Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-14 / 216. szám

1968. szeptember 14. 4 Szómba Sikeres évzárásra készül a dobozi Petőfi Tsz Kecskére bízták a káposztát? Dr. Levis Pag brit tudós, aki az államtól ezer font sterlinget kapott, hogy írjon tanulmányt a közlekedési balesetek okairól, rö­viddel munkájának megkezdése után nehéz helyzetbe került. A rendőrség fél évre megvonta tőle hajtási jogosítványát, mert meg nem engedett sebességgel hajtott és veszélyeztette a közlekedés biz­tonságát. LOKÁLPATRIÓTA VAGYOK, egészen szűk hazám, a hatodik kerület. Már az is feldühít, ha | valaki a „hat” kerületben lakó­nak tartja magát, pedig ez csak nyelvtani hiba, Lőrincze professzor egy párszor már megmagyarázta a rádióban, hogy miért. Én, ha az utcákat rovom, el- j gondolkodom, hogy miért olyan I különböző két egymás mellett fu­tó utca, miért virágoskert az új- jonnan aszfaltozott Szőlő utca, minden tulajdonos, minden lakó versenyez háza előtti földdarab feldíszítéséért. Miért olyan unal­masan rendes a „mi utcánk”, a Thurzó utca, szépen lekaszált árokpartjával, a földre pottyanó szilvát, faleveleket gondosan sep- regető házigazdáival? És miért olyan félelmetes dzsungel a for­galmas Bajza utca? A 2—2 sor­ban ültetett gömbakácok hajtásai beszőtték az árokpartokat, ember- magasságnál is nagyobb hajtásait a játszadozó gyerekek összefon­ják, sátrakat, búvóhelyeket építe­nek belőlük. Ami nem is volna nagy baj, nem tesznek vele sem­mi kárt, rosszat. De este ezek az árkok átalakulnak randevúhely- lvé, vagy, ahogy régen nevezték, „Mauthner-szállóvá”. Az esti mü­Az elmúlt három esztendő mindegyikében 5—6 millió forint kárt okozott a belvíz a dobozi Petőfi Tsz-ben. Példának elég megemlíteni a tavalyi esztendőt, amikor a vízkár következtében mindössze 7 mázsa morzsoltat termett a kukorica, 12 mázsát a búza, 160 mázsát a cukorrépa. A többi növény is hasonló alacsony átlaggal fizetett. A szövetkezet határának belvíztelenítéséhez már korábban hozzáláttak, s ez évig lennek a legváltozatosabb háztar­tási edények az árokparton. La­vór és fazék, vödör és lábas, leg­többször igen kis méretű és rozo­ga, dugig tele szeméttel. Kutyák, macskák durkálnak benne, fel­borítják, s mivel a szemetes nem köteles felszedni a sok piszkot, nagy része ott marad. Ha meg mégis kiürül, ott hever a sok mocskos, rozsdás edény, míg gaz- ! dájuk haza nem tér és be nem viszi. KI A HIBÁS? Az, aki megpró­bál egy kicsit is jóformájú és jó állapotban levő edényt kitenni, el is búcsúzhat tőle, lába kél az első nap. Sok házban egész nap nincs otthon senki, ki venné be az üres szemetes-edényeket? Persze jó lenne 2—3 háznak egy- egy Kukát tartani közösen, de az is még távoli remény. ADDIG SZAGOLJUK együtt a liliomot, az ételmaradékkal, nem­csak a hatodik, de a többi kerület­ben is... 13 ezer holdat sikerült mentesíte­ni régebbi és új csatornák építé­sével. Jövőre még 650 hold ter­mőterület mentesítése van hátra. Az idén úgy látszott, hogy az aszály okoz nagy terméskiesést a szövetkezetben. Szerencsére ez nem következett be. Búzából 18 mázsát takarítottak be, kukori­cából 22 mázsa körüli morzsolt, cukorrépából pedig mintegy 200 mázsa ígérkezik holdanként. Ezt úgy érték el, hogy a szárazság idején mintegy ezer holdat öntöz­tek. Többek között 120 hold má­sodvetésű zöldbabot is, amely olyan szépen fejlett, hogy egy millió forint körüli bevételt vár­nak tőle. A szövetkezetben sike­res évzárásra készülnek. Minden jel arra mutat, hogy nem lesz kiesés. Nem okozott pénzzavart az sem eddig, hogy a tavalyi 12 forint helyett az idén 24 forintot fizettek munkaegységenként elő­legben. A tájfunok Afrikában keletkeznek Egy francia meteorológus, ki­tartóan vizsgálva a Kardb-tenger szigetei fölött és az Egyesült Ál­lamok körül évente végigszáguldó tájfunok keletkezésének okait, arra a következtetésre jutott, hogy az eddigi véleményektől eltérően, a tájfunok Nyugat-Afrikában, pontosabban szólva a Csád tó térségében keletkeznek. Itt üt­köznek össze az északról érkező hideg levegő nagy tömegei a ned­ves trópusi levegő felszálló áram­lataival, s ebből az összecsapásból születik a táj fűm. D. L. Négylábú nyomozók Hideg, a hatalmas termetű né­met juhász-kutya hátracsapott füllel, finoman remegő cimpák- kal issza az orra elé tartott sap­ka illatát, aztán odaüget a távo­labb sorakozó emberekhez. Mint­ha csak dörgölőzni akarna, szo­rosan a lábúikhoz tapadva körbe­járja őket, majd diadalmasan fel­mordul és már húzza is ki a többi közül a sapka tulajdonosát. Többször ismétlődik a próba, más-más szereplőkkel, de Hideg orra mindannyiszor csalhatatlan­nak bizonyul. Most nem bűnözőkkel áll szem­ben a Békés megyei Rendőrfőka­pitányság négylábú nyomozója, önkéntes rendőrök segítik a vizs­gafeladat végrehajtását. De fia­tal kora ellenére Hideg már szá­mos valódi bűntény leleplezésé­ben is segítette kenyéradóit. Nem. régiben a gyulai temető sírkö­veit megrongálta egy garázda- társaság. Éjfélkor döntögették fel, törték össze a sírköveket és Hideg csak hét órával később szaglászhatott körül a tett- helyen. A szag-mesgye mégis el­vezette a temetőből 700 méterre levő vendéglátó helyre, ahonnan a garázdák bűnözni indultok. És ez elég volt ahhoz, hogy elérje a törvény keze a barbár rongálókat. Megtanulták tisztelni Hideget a kamuti Béke Tsz kukorica-tolvajai és segítségével leplezték le a me- zőberényi rablótámadás tettesét is. Vezetője azt mondja rá, hogy tehetséges. Mert nem mindegyik Neked oda adom. bűnözők a makacs nyomkövetők­től. Nehéz ellenük védekezni. Erő­sek, bátrak és nem dühtől elva­H. I. Kételyek gyötörnek . . . Hatodik kerületi séták szakból hazatérő munkások, asz- szonyak pikáns történeteket me- sélgetnek erről, de értetlen vicc­ként ki-kiugranak ijesztgetni őket suhanc gyerekek is. Az Aulich utca fürdő felőli részén még mé­teres bogáncsok is nőnek. Jaj | a harisnyáknak, vékony ruhának, mire kiszedegeti a szálakat a gya­log járó belőle. HA NEM IS LEHET MINDEN­KIT kertészkedésre szorítani (bár, de szép volna!), legalább arra lehetne kötelezni a lakókat, ház- tulajdonosokat, a középületek, boltok dolgozóit, hogy időnként takarítsák ki az épület előtt fek­vő árokrészt is! S HA MÁR SZÉPÍTÉSRŐL van szó, beszéljünk a szemetes­edények kiállításáról. Nyílhatnak rózsák, szegfűk, dáliák a házak előtt, ha este, délután vagy kora reggel (ki, mikor ér rá), megje­Budapesti állandó munkára, kiemelt tellesítménybér rel azonnal felveszünk kőnüveseket, kubikosokat, ácsokat és térti segédmunkásokat Szállás, hetenként szabad szombat, étkezés, utazási jegy van. Jelentkezés: ÁPRILIS 4 ÉPÍTŐ KTSZ, Budapest, VIII., Aurora u. 23. 708 Amióta kétlaki let­tem, van háromszáz négyszögöl kertem. Igyekszem meghono­sítani a technikát a mezőgazdaságban, ne mondja senki rém: „Ez is a gép mellett nőtt fel s mikor ösz- szekuporgatott any- nyit, hogy háztájit vásároljon magának, elfelejtette célprémi­umra törő régi újítá­sait. Kertje van, de a krumplija még mindig burgonya, a I céklája is lila, nem is i beszélve másfél öl tormájáról, ami- ugyanolyan csípős, mint a többi kerttu- ; lajdonosé. Hiába, a jólét elposványosít egy olyan régi újítót is, mint Gurgulák!” Ezeket a szidal­makat megelőzvén, mindjárt az első év­ben zseniális ötletem támadt. A Vegyes- szagipari Vállalattól leértékelt áron (az őszi kiárusítás alatt) vettem tíz mázsa fe- kálkomposztot, és hogy ne úgy csinál­jam. mint a töb­biek, kávéskanalan­ként szórtam a há­romszáz ölre. Minden­egyes földmorzsa megkapta a maga fe- káládagját. A mező- gazdaság azonban még mindig nagyon elmaradott, példámat nem követte senki. Nem baj! Majd jövő­re, ha látják, mit ho­zok ki abból a fókái­ból! Egész holtszezon alatt lázas munkában voltam. Virágedénye­imben kikísérletez­tem egy sor újítást s hogy meggyorsítsam beérésüket, a cserép­kályhára raktam a sok növényt. A szo­bám sarka úgy né­zett ki, mint valami absztrakt, négyszögle­tes sírhalom tele te- levénnyel. A krumplit paradicsommal ke­reszteztem és kijött belőle szilvalekvár; a sárgarépát tormával oltottam be, kitűnő silótakarmányt szü­reteltem; az uborkát dinnyével metszet­tem, eredmény — sült tök; a paprika­magokba mákot ada­goltam s kíváncsian vártam a termést. Ha hiszik, ha nem, fél li­ter erősen fűszerezett ópium csurgóit ki egyetlen cserépből. A salátát zöldséggel ke­vertem össze. Körül­belül harminc forint értékű friss, új ma­gyar verseket vihet­tem a könyvpiacra, melléktermékként pe­dig egy füzetre való slágerdal-szöveg ter­mett. Ezekkel bene­vezek majd a leg­közelebbi táncdal­fesztiválra. Tavasszal nagy­üzemben fogom mind­ezt termeszteni. Csak ezekkel az imperia­lista bogarakkal nem tudom, mit tegyek? A krumplis-cserepem­ben ugyanis — szin­tén melléktermék­ként — annyi csíkos hátú burgonyabogár termett, hogy Colorá- dót lehetne velük re- keszteni. Azon tűnő­döm, nem volna-e hasznos keresztezni őket a lótetűkkel ? Hátha megoldná ez a hazai zebratermést, amivel tekintélyes összegű importot ta­karíthatna meg az Állatkert a népgazda­ságnak. Ezt azért még megkérdezem egy el­megyógyásztól, aki a zoológiában is jártas. Nehogy nekem mura­köziek jöjjenek ki, mikor a traktor egy­re inkább áttessékeli a lovakat a mezőgaz­daságból társadalmi életünk más területei­re. Serény újítói mun­kám után járó díjazá­sokért éppen jelenthez ni akartam a Kitalá­lásügyi Főosztályon egy friss termésekkel teli kosárral karom­ban, amikor az utcán belém botlott az a szűk látókörű Jagom- csek. — Mit viszel? — üvöltötte tapintatla­nul. — Egy kis „zsí­rozó” a főnöknek? — Fenét — hebeg­tem. — Újítások... szabadalmaztatni vi... — Ezek újítások? — bökött lekicsiny­lőn kosaramra. — Siló, szilvalekvár, meg mi... Hiszen eze­ket már régen kita­lálta valaki! — Röhö­gött. Majd jóindula­túan megveregette a vállam. — Nem baj. Azért csak vidd el a főosztályra, hátha ott nem ismerik — s ahogy jött, tovább- állt. Most aztán 180 fo­kos kétségek gyötör­nek. Tényleg, sült tö­köt mintha láttam volna már valahol... kutyából sikerül megbízható nyo­mozót faragni, annak ellenére, hogy vele születik a legfontosabb tulajdonság: a jó szimat. Évekig tart a kiképzés és — éppen úgy, mint az ember-isikodában — idő­ről-időre vizsgázniuk kell a négy­lábú tanítványoknak. Most éppen azt bebizonyítják, hogy megvesz­tegethetetlenek. Illatos, friss húst kínálnak nekik idegenek, de dühös, elutasító morgás a vá­laszuk. Habozás nélkül a pórá­zukat kapják a szájúkra és hozzák vissza gazdájukhoz akkor is, ha kultan, vaktában támadnak, ha­nem képzett birkózóként, villám­gyorsan teszik ártalmatlanná azt, akit a parancs megjelöl. Bizony jócskán megizzad az a fiatalem­ber, aki „fogbiztos” vattakabátba öltözve, magára vállalja a mene­külő bűnöző hálátlan szerepét. Hidegnek már neve van az or­szág különböző tájain dolgozó, sok száz rendőrkutya között. És fiatalabb társai is a legjobb úton haladnak, hogy egyszer majd a híres-neves békéscsabai Szultán és minden idők legjobb négylábú Nincs menekülés. a leginyencebb kutya-csemegék közül kell kiválasztaniuk. Mint­ha tudnák, hogy ennek a gyakor­latnak a sikeres végrehajtása az életüket mentheti meg. Sokszor szívesen megszabadulnának né­(Fotó: Esztergály) nyomozója, Tigi nyomdokába lépjenek. S ha így lesz, az első­sorban azokat a rendőröket di­cséri, akik szeretetteljes szigor­ral éveken át fejlesztik nyomozó­ösztönüket. Varga Dezső hány szelet mérgezett hús árán a Békés Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents