Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-25 / 251. szám

19(58. október 25. 3 Péntek Távbeszélő-állomást kapnak a külterületiek A napokban felkerestük a Sze­Megkezdődtek a Komszomol jubileumi ünnepségei Csütörtökön az egész Szovjet­unióban megkezdődött a Komszo­mol megalapítása 50. évforduló­jával kapcsolatos egyhetes jubile­umi ünnepségsorozat. A több mint 23 millió komszomolista fiatallal együtt ünnepel az egész ország. Komszomolisták és úttö­rők díszőrséget állnak a szovjet nép hőseinek tiszteletére emelt emlékműveknél. (MTI) gedi Postaigazgatóság illetékeseit, hogy választ kapjunk arra a soka­kat érdeklő kérdésre, hogy me­gyénk 34 külterületi lakott hely­sége mikor kap távbeszélő-állo­mást. Az igazgatóság helyettes veze­tőjét, dr. Hódi Istvánt és Heine Károly távközlési osztályvezetőt kérdeztük meg, mit várhatnak jö­vő évben a posta térképén ma még „fehér foltként” jelölt kül­területek lakosai? — A Békés megyei tanács veze­tőivel és az érdekelt területi ta­nácsok, termelőszövetkezetek ille­tékeseivel még 1966-ban feltérké­peztük a szükségletet. Ez év szep­temberében ismét napirendre tűz­tük e kérdést. Eredményes esz­mecsere után, amely elsősorban a teherviselés megosztásának prob­lémáját tisztázta, megállapodtunk. Mit mutat a nyereség? kJehéz megszokni, hogy a vál- ( lalatoknál nincsenek közpon­tilag kötelezően előírt mutatószá­mok, s a gazdálkodás színvona­lának fő mércéje a nyereség. A vállalati nyereség alakulását sem írják elő központilag, hanem anyagilag teszik érdekelté a dolgozókat, a kollektívát annak növelésében. A régi kötelező mu­tatók azért még ma is hatással vannak a gondolkodásra, a cse­lekvésre. Az egyik nagyvállalat képzett igazgatója például a kö­vetkezőket kérdezte a miniszté­rium vezetőitől az országos érte­kezleten : „Tartalékalkatrész­gyártással, bérmunkával lényege­sen csökkenthetnénk a vesztesé­geinket. De vajon megtehetjük-e ezt, amikor lényegesen rontanánk így a munka termelékenységét?” Az igazgatót megnyugtatták, hogy azt teheti, ami a vállalat javát szolgálja, s nyereségét növeli eb­ben a helyzetben. Nem szabad a régi termelé­kenységi vagy más egyéb mutatót fetisizálni. Akár csökkenhet is a vállalat által előállított termelési érték, és ugyanakkor még a dol­gozók száma is növekedhet, ha ezáltal az elért nyereség tömege gyarapszik; ak'jor a legtöbb eset­ben gazdaságilag és társadalmi­lag egyaránt hasznos a vállalat tevékenysége. A reform célja ép­pen az, hogy a vállalatokat min­den előítélettől és formalizmustól mentesen, a legésszerűbb, a leg­hasznosabb tevékenység végzésé­re sarkallják. Például az éssze­rűtlen, csupán a termelékenységi mutató szépítő kooperáció felszá­molására. Vagy adott esetben ép­pen a kooperáció, a bérmunka növelésére, ha ezzel keresett és gazdaságosan értékesíthető termé­kek gyártásának gyors növelésére nyílik lehetőség. A nyereség többnyire alkalmas az érdekek sokoldalú egyeztetésére. A szük­ségletek, a piaci kerület-kínálat mérlegelésével a vevő beleszól az ár, a nyereség alakulásába. Az el­adó (a termelő, a kereskedelmi vállalat) pedig az állammal osz­tozik az elért nyereségen, közpon­tilag megszabott kulcsok szerint fizeti utána az adót. A vállalat nyereségének ala­** kulására — ez már a fen­tiekből is kiderült — objektív piaci tényezők is hatnak. A hatás árváltozások — csökkenések és növekedések — formájában jut kifejezésre. Azt szívesen tudomá­sul is veszik a vállalatok, ha az anyagok és más termékek ára csökken és ezáltal növekszik a nyereségük. Ha viszont az érté­kesített késztermékeik ára is csökken a világpiacon, akkor az így keletkező veszteségeiket már igyekeznek a népgazdaságra há­rítani. A piaci hatások a válla­latokat a változó szükségletek­hez igazodó, rugalmas munkára, műszaki fejlesztésre, választékbő­vítésre készteti. így ma már a vállalatok feladata, hogy kellő kockázat vállalalásával minimá­lisra csökkentsék piaci vesztesé­geiket és maximálisan hasznosít­sák a számukra kedvező árhatá­sokat. A nyereség növelésének a vál­lalattól függő tényezői lényegében két fő csoportba sorolhatók. A nyereség extenzív és intenzív módszerekkel növelhető. Legegy­szerűbben a termelés, az értéke­sítés fokozásával érhetnek el a vállalatok több nyereséget. Ez az úgynevezett extenzív módszer minden anyagi és szellemi befek­tetés nélkül, gyorsan hozhat ered­ményt. Érthető tehát, hogy a leg­több vállalat az idén ilyen exten­zív módon igyekszik nyereségét gyarapítani. Nem szabad azon­ban elfelejteni, hogy ennek lehe­tőségei időlegesek és korlátozot­tak. A piac bizonyos idő után mennyiségileg telítődik, és ilyen­kor a már elért szint tartása is intenzív módszereket: széles kö­rű minőségjavítást, gyártmány- fejlesztést, választékbővítést, új szolgáltatások bevezetését stb. igényli. Vagyis az előrelátó vál­lalatok abban az esetben is, ha termékeik jelenleg nagyon kere­settek, már napjainkban mindent megtesznek azért, hogy a jövőben se legyenek értékesítési gondjaik. A fentieken kívül a nyereségnö­velés intenzív módszereihez so­rolhatjuk még a termelési költsé­gek: a felhasznált anyag és mun­kaidő csökkentését, illetve a meg­levő álló- és forgóeszközök jobb hasznosítását. A nyereségnövelés extenzív és intenzív módszereinek kombinálása, együttes alkalma­zása biztosíthatja hosszabb távon a maximális vállalati eredményt. M int ismeretes, a vállalatok idei nyeresége az eredeti számításoknál kedvezőbben ala­kul. Ennek nem kizárólagos oka a vállalatok jó munkája. A szá­mítottnál nagyobb nyereség rész­ben a kellő tapasztalatok hiányá­ra: a bátortalan tervezésre, a túl­zott biztonságot teremtő árkalku­lációkra, a magas állami vissza­térítésekre vezethető vissza. A vártnál nagyobb nyereség azon­ban nem okoz gondot, gazdasági zavarokat vagy inflációt, s így az 1968-ra előre kiadott gazdál­kodási szabályozás feltételeit sem módosítják. Helyesnek bizonyult az eredeti szabályozás. A nyere­ség részesedési hányadának lép­csőzetes, progresszív adóztatása a vártnál magasabb vállalati nyereségszint esetén is biztosítja az árualap és a vásárlóerő egyen­súlyát, az eUátás zavartalansá­gát a fogyasztási javak piacán. A beruházási javak piacán viszont az amúgyis nehéz helyzetet to­vább rontja, hogy a vállalatok fejlesztési alapja a vártnál gyor­sabb ütemben növekszik. B izonyos gazdálkodási felté­telek szigorítása tehát in­dokolt az 1969—1970-es évekre. Elsősorban a lazán megszabott állami visszatérítések, illetve egyes átmeneti jellegű fizetési kedvezmények csökkentése vagy megszüntetése várható. A nyere­ségérdekeltség és a jövedelem­szabályozás lényegét tekintve, azonban nem változik. így a vál­lalatok érdekeltek abban, hogy a nyereség minél nagyobb tartalé­kait hasznosítsák már 1968-ban. Jövőre pedig minden szempont­ból reális, a gazdaságos terme­lésre, a takarékos munkára ösz­tönző, a piaci kapcsolatok hosz- szú távú fejlesztését segítő vál­lalati terveket állítsanak össze. Kovács József Ennek értelmében Békés megyé­ben 1969. végéig huszonhét olyan külterületi lakott helyet kapcso­lunk be a postai ’távbeszélőháló- zatba, amely helyek jelenleg még nincsenek ellátva ezzel a mini­mális hírközlő berendezéssel. — Megkérjük, nevezzen meg néhány helységet ezek közül. — Ilyen például a battonyai Beliczaí felső területen a tsz Aradi úti üzemegysége, a dobozi területen az Ö-gerlai tsz brigád­szállása, az