Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-06 / 209. szám
W6S, szeptember 6. 3 Péntek Á tankönyv-probléma színe r ■ — Nem kapott a gyerek tankönyvet az iskolában, nincs miből tanulnia — állított meg egyik szülő az utcán. — Ez azért mégiscsak furcsa, tette még hozzá fejcsóválva. Ha így van, valóban furcsa. Ilyenkor szeptemberben a tan@s visszája könyvellátás problémája nemcsak' tek kevesebbet, mint amennyit Se szeri, se száma azoknak az írásoknak, amelyekben a mindenkori illetékesek váltakozó sikerű harcot vívtak és vívnak — az illegális dohánytermelőkkel, a titkos pálinkafőzőkkel és árusítóival, a borhamisítókkal, az engedély nélküli árusítókkal és a zugmérőkkel. A Bach-korszak idején, amikor minden Bécsnek ment, az adót a császári udvar kebelezte , be, a tiltott dohánytermelés még dicsőségnek számított, ellenállásként is minősülhetett. Ma már elenyésző, szinte jelentéktelen a titkos dohánytermesztés. Kifizetőbb az állammal kötött szerződés, no meg ki csavar ma már cigarettát? Ki bajlódik dohányvágással? A házi szerkesztésű vágógépek, amiket házról <házra vittek a falusi estéken, majdnem kivétel nélkül a padlásra kerültek. Kevesebb a változás a bor-, pálinka-piacon. A magánbortermelőknek ma is érdeke, hogy borát ne adóztassa meg az állam, a titkos pálinkafőző azért tudja olcsóbban adni éiesztőszagú pálinkáját, mert áruja után semmilyen terhet nem visel. A borhamisítók — sajnos nem is mindig magán- termelők, hanem néha egyes szövetkezetek, sőt vállalatok — szintén jogtalan többlethaszon, nyereség érdekében „vegyész- kednek”. A hamisítóknak, zugmérőknek, titkos főzőknek egyetlen célja: a jogtalan nyereség. A közterhek viselése alól vonják ki magukat azzal, hogy nem fizetnek adót. Nem beszélve arról, hogy nálunk a népi hatalom zsebéből húzzák ki a milliókat. A társkárokról pedig még nem is esett szó. Arról, hogy mennyi egészségre káros szeny- nyeződés van a fazékban főzött pálinkában. Arról, hogy mennyire segíti az alkoholistákat és teszi szerencstélenné a családjukat a zugmérő azzal, hogy már akkor árul, amikor még a kocsma zárva van, és bármilyen késő éjszaka hajlandó „vendégeit kiszolgálni”. A zugmérésben sokszor a fél fizetését is otthagyja a törzsvendég. Még mindig él az a tévhit az ivósokban, hogy ez „házibor”, tehát jobb, még több pénzt is ér, mint a kocsmai. Holott a magántermelők és a zugmérők — sőt, egyes tsz-ek pesti, vidéki városi kiméréseinek az eladói manapság sem. riadnak vissza egy kis „nyújtástól”. Még jobbik eset, ha jó bort gyengébb minőségűvel „nyújtanak” és nem csapvízzel. Nélkülözhetetlen munkát végez a pénzügyőrség, amikor fáradhatatlanul igyekszik minél több adóforintot megmenteni az eldugott borok feltárásával, azzal, hogy lecsap a titkos pálinkafőzőkre, a lelkiismeretlen harácsolókra. A pénzügyőröknek vannak segítőtársaik, hiszen a községekben már kialakulóban van egy józan állampolgári gondolkodású réteg, amely azt tartja igazságosnak, hogy a közteherviselésből ki-ki méltányosan vegyen részt. Ezek az emberek sokat tehetnek azért, hogy a falusi közvélemény egyre inkább elítélje, következetesebben tegye indexre a titkos kifőzdék pálinkáját, a lelkiismeretien kotyvasztok hamis borát. A. F. a gyerekeket érdekli, hanem a i szülőket, pedagógusokat is. Nya- | kamba vettem tehát a várost, j hogy választ keressek arra a I kérdésre, miért panaszkodnak a szülők, miért nem kapott tankönyvet néhány békéscsabai általános iskolás. Azt tudni kell, hogy a tankönyvrendelés előkészületei már az előző' tanév májusában megindulnak. Az osztályfőnökök személyenként és tantárgyanként összeírják, hogy kinek milyen könyvre