Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
KÖRÖS TÁJ ____________kulturális melléklet Á íl. megyei helytörténeti — honismereti ankét után Kitűnő írónk. Cseres Tibor az Élet és Irodalom július 27—i számában társadalmunk szellemi tőkéje jelentékeny tényezőjeként a helytörténet és honismeret egyre többet emlegetett kérdéseivel éppen Békés megyei tapasztalatai alapján foglalkozik. Zsa- dányi Nagy Lajos emlékének áldozva állapítja meg: „Mostanában Békés megyében járva azt tapasztalom, az a valami, amit én gyanakodva honismereti mozgalomnak hallottam és vettem tudomásul, mégis létezik, sőt megyei szinten őszinte viták folynak körülötte. „Állítása szerint a honismereti és helytörténeti kutató- és feldolgozómunka a szűkebb pátria szeretetének olyan ■ bensőséges és kivételes kapcsolatait alakította ki, amely csak a szerelem érzéséhez hasonlítható. Ennek a szép feladatnak önzetlen „szerelmesei”, a Békés megyében tevékenykedő helytörténeti és honismereti kutatók, augusztus 24-én tartották immár másodízben ankétjukat, melyen számot adtak egy év eredményeiről és vázolták a következő idők legfontosabb feladatait. Volt miről beszélni, hiszen jelentékeny jubileumok után és évfordulók előtt vagyunk, melyek a helytörténeti-honismereti mozgalom fejlődését meggyorsítják. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésében a megye különböző területein tevékenykedő helytörténészeknek oroszlánrészük volt, csakúgy, mint a szűkebben megyei vonatkozású események esetében. (Békéscsaba újratelepítésének és várossá nyilvánításának programjait vagy a „Sárréti Napok” gazdag eseményeit említenénk.) Egy év alatt a megyében 11 helytörténeti kiadvány látott napvilágot, melyeknek nívója különböző ugyan, de az átlagos színvonal emelkedése a múlthoz viszonyítva elvitathatatlan. Közöttük rendszeressé váló kiadványokat és sorozatokat is üdvözölhetünk. (Békés megye Történeti Olvasókönyve, Bibliotheca Bekesiensis, Körösmenti Honismereti Közlemények). Színvonalemelkedés jellemezte a helytörténeti pályázatra beküldött pályamunkákat is. A megye helytörténészei részt vettek azokon, az országos tapasztalatcseréken, melyeket a közelmúltban rendeztek. Ifjúsági kutatóink jól megállták helyüket a Tamásiban szervezett honismereti táborban, szakkörvezetőink Balatonbogláron adtak számot évi tevékenységükről, néprajzosaink pedig a kaposvári II. országos gyűjtőtalálkozón képviselték megyénket. A vidéki folyóiratok történelmihelytörténeti ismeretterjesztő és feldolgozó tevékenységében a Békési Élet publikációi egyre inkább országos elismerést váltanak ki, a helytörténeti bizottság antológiája, a Körösmenti Honismereti Közlemények egyedülálló pozitív jelenség. Van azonban néhány olyan terület, ahol fokozni kellene erőfeszítéseinket. Valamennyiről a közérdekű irodalom lehetőségein belül nem tudunk számot adni, hármat mégis kiemelnénk. A felszabadulásunkat követő immár negyed század indokolttá tenné, hogy többet törődjünk az üzemtörténeti feldolgozásokkal, elsősorban a megye sajátos mezőgazdasági profilját illetően, de rámutassunk az urbanizáció új jelenségeire is.' Ugyancsak a honismereti munkához kapcsolódóan kellene szorgalmazzuk a más megyékben jobban elterjedt falukrónika írói mozgalmat. A zalai és somogyi példák után pedig szép kötelességünk lenne Békés megye földrajzi neveinek összegyűjtése és közreadása. A megyében folyó helytörténeti-honismereti munka legfőbb feladatait a következő években munkásmozgalmi évfordulóink szolgáltatják. Az ősszel ünnepeljük a polgári demokratikus forradalom és a KMP megalakulásának, tavasszal pedig az első magyar proletárállam létrejöttének 50. évfordulóját. Az internacionalista tradíciókból táplálkozó nemzeti hagyományok megőrzése, emlékeinek méltó ápolása most az egész magyar társadalom feladata. Ebben a légkörben különösen fontos szerepe van a helytörténetnek, hiszen az alkalom talán először kínálja a mértéktartóan reális, dogmáktól megszabadult, a történelmi materializmus szellemében megfogalmazott értékelésekét. De kínálja a mind nagyobb tömegeket felvilágosító történelmi-helytörténeti ismeretterjesztést is. Ha meggondoljuk ugyanakkor, hogy a megye felszabadulásának története a sajátos földrajzi elhelyezkedés miatt egy évvel „öregebb” az országénál, újabb negyed- százados eseményekre kell méltóan felkészülnünk. Bár elismerjük, hogy a történelem egészének folyamatában még fél évszázad is pillanatnak tűnik, azt is látnunk kell, hogy egy nemzedék életében tulajdonképpen egy teljes életutat jelent. Az ifjúsággal közvetlen kapcsolatban levő pedagógusok tudják különösen jól, hogy mennyire történelemmé vált már az egész mai iskolai generáció számára az, ami nekünk valamikor társadalmi valóság volt. Jóllehet kerülnünk kell a pusztán évfordulókhoz kapcsolódó kampányszerűséget, ezeket a lehetőségeket mégsem hagyhatjuk kiaknázatlanul. Az ezzel kapcsolatos munkálatok megyénkben időben megkezdődtek. A Tanácsköztársaság megyei eseményeinek méltó megörökítésére munkaközösség alakult, amely régi adósságot pótolva, az MSZMP megyei bizottságának teljes támogatását élvezve feldolgozta és megírta a Tanács- köztársaság Békés megyei történetét. A tematikus feldolgozások mellett az évfordulóra megjelenő kötet egy-egy kimondottan helytörténeti „mélyfúrást” is tartalmaz, s minden bizonnyal hasznos segítője lesz a gyakorlati pártpropagandának. A kötet létrejöttének körülményei azt bizonyítják, hogy a közelgő jelentős jubileumok tartalmas és szervezett megünneplése igényli a helytörténettel valamilyen formában foglalkozó intézmények és szervezetek munkájának kooperálását és koordinálását. Talán ez a legjobb alkalom arra, hogy ezek a kapcsolatok állandósuljanak és megerősödjenek a megye helytörténetének javára. Ugyanakkor ezt az egységet kívánja néhány, a múltban szerzett aggály is. Az 1959-ben folyó akciók kétségkívüli jelentős sikerei mellett olyan problémákat is felvetettek, hogy az akkor fellendülő gyűjtőmunka szervezetlensége miatt igen értékes dokumentumok tűntek el, semmisültek meg, vagy alkottak csak nagyon rövid időre szóló aktualitást. A helytörténeti öntevékenységet most sem szabad ösz- szetéveszteni a kalózkodással, mert az utóbbi jelentős károkat okozhat. Ezért kérjük, hogy a helytörténeti vonatkozású emlékeket a legilletékesebb helyekre, múzeumokba, könyvtárakba, levéltárakba juttassák az öntevékeny gyűjtők. Könnyen megvalósítható feladat lenne a ma még élő szemtanúk visszaemlékezéseinek hangszalagos gyűjtése is, azonban a történelmi felhasználhatóság szempontjából ennek is megvannak a maga követelményei. A megyei hely- történeti bizottság ebben is készséggel áll a gyűjtők rendelkezésére. A közelgő évfordulók jubileumi programjai a kellő összhang hiányában programtorlódásokat vagy azonosságokat, ismétlődéseket eredményezhetnek, s ezek nyilván csökkentenék az élményintenzitás hatásfokát. A társszervekkel és szervezetekkel együtt arra kell törekednünk, hogy a jubileumi események az évfordulók köré csoportosulva, de lényegében az egész évre, elosztva nyújtsanak maradandó élményeket. Kerülni kell a lélektelen sablonosság megszoikott panelelemeinek alkalmazását A megyei helytörténeti bizottság az elmondottak szellemében továbbra is jelentékeny részt kér magának a szocialista tudatformálás szép munkájából. Feladatait az oktatás és népművelés komplex egységében szeretné végezni. Igényli a megye társadalmi közvéleményének odafigyelését és támogatását, és odaadással ígéri Békés megye javára az alapos munkát. Takács László Fiiadéi fi Mihály: Ne slugged ért... Szegény a világ nélküled ne magadért a dolgok rendje is rendre int — cirkuszos pattogó ostora lovát — ne magadért lásd fürge lábakon jár a vád s mint Gilgames bikája horkan a kétség ne magadért i * mások a mi erényeink és arányaink is a csillagok leheletünktől, fényesednek ne magadért ha szól az ének míg szunnyad az igazság a Törvény méhiben hallgatag akár a hegyek gyökere a tengerek mélyén ne magadért, ha hangos szavad olyan mint az örvény alján veselkedő ököl vagy mint a tárnák okádó fergetege ne magadért csak mert hogy másként nem tehetsz... Ihász-Kovács Éva: Sokan vannak Maguk miatt zokognak, csak önmaguk miatt félnek, nem tudnak szembenézni a fenevaddal, nem fognak kardot az éjszaka ellen, közönybe öltözködnek: jó szemű vakok, jó fülű süketek sokan vannak. Ha nevet a szerkesztőm T üntető jóindulattal fogadott, amikor beléptem. — Á, örvendek! Szervusz, szervusz... Mi jót hoztál patinás tarsolyodban?... — Csak a lap részére egy krokit, ha megengeded... — Nagyszerű! Kroki?!... Egy kis krokicska... Tempora mutantur — de a te régi maradsz! Na, hadd lám, hadd lám -r s dúdolva átvette a kéziratot. — Ccö... ccö... igen... „Berci, az aszfaltbetyár” — olvasta hangosan a címet, s kényelmesen hátradőlt a párnázott ülésen. — Igen, Berci... ez a Berci aszfaltbetyár lesz! Ccö... ccö... Villámsebesen átfutotta a másfél oldalt. A szemüveg mögül jóindulatúan mosolygott. — Tudod... őszintén szólva... nagyon jó! Sőt, egyenesen pompás! Csak ez a Berci... ez a Berci gyerek... Ezt nem lehetne mai kifejezéssel megírni? Ccö... ccö... például — „Berci, a huligán!” Na? Mert tudod... az aszfaltbetyárok perspektívája megköveteli... Meg aztán: a szocializmus nem tűr ilyen maradi figurákat... mint aszfaltbetyár! Ha esetleg ez neked nem okozna különösebb lelki... ööö... depressziót! Mi? S jóindulatúan mosolygott. Másnap visszavittem az átdolgozott kéziratot. „Berci, a huligán!” — Na látod, így már egészen modern! Így már döfi! Csak legutóbb... elfelejtettem mondani: ez a Berci gyerek miért csak nőket molesztál abban az alföldi alkonyaiban? Reálisabb hús-vér figurája lehetne irodalmunknak, ha mondjuk.. ccö-ccö... tisztességes, fiatal házasokat vagy szep- lőtlenül megöregedett nyugdíjas párokat is... Érted? Maga az alapgondolat nagyon jó... csak,, izé... szóval, társadalmi síkon kell mozgatni ezt a Berci gyereket! S búcsúzáskor jóindulatúan mosolygott. Harmadnap visszavittem a kéziratot. Leültetett, feketével kínált. Átolvasta a kibővített történetet, nyolc helyen tíz másodperces nevetőgörcsöket tartott, s aztán könnyeit törülgetve, visszaadta. — Tudod, hogy mennyivel jobb?... Ha-ha-ha! Ez a Berci... hö—hö... ahogy azt a vén spinét molesztálja!... hd-hi-hi... míg az öreg... ha- nyattfekve a földön... há- há-há... egy Verdi áriát énekéi... Öhö... ezt képtelenség... hju-hju... elviselni! Csak a helyszín... a helyszínen kellene egy ici-picit változtatni! — mondta, amikor már lecsillapodott. — A helyszínen. Mert ugye, egy ilyen huligánkirály... falun... Helyezd fel vidékről Budapestre! Adj neki jövőt, perspektívát! Mert ez a Berci... hö- hö-hö... ahogy abban az alföldi alkonyaiban... hju- hju-hju... há-há-há... Láttam, képtelen kikísérni az ajtón. A történet tizenkilencedik változatát végigolvasva, a „Berci, a huligán” c. kisregényt, melyet háromperces időközökben, öt perc tizenkilenc másodperces nevetőgörcsökkel szakított meg, az utolsó mondatnál, lefordult a székről. A kórházban, amikor meglátogattam, komoran fogadott. — Hallani sem akarok többé arról áz izéről... írj egy krokit a baktériumok elhalálozásáról! Magasztos, ünnepélyes domdnus vobiscu- mot... Kérj rá egy ötvenes előleget! Na, minden jót! S a múlt gyötrelmedtől kísérve, fájdalmas arccal, a fal felé fordult. Gyarmati László
