Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
1968. október 20. 2 Vasárnap A szovjet—csehszlovák Kozmosz—248 • _ Szombaton a Szovietum N agy fontosságú nemzetközi okmányt iktatott törvénybe a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, valamint a csehszlovák nemzetgyűlés. A prágai szerződés értelmében a szovjet alakulatok többségét, valamint a bolgár, magyar, NDK-beli és lengyel csapatokat 2 hónap alatt szakaszosan és fokozatosan kivonják Csehszlovákia területéről. A kétoldalú szovjet—csehszlovák megállapodás alapján a szovjet csapatok egy része ideiglenesen továbbra is Csehszlovákiában állomásozik majd. A két ország egyezménye részletesen szabályozza ennek gyakorlati vonatkozásait, technikai részleteit, s kimondja: „a szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai jelenléte nem sérti az ország szuverenitását. A szovjet csapatok nem avatkoznak be a Csehszlovák Szocialista Köztársaság belügyeibe”. A hatályba lépett szerződés tehát új módon rendezte a Szovjetunió és Csehszlovákia, illetve a hat szocialista ország kapcsolatait és megveti a további kibontakozás alapjait. Cernik csehszlovák miniszterelnök a szerződés parlamenti vitájában erről így nyilatkozott: „E szerződés a szocialista országok közötti kapcsolatok normalizálásának és az együttműködésnek fontos eszközévé válik”. De ezen a fontos tényen túlmenően kihatással lesz egész földrészünk békéjére és biztonságára. Sohasem felejthetjük el, hogy Csehszlovákia nyugati határai j egyúttal a szocialista közösség nyugati határait is jelentik, a két ellentétes katonai és politikai szövetség választóvonalát; biztonságuk garantálása tehát valameny- nyi szocialista ország alapvető érdeke. A míg a világban olyan bonyolultak és veszélyesek az ellentétek, amíg az imperializmus katonai tömbjei a békét fenyegetik, a szocialista országok a maguk belső fejlődése'mellett, kénytelenek a helyzet súlyának megfelelően foglalkozni a nemzetközi viszonyokkal is. A második világháborút követően köztudomásúlag új helyzet, új erőviszonyok alakultak ki földrészünkön. Lényegesen megerősödtek a béke s a szocializmus pozíciói. Az Egyesült Államok viszont életrehívta, s azóta is erősíti az agresszív atlanti szövetséget. Nyugat-Európát amerikai katonai bázisok, atomtámaszpontok hálózzák be, harmincöt percenként repül át felette egy-egy hidrogénbombákkal is ellátott B—52-es repülőőrjárat. Amerikai ösztönzéssel felélesztették a német militarizmust, s a Bundeswehr, a nyugatnémet hadsereg ma már jelentős erőt képvisel. Az NSZK-ban elburjánzottak a revansista, neofasiszta irányzatok, s Kiesinger kancellár nyíltan kijelentette: az európai status quo (az adott helyzet) nem felel meg Bonn érdekeinek. A szocialista országok mindennek ellensúlyozására alakították meg varsói védelmi szerződésüket. Közben több ízben — legutóbb az ENSZ-közgyűlés általános vitájában — átfogó javaslatokat tettek az európai biztonság rendezésére, a katonai szövetségek kölcsönös feloszlatására, leszerelési intézkedésekre. Amíg nem születnek olyan eredmények, amelyek garantálják biztonságunkat, könnyelműség lenne egyoldalúan letenni a fegyvert. Ellenkezőleg: a történelmi tapasztalatok és a józan ész parancsa, hogy erősitsük a szocialista országok védelmi képességét, biztosítsuk határaikat, ebben a közös tevékenységben valamennyi szocialista országnak részt kell vállalnia, de különösen nagy felelősség nyugszik a Szovjetunión, a szocializmus atomfegyverekkel is rendelkező szuperhatalmán. N em titok, hogy az imperialista körök nagy reményeket fűztek a csehszlovák fejleményekhez. A sokat emlegetett globális stratégia számos rétegből tevődik össze. Vietnamban agresz- szív háborút folytat az Egyesült Államok. A harmadik világban súlyos provokációkat, reakciós puccsokat szervez, .amelyek egyes válságterületeken helyi háborúkba torkollottak. Az európai erőviszonyok ugyan visszatartják Washingtont a közvetlen kalandoktól, de célja a feszültség fokozása, a szocialista front gyengítése, végső soron kontinensünk egyensúlyának megbontása. Ez volt a céljuk Csehszlovákiában is. A szocialista országok internacionalista kötelességüknek tettek tehát eleget akkor, amikor katonai lépésükkel megelőzték egy ellenforradalmi fordulat lehetőségét. Az amerikai törekvésekkel szemben olyan globális antiimperialista politikát kell folytatnunk, amely Vietnamtól Európáig mindenütt leleplezi és meghiúsítja az ellentábor elképzeléseit. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ennek fontos része a szovjet—csehszlovák szerződés. T ermészetes tehát, hogy minden jószándékú, realitásérzékkel rendelkező ember üdvözli a fontos megállapodást. Nyilván lesz másfajta visszhang is. „A szocializmus ellenségei háborgatni fognak és megpróbálják majd kiforgatni szerződésünk tartalmát, megpróbálják élezni a nemzetközi feszültséget — figyelmeztetett jó előre Koszigin szovjet miniszterelnök. — A csehszlovák—szovjet barátságot rossz szemmel néző erők semmit sem szeretnének inkább, mint válaszfalat emelni, bizalmatlanságot szítani népeink között. Mást nem is várhatunk tőlük. Ezzel a törekvéssel azonban szembe kell helyeznünk egységünket, amely szilárd, mivel közös osztályérdekeinkből, s a szocializmus és a kommunizmus felépítésére irányuló azonos céljainkból fakad”. A mérleg tehát nem rossz. Ha egyszer barátaink örülnek és ellenfeleink háborognak, akkor elégedettek lehetünk a szerződéssel. Szombaton a Szovjetunióban föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—248 jelzésű mesterséges holdat, hogy tudományos műszerei segítségével folytassák a szovjet űrkutatási program megvalósítását. A Szputnyik rátért pályájára. Kezdeti keringési ideje 94,8 perc, a föld felületétől számított legnagyobb eltávolodása 551 kilométer. Legkisebb eltávolodása 490 kilométer. Pályájának az egyenlítő síkjával bezárt, hajlásszöge 62,3 fok. A szputnyik berendezése kifogástalanul működik. A földi koor- | dinációs számítóközpontban feldolgozzák a beérkező adatokat. 1 (MTI) Idegesek az Hpallo-7 utasai A 11 napra tervezett föld körüli út háromnegyedének megtétele után egyre idegesebbek és ingerlékenyebbek az Apollo—7 utasai. Valamennyien levették például fejükről azt a sisakot, amelynek segítségével az űrhajósok szívverését és lélegzését ellenőrzik a földről, és az irányító központból adott utasítás ellenére sem voltak hajlandók azt ismét visszatenni. Eisele a pénteken végrehajtott gyakorlatokra panaszkodott és kijelentette, hogy nem sok értelmét látja az ilyen „mikiegér”-felada- tok elvégzésének. Az irányító központtal folytatott beszélgetések során sérelmezték a televíziós adások időpontját is, mivel azok rendszerint megzavarják alvásidejüket. Cunningham epésen megjegyezte: „Azt hiszem, azért tűzik ki ezeket az időpontokat, hogy beleessenek egyesek tv-mű- sorába”. A csehszlovák nemzetgyűlés ratifikálta a szovjet csapatok ideiglenes tartózkodására vonatkozó szovjet—csehszlovák szerződést. Az előadói emelvényen Oldrich Cernik miniszterelnök, tőle balra Ludvik Svoboda köztársasági elnök. (Telefotó — CTK—KS) Kétnapos csend után rakétatámadás Saigontól délkeletre Cáfolják a VDK bombázásának beszüntetéséről szóló híreket Tizennégy év után.,. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung jelenti, a nyugatnémet szövetségi bíróság hatálytalanította a 14 évvel ezelőtt Max Rei- mann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára ellen kibocsátott elfogató pa- j rancsot. A döntés a szövetségi ügyészség indítványa alapján történt. (MTI) Saigon A dél-vietnami szabadságharcosok szombat hajnalban rakétákkal lőtték a Saigontól 67 kilométernyire délkeletre fekvő Vung Tau város laktanyáit, ahol a dél-vietnami kormányhadsereg egyik kiképző központja van. A támadás néhány órával azelőtt zajlott le, hogy Thieu elnök katonai vezetőkkel való tárgyalások céljából Vung Tau-ba érkezett, de hírügynökségek megjegyzése szerint a támadás és Thieu tervezett látogatása között valószínűleg nem volt összefüggés. A kétnapos csend után ezen a rakétatámadáson kívül is volt még néhány csatározás Dél-Vietnam területén. A Reuter szombat reggel közölte, majd később visszavonta azt a hírét, amely szerint Thieu dél-vietnami elnök Vung Tauban újságíróknak kijelentette, tudomása szerint Hanoi elfogadta a bombázások beszüntetésére vonatkozó újabb amerikai javaslatokat. Az elnöknek a sajtó képviselője előtt tett nyilatkozatáról viszont az UPI azt jelentette, hogy ebben Thieu hangoztatta, a bombázásokkal kapcsolatos tárgyalásokban semmi jelentős változás sem állt be. Az UPI egy washingtoni keltezésű hírében rámutat, hogy az amerikai külügyminisztérium szóvivője szombaton a kora reggeli órákban közölte, nincs módjában megerősíteni a Thieu elnök nyilatkozatáról szóló saigoni híreket. Az amerikai hírügynökség párizsi tudósítója telefonon érdeklődött a VDK küldöttségénél az említett hírekkel kapcsolatban, de ezeket a küldöttség szóvivője is cáfolta. (MTI) Egy hónap múlva gépkocsinyeremény-betétkönyv sorsolás Az Országos Takarékpénztár egy hónap múlva, november 19- én, Budapesten rendezi meg a gépkocsinyeremény-betétkönyvek 30. sorsolását. A húzáson a július 31-ig váltott betétkönyvek vesznek részt, s közöttük több mint 300 gépkocsit sorsolnak ki. !■■■■*■■■■■■■■■■■la■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■«• eszélgetés a pártegységröl Életem évei jól benne vannak már az 5. ikszben. Az eltelt évek nemcsak dérrel szórták be a hajamat, de valami élettapasztalatot is adtak bensőmben. Hivatásomból adódóan sokat beszélgetek korombeliekkel, idősebbekkel, évtizedes múltú munkásmozgalmi veteránokkal, fia- talabbakkal, sőt fiatalokkal. Bevallom, az utóbbi időben a legtöbb szócsere elvtársaim között a csehszlovák helyzetről volt — különösen az ottani kommunista párt munkájáról, kapcsolódva a mi pártunk régi és mai tevékenységéhez. Ezek nem hivatalos beszégetések voltak, úgy jöttek maguktól, a találkozások alkalmával, utcán, fehér asztal mellett, párttaggyűléseken. Olyan egyetértés, megállapítás volt a legtöbb, hogy minden kommunista és munkáspártnak megvannak a maga sajátosságai, amelyeket figyelembe kell venni. A legnyilvánvalóbbak: a szervezeti és a cselekvési egység követelményeinek betartása. Hibásnak, sőt károsnak tartottuk, hogy azért, mert az ottani párt nem eszményien tökéletes megtestesítője mindazoknak a követelményeknek, melyeket a marxista—leninista elmélet kijelölt, egyesek magát a párt jelentőségét vonják kétségbe, azt, hogy alkalmas-e a történelmi hivatása betöltésére. Ez volt nálunk is 1956-ban. A pártnak ez a lebecsülése teljesen indokolatlan és kishitűségre vall. Történelmi tény, hogy a marxista—leninista párt, ha nem is a megtestesült tökéletesség, mégis az egyetlen erő a mai társadalomban, ami több-kevesebb hibával ugyan, de képes a munkásosztályt és szövetségeseit vezetni, tömöríteni a szocializmusért folyó nagy küzdelemben. Ugyanakkor az sem szolgálja a párt, a szocializmus védelmét, ha eltagadjuk a párt hibáit a párt tekintélyének féltésére hivatkozva. A járható út tehát csak az lehet: az összes kommunistáknak közös erővel kell egyre alkalmasabbakká tenniük a pártot a tennivalók végrehajtására. Éppen a legtöbb szó köztünk erről esett a beszélgetések során. Most az ezzel kapcsolatos gondolatok adták kezembe a tollat. A történelmi kibontakozást, az új gazdaságirányítási rendszert illetően egyeseket némi aggodalom jellemzett. Az aggodalom oka, hogy minden kommunista nem ismerte fel teljes és kellő gyorsasággal azokat a nagyszerű lehetőségeket, amelyek a IX. kongresszus alapján kirajzolódtak. E lehetőségek valóra váltása pedig népünknek és pártunknak a legsajátosabb érdeke. Aggodalom azért, mert a párt egységét egyszerre és közvetlenül fenyegette a bizonytalanok megingása, az élettel lépést tartani nem tudók nehézkessége, egyesek konok maradisága. E bonyolult helyzetet még nehezítette, hogy a pártegység követelményét többen egyoldalúan, me- reyen fogták fel. Sok gondolkodó pártmunkás tapasztalatai alapján írom le a következményének áthágása hoz- napokban több olyan intézkedés látott napvilágot, amelyek az új helyzet adta feladatok megoldására irányulnak. Egyes elvtársak nem fogadták megértéssel, mert úgy látták, hogy a merészebb vagy akárcsak a szokatlanabb vélemények megbontják a párt- egységet. Ugyanakkor a pártfó— rumon kívül viták folynak. Ezt alárendelik a pillanatnyi indulatuknak. Ez a pártszerűség elemi követelményének áthágása hozza magával a határozatokhoz való felelőtlen viszonyt. Ismeretes, hogy az ellenforradalom után az volt a pártegység legfőbb kritériuma, hogy kialakuljon a világos és egyértelmű, a helyzetnek megfelelő politika, amelyre ez az egység épülhet. Ezért nem lehet egyetérteni azokkal, akik az egységre hivatkozva megbélyegzik, elmarasztal ják az új feladatok megoldására irányuló, őszinte törekvéseket. Ezek azonosak a rossz szándé- kúak, a zavarosban halászók próbálkozásaival. A IX. kongresszus megteremtette a pártegység lényeges feltételeit, s kitárta a kaput a még meg nem oldott kérdések pártszerű megoldása előtt. Előtérbe állította a pártegység megszilárdítását. Ez az az alap, melynek szüntelen ápolása feltétele és része legszebb, legfontosabb ügyünknek, a szocialista demokratizmus kibontakozásának. Meggyökeresedett egyoldalúságokat és hiányosságokat azonban egy csapásra nem lehet megszüntetni. Megvan ezeknek is a maguk tehetetlenségi ereje, s ha nem tartjuk szem előtt, kiújulhatnak. Ezért úgy gondolom, hogy az a néhány, a pártegység követelményének félfogásával kapcsolatos gondolat, amely hónapok óta Soltunkat foglalkoztat, ma sem avult el, de az új összefüggésekben új hangsúlyt kapott. A párt szinte kézzel ta- pinthatóan maga áll élére minden alkotó szándékú, becsületes törekvésnek. Vannak igazságok, amelyeket a kommunista mozgatom történelmi tapasztalatait különösen kipróbáltak. Ezek mélyen bevésődtek a mozgatom harcosainak gondolat- és érzésvilágába. Ezek közé tartozik a pártegység kikovácsolása, védelme és erősítése. Ezek közé tartozik a párt eszmei, szervezeti, cselekvési egysége. Egység a marxizmus— leninzimus alapvető elveiben, a pártprogramban lerögzített célokban. Egység a szervezeti szabályzat betartásában, személyre, beosztásra való tekintet nélkül. Egység a párthatározatok gyakorlati megoldásában. A kommunisták általában tudatában vannak ezeknek az igazságoknak. Annak is, hogy a
