Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-12 / 214. szám
IMS. szeptember 12. 2 Csütörtök Jarring Jeruzsálemben Jeruzsálem Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-fötitkár különmegbízottja szerdán Jeruzsálembe érkezett. A megbízott Abba Eban izraeli külügyminiszterrel a Szuezi-csatorna térségében kialakult feszültségről folytatott tanácskozásokat. Kairóból érkező jelentések arról számolnak be, hogy a csatornaövezetben újabb incidens történt. Szerdán egy izraeli repülőgép Te- fik kikötőváros közelében megsértette a tűzszüneti vonalat és mélyen behatolt az Egyesült Arab Köztársaság területére. Egyiptomi légelhárító ütegek a repülőgépet visszafordulásra kényszierítették. (MTI) Johnson a békítő angyal szerepében Johnson elnök kedden este Washingtonban beszédet mondott kormányának külpolitikájáról. Ez alkalommal egyik zsidó szervezet közgyűlésén felszólalva, főként a közel-keleti és európai helyzettel foglalkozott. Hangoztatta, hogy fokozott erőfeszítésekre van szükség a közel- keleti fegyverkezési verseny megakadályozására, s az Izraelnek nyújtott és egyre fokozódó amerikai fegyverszállítások ellenére azt állította, hogy az Egyesült Államok ebben a térségben „higgadtságot tanúsított”. Johnsonelnök kiHz angol külügyminiszter befelezte romániai látogatását Michael Stewart brit külügyminiszter, akit a román kormány nevében Corneliu Manescu külügyminiszter hívott meg Romániába, szerdán befejezte négynapos hivatalos látogatását. Az angol vendéget fogadta Nicolae Ceausescu, Ion Gheorghe Maurer és Corneliu Manescu. A látogatásról kiadott közlemény szerint a két fél megelégedésének adott kifejezést a kétoldalú kapcsolatok fejlődését illetően és hangot adott meggyőződésének, hogy azok továbbfej leszt- hetők. A felek konzuláris egyezményt írtak alá és tanulmányozták tengerészeti és közúti forgalmi egyezmény kötésének lehetőségét is. A közlemény szerint mindkét fél hangoztatta: „a nemzetközi enyhülés és együttműködés légköre megteremtésére irányuló erőfeszítések szükségességét”. A megbeszélések során európai problémákról, a leszerelésről, a vietnami háborúról, a közel-keleti helyzetről és az ENSZ-közgyűlés legközelebbi ülésszakáról tárgyaltak. Harold Wilson miniszterelnök nevében a brit külügyminiszter meghívta Maurert, a román minisztertanács elnökét és Corneliu Manescut, a román külügyminisztert, látogassanak el Angliába. A meghívást elfogadták, időpontjáról diplomáciai úton döntenek. (MTI) II Külpolitika híreiben szerepelnek: Lélektani hadviselés Ügy tartják, hogy a háborúhoz ősidők óta hozzátartozott az ellenfélre történő „lélektani ráhatás”. Ezért törtek ká félelmetes harci kiáltásokba a primitív törzsek és a bibliai Gideon — a mondák szerint — úgy futamí- totta meg a mid jani Iákat, hogy az éjszaka leple alatt kis seregével iszonyatos csatazajt művelt. Magát a lélektani hadviselés kifejezést a második világháború során használták először; a harci cselekmények mellett, ekkor kapott különlegesen fontos szerepet a propagandaháború, a pszichológiai befolyásolás, feladata többrétű volt: erősíteni a saját hátországot, megzavarni az ellenfelet, hatni a kívülállókra, semlegesekre. Jól ismert példa, hogy a már háborúvesztes náci vezetőség miként igyekezett a „csoda- fegyverek” ígéretével lelket önteni a németekbe és szövetségeseikbe. A hidegháború évei során az imperializmus különösen nagy jelentőséget tulajdonított a pszichológiai hadviselésnek. Olyan „háborúnak” tekintették ezt, amely békében is folyik, célja a másik fél erőinek és lakosságának politikai-erkölcsi szellemét aláásni, ellenállóképességót gyengíteni egy esetleges konfliktus esetére. Fő eszköz a propaganda, de a katonai, gazdasági és politikai jellegű akciók egész sorát ölelheti fel. Truman amerikai elnök 1950- ben már 121 millió dollárt szavaztatott meg a kongresszussal a lélektani hadviselés céljaira. 1951- ben megalakították a PSB-t (Psychology Strategy Boáid), amely szervezetileg is kézbe vette ennek a tevékenységnek az irányítását, 1955-ben az Egyesült Államok hadseregén belül „Utasítás a lélektani hadviselésre” címmel titkos okmányt köröztek a magasabb egységek vezetői között. Azóta a formák változtak, de a lényeg megmaradt. 1956-’ban megalakították a Különleges Hadviselési Igazgatóságot, amely még szélesebb körben hangolja össze az amerikai akciókat. Az Amerika Hangja rádióállomás jelenleg 36 nyelven sugározza adásait, más rádióadókat is e cél szolgálatába állítottak, a többi között a Szabad Európa rádiót is. Az USIA, az amerikai tájékoztatási ügynökség 12 ezer alkalmazottal dolgozik* közülük 9 ezer állandóan külföldön tartózkodik. Jelenleg 239 információs központot tart fenn, 22 napilapot és 51 folyóiratot jelentet meg, 21 nyelven. Az Egyesült Államok mellett Nyugat-Németország is különleges súlyt helyez a lélektani hadviselésre. Az NSZK hadseregének, a Bundeswehmek VII. osztályán, a hitlerista időkben tapasztalatokat szerzett Mittelstadt ezredes vezetésével, különleges csoport működik az úgynevezett „pszichológiai akciók” irányítására. Tevékenységűik gyakran szerepel az újságok napi híreiben is. Elegendő utalni a legutóbbi esetre: a csehszlovák események során az Andemach-ban állomásozó 701-es zászlóalj hamis rádióadásokkal és más ilyen jellegű tevékenységgel igyekezett fokozni a feszültséget, zavarosabbá és válságosabbá termi a helyzetet. jelentette, hogy az Egyesült Államok nem engedi meg az erőviszonyok Izrael kárára történő módosulását, mert ez szerinte újabb háborúra ösztönözne. Szerinte a békét úgy lehet biztosítani, ha az arab államok meggyőzik Izraelt, nem áll szándékukban megsemmisíteni a zsidó államot, Izrael pedig bebizonyítja, nem akar terjeszkedni az arab államok rovására. Az európai helyzettel kapcsolatban az amerikai államfő felszólította a nyugati szövetségeseket, hogy az eddiginél szorosabb együttműködést kell megvalósítaniuk és minden kétséget kizáróan utalniuk kell arra, hogy „nem tűrik az erőszakot vagy az erőszakkal való fenyegetőzést Berlin és más, úgynevezett közös felelősségű övezetekkel kapcsolatban”. Johnson a Szovjetunió és a szövetséges szocialista országok Csehszlovákiának nyújtott katonai segítségét a nyugati hatalmak érdekeit fenyegető lépésként próbálta feltüntetni és felhívta a Szovjetuniót, vonja vissza csapatait. (MTI) „Békés” ellenforradalom? A „békés” ellenforradalom hívei kerülik a lármát, nem lépnek fel nyíltan a szocialista vívmányok ellen. A csehszlovákiai események során, a szocialistaellenes erők, leplezve ellenforradalmi elképzeléseiket, azt bizonygatták, hogy általánosságban nem ellenzik a szocializmust, csupán a „rossz” szocializmust akarják felcserélni „jó” szocializmusra. Kiderül azonban, hogy a „rossz” szocializmus alatt a valódi, reális szocializmust, a dolgozók vívmányait értik. A „jó” szocializmus szerintük a jobboldali reformista „demokratikus szocializmus”, amely a burzsoá rendszer felé irányuló fordulatot jelenti. A reakció a viszonylag békés eszközöket csak a harc első szakaszában alkalmazza. Mint az 1956—os magyarországi események mutatták és a csehszlovákiai események különösen bizonyítják, az ellenforradalom az aktív fegyveres harcot is előkészíti a szocialista rendszer ellen. Erről tanúskodnak az ellenforradalom konspirativ cselekményei Csehszlovákiában. A harc második szakaszában lekerül az álarc. A vezetésbe a „tettek emberei” kerülnek, akiknek az a feladatuk, hogy maradéktalanul megvalósítsák az ellenforradalmi államcsínyt. A békés ellenforradalom taktikája a kezdeti stádiumban rendkívül cselszövő taktika, mert arra épül, hogy a szocializmus megjavítására való hivatkozásokkal félrevezesse az ország tömegeit. Meg kell jegyezni, hogy ez a taktika