Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-13 / 215. szám

1968. szeptember 13. 8 Péntek Űj megvilágításba helyezi a Tanácsköztársaság gyulai napjait a most megszerzett dokumentum Az 1919. március 21-én kikiál­tott Magyar Tanácsköztársaság 50 éves évfordulójának közelsége a helyörténeti kutatók érdeklődését a proletárhatalom gyulai 33 nap­jának eseményei felé irányítják. Az eddig e témakörben megjelent három kiadvány sok érdekes részletet tárt fel, de nem min­dent. A járási könyvtár birtoká­ban levő, mikrofilmre vett doku­mentumok mellett a Gyulai Álla­mi Levéltár anyaga is sok vonat­kozásban kiegészítésre szorul. Éppen ezért jelentős, hogy dr. Szabó Ferenc levéltári igazgató­nak most sikerült megszereznie fotókópiában az egykorú doku­mentumot, amelynek eredetije a Párttörténeti Intézet achívumá- ban található és amelyet az eddig ismert feldolgozások nem idéz­tek. A gyulai törvényszék elnökhe­lyettesének, dr. Madarász Kál­mán tövényszéki tanácselnöknek 1920. december 31-én kelt jelen­tése a proletárállam Békés me­gyében, főként pedig a Gyulán észlelt eseményeiről ad számot. Kiemeli a jelentés többek kö­zött a szociáldemokrata párt gyu­lai szervezetének a Tanácsköz­társaság kikiáltása előtti időben, de a proletárdiktatúra idején is tapasztalt hatalmi túlsúlyát. A Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szerve akkor még nem alakult meg, viszont kom­munista érzelműekről már be­szélhetünk. „Mindenki látta, hogy az ügyek vezetése teljesen a El akartak rabolni egy repülőgépet Revolvert rántott egy férfi a kanadai Moncton és Toronto kö­zött közlekedő repülőgépen és követelte, hogy a gépet irányítsák Kubába. A pilóta igent mondott a követelésre, de közölte, hogy a repülőgépnek üzemanyagra van szüksége. A Viscount-gép fedélze­tén 17 utassal Montreálban szállt le, hogy üzemanyagot vehessen fel. Közben a légikikötő személy­zete rádión keresztül két és fél órán át próbálta meggyőzni a merénylőt, hegy adja fel szándé­kát. Végül is a férfi jobb belá­tásra tért, mert zsebre dugta re­volverét és leszállt a gépről. Hókusz-pókusz nélkül Egyik olvasónk arról értesí­tett bennünket levélben, hogy meglepő udvariasságot és fi­gyelmességet tapasztalt a bé­késcsabai GELKÁ-ban. Elrom­lott televízióját vitte javítani. Az átvevőnek elmondta, hogy augusztus elején ugyanitt ja­víttatta a készülékét, de a mun­kalapot időközben eldobta, hi­szen a tv nagyszerűen műkö­dött. Sajnos most már napok óta nincs kép, csupán a hangot lehet hallani. A pesszimista ember ilyenkor arra gondol, hogy ismét több hétig várhat a javításra és szá­zasokat fizethet. Nem ez tör­tént. A GELKA szakembere megnézte a készüléket és min­den hókúsz-pókusz nélkül, ott a helyszínen megjavította. Utá­na visszaszerelte a hátlapot, és láthatóan szeretettel letörölte a port. Amikor észrevette, hogy az egyik sarkán apró repedés van, azt is helyrehozta. Legnagyobb meglepetésre a munkáért egy fillért sem foga­dott él. Olvasónk úgy gondol­ja — és ezzel mi is egyetér­tünk —, hogy ahol ilyen figyel­mes és udvarias a kiszolgálás, oda mindig szívesen viszik a műszaki berendezéseket javí­tásra az emberek. (Andódy) párt kezébe került — hangoztatta a jelentés —, az igazságügyi tisztviselők, díjnokok és szolgák a szocializmus eszméinek behódol­tak és a pártba nagyobb részük belépett.” Kitűnik a jelentésből, hogy a Tanácsköztársaság idején a mun­kaügyi pereket már ülnökökkel kiegészítve, társas bíróságokként tárgyalták a rendes bíróságnál Gyulán is. A Munkástanács je­lölte ki a bírósági ülnököket. Osz­tályharcos ítélkezést folytattak és ítéleteiket a Tanácsköztársaság ideje alatt végre is hajtották, ami akkor kivételes vívmány volt. A polgárok egyéb ügyeit a városi direktórium intézte el. Végül elismeréssel szól a je­lentés a gyulai lakáshivatai mű­ködéséről, katasztert készítettek és sok embert juttattak lakáshoz. M. Gy. Rendelet vízi járművek bejelentéséről A belügyminiszter és a közle­kedés- és postaügyi miniszter rendeletben szabályozta a tíz tonnánál kisebb vízkiszorítású vízi járművek, úszóművek és úszó munkagépek bejelentésének, nyilvántartásának és forgalomba helyezésének rendjét. Ezeket a vízi eszközöket forgalomba he­lyezés előtt, de legkésőbb a be­szerzést követő 8 napom belül kell bejelenteni az erre a célra ki­adott nyomtatványon, s mellékelni kell a tulajdonjogot igazoló ok­mányokat, külföldről kapott vízi eszköz esetén pedig a vámkeze­lést igazoló okmányt is. A rendelet szeptember 1-én lé­pett hatályba. Az új rendelkezés hatályba lépése előtt bejelentett és továbbra is erre kötelezett vízi eszközöket 6 hónapon belül kell újra bejelenteni. Pereskedés helyett több megértést Negyven