Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-06 / 209. szám

W6S, szeptember 6. 3 Péntek Á tankönyv-probléma színe r ■ — Nem kapott a gyerek tan­könyvet az iskolában, nincs mi­ből tanulnia — állított meg egyik szülő az utcán. — Ez azért még­iscsak furcsa, tette még hozzá fejcsóválva. Ha így van, valóban furcsa. Ilyenkor szeptemberben a tan­@s visszája könyvellátás problémája nemcsak' tek kevesebbet, mint amennyit Se szeri, se száma azoknak az írásoknak, amelyekben a min­denkori illetékesek váltakozó sikerű harcot vívtak és vívnak — az illegális dohánytermelők­kel, a titkos pálinkafőzőkkel és árusítóival, a borhamisítókkal, az engedély nélküli árusítókkal és a zugmérőkkel. A Bach-korszak idején, ami­kor minden Bécsnek ment, az adót a császári udvar kebelezte , be, a tiltott dohánytermelés még dicsőségnek számított, el­lenállásként is minősülhetett. Ma már elenyésző, szinte je­lentéktelen a titkos dohányter­mesztés. Kifizetőbb az állam­mal kötött szerződés, no meg ki csavar ma már cigarettát? Ki bajlódik dohányvágással? A házi szerkesztésű vágógépek, amiket házról <házra vittek a falusi estéken, majdnem kivétel nélkül a padlásra kerültek. Kevesebb a változás a bor-, pálinka-piacon. A magánbor­termelőknek ma is érdeke, hogy borát ne adóztassa meg az állam, a titkos pálinkafőző azért tudja olcsóbban adni éiesztőszagú pálinkáját, mert áruja után semmilyen terhet nem visel. A borhamisítók — sajnos nem is mindig magán- termelők, hanem néha egyes szövetkezetek, sőt vállalatok — szintén jogtalan többlethaszon, nyereség érdekében „vegyész- kednek”. A hamisítóknak, zugmérők­nek, titkos főzőknek egyetlen célja: a jogtalan nyereség. A közterhek viselése alól vonják ki magukat azzal, hogy nem fi­zetnek adót. Nem beszélve ar­ról, hogy nálunk a népi hatalom zsebéből húzzák ki a milliókat. A társkárokról pedig még nem is esett szó. Arról, hogy mennyi egészségre káros szeny- nyeződés van a fazékban fő­zött pálinkában. Arról, hogy mennyire segíti az alkoholistá­kat és teszi szerencstélenné a családjukat a zugmérő azzal, hogy már akkor árul, amikor még a kocsma zárva van, és bármilyen késő éjszaka hajlan­dó „vendégeit kiszolgálni”. A zugmérésben sokszor a fél fi­zetését is otthagyja a törzsven­dég. Még mindig él az a tévhit az ivósokban, hogy ez „házibor”, tehát jobb, még több pénzt is ér, mint a kocsmai. Holott a magántermelők és a zugmérők — sőt, egyes tsz-ek pesti, vidéki városi kiméréseinek az eladói manapság sem. riadnak vissza egy kis „nyújtástól”. Még job­bik eset, ha jó bort gyengébb minőségűvel „nyújtanak” és nem csapvízzel. Nélkülözhetetlen munkát vé­gez a pénzügyőrség, amikor fá­radhatatlanul igyekszik minél több adóforintot megmenteni az eldugott borok feltárásával, azzal, hogy lecsap a titkos pá­linkafőzőkre, a lelkiismeret­len harácsolókra. A pénzügyőröknek vannak segítőtársaik, hiszen a közsé­gekben már kialakulóban van egy józan állampolgári gondol­kodású réteg, amely azt tartja igazságosnak, hogy a közteher­viselésből ki-ki méltányosan vegyen részt. Ezek az emberek sokat tehetnek azért, hogy a falusi közvélemény egyre in­kább elítélje, következeteseb­ben tegye indexre a titkos ki­főzdék pálinkáját, a lelkiisme­retien kotyvasztok hamis bo­rát. A. F. a gyerekeket érdekli, hanem a i szülőket, pedagógusokat is. Nya- | kamba vettem tehát a várost, j hogy választ keressek arra a I kérdésre, miért panaszkodnak a szülők, miért nem kapott tan­könyvet néhány békéscsabai ál­talános iskolás. Azt tudni kell, hogy a tan­könyvrendelés előkészületei már az előző' tanév májusában meg­indulnak. Az osztályfőnökök sze­mélyenként és tantárgyanként összeírják, hogy kinek milyen könyvre lesz szüksége szeptem­berben. Figyelembe veszik azt, hogy a teljes igény mintegy 70— S0 százalékát lehet csak új köny­vekből biztosítani, a többit hasz­náltból kell kielégíteni. A köny­vek rendelési jegyzékét az isko­lai tankönyvfelelős összesíti, majd a városi tankönyvfelelős­höz juttatja el. A városi tan­könyvfelelős közvetlen kapcso­latban áll a Tankönyvellátóval, és ő már a vakáció megkezdésé előtt közli áz iskolákkal, hogy teljesíteni tudja-e a rendelése­ket. A Tankönyvellátó augusztus végén a Radnóti Könyvesboltba küldi a könyveket, ahol aztán iskolánként szétválogatják és ki­küldik. Az elosztás már a pe­dagógusok dolga. Poroszlai Sándor boltvezető szerint az utolsó könyvcsomag augusztus 29-én, 10.30-kor hagyta el az üzletet: az iskolák rendeltek. Sőt, néhány esetben 50—60 darabbal többet. Jelenleg a boltban mintegy 700 tankönyv várakozik vevőre, an­nak ellenére, hogy az iskolai könyv csomagokat már kiküld- tük. Tehát van tankönyv. A Bé­késcsabára érkezett mennyiség bőven fedezi a rendelésben fel­tüntetett igényeket. Ha valahol mégis hiány mutatkozna, akkor a tankönyvfelelős pótigénylést nyújthat be. s azt vagy azonnal a bolti készletből, vagy pedig a Tankönyvellátótól kérve elégít­jük ki. Mégis, miért hiányzik néhány békéscsabai általános iskolásnak a könyve? A válasz három pont­ban foglalható össze: 1. Vagy hibásan rendelt az iskola (rosz- szul mérte föl az igényeket); 2. Vagy új könyvet vásárolt az, aki eredetileg használtat kért) 3. Vagy pedig az osztálylétszám növeke­dése miatt maradt egy-két nebuló átmenetileg tankönyv nélkül. A megoldás, illetve a hiányzó könyvek pótlása egyszerű. Min­denekelőtt az iskolai tankönyv­felelőstől kell kérni. Ha nála nincs, úgy ő pótrendelést küld a könyvesboltnak. Adott esetben maguk a diákok vagy a szülők is vásárolhatnak közvetlenül a könyvesboltból. Állíthatjuk azt, hogy a tan­könyvprobléma gyökere nem az ellátásban, hanem az elosztás­ban van. Az elpsztás apróbb hi­— Az igényeit példányok bái pedig néhány nap alatt kor- mindegyike megérkezett, és a ki- | rigálhatók és aztán kezdődhet a sérőjegyzék adatai szerint egyet- ; tanulás. len tankönyvtípusból sem küld- 1 Brackó István Sajtótájékoztató a Budapesti Őszi Vásárról A Budapesti őszi Vásár pénteki nálja vételre a kereskedelemnek, ünnepi megnyitója előtt csü­törtökön délután a városligeti Mátyás-pincében a vásárigazgató­ság fogadta a sajtó, televízió és rádió képviselőit. Droppa Gusz­távnak, a HUNGEXPO igazgatójá­nak megnyitója után Borsos I.ászló belkereskedelmi minisz­terhelyettes tartotta meg sajtótá­jékoztatóját. Kifejtette: A Bu­dapesti Őszi Vásáron 31 ezer ma­gyar kiállító — állami, szövetke­zeti és tanácsipar és kismérték­ben a magánkisdpar — több tíz­ezer cikket vonultat fel, s egyben kínál vásárlásra. A vásáron be­mutatásra kerülő cikkek kifeje­zetten a lakosság szükségleteinek kielégítésére szánt termékek. Na­gyon sok újdonság található a BÖV-ön. Joggal keltenek majd érdeklődést a könnyű műszőrbun- dák, a csillogó harisnyák, mű­velúr cikkek. A lakberendezési és háztartási cikkek bemutatójának célja: segítségnyújtás az otthon szépítéséhez. Versenyez a vásáron az Orion a Videotonnal, a Nö­vényolaj- és Mosószergyártó Vál­lalat az Egyesült Vegyiművekkel, az építőipar nagy segítséget nyújt gazdag tervdokumentum-anyagá­val és kiállítja a vásárlók rendel­kezésére bocsátható építőanyago­kat. Az élelmiszeripari pavilon — a háziasszonyok pavilonja. A csi­náld magad mozgalom híved ön­álló pavilonban randevúznak és ott kaphatnak bőséges útmutatást az ezermesterek. A miniszterhelyettes hangsú­lyozta: az első ízben megrende­zett BÖV nagy erőpróbát jelent az iparnak és a kereskedelemnek. Nagy kísérletről van szó. A BöV lehetőséget nyújt az ipar és a ke­reskedelem között a piaci és in­formációs kapcsolatok szélesítésé­re, s arra, hogy a jövőben éven­ként megrendezésre kerülő gaz­a fogyasztók jelenlétében. A tájékoztató résztvevői ez­után megtekintették a kiállítást. Mire való a fej? Többen az évben —, s különö­*“■ sen az utóbbi időben — megnövekedett a közvélemény érdeklődése a külpolitikai kér­dések iránt. Ami teljesen ért­hető, különösebb magyarázatra nem szorul. Azt viszont érdemes szóvá tenni, hogy az emberek kíváncsiságának ez a feléledése, a nemzetközi helyzet olykor ne­hezen áttekinthető, bonyolult eseményei fokozott feladat elé állították a párt propagandistáit, a pártszervezetek aktíváit szerte az országban — a mi megyénk­ben is. Egyesek tűnődték, mi­ként helyesebb: ha szervezetten, nagy létszámú gyűléseken ad­nak tájékoztató felvilágosítást egy-egy üzem, gazdaság, mun­kahely dolgozóinak, avagy meg­felelőbb módszer a „kis cso­portos" agitáció, esetleg a párt­tagok egyéni beszélgetése mun­katársaikkal. A felelet erre a kérdésre: nem azon kell vitatkozni, hogy a köz­vélemény felvilágosításának me­lyik formáját válasszuk, hanem csinálni kell a dolgot — akár igy, akár úgy. Igaz, a külvilág eseményei néha oly gyors ütem­ben követik egymást, hogy szá­mos megválaszolatlan kérdés „lóg a levegőben”, az emberek­ben különféle kétségek ágas­kodnak, mielőtt még nyilvános­ságra került volna kormányza­tunk, vagy egyéb központi szer­veink hivatalos álláspontja. Ezt az átmeneti időszakot egy jó propagandistának mégsem sza­bad kihasználatlanul hagyni. Hiszen, ha nem mi foglalko­zik a közvéleményt érdeklő kérdésekkel, esetleg máshonnét kapnak „tájékoztatást” az em­berek, olyan hírharangoktól, melyek elferdítve, tendenciózu­san ellenségesen állítják be és kommentálják az eseményeket. Szövetségesem, a feledékenység Azt állítják rossz­akaróim, hogy a szó­rakozottság országos rekordere vagyok, de ezt határozottan túl­zásnak tartom. Ez az emberi gyengeségem már egészen kis ko­romban jelentkezett. Kétéves lehettem, amikor apám egyik jó barátja jött hoz­zánk látogatóba. Me­sélte, hogy az én ko­romban a nebulók már lerántják a térí­tőt és összetörik a porcelánokat. Tüstént ráncigálni kezdtem a csipketerítöt a po­hárszékről. De cso­dálatosképp a feke­emlékezetemböl az anyakönyvvezető. Később a násznép törte rám a lakásaj­tót. — A menyasszo­nyod kint vár az au­tóban, és te még az ágyban horkolsz? — förmedt rám az el­lenoldal násznagya. — Igazatok van. Teljesen kiesett az emlékezetemből — si­mítottam x>égig a homlokomon. — Most mit csi­náljunk — toporzé- kolt az apósjelölt. — Kérjetek másik terminust az anya- könyvvezetőtől. Jobb téskészlet a bútorda- később, mint soha — rab szélén megálla- ezzel párnámra ha­podott, kicsit táncolt ugyan, de egyben maradt. Szüleim ezt kivételes szerencsé­nek minősítették és összecsókoltak örö­nyatlottam. Külön szerencsém, hogy nem tartottuk meg az esküvőt. Megtudtam, exmeny- asszonyom később a mulasztott elkészíte­ni. Ijedten felspisz- szentem, mert még nem jöttem rá, hogy másik íróasztalnál ülök. Gyorsan legé­peltem tehát a jelen­tést. Fél óra múlva az osztályvezető is meg-1 érkezett, akit „nyak- csavaró’’-nak ismer­tek a munkatársak. — Maga mit keres ennél az asztalnál? — hallom a főnököm hangját. — Ez az én aszta­lom — szóltam hatá­rozottan és mélyen a szemébe néztem. — Maga megőrült! — harsogta egyenest a dobhártyámba. Ekkor már magam is rájöttem újabb balfogásomra. Arról van szó, hogy nem vé­dekeznünk kell az igaztalan ál­lítások, rágalmak ellen, hanem megelőzni azokat, rugalmasan, gyorsan, preventív' módon meg­szervezni a politikai felvilágo­sító munkát. A legutóbbi cseh­szlovákiai eseményekkel kap­csolatban is előfordult, hogy ugyanakkor, amikor az újságok­ban nap mint nap olvasni le­hetett a magyar dolgozók kü­lönböző rétegeinek határozott állásfoglalását, spontán röpgyű- léseken, táviratokban megfogal­mazott véleményét, megyénk egyes nagyüzemeiben bizonyos mozgalmi és gazdasági vezetők tanácstalanul topogtak, s a fel­világosítás helyett azt ismétel­gették: nem tudjuk, mit tegyünk, nem kaptunk még semmiféle felsőbb utasítást! N os, az ilyen bizonytalanko­dóknak azt tudnánk vá­laszolni, ami az egyik járás nép­szerű politikai vezetőjének ked­venc mondása: „Azért van fe­jünk, hogy gondolkozzunk vele — olykor”. Kétségtelen, hogy nagyobb a felelősség és nehe­zebb feladat olyan kérdésről rögtönözni önálló véleményt, amelyben még a kialakult hiva­talos álláspontok minden rész­lete nem tisztázott, nem került nyilvánosságra. Ügy gondoljuk, azonban, a kommunisták szilárd világnézete, egészséges politikai érzéke — amely a múlt rendszer népelnyomó korszakában, de a felszabadulás utáni fejlődésünk számos nehéz fordulópontján is jó iránymutató volt — most is biztos alap. Annyival inkább, hiszen rendelkezésre állnak, se­gítséget adnak a különböző po­litikai dokumentumok helyes alapelvei, megfontolt határoza­tai és a pártmunkások egyre magasabb színvonalú képzett­sége. A z igazsághoz hozzátartozik, **■ hogy a szóban forgó kér­désben számos jó példát, helyes kezdeményezést is lehetne fel­sorolni megyénkből. így például a Körös Állami Gazdaságot és más üzemeket, vállalatokat, ahol öntevékenyen és gyorsan vállal­koztak a mozgalmi és gazdasági vezetők az emberek jó irányú tájékoztatására. Az önálló gon­dolkodás esetleg a kisebb-na- gyobb tévedések kockázatával jár. Jobb azonban, ha mi köve­tünk él árnyalatnyi tévedést, mintha ellenséges forrásból szár­mazó, szándékos mérgezés ví­rusaival szemben védtelen a közvélemény tekintélyes része. Vajda János A Magyarország hatvannégy oldalon jelenik meg ezen a héten — válto- Dg j zatlan áron. A népszerű hetila­mükben. Az történt férje kisujját harap- ugyanis, hogy szóra- *a át féltékenységé­kozottságomban a kritikus pillanatban egyszerűen elfelejtet­tem továbbrántani a térítőt. Esküvőm napján sem hagyott el áll­hatatos feledékeny- ségem. Az ébresztő csörgött, én kinyúl­tam a paplan alól és dasági fórumon az ipar a legmeg- | elzártam a berregőt. ben. Két hónapot ka­pott ezért az apró felhevüléséért. Ekkor eszméltem rá, mi­lyen hatalmas szö­vetségesem a feledé­kenység. Egyik reggel osz­tályvezetőm asztalá­hoz ültem le téve­désből. Pillantásom rögtön a határidős jelentésre esett, felelőbb áron a legjobb árut ki- Egyszerűen kiesett az melyet főnököm ei­nem vesztettem el a nyugalmam. — Es a jelentés, a tizenkét exkavátor­ról? Az smafu? Ma kilencre kellett vol­na készen lennie! Az osztályvezető a fejéhez kapott és lé­nyegesen lehalkította a hangját. — Igaza van. M.Ü lehet itt tenni? Öt perc múlva kilenc. — Ne izguljon. Itt a kész jelentés. Me­het vele az igazgató- hbz... punk a Budapesti őszi Vásár al­kalmából 32 oldalas hirdetési mel­lékletben számol be arról, mi minden látható a magyar ipar és kereskedelem új, nagy seregszem­léjén. Érdekes nyomdatechnikai újítással, a hirdetési mellékletben négyszínnyomásos képek illuszt­rálják e beszámolót. A Magyarország új lapszámá­ban többek között áttekintést ad a csehszlovákiai helyzet alakulásá­ról, az Egyesült Államok belpoli­tikai helyzetéről az elnökválasz­tási harc megindulásakor. Több érdekes cikksorozatot talál a lap­ban az olvasó: így az első világ­háború végéről vagy egy beszél­getésről „Dr. H. Ó.”-val, azaz Hunyadi István l Habsburg Ottóval.

Next

/
Thumbnails
Contents