elek! József Attila Tsz tanyaközpontja, a nagyszénása Középújpuszta, Vésztőn pedig a bikazugi Petőfi Tsz. — Mikor kezdik meg az épí­tést? — Az építést elsősorban azokon a helyeken kezdjük meg, ahol a közigazgatási és gazdasági szer­vek, a már említett teherviselési megosztásból a rájuk eső részt befizetik és a meghatározott föld­munkát elvégzik, segítséget nyúj­tanak a szállításban, azaz, társa­dalmi úton részt vesznek az épí­tésben. Arról van szó ugyanis, hogy e távbeszélőhálózat megépí­tésének költsége mintegy négy­millió forintot tesz ki. Előzetes számításaink szerint ez a költség a posta részére soha nem térül vissza, hiszen a telefonok forgal­ma igen csekély a megépítése költségekhez viszonyítva. Ezért kértük az illetékes szerveket az építési költség bizonyos hányadá­nak vállalására. — Közelebbi időpont? — A végleges megoldás a taná­csi, illetőleg a már említett gaz­dasági szerveken múlik. Részünk­ről jövő év elején hozzá tudunk fogni a már elkészült tervek meg­valósításához. Addig is azonban, míg ez a kérdés realizálódik, Bé­kés megyében még egy jelentős feladatot kell megoldani, ami fon­tosságát tekintve nem kisebb az előzőnél. — Megtudhatnánk, mi lenne az? — Természetesen. Arról van szó, hogy ez év végéig a tsz-közi beruházás által megszabott és a megyei tanács mezőgazdasági osz­tálya által rangsoroltaik szerint a megyében megkezdjük néhány tsz távbeszélő-állomásának építé­sét. — Mely tsz-ek ezek? — Még ez évben telefont kap a tar hősi Kossuth, a tótkomlósi Haladás és Viharsarok, a csanád- apácai Haladás. Bo—Já— Ki mit javíttat jövőre? Néhány nappal ezelőtt kérdő­ívvel kereste fel a Békés megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Sarkadi Üzeme megyénk terme­lőszövetkezeteit. Milyen típusú öntözőmotorok javítását tervezik a termelőszövetkezetek? Erre a kérdésre várják a választ. A közvéleménykutatás nem jár sem­milyen kötelezettséggel — mon­dotta Vallach Endre igazgató. így a termelőszövetkezetek, ameny- nyiben bejelentik, hogy bizonyos típusú öntözőmotorokat és felsze­reléseket szeretnének felújíttat­ni. bármikor elállhatnak a szán­dékuktól. Az összeírást azért szervezték meg, hogy ne érje őket meglepe­tés a gépjavításra való felkészü­lésben. Most, a nagyjavítás elkez­dése előtt három hónappal a pótalkatrész-igényléshez szüksé- j ges adatokat gyűjtik össze a ki- I küldött kérdőívek alapján. Hasai gyártmányú mezőgazdasági gépek bemutatója Békéscsabán A Budapesti Vörös Csillag Traktorgyár termékeit különö­sen a külföldi államokban isme­rik. Nem véletlenül, hiszen az itt gyártott mezőgazdasági gé­pek nagy részét a nyugati álla­mok vásárolták meg. Mivel az utóbbi hónapokban egyre több mezőgazdasági gépet készítenek a Vörös Csillag Traktorgyárban, jut belőlük néhány tucat a ma­gyar mezőgazdaságnak is. Hogy milyen sokoldalúak a Vörös Csillag Traktorgyár új típusú traktorai és mennyi re megbíz­hatóak a munkagépek, erről a gyár gépbemutatókat tart az or­szág különböző tájain. A múlt héten Békéscsabán, a Szabadság Tsz területén szervezték meg az úgynevezett traktorparádét. Az érdeklődők munka közben lát­hatták azokat az új traktorokat és munkagépeket, melyeket az AGROKER részben már árusít, részben most vásárol meg a gyártól. A gépbemutatóra fotóriporte­rünk is ellátogatott. íme, néhány kép a legjelentősebb eszközök­ről. Önjáró hidraulikus rakodógép a Dutra-családból. Rotációs szárzúzógép, amely valósággal leborotválja a föld fel­színéről a 2 méternél is magasabbra nőtt dohánykórót. A FEF—440-es magyar gyártmányú ekével kiváló minőségű szántást mutattak be. Az eke munkája nagyon sok szakember tetszését elnyerte. (Fotó; Demény)

Next

/
Thumbnails
Contents