szakember gondja Gádoroson illetékes ott — SZERETNÉNK, ha néhány percet szentelne községünk prob­lémáinak a meghallgatására — kezdte kissé feszélyezve Szabó Sándor, Gádoros község pártbi­zottságának titkára. A körülötte álló helyi vezetők csak megerősí­tették ezt a kérést. Klaukó Mátyás, a megyei ta­nács elnöke barátságosan nézte az embereket, majd kijelentette: — Ha már a község lakói figye­lemmel meghallgatták politikai beszámolómat, akkor nekem, mint képviselőnek kötelességem, ho^y most az elvtársak megoldás­ra váró gondjain segítsek. Ebben azután meg is egyeztek. A községi pártbizottság helyi­ségében „szűk körű” megbeszélés kezdődött. A járási párttitkártól és a tanácselnöktől kezdve a he­lyi földművesszövetkezet vezető­■ ■ Ot ven történt 1918 nyárutóján, augusztus végén és szeptemberben már ötödik éve tartott a világhá­ború. A frontokon ágyú, gép­puska és gáz, a hátországban éhség, nélkülözés és betegsé­gek szedték áldozataikat. Egyre inkább világossá vált a központi hatalmak elkerül­hetetlen veresége. A néptö­megek sztrájkkal, tüntetések­kel adtak kifejezést fokozódó elégedetlenségüknek. Az isonzói offenzíva után — amely sikertelenül végző­dött — a katonák tömegesen dezertáltak az olasz frontról. A parlamentben a Károlyi Mi­hály vezette ellenzék drámai üléseken csapott össze a csá­szári és királyi udvart hűsé­gesen kiszolgáló kormánnyal. Napról-napra feszültebbé vált a légkör. Az ország rohant a forradalomba. Képeinken: Ez még a kezdet. Egyházi áldást kapnak a frontra induló kato­nák fegyverei™ ...S aztán íme az eredmény: nyomorék katonák az egyik tá­bori kórház előtt. 1918 szeptemberében már töme­gesen hagyták el a frontot a fél­revezetett katonák. smm'. jéig minden arra volt. Gádoros község egyik megol­datlan kérdését Tóth Sándor, a földművesszövetkezet elnöke mondotta el: — NEHÉZ A HELYZETÜNK. Az új gazdasági reform szellemében szeretnénk a lakosság szolgálta­tását jobban ellátni és egyúttal szélesítenénk az fmsz tevékenysé­gét. Ebben azonban megakadá­lyoznak nemcsak az idejétmúlt rendelkezések, hanem az Oros­házi Lakatos és Gépjavító Ktsz is. Ahogy Tóth Sándor szigorúan csak a tényekre alapozva ismer­tette a több mint két éve húzódó szélmalomharcukat, kiderült, hogy tényleg nehéz a helyzetük. A ktsz három emberrel dolgozó gádorosi részlege ugyanis akadá­lyozza negyven építő-, karbantar­tó, tatarozó szakmunkás foglal­koztatását. AZ ÖSDI ÉPÜLET (melyet már régebben életveszélyesnek nyil­vánítottak) a jelenlegi három ember helyett negyvennek tudna jó munkahelyet biztosítani. Ter­mészetesen akkor, ha azt az fmsz először megjavítaná. Ezután a régóta ott dolgozó szakmunkáso­kat és a községi tanács építőbri­gádját is átvenné a földműves- szövetkezet. Mind a közületek, mind a lakosság kőműves-, ács-, vízvezetékszerelő- és lakatos szolgáltatásait el tudnák látni. Ehhez legelőször megértésre vol­na szükség a ktsz és az épület tulajdonosa, a községi tanács kö­zött. — Megpróbáltuk szép szóval és bírósági tárgyalással is rendezni az ügyet. Egyik sem vezetett eredményre — jegyzi meg keser­nyésen a községi párttitkár. A SÜLYOS SZAVAK azt jelen­tik: negyven embernek nincs hol dolgoznia és a lakosság nem tud­ja, kihez forduljon, ha építeni akar vagy elrozsdásodott az eresz. Mindenki várja Klaukó elvtárs válaszát, ami nem is késik: — Nagyon szép és helyes do- ! log a község vezetőinek erőfeszí- I tóse és elgondolása, Legsürgőseb­j ben biztosítaná kell, hogy a lakos­ság és a közületek építési és javí­tási igényeinek eleget tegyenek. Egy dologgal azonban nem értek egyet: helytelen ezt az ügyet bí­róság elé vinni. Hiszen mind a két helyen felelős vezetők, kom- j munisrták dolgoznak. Kell, hogy | találjanak lehetőséget, közös egyetértéssel, az érdekek egybe­hangolásával, a lakosság javára megoldani a problémát... Ehhez a megoldáshoz a megyei tanács ré­széről magam is igyekszem hoz­zájárulni. i REMÉLHETŐ, hogy e beszél­getés után Gádoros községben a földművesszövetkezet és a ktsz kissé „harapós” barátsága rövide­sen megszelídül... Pankotai István Nem szöktek meg az angolnák a Holt-Körösből A gyomai Viharsarok Halászati Tsz — amely évente több mint negyven vagon halat ad közfo­gyasztásra —, nagy gondot fordít arra is, hogy választékos legyen az áru. A hagyományos nemes­pontyokon kívül süllőt, növény­evő hadat, angolnát és egyéb hal- féleséget telepítenek a folyókba, illetve a holt ágakba. Az angol­nákról az a hiedelem járta, hogy megszöknek a természetes vizek­ből. Az angolnák azonban a holt Körösökben jól érzik magukat, meghonosodtak. Ezekben a na­pokban nem ritka az ízletes húsú angolnából a 2,6—2,7 kilós zsák­mány.

Next

/
Thumbnails
Contents