Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-06 / 209. szám
I9ft*. szeptember 6. s Péntek Ú3 REZSŐ: TÖRTÉNELEM a görbéi önön ELŐTT fia ,, A pásztortársadalom válsága és a kalandozások kora Gyula egy napon, amint a nagy gyep un hazafelé igyekezett, majd nekiment Bulcsúnak, aki fejét lesunyva, mélyen elgondolkodva ballagott. Finn—ugor —török szóböségéhez szláv szavakat keverve, csak ment, men- degélt... — Mi az, tán Ady-versen töröd a buksidat? — Dehogyis Adyn, Ajtonyon. Az elébb lóhátról társalgóit velem. — Gyula magasra rántotta szemöldökét. — Mire a nagy föl vágása ? — Semmire, csakhogy ő lovon ült, én meg gyalogszert voltam és vagyok akár te is. — Valóban így volnánk. Mit szólnak majd ehhez a városligeti Hét vezér szobrok? — Ej, van is eszembe a jövendő. Ez az Ajtony bogarat tett a fülembe. — Talán ólmot. — Mit humorizálsz azzal a száraz etelközi humoroddal. Inkább figyelj rám. Mondja nekem ez az Ajtony: — Mi lenne, ha a nemzetségektől, a nagycsaládoktól, no meg a pásztoroktól bért követelnénk a legelőkért?... Először meghökkentem, hogy ez mért nem nekem jutott eszembe, aztán azt feleltem, hogy gondolkozom a dolgon. Ott is hagytam. Neked, Gyulám azért szóltam, mert tudom, hogy értesz a kútfúráshoz meg minden egyéb újításhoz. — Mondd komám, hányadik században járunk? — kérdezte egy langy tavaszi reggelen, Lehel Botondot. — Miért éppen engem faggatsz? — Hát talán Anonymus't, vagy a Kézai Simont? Még meg se születtek! — Azért nem kell mindjárt a nyeregkápán lenned. Megmondhatom én is; a tizedik század első felében — világosította fel kollégáját a tömzsi Botond. Lehel kedélyesen mellbe vágta: — Éppen jókor érdeklődtem, vmert, hogy meg kell kezdenünk a kalandozás korát. — Kezdhetjük is. Ki tant velünk? — Egyelőre Bulcsú. — Az az Ady-rajongó, aki a Vereckei szorosban a Góg és Magógot kántálta? — Bizony ő. Ügy járt az ő nemzetisége is, akár a miénk. Árpádék elrekvirálták a legelőiket, s a megmaradt temérdek pásztor nem kódoroghat dologidőben munka nélkül. Még képesek tüntetni! Meg elkelne már némi idegen jószág: kösöntyű, jó húsú fehémép, marhaállomány, foglyocskák, ugyebár. Meg aztán az asszony sincs úgy a sarkunkban, igaz-e? A két főnök szeme cinkosan összevillant. Egymás hátát csapdosták, úgy hahotáztaik. Mikor jól kimulatván magukat, megcsendesedtek kissé, Lehel unott mozdulattal elővette a napóráját. Ahogy rápillantott, azon nyomban elragadta az indulata : — Rögvest hadra! Ha tovább tétlenkedünk, nyugaton megszű. nik a feudális anarchia! __ Tyij! A keservét! —szökött v asderesre Botond. De nézd csak, közeleg már Bulcsú is a népével... Miközben a hadak összeálltak, a három törzsfő megbeszélte az útirányt. Ehhez elsőbben is Lehel elővette a térképét: — Tessék, egész Európa. — Kicsit nagy lesz indulásnak — ingatta fejét Botond. Meg aztán, megtérül-e a napszám? — kérdezte gyanakodva. — Nem olyan óriási terület — nyugtatta társait Lehel. — Ha az Uraitól nem általlattunk azzal a fekete-tengeri kerülővel ide, a Dunáig csámborogni, a pireneusi kiruccanástól sem rettenhetünk. — Itt álljunk csak meg egy szóra — emelte fel ujját Lehel. — Tudjátok-e, azaz honnan is tudhatnátok, hogy rengeteg idő múltán