lesz szüksége szeptemberben. Figyelembe veszik azt, hogy a teljes igény mintegy 70— S0 százalékát lehet csak új könyvekből biztosítani, a többit használtból kell kielégíteni. A könyvek rendelési jegyzékét az iskolai tankönyvfelelős összesíti, majd a városi tankönyvfelelőshöz juttatja el. A városi tankönyvfelelős közvetlen kapcsolatban áll a Tankönyvellátóval, és ő már a vakáció megkezdésé előtt közli áz iskolákkal, hogy teljesíteni tudja-e a rendeléseket. A Tankönyvellátó augusztus végén a Radnóti Könyvesboltba küldi a könyveket, ahol aztán iskolánként szétválogatják és kiküldik. Az elosztás már a pedagógusok dolga. Poroszlai Sándor boltvezető szerint az utolsó könyvcsomag augusztus 29-én, 10.30-kor hagyta el az üzletet: az iskolák rendeltek. Sőt, néhány esetben 50—60 darabbal többet. Jelenleg a boltban mintegy 700 tankönyv várakozik vevőre, annak ellenére, hogy az iskolai könyv csomagokat már kiküld- tük. Tehát van tankönyv. A Békéscsabára érkezett mennyiség bőven fedezi a rendelésben feltüntetett igényeket. Ha valahol mégis hiány mutatkozna, akkor a tankönyvfelelős pótigénylést nyújthat be. s azt vagy azonnal a bolti készletből, vagy pedig a Tankönyvellátótól kérve elégítjük ki. Mégis, miért hiányzik néhány békéscsabai általános iskolásnak a könyve? A válasz három pontban foglalható össze: 1. Vagy hibásan rendelt az iskola (rosz- szul mérte föl az igényeket); 2. Vagy új könyvet vásárolt az, aki eredetileg használtat kért) 3. Vagy pedig az osztálylétszám növekedése miatt maradt egy-két nebuló átmenetileg tankönyv nélkül. A megoldás, illetve a hiányzó könyvek pótlása egyszerű. Mindenekelőtt az iskolai tankönyvfelelőstől kell kérni. Ha nála nincs, úgy ő pótrendelést küld a könyvesboltnak. Adott esetben maguk a diákok vagy a szülők is vásárolhatnak közvetlenül a könyvesboltból. Állíthatjuk azt, hogy a tankönyvprobléma gyökere nem az ellátásban, hanem az elosztásban van. Az elpsztás apróbb hi— Az igényeit példányok bái pedig néhány nap alatt kor- mindegyike megérkezett, és a ki- | rigálhatók és aztán kezdődhet a sérőjegyzék adatai szerint egyet- ; tanulás. len tankönyvtípusból sem küld- 1 Brackó István Sajtótájékoztató a Budapesti Őszi Vásárról A Budapesti őszi Vásár pénteki nálja vételre a kereskedelemnek, ünnepi megnyitója előtt csütörtökön délután a városligeti Mátyás-pincében a vásárigazgatóság fogadta a sajtó, televízió és rádió képviselőit. Droppa Gusztávnak, a HUNGEXPO igazgatójának megnyitója után Borsos I.ászló belkereskedelmi miniszterhelyettes tartotta meg sajtótájékoztatóját. Kifejtette: A Budapesti Őszi Vásáron 31 ezer magyar kiállító — állami, szövetkezeti és tanácsipar és kismértékben a magánkisdpar — több tízezer cikket vonultat fel, s egyben kínál vásárlásra. A vásáron bemutatásra kerülő cikkek kifejezetten a lakosság szükségleteinek kielégítésére szánt termékek. Nagyon sok újdonság található a BÖV-ön. Joggal keltenek majd érdeklődést a könnyű műszőrbun- dák, a csillogó harisnyák, művelúr cikkek. A lakberendezési és háztartási cikkek bemutatójának célja: segítségnyújtás az otthon szépítéséhez. Versenyez a vásáron az Orion a Videotonnal, a Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat az Egyesült Vegyiművekkel, az építőipar nagy segítséget nyújt gazdag tervdokumentum-anyagával és kiállítja a vásárlók rendelkezésére bocsátható építőanyagokat. Az élelmiszeripari pavilon — a háziasszonyok pavilonja. A csináld magad mozgalom híved önálló pavilonban randevúznak és ott kaphatnak bőséges útmutatást az ezermesterek. A miniszterhelyettes hangsúlyozta: az első ízben megrendezett BÖV nagy erőpróbát jelent az iparnak és a kereskedelemnek. Nagy kísérletről van szó. A BöV lehetőséget nyújt az ipar és a kereskedelem között a piaci és információs kapcsolatok szélesítésére, s arra, hogy a jövőben évenként megrendezésre kerülő gaza fogyasztók jelenlétében. A tájékoztató résztvevői ezután megtekintették a kiállítást. Mire való a fej? Többen az évben —, s különö*“■ sen az utóbbi időben — megnövekedett a közvélemény érdeklődése a külpolitikai kérdések iránt. Ami teljesen érthető, különösebb magyarázatra nem szorul. Azt viszont érdemes szóvá tenni, hogy az emberek kíváncsiságának ez a feléledése, a nemzetközi helyzet olykor nehezen áttekinthető, bonyolult eseményei fokozott feladat elé állították a párt propagandistáit, a pártszervezetek aktíváit szerte az országban — a mi megyénkben is. Egyesek tűnődték, miként helyesebb: ha szervezetten, nagy létszámú gyűléseken adnak tájékoztató felvilágosítást egy-egy üzem, gazdaság, munkahely dolgozóinak, avagy megfelelőbb módszer a „kis csoportos" agitáció, esetleg a párttagok egyéni beszélgetése munkatársaikkal. A felelet erre a kérdésre: nem azon kell vitatkozni, hogy a közvélemény felvilágosításának melyik formáját válasszuk, hanem csinálni kell a dolgot — akár igy, akár úgy. Igaz, a külvilág eseményei néha oly gyors ütemben követik egymást, hogy számos megválaszolatlan kérdés „lóg a levegőben”, az emberekben különféle kétségek ágaskodnak, mielőtt még nyilvánosságra került volna kormányzatunk, vagy egyéb központi szerveink hivatalos álláspontja. Ezt az átmeneti időszakot egy jó propagandistának mégsem szabad kihasználatlanul hagyni. Hiszen, ha nem mi foglalkozik a közvéleményt érdeklő kérdésekkel, esetleg máshonnét kapnak „tájékoztatást” az emberek, olyan hírharangoktól, melyek elferdítve, tendenciózusan ellenségesen állítják be és kommentálják az eseményeket. Szövetségesem, a feledékenység Azt állítják rosszakaróim, hogy a szórakozottság országos rekordere vagyok, de ezt határozottan túlzásnak tartom. Ez az emberi gyengeségem már egészen kis koromban jelentkezett. Kétéves lehettem, amikor apám egyik jó barátja jött hozzánk látogatóba. Mesélte, hogy az én koromban a nebulók már lerántják a térítőt és összetörik a porcelánokat. Tüstént ráncigálni kezdtem a csipketerítöt a pohárszékről. De csodálatosképp a fekeemlékezetemböl az anyakönyvvezető. Később a násznép törte rám a lakásajtót. — A menyasszonyod kint vár az autóban, és te még az ágyban horkolsz? — förmedt rám az ellenoldal násznagya. — Igazatok van. Teljesen kiesett az emlékezetemből — simítottam x>égig a homlokomon. — Most mit csináljunk — toporzé- kolt az apósjelölt. — Kérjetek másik terminust az anya- könyvvezetőtől. Jobb téskészlet a bútorda- később, mint soha — rab szélén megálla- ezzel párnámra hapodott, kicsit táncolt ugyan, de egyben maradt. Szüleim ezt kivételes szerencsének minősítették és összecsókoltak örönyatlottam. Külön szerencsém, hogy nem tartottuk meg az esküvőt. Megtudtam, exmeny- asszonyom később a mulasztott elkészíteni. Ijedten felspisz- szentem, mert még nem jöttem rá, hogy másik íróasztalnál ülök. Gyorsan legépeltem tehát a jelentést. Fél óra múlva az osztályvezető is meg-1 érkezett, akit „nyak- csavaró’’-nak ismertek a munkatársak. — Maga mit keres ennél az asztalnál? — hallom a főnököm hangját. — Ez az én asztalom — szóltam határozottan és mélyen a szemébe néztem. — Maga megőrült! — harsogta egyenest a dobhártyámba. Ekkor már magam is rájöttem újabb balfogásomra. Arról van szó, hogy nem védekeznünk kell az igaztalan állítások, rágalmak ellen, hanem megelőzni azokat, rugalmasan, gyorsan, preventív' módon megszervezni a politikai felvilágosító munkát. A legutóbbi csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban is előfordult, hogy ugyanakkor, amikor az újságokban nap mint nap olvasni lehetett a magyar dolgozók különböző rétegeinek határozott állásfoglalását, spontán röpgyű- léseken, táviratokban megfogalmazott véleményét, megyénk egyes nagyüzemeiben bizonyos mozgalmi és gazdasági vezetők tanácstalanul topogtak, s a felvilágosítás helyett azt ismételgették: nem tudjuk, mit tegyünk, nem kaptunk még semmiféle felsőbb utasítást! N os, az ilyen bizonytalankodóknak azt tudnánk válaszolni, ami az egyik járás népszerű politikai vezetőjének kedvenc mondása: „Azért van fejünk, hogy gondolkozzunk vele — olykor”. Kétségtelen, hogy nagyobb a felelősség és nehezebb feladat olyan kérdésről rögtönözni önálló véleményt, amelyben még a kialakult hivatalos álláspontok minden részlete nem tisztázott, nem került nyilvánosságra. Ügy gondoljuk, azonban, a kommunisták szilárd világnézete, egészséges politikai érzéke — amely a múlt rendszer népelnyomó korszakában, de a felszabadulás utáni fejlődésünk számos nehéz fordulópontján is jó iránymutató volt — most is biztos alap. Annyival inkább, hiszen rendelkezésre állnak, segítséget adnak a különböző politikai dokumentumok helyes alapelvei, megfontolt határozatai és a pártmunkások egyre magasabb színvonalú képzettsége. A z igazsághoz hozzátartozik, **■ hogy a szóban forgó kérdésben számos jó példát, helyes kezdeményezést is lehetne felsorolni megyénkből. így például a Körös Állami Gazdaságot és más üzemeket, vállalatokat, ahol öntevékenyen és gyorsan vállalkoztak a mozgalmi és gazdasági vezetők az emberek jó irányú tájékoztatására. Az önálló gondolkodás esetleg a kisebb-na- gyobb tévedések kockázatával jár. Jobb azonban, ha mi követünk él árnyalatnyi tévedést, mintha ellenséges forrásból származó, szándékos mérgezés vírusaival szemben védtelen a közvélemény tekintélyes része. Vajda János A Magyarország hatvannégy oldalon jelenik meg ezen a héten — válto- Dg j zatlan áron. A népszerű hetilamükben. Az történt férje kisujját harap- ugyanis, hogy szóra- *a át féltékenységékozottságomban a kritikus pillanatban egyszerűen elfelejtettem továbbrántani a térítőt. Esküvőm napján sem hagyott el állhatatos feledékeny- ségem. Az ébresztő csörgött, én kinyúltam a paplan alól és dasági fórumon az ipar a legmeg- | elzártam a berregőt. ben. Két hónapot kapott ezért az apró felhevüléséért. Ekkor eszméltem rá, milyen hatalmas szövetségesem a feledékenység. Egyik reggel osztályvezetőm asztalához ültem le tévedésből. Pillantásom rögtön a határidős jelentésre esett, felelőbb áron a legjobb árut ki- Egyszerűen kiesett az melyet főnököm einem vesztettem el a nyugalmam. — Es a jelentés, a tizenkét exkavátorról? Az smafu? Ma kilencre kellett volna készen lennie! Az osztályvezető a fejéhez kapott és lényegesen lehalkította a hangját. — Igaza van. M.Ü lehet itt tenni? Öt perc múlva kilenc. — Ne izguljon. Itt a kész jelentés. Mehet vele az igazgató- hbz... punk a Budapesti őszi Vásár alkalmából 32 oldalas hirdetési mellékletben számol be arról, mi minden látható a magyar ipar és kereskedelem új, nagy seregszemléjén. Érdekes nyomdatechnikai újítással, a hirdetési mellékletben négyszínnyomásos képek illusztrálják e beszámolót. A Magyarország új lapszámában többek között áttekintést ad a csehszlovákiai helyzet alakulásáról, az Egyesült Államok belpolitikai helyzetéről az elnökválasztási harc megindulásakor. Több érdekes cikksorozatot talál a lapban az olvasó: így az első világháború végéről vagy egy beszélgetésről „Dr. H. Ó.”-val, azaz Hunyadi István l Habsburg Ottóval.
