Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

Békés megye történetének lekér Inltjairól A kérdés aktualitását a Művelődésügyi Miniszté­rium új érettségi terve adja, amely alapjaiban érinti az érettségi eljárását, tendenciáját, s gondolkodásra sar­kallva emeli a követelményszintet. A tervezet szellemé­ből eredően a helytörténeti érettségi tételnek sokkal konkrétabban, a vagylagosságokat és tarkaságokat nél­külözve kell beilleszkednie a történelem érettségi té­telek sorába. Milyen anyagrészeket foglaljon magába a már nem kuriózum jellegű Békés megyei helytörténeti tétel? Milyen összefüggéseken kell alapulnia? Az elmúlt tíz évben örvendetesen előtérbe került helytörténeti oktatást továbbfejlesztve, milyen „fehér folt”-okat kell eltüntet­nie? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására törek­szünk e rövidke írásunkban. Eltérően a tudományos kutatás módszerétől, az okta­tásnak minden kort tekintve, a, mai megye területegy­ségéből kell kiindulnia. Most már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legújabbkori ismereteink bőségét nem zavarja nevelési szempontból a középkori történeti ismeretanyag, az oktató generáció váltásával nem kísért a régebbi korok nagyobb hangsúlyára tö­rekvő szemlélet sem, tehát az objektív tényeknek tisz­teletet adva, a megye keletkezésétől kezdve rajzolha­tunk képet a történeti fejlődésről. A IX. századi magyar törzsi nevek közül a Me- gyeré és a Gyarmaté található megyénkben. Tudjuk, hogy az államalapítás korszakában szétszóródtak a tör­zsek, s nyilvánvalóan e törzsbeliek nevét őrzik hely­neveink (Füzeágyarmat, Mezőmegyer). Még I. István avatta a névadó Békést a körös-közi királyi birtokok ispáni tisztébe, közben a Vata és Csői nemzetség e te­rületen sérelmet hordozott. A zarándi királyi megye területén született Gyula helyneve a honfoglaláskor! kettős fejedelemség egyikének (kezdetben a mai Bu­dapest vidékén települt), a fegyveres védelem funkció­ját ellátóénak nevét őrzi. István halála után Vata kihasználta az anarchiát, megszerezte a békési várat, és 1046-ban nagyszabású lázadást szervezett a feudális államszervezet Istvántól elképzelt rendje ellen. A feudális királyi hatalom legfontosabb funkciói a hadi utaktól függték. Hadi útnak minősült minden csa­pás, ösvény, gázló, amely a megyei ispánt a királyi központtal összekötötte. Az Árpád-kori központból, Bé­késről Szeghalmon, Gyarmaton, Pázmányon és Zsa- dányon keresztül Várad; Gerlán keresztül Gyula, illetve Gyúr, Kondoros, Szarvashalmon át Szolnok felé veze­tett hadi jelentőségű út. A megyés ispán központja mellett a mai értelemben vett járási központokat az egyház monostorhelyei (hite­leshelyed) jelentették. Gerla kolostora Békés mezőváros és Csőit helységé Szeghalom mezőváros vidékének egy- házközigazgatásd csomópontja a késő Árpád-korban. Gyula monostor a kor Zaránd megyéjének északi öve­zetében fekszik. Az említett helységeken túl gazdaságtörténeti szem­pontból említésre érdemes helység a királyi konda maik- koltatási helye, Doboz és az öt irányból jövő helyi je­lentőségű út találkozási pontján Pereg (Kaszaper) me­zőváros. A 32 faluból 16 néptelenedett el a tatárjárás érvé­ben, tehát a lakott települések 50 százaléka. A tatárjárást követően feudális anarchia évtize­deiben tűntek fel a helyi királyi és egyházi tekintélyt elhomályosító magán-f öldesurak: Gyarmat, Ladány környékén a Nadányiak, Gerlán az Ábránffyak, a me­gye északnyugati területén a Simayak, Gyulán a Ma- róthyak. Később a Száraz-ér vidéke része lett a terebé­lyesedő Hunyadi-birtoknak. Csak a törökök vetettek véget e helyzetnek. Kiűzésük után Károlyi Sándor a Rákóczi-szabadságharcban játszott szerepéért Júdás- pénzül megkapja Orosháza vidékét, míg a hadi hitelező Harruckem a megye többi területeit. (Birtoka később házasság révén a Wenckheimek tulajdonába ment át). A feudalizmus nálunk hosszan elnyúló bomlásfolya­matának kezdetén, a XVI. században a török elleni harc a főkérdés. Ez a kor eléggé kiírt helytörténeti irodalom alapján mutatható be, amely a gyulai vár török kézre kerülése 400 éves jubileumának köszönheti létét. Talán túlságosan homályban hagytuk Szarvas, Békés és Sar­kad vára e korban játszott hadászati szerepét, erre fel kellene figyelnünk a differenciáltabb kép érdekében. A Rákóczi-szabadságharc történetének lényege is hadtörténet. A helyi lakosság nem játszik benne emlí­tést érdemlő szerepet, hiszen szinte teljesen üresek a helységek. A német kézen levő Szeben, Várad, Gyula és Szeged ellen folyó kuruc hadjáratok a kiemelkedő események. A XVIII. század elején az újratelepítés kérdése és eredménye, a nemzetiségi arculat a fő esemény. Ettől kezdve mozgásban állt az az agrárszegénység, amely 1735-től — a kuruc szabadság reményében indult fel­keléstől — az 1945-ben bekövetkezett felszabadulásig összefüggő mozgalmi történetet alakított. A század második felében (1767-ben) került Szarvas­ra Tessedik Sámuel, aki a feudalizmus válságának el­mélyülésekor európai színvonalú rálátással fejtette ki a kapitalizálódás elvi kérdéseit A magyar reformkor költői, írói — Petőfi Sándor, Arany János, Székács 'József, Pálffy Albert, Sárossy Gyula, Vajda Péter, Greguss Ágost, Szabó Károly — a nemzeti ébredést munkálva a liberális eszmék terjedé­sét szolgálták — eleddig csak szórványosan kaptak szere­pet a helytörténeti ismeretanyagban, noha tevékeny­ségük a korra jellemző, és Békés megyei kapcsolatuk kitüntető lehet számunkra. Szintén „fehér folt” számba megy megyénk népének az 1848—49. évi forradalmi szabadságharcban játszott szerepe, pedig az 1711 után felhalmozódott társadalmi feszültség ekkor került felszínre a maga sokrétűségé­vel, és az ekkor született félmegoldás meghatározó té­nyezővé vált egészen 1945-ig. Békéscsaba és Szarvas telkes jobbágyai — élve az 1840-es törvény nyújtotta lehetőségeivel — magánjogi alapon megváltotta magát, tehát .adóssággal, de már nem jobbágyként köszöntött rájuk a forradalmi sza­badságharc forgataga. Még e két helységben is a csa­ládfők kb 50 százaléka proletár a nagy forduló évében. A megye más községeiben jóval nagyobb a proletárok száma, de nem ipari proletariátusról van szó, s ez fé­kezi a revolúció hevét, rányomja bélyegét az eredmé­nyekre. A nemzetiségi összetétel is sajnálatos megosztó erő az osztályharc síkján. A megye népének szociális megosz­lását tekintve, a forradalomnak komoly üzenete lett volna, s hogy mégsem született még nagyobb erejű, még általánosabb mozgalom 1848-ban ezen a szociális tala­jon, az az önkéntes örökváltság lecsapoló erejével, fi­gyelemlekötő tényével és a'sajátos nemzetiségi össze­tétellel magyarázható. (Az ébredő nacionalizmusról van szó, amely szembeállító tényezővé vált, mint ezt rész­letesebben a Békéscsaba történetével foglalkozó jubi­leumi tanulmánykötetben kifejtjük). A 48-as osztályharc helyi eseményeit tekintve, hiányos az eddigi képünk. Oláh István vándor könyv­árus i— mint az orosházi nép földkövetelő mozgalmá­nak hatósági bűnbakja — ismert történeti szentély. A Békés megyei gazdasági, társadalmi viszonyokra sokkal jellemzőbb az Oláh Istvánt megelőzően kivégzett mező- berényi népvezér, Frey Adám agrárproletár esete, akit az önkéntes örökváltság és a nemzetiségi viszonyok kö­vetkeztében Békéscsabán megtagadtak. A forradalom kormányának közmunka- és közlekedés- ügyi minisztere, gróf Széchenyi István komoly lendü­letet adott a kapitalizálódást szolgáló vasútépítés gon­dolatának. A helyi elöljáróságok ez irányú mozgolódását megszakította a fegyveres szabadságharc, de a gondo­lat tovább érlelődött a világosi fegyverletétel után. 1858. október 25-én adták át a forgalomnak a Tisza vidéki Vasút békéscsabai szakaszát, majd 1870 júliusában nyílt meg a Nagyváradról induló Alföld—fiumei Vasút békés- csaba—hódmezővásárhelyi szakaszon. A kapitalizálódás egyik fokmérőjét jelentő vasútépí­tés jelentős hatást gyakorolt a megye osztályharcának történetében azzal, hogy átmeneti munkaalkalmat te­remtett. Messzemenő kihatásai lesznek a vasútépítés­nek! A 60-as években különösen aratás idején vi­szonylag magasak voltak a mezőgazdasági munkaibérek. Itt csak egyetlen dokumentumra utalunk, a Békés me­gyei Gazdasági Egylet (a nagybirtokosok területi szer­vezete) 1868. szeptember 21-én Szarvason tartott ülésén készült panaszos hangú jegyzőkönyvére. Az egyesület ülése a mezőgazdasági munkabér drágulását a követ­kező okokra vezette vissza: 1. Ugrásszerűen megnőtt a búza vetésterülete; 2. „A népnek munkája becse iránt felébredt önérzete, melyet' az alkotmányos élet' fejleszt, a politikai izgatást tetemesen fokoz, sőt, nem ritkán tév­útra terel”; 3. A hadsereg létszámának fokozatos eme­lése jelentős létszámú dolgos kezet köt le; 4. A vasút­építő és vízszabályozási munkák tömegeket foglalkoz­tatnak; 5. Az aratógépek még alig terjedtek el. — Sa­játos javaslatot tett a közgyűlés a helyzet megváltoz­tatására: 1. A hadsereg legénységét az aratási időszak­ban szabadságolni kell; 2. Be kell szüntetni a nyári hónapokban a vasútépítési és folyamszabályozási mun­kákat; 3. Olyan irányú népnevelést kell a tanítók és a lelkészek útján folytatni, amely népszerűsíti a több munkát olcsóbb bér ellenében. Az itt javasolt tüneti kezelés helyett végeredményé­ben mélyrehatóbb változást eredményezett a munka­erőhiány: 1. Tekintettel az aratatlan búza nagy mennyi­ségére, az alföldi puszták telepítéssel történő benépe­sítésére tett javaslatot a kormánynak a Békés megyei Gazdasági Egylet 1869. februárjában; 2. Mivel a drága munkaerő a technikai elmaradottság felszámolására sar­kall, a helyi földbirtokosok gépek vásárlásával válaszol­tak. Megváltoztatták a termelő tőke szerves összetéte­lét az állandó elem javára, így néhány évtized leforgása alatt — a telepítés és a természetes népsűrűség mellett a gépek következtében — munkanélküli tartaléksereg keletkezett S itt el is jutunk a század végén kezdődött nagyszabású agrármegmozdulásokhoz. Az első nagy ara­tósztrájk 1872-ben zajlott le megyénkben, s az első olyan területi bérharc, amely a munkás—paraszt szö­vetség politikai célkitűzése jegyében folyt le, 1894—95- ben volt. A felszabadulásig az agrárproletariátus al­kotta a megyebeli osztályharc derékhadát, noha cso­portjaik csatlakoztak is átmenetileg politikai pártok­hoz — Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Magyar- országi Független Szocialista Párt, Magyarországi Újjá­szervezett Szociáldemokrata Párt, Magyarországi Szo­cialista Parasztpárt, Magyarországi Független Paraszt­szövetség, 48-as Szociáldemokrata Párt, Magyarországi Munkáspárt, Magyarországi Földmíves és Munkáspárt, Magyarországi Szocialista Munkáspárt — vagy a pár­tot verte szét a hatóság, vagy a kiábrándultak fordul­tak el tőle, mindvégig az olvasókörök, illetve a munkás- egyletek voltak a demokrácia-pótló politikai otthonok. Az egyletek és körök maradtak a falu alsó rétegei számára a demokratikus és szocialista eszmék jogfoly­tonosságának zálogai, s lettek az illegális kommu­nisták öntudatformáló munkájának fontos, a viszonyok között legtöbbet ígérő területei, sőt a felszabadulás után is ezekre a pillérekre építhetett a népi demok- ■ ráciáért küzdő baloldali erőfeszítés. Korántsem mondható teljesnek az itt nagy vonásai­ban felvázolt ismeretanyag, de ezekkel az új elemekkel és összefüggésekkel gazdagítanunk kell azt a képet, amelyet az elmúlt évtizedben rajzoltunk megyénk tör­téneti múltjáról. Virág Ferenc Braekó István versel: Hívatlan gyere Hangtalan beszéddel néma szavakkal várom bogy megérkezz az öröm kapuját. Ha majd átcsörtet szobánkon a kék szalagos öröm, és rámnyisd végre közös vérkörbe munkál a nyughatatlan szív­nem kérdezel és nem vársz feleletet semmire, Hívatlan gyere • mint-az a tűz-szemű sárga madár mely itt szunnyad most is a vállamon. Számra, kezemre hull az eső. Halott madár, sárgán szédülő. Nem éreek mást, csak gyors zuhanást, arcomon csattanó vesszőcsapást. Győzni jöttem a fellegeken, istenné lenni istenemen. S ledöntnek nyurga szél-lovagok, magam kínjaként magam vagyok. Nem várnak rám, ha megérkezem. Tűz-suhanás a szemeimen. Kő-virág nyit az arcomon is, hát oldozz fel, vagy szeress ma is. •* Ne szólj, ha szólni nem akarsz. Álmomban hajaddal takarsz. Kutak hűvöse sikoltva kérdez: akarsz-e még? Mi lesz az ítélet? * Már csak az eső felel — számra, kezemre» figyel. Csák mossa lázadásomat — megbékíti hiányodat. KÖNVVCKRŐL Nemeskürty István: A magyar film története Nemeskürty István £ilm- esz tétikai munkássága nél­kül szegényebb lenne a ma­gyar filmirodalom. Nem túlzás ez, hiszen, aki mű­veit olvassa, az első olda­lak során a szerző lebi­lincselő stílusának hatása alá kerül. Ez a műve a tárgykör kitűnő áttekinté­se, marxista szemléletű ér­tékelés az egyes korokról, korszakok alkotásairól. A szerző először a kezde­tek művészetével, avagy a művészet kezdeteivel fog­lalkozik, és ebben a rész­ben az 1896-tól 1911-ig ter­jedő időszakot mutatja be. Az első fejezet után az 1912-től 1914-ig ter­jedő két esztendő film­művészeti törekvéseit ösz- szegezi, majd rtA magyar némafilm fénykora” cím­mel nyújt remek áttekin­tést a világháborús évek filmjeiről, irányzatairól. Külön foglalkozik a Tanács, köztársaság filmművészeti törekvéseivel. „Halálos csönd” címszó jelzi a fe­hérterror időszakát .és az utána következő eveket egészen 1929-ig. „A mese­autó évtizede” az 1930-tól 1938-ig terjedő korszak ta­láló meghatározása, itt kezdődtek meg a törekvések az igazi magyar filmművé­szet megteremtésére. A „Fegyverek őrzik a múzsát”, és a ,,Valahol Európában — korszak” a felszabadulás utáni első évtized és a to­vábbi évek filmművészetét összegzi, de jó tájékoztatást nyújt a szerző a továbbiak­ban, az 1960-as évek első szakaszának magyar film­művészeti törekvéseiről is. A könyv olvasásakor kü­lönösen megragadott a ,Summa” című fejezet, mely­ben Nemeskürty István frappáns fogalmazásban mutat rá arra, hogy film­művészetünk az utóbbi években valóságos társadal­mi üggyé vált, természete­sen azért, mert érdeklődés­sel fordult a társadalom problémái felé. Fel kell hív,, nőm még a figyelmet a Függelékre, melyben 1963-ig Közli a nagy magyar játék­filmek jegyzékét, S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents