Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-16 / 243. szám
1968, október 16. 2 Szerda Televízió-közvetítések az Apolló—7 fedélzetéről Harcok a kambodzsai határ közelében Washington Kedden, helyi idő szerint a délelőtti órákban az amerikai tvadók ismét „egyenes” tv-közve- títést adtak az Apollo—7 űrhajó fedélzetéről. Az űrhajó a közveHumphrey ígérget: Ha megválasztják, a béke és a jólét" elnöke lesz n New York Humphrey alelnök, a Demokrata Párt elnökjelöltje az Indiana állambeli Evansville-ben hétfőn este elmondott beszédében azt ígérte, hogy megválasztása esetén „a béke és jólét” elnöke lesz. Egyidejűleg hangoztatva, hogy Nixon gazdaságpolitikai célkitűzései csupán fokozott munkanélküliséget eredményeznének. Külpolitikai elképzeléseit vázolva patetikusan fogadkozott, hogy hajlandó elmenni bárhová, hajlandó tette, hogy az Egyesült Államok határától délre fenyegetést jelent „a Castro típusú kommunizmus”. A fenyegetés kivédésére Latin- Amerikának „valójában kevesebb menetelő lábra és több segítőkézre” van szüksége — mondotta. A választásokon induló harmadik párt jelöltje George Wallace Kaliforniában 400 fős hallgatóság előtt bejelentette, elfogadta Humphrey kihívását és kész a nyilvános televíziós vitára. (MTI) títés idején 11 napra tervezett útjának csaknem felét megtette már. A hivatalos jelentések szerint az űrutazás során -eddig csak kisebb problémák merültek fel, és az űrhajósok végrehajtják a kijelölt feladatokat, noha mindhárman megfázással küszködnek. A kép minősége ezúttal jobb volt, mint a hétfői első közvetítésen, és jól lehetett látni, ahogy az űrhajósok súlytalanul mozognak a kabinban, kezelik a különböző műszereket • « * Képünkön: „őrizzétek meg az emberektől érkezett levelezőlapokat és leveleket” — üzenik az Apollo—7 űrhajó utasai. A televíziós közvetítés alkalmával Walter Schirra parancsnok kezében az üdvözlő tábla. Bal oldalt Donn F. Eisele vezető pilóta látható. Dél-Vietnamban hétfőn megélénkültek a harcok a kambodzsai határ közelében fekvő Dúc Lap városa és az innen Saigonba veze. tő utak mentén. A hazafias erők páncélkocsis hadműveletei ellen az amerikaiak heves tüzérségi tűzzel védekeztek. A dél-vietnami szabadságharcosok újból akcióba léptek Quang Ngai tartományban is, itt az amerikai légierő B—52-es óriásbombázóit vetették be ellenük, amelyek kilenc hullámban 900 tonna bombát zúdítottak a tartomány székhelyének környékére. (MTI) Közlemény a szovjet—csehszlovák tárgyalásokról Moszkva Október 14-én és 15-én a Kremlben tárgyalások folytak a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányküldöttségei között. A Moszkvában kiadott közlemény megállapítja, hogy véleménycserét folytattak a moszkvai megállapodásokból fakadó bizonyos kérdésekről, egyebek között a szovjet csapatok csehszlovák területen való ideiglenes tartózkodásának feltételeivel összefüggő problémákról, amint ezt az 1968. október 3-án és 4-én Moszkvában megtartott szovjet—csehszlovák tárgyalásokról kiadott közlemény előirányozta. A megbeszélések az elvttársiasság és a tevékeny együttműködés szellemében folytak. Szovjet részről a tárgyalásokon részt vettek: Alekszej Koszigin, a szovjet- Minisztertanács elnöke, Smith-ék mosolyognak Salisbury Smith rhodesiai miniszterelnök a fehértelepes kormánya j kedd délelőtti négyórás üléséről távozva széles mosollyal közölte az újságírókkal: „az ajtó még nyitva áll. Nem sietünk sem becsukni azt, sem döntést hozni. Bőven van időnk, és nincs értelme elhamarkodni a dolgot.” Smith szavaiból kiderült, hogy a kormány ülésén csupán olvasták és elemezgették a Fearless i fedélzetéről Salisburybe hozott brit dokumentumot, amelyben az 1 angol kormány elgondolásait j rögzíti. (MTI) Kirill Mazurov első mindszterel- nökhelyettes, Andrej Gromiko külügyminiszter, Andrej Grecsko honvédelmi miniszter és mások. Csehszlovák részről részt vett a megbeszéléseken Oldrich Cernik miniszterelnök, Frantisek Hamouz miniszterelnökhelyettes és mások. (MTI) Szovjet hadihajóraj látogatása Marokkóban Casablanca A Szovjetunió és Marokkó fegyveres erőinek parancsnoksága közötti megállapodás alapján ked- j den Petrov altengernagy parancsnoksága alatt szovjet hadihajóraj érkezett látogatásra Casablanca ki_ kötőjébe. A hadihajóraj tagja: a „Groznij” cirkáló, a „Gnyévnij” rakétahajó és két tengeralattjáró. Az érkezéskor a szovjet hadiha. jók ágyúi és a marokkói haditengerészeti erők partvédő ütegei üdvözlő díszlövéseket adtak le. A kikötőben díszszázad sorakozott fel, a zenekar a Szovjetunió és Marokkó állami himnuszát játszotta. Ez az első eset, hogy szovjet hadihajók látogatnak Marokkóba. A helyi lapok szembetűnő helyen jelentették be a látogatást, méltatták annak jelentőségét a szovjet—marokkói kapcsolatok fejlődése szempontjából. (MTI) Őrült a parancsnoki hídon Arnheiter kapitány hőstettei tárgyalni bárkivel, hogy tisztességes békét érjen el Vietnamban”. Ugyancsak hétfőn Washingtonban tartott sajtóértekezletén Humphrey ötpontos javaslatot ter_ j esztett elő az infláció megfékezésére. Az alelnök kijelentette, hogy az amerikai szavazóknak az ő „ésszerű liberalizmusa” és Wallace és Nixon „reakciós gazdasági és társadalompolitikája” között kell választaniuk. Nixon nyilatkozatot tett közzé, amelyben élesen támadja a Szövetség a haladásért elnevezésű program hiányosságait. KijelenHazaérkezett a Szovjetunióban járt TOT-kiildötiség Szabó Istvánnak, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa elnökének vezetésével hazaérkezett á Szovjetunióban járt termelőiszövetkezeti küldöttség. A delegáció kéthetes szovjetunióbeli tartózkodása során az OSZSZSZK, továbbá a Moldavai és az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság kolhozainak gazdálkodását, a szociális, kulturális ellátottságát és á kolhozközi építőszervezetek mun- MUái tanulmányozta. (MTI) Külsőre nem látszott rajta „v.mmi különös. Olyan volt, mint az átlagos amerikai tengerésztisztek: határozott, céltudatos, nyakkendője mindig szabályosan megkötve. Szerette a whys- kit és a jó szivarokat. Egy sor kitüntetés tanúskodott katonai érdemeiről. A 43 éves Marcus Aurelius Arnheiter társaságban gyakran emlegette híres nagypapáját — bizonyos Louis von Arnheitert, a repülés német út- I törőjét. Csak sokkal később de- > rült ki az Amerikai Haditenge- j részeti Minisztérium archívumá- J ból, hogy ilyen nevű repülőúttö- j rő sohasem létezett. No, de ne í vágjunk a dolgok elébe, j Az érdemes tengerész 1965 de- ! cemberében a hawaii Pearl Har- j bor-i amerikai támaszponton át- ! vette a „Vance” nevű romboló | parancsnokságát. A beiktatás I után az új kapitány első tény- ■ kedése az volt, hogy kicseréltet- 1 te a lakosztályához tartozó WC- csészét. Ragaszkodott, hogy az új í csésze fehér színű legyen, mert az eredeti fekete színű „bántot- 1 ta szépérzékét”. Ezt követőleg jelentette, hogy a Vance romboló j harcra kész. A vietnami térség- : be irányították. Azt a feladatot kapta, hogy partmenti őrszolgálatot végezzen, ; a halászcsónakokat, dzsunkákat i ellenőrizze, nem csempésznek-e t fegyvereket a partizánoknak. Ez [ a feladat azonban nem elégítette ki a harcias kapitányt, és ha- I marosan kidolgozta saját haditervét. A hajó egyik motorcsónakja állandóan a part közelében körözzön — csalétekként a partizánok számára. Ha az ellenség a csónakra támad, a háttérből feltűnik majd a Vance, és a szabadságharcosok állásait a parton szét fogja lőni. önkénteseket próbált toborozni a legénységből a motorcsónak számára. Minthogy önkéntes jelentkező nem akadt, ő jelölte ki az „önkénteseket”. Útban Vietnam felé „harci diétát” rendelt el a legénység számára: túróból, kókuszvajból és gyümölcszseléből. A matrózoknak égett ugyan a gyomruk, de tudomásul vették a „különleges felkészítést”. A hajó négy hét múlva érkezet a vietnami partokhoz, és a legénység nem kis nyugtalansággal állapította meg, hogy a kapitány mindenütt partizánokat vélt felfedezni. A dzsunkák ellenőrzése helyett, amelyre parancsot kapott, a zárt hadműveleti területre hajózott. Elhatározta, hogy beavatkozik. „Az én helyem ott van, ahol harcolnak” — mondogatta. Pedig az elhagyott, homokos parton rajta kívül senki sem látott „ellenséges állásokat”. Arnheiter mégis elrendelte, hogy a partot tűz alá kell venni. Az értelmetlen akció után így jelentett a főparancsnokságnak: „Már az első lövéssel megsemmisítettünk egy ellenséges állást.” Arnheiter a jelentését elküldte a sajtónak is, mellékelte hozzá az életrajzát. Néhány nappal később a kapitány ismét gyanús mozgást észlelt a parton. Lövetett. „Visz- szalőnek!” — állapította meg. S a tüzelést csak akkor szüntette be, amikor a parton már semmi sem mozgott. Partra szálltak, s megállapították az eredményt: a gránátok két tyúkot lőttek szét. Ismét ment a hadijelentés, mely szerint a Vance romboló Arnheiter parancsnoksága alatt ellenséges állásokat semmisített meg. A tisztek és a legénység egyre nagyobb aggodalommal figyelték a kapitány különös viselkedését, de nem kockáztatták meg az ellenállást, mert hisz ezt a tengerészeti törvények szigorúan tiltják. Két hónap múlva a felső parancsnokság ellenőrzésekor megállapították, hogy a hajó legénysége és tisztjei „depressziós állapotban vannak”. A hadbíró- sági tárgyaláson derült ki később, hogy a kapitány a legénységet állandóan nyugtatószerek szedésére kényszerítette, úgy, hogy már szinte beszámíthatatlan állapotban voltak. A parancsnokság vizsgálatot rendelt el. Mielőtt azonban az eljárást megindították volna, Arnheiter kapitány még egy haditettet kívánt végrehajtani. Parancsot adott, hogy egy — a közelben cirkáló állítólagos kínai tengeralattjárót süllyesszék el, ha kell, akár atomtöltetű rakétával is. Egyik tiszt figyelmeztette, hogy ennek az akciónak beláthatatlan következményei lehetnek, mire Arnheiter kijelentette: „Egyelőre én vagyok a kapitány!” Szerencsére nem bukkantak tengeralattjáró nyomára. Néhány nappal később — pontosan 99 nappal a parancsnokság átvétele után — a kapitányt rádióparanccsal Saigonba rendelték. A hadbíróság Arnheitert beszámíthatatlannak minősítette, és azonnal leváltotta. Eddig a történet, amelyről a Stern című nyugatnémet képeslap számolt be. A dolgot talán ezzel is lezárhatnánk. De óhatatlanul felmerül a kérdés: az emberiség érdekében nem kellene-e előbb megvizsgáltatni az Arnhei- terek elmeállapotát, naiélőtt az atombombát rájuk Lízzak. Gáti István
