Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-12 / 214. szám
IMS. szeptember 12. 5 Csütöftäl UJ REZSŐ: TÖRTÉNELEM A CörBETÜKÖZ ELŐTT Készül a társadalmi ranglétra — Meghalt a papám, a Géza. Mit tegyék? Essem kétségbe? De hált István volnék, vagy mi, ráadásul ezret is írunk. Gyerünk a fejedelmi székbe! Azzal — hoppla-hopp —* már benne is ült. — Meghalt a Pisti papája, most aztán mi lesz? — villant össze cinkosan a visszafelé pislogó törzsifők szeme. — No, semmi pánik. Utóvégre mi volnánk a törzsi nemzetségi arisztokrácia, vagy mi a szösz — nyugtatták egymást. Adjuk ki a jelszót: „Legyen úgy, mint régen volt!” Ajtony, lózung-gyártás és a transzparens-cipelés örök ellensége, aM mindenféle jelszóra allergiás volt, élesen közbevágott: — Hogyhogy „legyen úgy, mint régen”? Teljesen úgy? Vissza a büdös pásztorának a legelőt meg a barmot? — Ne beszélj marhaságot, To- nyus, ilyet még csak gondolni is... — hörcsögösiködött Koppány, aki egyébként bigottul ragaszkodott a pogány valláshoz, már csak azért is, mert rokonsága és leghívebb híved közül sokan titokban a táltosmesterséget űzték, az élelmesebbjei pedig az áldozati fehér lovak szállításában voltak erősen érdekelve. — Hát akkor — rántott a vállán Ajtony. — Hát akkor, hát akkor... — Nem kell nekünk a Pista, az a német bérenc. A régi vallás kell, meg aimi vele jár! Hát már elfeledtétek, hitsorsosaim, hogy milyen jót húztak apáink egymás véréből, szerződések alkalmával? — Nos, fiúk? — türelmetlenkedett Koppány. — Lázadunk, vagy se? A két törzs-szaki hímezett- hámozott. Koppány türelmét vesztve ordította: — Ingadozók! Szájtátik! A főnökök összenéztek: — Szájtátik, ingadozók? Ugyan már. — Csak éppen nem akarunk fejjel menni a falnak — bökött maga mögé Ajtony. — Vagyis maradtok. Rendben. De én megyek! Hív a csodaszarvas! Nektek meg lófej a kopj átok hegyére! — mondta Koppány megvetően, azzal hadai élén a Dunántúlra rugtatott és zutty, neki Istvánnak! Az se volt rest azonban, előkapta egyházi erőit, meg felesége nászajándékát, a német páncélos lovagokat és „Éljen a fejlődés, vesszen, ami ócska!” kiáltással Koppánynak rontott, megverte, felnégyeltette és az országnak — idegenforgalmi szempontból — négy legforgalmasabb helyén csalétekül kitűzette. Aztán rárontott Ajto- nyékra is. Ha már lendületben a gépezet —gondolta —, ki kell használni. — Na, Pisti, te lettél az ország leghatalmasabb földesura! Most aztán ügyelni ám a rönoméra meg a vagyonra! — ezt mondván, magát királlyá léptette elő, s önfejére koronát tétetett. Ennek alját még Dukas, bizánci császár ajándékozta a papának, Gézának, gondolván, jó lesz bevágódni az öregnél. Hálából Gejza kért is, annak idején tőle terepkutatókat, ősmagyarul „görögkeleti igehirdetőket”. Most, hogy a Pista gyerek is koronázkodott, gondolt egy nagyot a pápa, mármint II. Szilveszter : — Ejnye-bejnye, nem lehet olyan utolsó vallásgazdasági tényező az a Magyarország, ha egyszer népnevelőket küldött oda a német császár meg a Dukas, megpróbálnánk mi is. Olyan Mária-országot kreálunk abból a félnomád hazából, milyet még nem látott Európa! Persze az emberek általában sok érdekeset, izgalmasat gondolnak kobakjuk zugaiban, miket egyébként restellnének szó szerint világgá ereszteni. Szilveszter is virágnyelvre fordította szíve vágyát: — Derék dolgot cselekedtél, kedves fiunk, Esvány. Alaposan kikészítetted a gaz pogányát! Joggal koronáztad tehát fejed tetejét munkád gyümölcsével. Azonban, hogy a szél le ne sodorhassa onnan, küldök hívő papi szerelmetességgel még egy koronát fölébe. Vagyis, lesz két koronád, ami húsz krajcár híján, forint-húsz! Ebből urasán megebédelhetsz a Gundel- nél. Így kerültek a bizánci meg a német szerzetesek, hittérítők mellé olaszok is, hogy megtanítsák a magyart magyarul élni. Istvánt az eseményeknek ilye. tén való kedves kanyargása felettébb megörvendeztette. Nyomban különféle szakembereket rendelt magához, hogy segítségükkel egy teljesen üzemképes, jól felszerelt feudális államot létesíthessen. Először is az egyházi és világi fő-iparűzőkkel és vállalkozókkal tárgyalt. Felszólította őket, tüstént készítsék el az erőszalkszervet. A vállalkozókat a kevésbé ismert, de nem sokkal haszontalanabb maszek mesterkék követték. Az udvari asztalossal csináltatott egy társadalmi ranglétrát, mondván, hogy a nemzetségi szervezet már olyan öreg ütött-kopott, szú-rágta jószág, melyen álldogálni életveszélyes! Megparancsolta: — Igen erős lajtorja legyen, mivelhogy sok-sok évszázadig kell szolgálnia. Alul széles fokokkal, azokon gubbaszt majd a nép. Feljebb egyre keskenyedő legyen, merthogy, mivelhogy... — Eh! Tudja maga jól, hogy miiért — kacagott az udvari asztalos alázatos, sunyi képébe, hatalmas konspirációs kacagással a király. Mikor István az apróbb dolgok mestereivel végzett, ismét betoppantak a fő iparűzők és bemutatták remekmívű mestermunkájukat, a csillogó-villogó, vadonatúj erőszakgépezetet. Menten meg is magyarázták működését: — Ez itt, alázattal, a fegyveres karhatalom. Az ott az adóbehajtás. Például meg tetszik nyomni ezt a gombot itt és dől az adó. Ha netán akadozna, akkor az erőszakszerv, pontosabban a fegyveres karhatalom gombját méltóztatik lágyan, puhán érinteni és ők, buzogánynyal, alabárddal csihi-puhi a csökönyös adószabotálók hegyibe! — Amott a tiszteletre méltó fogantyúk — folytatták a bemutatást a főiparosok — a vármegyéket jelentik. Rántani kegyeskedik rajtuk, s azok jelentkeznek, — Vármegyék, vármegyék... hm, hm — mik is azok? — Hja! Persze, persze. Bocsánat uraim, de pillanatra kihagyott a bioáramom. Folytassák csak. — Itt egy másik fogantyú... (Folytatjuk) Napi hét érára csökkentik a munkaidőt - Napirendre tűzték a kismamák problémáit - Űj munkaruhát kapnak a női doigozék Intézkedések a NEB-vizsgálat után őszinte beszélgetések zajlottak le néhány hónappal ezelőtt megyénk több nagyüzemében, a kereskedelmi vállalatoknál, az egészségügyi intézményeknél és kisipari szövetkezetekben. A nők helyzetéről, munkakörülményeiről volt szó. A NEB vizsgálatában részt vevők az asszonyokkal, édesanyákkal, lányokkal ankétokon és munkapad vagy íróasztal mellett beszélgettek erről. Mindenütt kérték a dolgozó nőket: őszintén tárják fel gondjaikat, tegyék meg javaslataikat a jövőt illetően. Az egyik ilyen ankéton hangzott el: — Minek legyünk őszinték?! Beszélgettünk mi már sok mindenről, mégsem lett eredménye... Most viszont egyre-másra érkeznek a Megyei Népi Ellenőrzéshez a munkahelyekről az igazgatók levelei, melyekben közlik, hogy a vizsgálat óta milyen intézkedésekkel könnyítettek a nők helyzetén, hogyan orvosolták a legégetőbb bajokat. A tégla- és cserépipari vállalatról annak idején írtunk és közöltük a nők véleményét, kérését A Kolozsvári Állami Magyar Színház Budapesten A Budapesten vendégszereplő Kolozsvári Állami Magyar Színház együttese elsőként Barlu Stefanescu Delavracea: „Fergeteg” című drámáját mutatta be a Madách Színházban. Képünkön: a nagy sikerű bemutató alkalmából Senkalszky Endre igazgató a vendégművészek nevében fogadja Bízó Gyulának, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főigazgatójának gratulációját. I is. A változás, hogy ennek nyomán egyes üzemrészekben napi j hét órára csökkentik a munkaidőt, a cserépszárító folyosóján I kicserélik a töredezett járdát és új gumikerekű szállítókocsikat, állítanak be. Az öltözők zsúfoltságán — mivel egyelőre nagyobb beruházásra nincs kilátás — átszervezéssel segítenek. A Békéscsabai Kötöttárugyárban a javaslatok nyomán bővítették az üzemi büfé választékát. A kisgyermekes anyák gondjaival külön foglalkoztak az üzem vezetői és a sürgős esetekben azonnal segítettek. A zsúfolt napközi és bölcsőde helyzetén — mivel a gyár területén belül nincs lehetőség bővítésre — a városi tanáccsal közösen segítenek. Erre a gyár 3 millió forintot biztosít. Ezenkívül az egészségügyi helyiségeket bővítik, s a régi épületek lebontása után az új műhelyeket már úgy tervezik, hogy megfelelő- egészségügyi körülményeket is biztosítanak. A nők foglalkoztatását Békésen és Sarkadon új telephelyek létesítésével segítik. Van olyan üzem, ahol kifogásolták a korszerűtlen munkaruhákat. A Békéscsabai Pamutszövő felvette a kapcsolatot az iparcikk kiskereskedelmi vállalattal — erre igen jó alkalom volt a nemrég megtartott munkaruha-bemutató, melyet szintén a NEB-vizsgálat hatására rendeztek — és 1969-re új munkaruhákat rendelt. Ugyanezt teszik a hűtőház vezetői is. Vannak munkahelyek, ahol kicserélték a túl zajos gépeket, elszívóberendezéseket szereltek fél vagy az olyan munkához, ahol ülve is lehet dolgozni, székeket biztosítottak. Máshol védőitalt rendszeresítettek a vizsgálat hatására és egyéb intézkedések történtek. A munkahelyen kívül is vannak változások. A kiskereskedelemben az elhangzott javaslatokra több üzlet nyitvatartási idejét megváltoztatta, illetve hosz- szabbította. És így lehetne sorolni tovább azokat az intézkedésket, melyek a NEB-vizsgálatot követték. Tehát: érdemes volt őszintén beszélni a hibákról, nyíltan feltárni a bajokat és javasolni azok orvoslását. Kasnyik Judit Az ősz és az öregség nem igazodik a naptárhoz. Nem váratlanul ront ránk, amikor az augusztust jelző naptár utolsó lapja is lehull. Mint, ahogy az országhatárt elhagyó vonat ablakából sem lehet azonnal a várt idegen tájat felfedezni. De az idén, szabályosan, szeptember elsején megjött az ősz. Szürke égbolt, zuhogó eső köszöntött és elmosta a számomra várt kutya- kiállítás meglátogatásának programját. Ebéd után ismét álomba ringatott a szüntelen eső. Mit lehet tenni egy esős vasárnap délután egy kisvárosban? Egy céltalan séta, amely a múzeumhoz vezetett. A szőnyegkiállítás régi perzsa. és kínai szőnyegein a virágok, madarak nagy utazásokra hívtak. Barátkoztam a modern szőnyegek furcsa ábráival, színeivel, s egy vidám bútorokkal és fiatalokkal telt lakást álmodtam hozzájuk. Hat óra felé majdnem rámzárták a kaput, s künn még mindig szitált az őszi eső. Nagy halottsárga levelek lapultak a földön és a város színes neonfényeit visszatükrözte a vizes aszfaltjárda. * A hétfő kicsit beöltözött az elmúlt . beteg nyár színes köntösébe. A Nap néha kisütött és az utcákon a tavasz járt a tanévnyitóra igyekvő fiatalok képében. Divatos, modern tavasz, amit különösen a nagylányok képviseltek. Szőkék és barnák, tarka ruhák illedelmesen mini szoknyák... Egy csodálatosan fehér-szőke, fehér-rózsa, szín bőrű kislány mellett boldogan cipelte lánya bőröndjét egy rendőrpapa. Kip-kop, kopogtak a magas sarkú cipők, « papa átváltotta a koffert a másik kezébe és büszke pillantásokkal nyugtázta a lányát érő, csodáló pillantásokat. A fiúk sötét ruhában, fehér inggel, hagyományos hosszú, sötét nyakkendővel és pattanásokkal felszerelve, izgatottan tárgyalták a tanév várható eseményeit. A papírbolt előtt hosszú sor, kifli, zsemle már kilenc órakor elfogyott. A fagylaltos előtt eldobott papírok és rózsaszín nyelvek szép tornyocs- kákat nyalnak a „csoki fagyiból”. Egy szemmel láthatóan első osztályba induló bőgő srácot vonszol egy ideges, szép fiatal mama. Ez már igazán szeptember! Délutánra megváltozik a főtér képe, vasárnapi díszbe öltözött házaspárok sétálnak, nyugdíjasok üldögélnek a padokon. A fiatalság a Körös. • parti sétányra tette át székhelyét. Fiúk, lányok, külön-külön sétálnak, üldögélnek és élénk érdeklődést kelt egy kétágú létra módjára, vállvetve andalgó szerelmespár. Hét óra felé megvilágosodtak a kollégiumok ablakai. Béniről zene, nevetés hallatszik. Régi szeptemberek illata csap meg. Még a tanulószobák viaszkos-vászonnal fedett asztalának mintáját is látom magam előtt. Almos reggelekre emlékezem, amikor, mint hetesek az alagsori ebédlőben terítettünk. Orromban a kávé, a tej és friss kifli illata. Hallom, amint döngve becsapódik a kollégium vaspántos ajtaja, hogy ne nyíljon ki számunkra, csak a karácsonyi szünetre. Szeptember volt az is, bánatos börtönhangulattal teli. Ezek a mai gyerekek is búcsúznak a nyártól, de nem a szabadságtól... Huszár Istvánná
