sokkal nehezebb bir­tokba venni. A kultúra és sport kíséri végig minden évben. A rádióban Mik- száthról tart előadásokat, 1948-ban Tessedik Sámuelről és Vajda Pé­terről értekezik ugyanott. Büsz­ke a jó növendékeire. Három di­ákja kapott irodalmi pályamun­káért miniszteri dicséretet. Kö­zöttük Rácz Sándor, aki „Az atomkorszak embere” címmel írt dolgozatot. „Többet érdemelt volna a dicséretnél, említi, a si­ker azonban így is szép. A fia­talember most Szegeden bölcsész. Figyelem, mi lesz belőle.” És a sport. Szervezője és veze­tője volt a gimnázium labdarú­gó-csapatának. Egyszer bajnokok lettek, ötször megyei másodikok. A Szarvasi Bástya és Fáklya sportkörök vezetésében évekig az élen. Más: húsz éve a város hang­versenyéletének szervezője. „Min­denes voltam: lekötő, fogadó, konferanszié! Melis György, Si- mándy József, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet kedves és sokszo­ri vendégeink.” A kép újra mást mutat, szíve­sen pergeti a filmet 1962-től működik Szarvason a filmbará­tok köre. ö szervezte, alakította Ma már 700 bérletesük van. A TIT járási irodalmi szakosztályá­nak vezetője volt, később a föld­művesszövetkezet kulturális szak- bizottságának elnöke. Szavaló­versenyeket, író—olvasó-találko­zókat szervez, vezet. „Keres Emil már úgy jön Szarvasra, mintha haza jönne” — mondja. A Haza­fias Népfront városi bizottságá­nak elnökhelyettese. Még ez is. Egy pillanatig nem is hallom, miről beszél. Csak csodálkozom: nem sok ez egy kicsit? Hogy bír­ja? Nem akarom a funkciók hal­mozását jó dologgá ütni. Nem is az. De Margócsi Gyula nem funk­ciót halmoz, hanem dolgozik. Sokrétűen, mert minden érdekli. Nem is igaz, hogy a Luca széke több mint három hónap alatt lett meg. E történelmi tév­hitre legújabb kutatá­som eredménye minden kétséget kizár >c,n szol­gáltat félhitcies cáfola­tot. (Azért félhitelcset, mert még hiányzik a hatvanadik pecsét, amely a Tud. Ak. hivatalából törvényesen is tezárja majd a Luca-legendát.) Addig azonban had’ tájékoztassam a közvé­leményt, hátha ezzel is hozzájárulok a hasonló rémhírek szétosztatásá- hoz. A Rákos-csermely egyik mellékfolyamában néhány hete kagylóból készült (egy régész ba­rátom szerint még a fel- szabadulás előtt!) vaska­zettára bukkantam ása- tag révedezéseim köz­ben. Mikor egy váratlan mozdulattal felkattin­tottam, majd meghűlt bennem a légcsőhurut. A kazettában pontosan öt­venkilenc pecsétnyomót találtam egy megaszaló- dott pergamenten, alat­tuk pedig régies gép­írással Luca asszony kálváriájának története leiedzett. Az ökör-közi illegá­lis Ika-Bizományi Áru­házban azonnal besze­reztem a legújabb típu­sú, második világhábo­rúban zsákmányolt ka­Varga Dezső: Hiteles történet a Luca-legendáról tonai gukkert, amelynek segítségével az apró be­tűk dacára, elém tűnt a távolból a megrázó történet. Először is. Amint az írásból kihá­moztam, Lucának nem is volt széke. Sőt. Ép­pen ez volt a baja. Emiatt aztán hét vár­megyét bejárva, két hó­napon át koslatott egyik javasasszonytól a mási­kig, hogy valami gyógy­írt kapjon székrekedésé­re. Ám, mindegyik csak egy pecsétet nyomott a nádorispáni hivatal en­gedélyére, amely lehető­vé tette Lucának a vám­határokon való átván- dorlást. A pecsét azt igazolta, hogy szegény asszony járt ugyan az illető javasnál, de az más javban lévén spe­cialista, szék nélkül to­vább bocsátotta. Ma­gyarán, ez a műfaj nem az ő asztala volt, ezért átutalta Lucát egy má­sik körzeti javasasszony­hoz. Kereken ötvennyolc körzetet járt be Luca és még mindig nem volt széke. Mire aztán az öt- venkilencedikbe érke­zett, már el is ment a kedve az egésztől. De mit tesz a történelem! Éppen az ötvenkilence- dik helyen, ahova már csak megszokásból nyi­tott be, fordított az éle­tén egy jólelkű közép­káder. Azt mondta ne­ki: „Szegény Luca. Be­jártál hét vármegyét és mindenünnen más tájra küldtek, mintha a hu­szadik században élnél, pedig nálunk még nem fedezték fel a bürok­ráciát. Még majd azt mondják az utódok az eredménytelen járkálá- sokra, hogy ez is olyan nehezen lesz meg, mint a Luca széke. Ne érje szó a középkort! Szor­galmas botorkálásodért fogd ezt a kiutalást, sze­rezd be a szükséges szereket, hogy most már mihamarabb széked le­gyen”. Ez éppen a második hónapban történt. Luca asszony fogta a kiutalást és elindult vele az il­letékesekhez. Futott a pecaboltba: aznap nem volt kapás, nem kapott csukamájolajat. Futott a gyógyfűgyűjtő céhhez. Szabad szombatosok voltak, csak az ajtónálló tartózkodott hivatalában, ö pedig a főgyűjtő en­gedélye nélkül semmit sem tehetett. Futott a pusztai alkimistákhoz, akikről az a hír járta, hogy arany helyett vé- letlenségből darmolt ál­lítottak elő. Ám az al­kimisták mély letargiá­ba voltak, mert mind­egyikük megkóstolta az új készítményt és nagy­üzemben termelték az eredményét, de nem ta­láltak benne semmit. Szóba sem álltak sze­gény Lucával. Talán a sok futástól, talán az alkimistáknál ébresztett asszociáció kö­vetkeztében (ki tudja ma már megállapítani a hiteles valóságot!), egy- szere csak nagy nyomást érzett Luca asszony a hasa tájékán, valami görcscserü csikarást. Odakapott, és végre most már felszabadult vigyor- ral újra elkezdett futni. Egyenesen a középkori fák közé. A pecsétek igazolják, hogy ez hat héttel útja kezdete után történt! Tehát nem há­rom hónappal! Futott, futott, mint aki feltalál­ta az aranyat, pedig csak a széke lett meg. Még szerencséje, hogy kezé­ben volt a kiutalás is. Igaz, pergamentből, de hát... az is csak papír. Sport, kultúra, a város, a múltja, jelene. A harmonikus élet titkát kutat­ja. „Szív kell mindenhez, ami népművelés”, mosolyog és komo­lyan csillan a szeme. „Az olimpia után élménybeszámolókat szer­vezek. Az aranyérmeseket meg­hívjuk Szarvasra is.” Piaci forgalom az utcákon. — És hogyan éltél itt, harminc évig? — kérdezem végül. „A szavasi táj varázsát csak az érzi meg, aki huzamosabb ideig itt él. Én már érzem ezt a va­rázst, és nehéz lenne nélküle. Az ember arra törekszik, hogy olyan baráti kört alakítson ki, mely kellemessé teszi az életét. Ez is sikerült.” ősz óta a felsőfokú mezőgazda- sági technikumban tanít. Hallom, már szervezi a művészeti csopor­tokat, népitánc-együttessel és irodalmi színpaddal kezdik, de a sportéletben is várható valami új... A harmóniát keresi önmaga életében és arra nevel másokat is. Nagy vállalkozás, ismeretlen utak. A felfedező törekvés azon­ban nem torpan meg az ismeret­len előtt sem. Sass Ervin Közös erővel új rendelőintézet épiil Szarvason A járási tanácstól nyert értesü­léseink szerint a jövő év második felében új rendelőintézet építését kezdik meg Szarvason. Nemcsak Szarvas városiasodása, de mint járási székhelynek a nagy vonzó hatása is indokolttá teszi egy já­rási központi orvosi rendelő léte­sítését. Az új rendelőt korszerű felszereléssel teszik alkalmassá a járás és város betegeinek ellátá­sára. Létrehozásához a város és a járás községei nagyobb összeggel járulnak hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents