Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
1968. szeptember 8. 4 Vasárnap Kiosztották a most végzett állatorvosok okleveleit Szombaton a MED ŐSZ székházéban tartotta diplomakiosztó rendkívüli nyilvános ülését az állatorvostudományi egyetem. Az ünnepélyes tanácsülést dr. B. Kovács András, az egyetem rektora nyitotta meg. Ezt az alkalmat használták fel az idősebb állatorvos-generáció három tagjának kitüntetésére is. Dr. Németh István 50, dr. Szilárd- fy Szilárd 60, dr. Windisch Mihály pedig 65 éve szerezte megj állatorvosi oklevelét, és ennek alapján kapták meg arany-, gye- j mánt-, illetve vasdiplomájukat Az egyetem rektorának kezéből 88 ifjú állatorvos — köztük 11 nő — vette át oklevelét Érvényesült a tsz piacszabályozó hatása — Olcsóbb a karfiol a zöldbab — Kevés a szőlő Piaci helyzetkép Békéscsabáról Békéscsabán az utóbbi hetek-1 ben minden szombaton különösen nagy a hetipiac. Az esős időjárás kedvezett a zöldségféléknek, és így ismét megjelent több olyan termék, ami eddig nem volt kapható. Csupán a burgonya, valamint sárgarépa és petrezselyem sínylette meg nagyon a korábbi szárazságot. Burgonyából mintegy 60 000 kilogrammot hoztak a termelők a csabai piacra, ára 4,50—5 forint. Az elmúlt év hasonló időszakában viszont már jó minőségű burgonyát adtak 2.50 forintért. A sárgaréUFO-k vagy mesék? - Argentínában rálőttek az idegen „pilótákra”? A dandárparancsnok hisz a csészealjak létezésében Az utóbbi napokban újra újsághasábokat kaptak a világűrből érkező ismeretlen repülőtárgyak. Minden valószínűség szerint a nyilvánosság elé került „tájékoztatásnak” nagy része élénk fantázia szüleménye, de egyes országokban megalakult „ismeretlen repiilőtár- gyak kivizsgálásának” bizottságai arra engednek következtetni hogy tréfás szóval: „valami van”. A kül- i forintért, a termelőszöfoldon megjelent néhány jelentésből, ujsagriportbol készítettünk összeállítást. I vetkezet viszont 1,50 forintért pa és petrezselyem igen kevés, ezprt méregdrága és még mindig csomóra adják. Csomója 2.50—3 forint, s mindössze 2,5 mázsa került a piacra. Vöröshagymából 3000 kilogrammot hoztak a termelők, a főzőhagymának kilója 4, a csemegének 5 forint. Komoly mennyiségben érkezett fejes káposzta, bár az ára a tavalyinál átlagosan 1 forinttal drágább. Újdonságként ismét megjelent a fejes saláta, melyből 1500 darabot hoztak a termelők és 80 fillérért, illetve 1,20 forintért adták darabját. Hasonlóképpen ■ a zöldborsó is megjelent a csabai piacon, kilója 16 forint, de hozott termelőszövetkezet is, amely 10 forintért adta. A tsz piacszabályozó hatása nemcsak a zöldborsónál, hanem különösképpen a karfiolnál érvényesült. Az elmúlt hetipiacon még 8—10 «forintért adták kilóját a termelők, most- viszont a csanádapácai Űj Barázda Termelőszövetkezet 1300 kilogrammot hozott, s ez lenyomta az árakat. Az egyéni termeAZ ELMÚLT HETEKBEN argentínai hírforrásokra hivatkozva állították, hogy Buenos Airestöl 4S0 kilométerre észleltek terjedelmes, fényes testet a földtől fél méter magasságra. A szemtanú azt állította, hogy amikor a tárgyhoz közeledett, az nagy sebességgel elrepült. A rendőrségi vizsgálat felperzselt területet talált a színhelyen... Egy repülőgép pilótája az argentin fővárostól északnyugatra fekvő Catamarca fölött találkozott ismeretlen repülő tárggyal, majd kapcsolatot akart teremteni a repülőtérrel, de képtelen volt rá. A rádióberendezés nem működött néhány percig, amíg az ismeretlen tárgy a közelében volt. A FANTÁZIA természetesen működik. Olyannyira, hogy nemrég Teodoro Alvarez dandártábornok, az argentínai légierők főparancsnoka a következőt nyilatkozta: „A rendelkezésünkre álló eszközökkel tovább folytatjuk a vizsgálatot. Személyesen hiszek a repülő csészealjak létezésének lehetőségében, másképp nem lennék repülő.” Az Agerpres hírügynökség adott jelentést arról, hogy az űrkérdések szakemberei és újságírók kerekasztal-ertekezlete- ket tartanak, számos professzor pedig Buenos Airesben és a vidéki nagyvárosokban előadásokon adnak tájékoztatást a különös jelenségekről. A képzelőerő, a fantázia még ennél is tovább megy: Sok argentínait az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon ezek a repülő tárgyak miért választották éppen az országukat célpontul felderítő küldetéseikhez. Nem vitás, hogy az Argentínában megjelenő repülő csészealjákról szóló hírek az egész világ figyelmét felkeltették. Douglas, amerikai répülőgépgyár képviselője kijelentette, hogy tudományos állomást akar létesíteni Argentínában. Larry Choen, a híres amerikai televíziós szerző bejelentette, hogy Argentínába utazik s a szemtanúk segítségével elkészíti az újabb tudományos és fantasztikus műsorszámát. VALÓSZÍNŰNEK TARTJUK, hogy a következő eset is a fantázia szülöttje. Olavarriában állomásozó gyalogezred egyik káplá- ra mesélte el a vele és egységével megtörtént esetet. A lakosság jelezte állítólag, hogy egy repülő csészealj a földre szállt és erős, sokszínű fényt sugároz. A katonák lassan közeledtek a tárgyhoz, amelyből 3, mintegy 2 méter magas, emberhez hasonló \ lény lépett ki, foszforeszkáló öltözetben. Amikor a parancsnok felszólította őket, hogy térjenek vissza, azok nem válaszoltak. Gépfegyvertüzet vezényelt, de a lövések semmi hatással nem voltak a titokzatos pilótákra. A jármű legénysége nyomban elrepült és a leszállás helyén felperzselt füvet hagyott maga után... Amellett, hogy a tudományos szakértő, űrkutató és az űrkutatás eszközeivel rendelkező országok is komolyan foglalkoznak az ismeretlen repülőtestekkel, a kitálalt mesék is nagy szerepet játszanak a közvélemény felkeltésében. A Magyar. Televízió éppen a pénteki esti krónikájában adott képfelvételeket arról, hogy legutóbb Madrid felett is megjelent egy idegen, ismeretlen fényes tárgy. A képet látták a Magyar Televízió nézői is. JÓ LENNE MAR TUDNI, hogy vajon mi igaz a mesékből, és mi igaz a valóságból... V. T. vetkézet viszont 1,50 adta kilóját. Az esős időjárás kedvezett a gombának, sokak kedvencének, és már nagyobb mennyiségben volt kapható. Kilója 20—25 forint. A paradicsom szezonja már vége felé jár, ennek ellenére 3500 kilogrammot hoztak a termelők, s átlagosan 1,50—2 forintért adták kilóját. Hasonlóképpen sok zöldpaprika volt, összesen 5600 kilogramm. A gyümölcspiacon a szilva vezet. összesen mintegy 8 mázsa magvaváló szilvát hoztak a termelők, s bár a tavalyinál átlagosan 2 forinttal drágább, azért sokan vásárolták. A szőlő viszont igen kevés, s az ára is aránylag magas. Almából szintén kevesebbet hoznak a tavalyinál általában a termelők, s 5 forinttól 6—7 forintig adják a különböző minőségű alma kilóját. Jó ez nekünk? Sokat beszéltünk — és még többet teszünk — az elmúlt, majd háromnegyed évben a gazdaságirányítási reform megvalósításáért. Komplexumát és részleteit vitattuk, országosan cselekedtünk. Fél év elteltével elemeztük a megtett utat: eredményesen dolgoztunk! Ez a valóság. E valóság mellett azonban szólnunk kell, kevésbé hízelgő tényekről, olyan esetekről, amelyeket jogi nyelvünk úgy fogalmaz: „tisztességtelen haszon”. Sajnos, ilyen esetekkel is találkozunk, ha nem is sűrűn, de elvétve. Valahogy szaporodott a munka nélkül szerzett nagyobb haszonra való törekvés. Nem akarunk általánosítani, nincs szándékunkban megbántani becsületes embereket, hiszen az emberek többsége becsülettel, nagy akarással végzi munkáját. Erre bizonyságul szolgálnak gazdasági eredményeink. Vannak azonban, ‘ akik az adott helyzetet, az ellenőrzés lazaságát kihasználva, a rájuk bízott önálló munkát nem úgy végzik, amint azt a becsület megkívánja. Van, hogy a normatívába be nem sorolható munkák az elenörizhetetlenség miatt elhúzódnak és az sem ritka, hogy ilyen munka (például villanyszerelési tevékenység) költségei a valóban reális érték háromszorosát eredményezi, mert egyes emberek saját kényelmi, vagy még inkább „fusi” keresetük növelésének érdekében a vállalati kollektíva más vállalat, és végeredményében a népgazdaság rovására lazítanak. Több órát számolnak és több anyagot írnak, mint amennyit a valóságban eltöltöttek, illetve beépítettek (az anyagot azonban a raktárból kivételezik). Az eredmény, amelyet egyes emberek helytelen munkamorálja indít el, többféle. Lehet, a legrosszabb az, hogy az ilyen hamis számla — mert, hiszen az — kifizetésre kerül. Lehet, hogy a fizető vállalat észreveszi a turpisságot és apellál. Iyenkor jön a kivizsgálás, amely embereket köt le, időt vesz el más munkáktól. Előfordulhat hogy két vállalat között a viszony romlását eredményezi vagy teljes szakadáshoz vezet. Mindez azért, mert valaki, valakik *hem végzik becsülettel munkájukat. A kérdés jogosan vetődik fel: jó ez nekünk? Bo—já == ú] REZSŐ: TÖRTÉNELEM A CÖrBET 0K0H ELŐTT m rf A kalandozások korának záróakkordja, a magyar állam kialakulása — No komám, ezt jól megcsináltuk — mondta a Lech-mezei akasztófa alatt Lehel Bulcsúnak. — Hát biz’ alaposan elpasz- szoituk. Túl sokat cseleztünk. A fritz-ek eltanulták a taktikánkat. Valami újabb költené, pajtás! — Jókor mondod. De remélem, a nemzeti tizenegy okul a sorsunkból. — Az is csak ezer év múltán — fíntorgott a német áj erbe Bulcsú. Még tovább is társalogtak volna, ha meg nem érkezik Konrád, Lotharingia hercege. Mindkettőjüket hasbarúgva, kihívón kérdezte: — Nos! Dicső Lél vezér, kí- vánsz-é valamit, mielőtt kinyújtunk, vagyis ausgespannen machen? Lehel, leküzdvén a hasbarú- gás okozta indulatát, mosolyogva válaszolta: — Volna kérlek egy saerény kívánságom, he-he-he... Kanrád némi bajor akcentussal biztatni kezdte: — Bitte, Herr ősmátyár, was willst Du? — Mein elefántcsontkürt, hihi-há... — kacarászta Észak-pro- montóri tájnyelven Lehel. — Oszt’ ml a mennydörgő®, duirogatós mennykőnek az már tenéked? — csodálkozott el Bulcsú. — Ja, ja! Wasführ ein „ménkű” nekednek ász á trátátá? — ámuldozott Kondrád is. — Szeretnék még egyszer utoljára muzsikálni. — Á! Musik! Wiener Walzer, net? — Te huncut mátyár, te enkemet ákársz á fejipe á kürttel. No, no — fenyegette őt tréfásan a herceg. Lehel, pillanatra sem vesztvén el a halálra ítéltek derűjét, hasonló kedélyességgel válaszolta: — A rosseb akar téged fejbe molesztálni. Hoci, a kürtöm! Konrád, az erélyes hangra, szó nélkül átnyújtotta. Lehel egy édesbúsat tülkölt, majd úgy vágta kupán a feudális osztálytársadalom fokán, álló és szélesen vigyorgó Lotharin- giai Konrádot, hogy az menten elkomolyodott — Szolgám leszel a másvilágon! — üvöltötte Lél vezér. — Nekem, is beste svábja! — kontrázott Bulcsú. És ebben maradtak. Konrád azonban, megcáfolva a menteni szörnyethalásáról szóló mendemondát, magához tért, s fanyarul kérdezte: '— Te vad mátyár, hotyan asz van, hogy te idealiszt, tulvilá- giszt, nem materiáliszt? Lehel simított egyet vikszos bajszán: — Ha neked ez nem volt materialista kupánvágás, hát adhatok olyat is! — No, no! Langsam, langsam... — emelte fel tiltakozón mutatóujját a herceg, ám Lehel villámgyorsan sújtott és Konrád kimúlt Ekkor a magyar törzsfő ott, a bitó alatt, magához intette a főhóhért és a csorbult szélű kürtöt a következő szavakkal adta át: — Belátom, hogy a nomád pásztorkodásnak befellegzett. A feudalizmusé a jövő! Majd meg- indultan folytatta: — Ha velünk végeztél, menj az augsburgi postára és ezt a hangszert add fel a jászberényi múzeum címére. Értettem ? — Jawohl! Herr Halálraítélt! — harsogta a főhóhér, aki mindenkor és mindenben tudta a kötelességét Körülbelül így végződött a kalandozások kora. A törzsfők hadjáratai nyomán egyre hurcolódtak az országba a hadifoglyok. Mondták is a kizsákmányait szlávok: — Nagy böjtje lesz ennek! — Aztán miért? — kérdezték a behurcoltak. — Miért, miért... Mert egyszer teljesen beföllegzik a kalandozások korának, akkor aztán a magyar urak belőletek meg belőlünk élnék csak. — Miért éppen a magyar urak? A többi talán nem? — Igaz is! Magyar ide vagy oda, a főnökök az alárendeltjeiket egyként zablázzák. majd velünk. — őrültségeket monotok — méltatlankodtak a hadifoglyok. Csak nem ettek meszet a magyarok, hiszen egy nyelven, egy pogány hiten vannak egymással. Nyilván nem fogja be a magyar úr a magyar szegényt a földjét túrni, a lovát csutakolni, vagyis, hogy kiszol^lja őt. — Miért? Tán’ veletek meg velünk nem így történt? — De igen, • — No látjátok, okosoki A főnökök, lett-légyenek bármily nemzetségbeliek is, uraskodnak a csatában is meg itthon is. Árpád törzse, melyik pedig örökösen itthon ülepeskedett, hízott, gyarapodott, uraskodni fog a többi törzs födött. Továbbá minden nagyfejű uraskodni fog a kisebb fejűn, az meg a még kisebben, míg csak szocializmus nem lesz és még egy kdcsinytég abban is... Így rázódik mostanság és mostantájt helyre a rendje. Nem látjátok a szemetektől, hogy a magyaroknál ugyanaz kezdődik most, ami valamikor nálunk? — Miféle kezdődik? — tátul- tak kíváncsivá a hadifoglyok. — Hát, az oeztályvdszonyok kibontakozása! — Ja, vagy úgy! Persze... a „kibontakozás”, ami ugyebár szétfeszíti a nemzetségszervezet kereteit és szükségessé teszi az erőszakszervezet létrehozását, nemdebár? — Pontosan. Nem is vagytok tt olyan sületlenek, mint amilyennek mutattátok magatokat az elején — bólogattak a szlávok. — Akkor hát csöppet se irigyeljük a magyar pásztomépet. Gazdáik úgy leszállítják őket a lóról, hogy csak úgy nyekkennek! — húztak egy kesernyését a bajuszukon a hadifoglyok. És valóban úgy is történt, ahogyan azt a szlávok előre megjósolták» A prefeudális korban, mikor a kalandozások alkonypírja rozsdabarnára festette a sorra hazakotródó törzsek kútba hullt reményeit, a megmaradt vezérek hangja komoran gördült végig a roskatag gyepükön: — Finita la commedia! Tohu- vabohú! Punktum... — Eme ősmagyar igék mély hafassal voltak a korszellemre olyannyira, hogy az az államalakítás felé kezdett hajlani. (Most, amikor a társadalom osztályokká hasadásának a folyamata meggyorsult, felmerült a szükségessége egy olyan szervezetnek, mely a kizsákmányolok akaratát rákényszeríti a kizsák- mányoltakra, mely megvédi a kizsákmányolok föld- és állattulajdonát azoktól, akik ezeknek a termelőeszközöknek a tulajdonából ki voltak zárva.) (Folytatjuk)