azt feszegetik az okosok, hogy mi sose jártunk az Uralnál, arra fönt, hanem a Káspi-tenger mellől kerekedtünk honfoglalni. — Ha elszaporodnak a történészek egyszer, megeshet az ilyesmi. Nekik is köll élni valamiből — bölcselkedett Bulcsú. — No, elég a történészkedésből. Térjünk a tárgyra. Hol legyen az első megállónk? — mutatott térképére Lehel. — Nehéz lenne azt a te „egy a harmincmillióhoz” méretű földabroszodon kiokumulálni. Ellenben van a tegzemben egy turista-térkép, szúrjuk ki azon — ajánlotta Bulcsú. Mikor kiterítette, Lehel egyből Szent Gallenre bökött : — Itt lesz! Bulcsú helyeslőén bólintott. Botond azonban felkacagott: — fin, pedig oda nem megyek, srácok. — Megőrültél? — pillantottuk rá kérdőn. — Hi-hi, jujuj, az oldalam... Megdöglöm a nevetéstől. Szent Gallenben lesz egy bolond barát, akit majd csonttal fogunk ha- jingálni — kacagott tovább a tömzsi törzsfő. — Honnan veszed ezt a zöldséget? — támadtak rá. — Honnan, honnan... Hát a történelemből. Én inkább Bizánc ellen mennék. Irtóztató kapuaprító kedvemben vagyok! Meg, aztán, birkózhatnék is. — Niketásszal, a görög néhéz- súlyúval akarsz összeakaszkodni, ugye? — olvasta fejére a jövőjét Bulcsú Botond fülig veresedett, akár a rajtakapott gyerek és zavartan matatott a nyilai közt: — Rám úgyis a déli végek várnak. Mit keressek Nyugaton — motyogta a bajsza alatt, mivel felettébb nagy motyoghat- nékja támadt. — Hát csak rajta, te kis izom- hordó! De meglásd, a Balkánon kevesebb lesz a szajré — csapott a vállára Lehel. — Nem értek jassz-nyelven — kapta fel sértődötten fejét az akamokocska, majd Lehelt bokán rúgva, hadjához ugratott és a Balkán irányába elviharzot- tak. — Uraim! — zárta le a Bo- tond-ügyet Bulcsú —, beszélgessünk végre a portyánkról is valamit. Hát miként is csináljuk a stratégiánkat, a taktikánkat? Lesz színlelt megfutamodás? — Persze! — És cselezés? — De még mennyire! — rikkantott Lehel. Csak ne cselezzünk fölöslegesen, mint majdan a jövőben az „aranylábú fiúk”. — Aranylábúak? Miféle törzsbeliek azok? — futott Bulcsú szemöldöke csaknem a feje búbjáig. — Hát futballisták. Ök is Nyugatra mennek majd kalandozni. — Szintén, szegény pásztorlegények, mint mi? Azért? — ördögöt. Nekik itthon mindenük meglesz, hát ezért. A két ős-csapatkapitány kezet rázott, majd hadaik élére rúgtatva, elindultak kalandozni. (Folytatjuk) Válasz a „Televíziót a kórházba99 című írásunkra Lapunk szeptember 1. számá- 1 ban felvetettük az ötletet, hogy célszerű lenne a békéscsabai kórházban a járni tudó betegek részére lehetővé tenni a televíziónézést, ezáltal kellemesen szórakozhatnának és betegségükről is elterelődne a figyelem, gyorsabb | lenne a gyógyulás. Az ügyben személyesen is beszélgettünk a kórház igazgató- j helyettesével, laboratóriumi ve- I zető-főorvossal dr. Sonkoly Kál- | mán elvtárssal. Véleményük sze- j rint semmiféle elvi kifogást sem ] Ez volt a tévéztetés megszüntetésének egyik oka, a másik pedig az, hot, a kultúrterem, szükségből ebédlő lévén, egészségi szempontból sem volt helyénvaló, hogy egészségesek és betegek közösen látogassák. Apró Antal Szófiába utazott Apró Antal, a^inisztertanács elnökhelyettese szerdán, a késő éjszakai órákban Szófiába utazott, ahol részt vesz a magyar— bolgár gazdasági és műszkai tudományos együttműködési bizottság szeptember 6-án kezdődő nyolcadik ülésszakán. Család—Of fkon k folyamatos tanulás haszna lehet emelni az elgondolással j szemben. Volt is már televíziózás betegek részére a laboratórium- ! hoz tartozó tágas klubteremben, mely — helyhiány miatt —, egyben az egészségügyi dolgozók ét- I terme is. Azonban azt kellett ta- I pasztalniuk, hogy a tv sajátos | műsorterjedelme, időbeosztása miatt a járó betegek ilyen értelmű szórakozása, időtöltése felborította az egészségüket, gyógyulásukat szolgáló kezelési, pihenési, nyugalmi időrendet, vagyis rájuk nézve több kárral, mint, ha- | szonnal járt. Olyasmi is előfordult, hogy izgalmasabb műsoroknál, különösen labdarúgómérkőzések közvetítésekor a szívbántal. makban szenvedőket az izgalom, a drukk nemegyszer aggasztó állapotba hozta. Jutalom tsz-tagokuak A termelőszövetkezeti tagok körében egyre népszerűbbé vá- lik az országjárás Kondoroson. Igen szép számmal látogattak az idén külföldre is. A nyár folyamán több különautóbuszt indítottak az ország legszebb tájaira, melyekben kondorosi asszonyok és férfiak indultak útnak, i hogy megismerjék hazánk neve- I zelességeit. A kirándulásokat a helyi fogyasztási szövetkezet is segíti. Augusztusban megyénkben első kezdeményezésként tagjait jutalmazta azzal, hogy 104 jegyet vásárolt a Szegedi Szabadtéri Játékokra, illetve a Gyulai Várszínház előadásaira. I smét benépesültek az iskolák. Az év elején azonban általában sem a tanulók, sem a szülők — kivéve talán az első osztályosok szüleit — még nem nagyon veszik komolyan az iskolát, a tanulást. Sokan azt gondolják, hogy a múlt évi anyag ismétlése — ami általában szeptemberben történik — nem annyira lényeges. Majd később nézek utána a gyermekem tanulásának — nyugtatják magukat gyakran a szülők is. A gyermek és a szülő szempontjából is kétségtelen ez a könnyebik, kényelmesebbik megoldás. Az ismétlés elhanyagolása pedig rendszerint megbosszulja magát. Hosszú a nyár, sokat felejthettünk. De, aki nem felejtett, annak is csak hasznos lehet a tudott anyag felfrissítése. S a gyermek már a tanév elején megszokja a kötelessége elmulasztását, a neu tanulást, s sajnos sokan ezt teszik azután az új leckével is. Majd félév körül rákapcsolok — gondolja, sőt mondja is gyakran a gyerek. Ezzel nyugtatja a szülőt, ha rossz jegyet kap. És sok szülő meg is nyugszik ebben, az ígért javításban. Ha nem figyelünk fel idejében erre a „betegségre ’, akkor bizony ez könnyen a tanulmányi eredmény rovására mehet. Az iskolai év elején főként az alsóból a felső tagozatba lépés esetén új tantárgyak kerülnek a többi mellé (történelem, orcsz, fizika stb.). Aki ezeket már az ötödik osztály kezdetén elhanyagolja. nem sajátítja el az 1 alapokat, később súlyos árat fiA liget nem versenypálya A békéscsabai Széchenyi-liget bejáratánál nincs figyelmeztető tábla, hogy gyermekkocsival és gyalogosan a közlekedés életveszélyes. Pedig ide illene, ugyanis a gyalogosoknak szánt és sétálók részére készített, járdán szinte valóságos versenyt rendeznek nap mint nap a kerékpárosok. A liget a város lakosságának pihenőhelye. Évszázados fáival, virágaival a csabaiak kedvence. Érthető tehát, ha hétköznap, ünnepnap mindig sokat látogatják, itt töltik szabad idejüket, ám az utóbbi dobén ez egyre veszélyesebbé vált. A város vezetői sokat tesznek azért, hogy még kényelmesebbé, szebbé tegyék a ligetet, hogy az emberek még szívesebben járjanak ki, azonban mindez hiábavaló, hogyha vannak egyes felelőtlenek, akik fittyet hányva a pihenni vágyóknak, zavarják a nyugalmat. Jó lenne, ha a város vezetői most már szigorúbban fellépnének az ilyen rendbontók ellen, s nem ártana az sem, ha helyszíni bírságolással is fegyelmeznék őket. N. K. Tekintse meg Ön is a Budapesti Őszi Vásártl Ha vasúti jegyét és a vásárigazolványt a békéscsabai IBUSZ Irodában vásárolja meg, AJÁNDÉKBA BUDAPESTI KÉPESLAPOT KAP! 18308 zet érte. Kihagyja azokat a fontos lépcsőfokokat, amelyeknek a segítségével lehet csak tovább jutni, a mind nehezebbé váló anyagot megérteni, tudni. (Például, ha nem tanulja meg a matematikai szabályokat, ha hiányosan tanulja az idegen nyelv nyelvtanát, a történelmi folyamatokat, később is nehezen birkózik meg az egyszerű alapfogalmakkal, s többszörös erőfeszítésébe kerülhet, hogy lépést tudjon tartani a követel menyekkel.) Nem szabad tehát megengednünk, hogy gyermekünk időszakosan. „kampányszerűen” tanuljon, mert a tudásban rések, „hézagok” keletkeznek, s nem tudja az újabb ismereteket mikhez kötni, rögzíteni. Mindezt csakis a gyermek állandó, folyamatos tanulásával, az állandó és folyamatos ellenőrzéssel, a rendszeres kikérdezéssel lehet elkerülni. Sok szülőben felvetődhet az a kérdés: ez elsősorban az iskola feladata, miért tegyem én? Egy-egy osztályba azonban sok gyerek jár. Nem jut mindig elegendő idő a napi feladatok elvégzésének ellenőrzésére, az állandó feleltetésre. Ezért a szülőnek kell ebben segítem az iskolának. Ha a gyermektől az év elejétől kezdve számon kérjük a munkája elvégzését, mert egyébként is ez a legfőbb munkája, ha hozzászoktatjuk a rendszeres tanuláshoz, nem érzi azt nyűgnek és tehernek később sem. A folyamatos ellenőrzésnek ezenkívül még az a haszna is megvan, hogy év elejétől látjuk, melyik az a tantárgy vagy anyagrész, amelyet a gyermekünk nehezen sajátít el. amelyben esetleg segítségre van szüksége. Ekkor vagy magunk magyarázzuk meg. ha tudjuk, vagy a szaktanárral megbeszélve a tanár, vagy egy jobb tanuló segítségét kérhetjük a gyermekünk számára. A folyamatos tanulás nem utolsósorban rendszerességre, a feladatok feltétlen elvégzésére szoktatja a gyermeket, így igen fontos jellemnevelő ereje van. Különben csak az az osztály tud igazi, jó közösséggé formálódni, ahol az állandó tanulást nem nézik le a tanulók. Nem tekintik törtetőnek, „strébernek” azt, aki rendszeresen, lelkiismeretesen készül. Ha véletlenül a saját gyermekünknek lenne ilyen „elítélő” véleménye a kötelességtudó társáról, akkor pedig még idejében a szülő is világosítsa fel a véleménye helytelen voltáról. A tanulók munkaerkölcsének kialakítása nem könnyű és hosszú folyamat a pedagógus számára is. Mindezt azonban nagyban elősegíti a szülői segítség azzal is, ha már az év eljétől kezdve megköveteljük tőlük a rendszeres, folyamatos tanulást. Balogh Béni