Csehszlovákiában, bizonyos körülmények között, elég eredményes volt. Az ország lakosságának jelentős része fel is ült a demagóg, burzsoá-nacionalista jelszavaknak. Akadtak emberek, köztük a kommunista testvérpártok tagjai, akik szinte nem értették meg az ellenforradalom új fogásait. Az öt szocialista ország fellépése megteremtette a feltételeket a szocializmus megszilárdulásához Csehszlovákiában, s az idő múltával ezt az igazságot kétségtelenül megértik azok az emberek is, akik még mindig nem látnak tisztán a bonyolult helyzetben — hangsúlyozza egyik cikkében a Pravda. A csehszlovák kormánydelegáció, amely Oldrich Cernlk miniszterelnök vezetésével Moszkvában tárgyalásokat folytatott a szovjet kormány képviselőivel, visszaérkezett Prágába. Képünkön: A prágai repülőtéren fogadják a csehszlovák államférfiakat. Cernlk miniszterelnököt Cservonyenko, a Szovjetunió nagykövete üdvözli. ( Rádiótelefotó — CTK—CP) „Melyik oldalon áll?” A pápa latin-amerikai útjáról K „reménység pápáját” hir- dették leszállni Bogota re- . pülőterén, aki jön, hogy felemelje ♦ azt a kontinenst, ahol tízmilliók télnek hihetetlen nyomorban. Nagy T szenzáció volt: az első pápa, aki t utazást tesz a „legkatolikusabb” jelzővel felruházott, de még inkább a forradalmi jelzőre rászolgáló Latin- Amerika ban. Az eseményt nagy várakozás előzte meg. A latin-amerikai katolicizmus, akár csak az egyházi hierarchia, nem egységes. A múlt években a paraguyai és nicaraguai diktatúrákban éppúgy, mint Chilében, van egy határozott törekvés: az egyházat a szegény, elnyomott, egyszerű latin-amerikaiakkal azonosítani. Ehhez sokan használták fel igazolásul a II. vatikáni zsinat anyagait, „A népek haladásáról” kiadott enciklikát. A CELAM, a latin-amerikai püspökök szervezete is egyre inkább arra ösztökélte az ellenszegülő hierarchiát, nézzen szembe a földrész szociális problémáival. Azok között a munkaokmányok között, amelyeket a püspöki kar ülésére készítettek elő, szerepel egy elemzés e bajokról, és okait keresve, úgy érvel, hogy az oligarchia és a külföldi (főleg amerikai) vállalatok alakították ki az erőszak légkörét. Megállapítja, az alternatíva többé nem a status quo és a változás között van, hanem az erőszakos és békés változás között. Ami pedig az egyházat illeti, mindeddig „nem adott kielégítő képet a szociális dolgokkal való foglalkozásról; nem adott elég szolidaritást, sem támogatást azoknak, akik merészen teljesítették küldetésüket az igazságtalanságok feltárásban és elítélésében.” (A római kúriai hivatalnokok megpróbálták ennek az okmánynak megjelenését megakadályozni, de sikertelenül). A fiatal radikális papok és laikusok A népek haladásáról szóló en- ciklikára hivatkozva, a „forradalom teológiáját” hirdették, s egyesek a világot, a társadalom mozgását marxista kategóriában szemlélik, saövetséget keresnek a forradalmárokkal. Közülük szinte népi hőssé vált a kolumbiai hegyekben meggyilkolt Camilo Torres partizán pap, aki így írt: „Miért vitatkozzunk mi, katolikusok a kommunistákkal (akikkel a legsúlyosabb nézeteltérésünk a lélek halandóságának vagy halhatatlanságának kérdésében van), ahelyett, hogy megegyeznénk az éhség által okozott halandóságban”. JJt klérus harmadik része vi- ““ szont olyan kategóriában gondolkodik, amely a tridenti zsinat óta (1545) elavult. Ezek és híveik azt akarják, hogy a pápa „sürgősen foganatosítson intézkedéseket, amelyek teljesen eltiltják a haladó egyházi emberek és laikusok tevékenységét, amely a kommunizmust segíti”. Ismét tűz alá vették A népek haladásáról szóló enciklikát. A bogotai El Tiempo című lap így ír: „Micsoda ez a .strukturális reform’, amiről az egyház reformerei olyan sokat fecsegnek? Az úgy alakítja át a társadalmat, hogy mindannyian szegények leszünk?” A Wall Street Journal azzal vádolja az enciklikát,. hogy az ismét „felmelegítette a marxizmust”.
