Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-25 / 225. szám

1968. szeptember 25. 4 Szerű» I. SATUNOVSZKIJ: Sgfjjg KUDARCA 1. Alias Prieditisz — Nem, előbb hallani akarom, miért tűntél el ilyen hosszú idő­re és miért nem írtál egy sort sem? — Nem örülsz a bátyádnak? Ha zavarlak, akár el is mehe­tek... — Szamárság! — A csinos, molett asszonyka elkapta a jö­vevény kezét, mintha attól fél­ne, hogy eltűnik a szeme elől. — Kerülj beljebb. A férfi nem lépett be rögtön. Előbb még egyszer tüzetesen végigmérte testvérét, s megkér­dezte : — Nem mentél még férjhez. Milda? — Eddig sosem érdekelt... Egyébként nem. A férfi óvatosan lépte át a küszöböt, A szobában egyetlen asztali lámpa világított. Az ab­lak alatt faágy állt, a szoba kö­zepén asztal, három székkel. Milda leült a már megbontott ágyra: — Hol voltál ennyi ideig? Miért nem adtál hírt megádról? — Olyan sürgős ez? Osak most szálltam le a vonatról, mindössze fél órája vagyok Ri­gában. Ráadásul kopog a sze­mem az éhségtől — mondta in­gerülten a férfi. Milda kiment a konyhába. Néhány perc múlva egy tányér burgonyapürét és egy szelet hi­deg sertéssültet tett az asztalra. — Ez minden, ami itthon van. A férfi mohón falta az ételt. Rövidesen morzsányi sem ma­radt a tányérban. Milda megis­mételte a kérdést: — Mi történt, veled azután, hogy a németekkel együtt el­tűntél? — Mi történt?. — mormolta el­gondolkodva. — Sokáig nem kaptam munkát. Barakkokban, meg az ég alatt háltam. — És miért nem jöttél visz- sza rögtön? — Féltem, hogy börtönbe csuknak. Végül beláttam, jobb. ha hazatérek. Átmentem Kelet- Berllnbe és jelentkeztem a szov­jet; konzulnál. — Megbocsátottak, Edvin? — Ahogy látod. De most nem Edvin vagyok, s a vezeték­nevem is más. Petrisz Janovics Prieditisznek hívnak. Nem mer­tem elárulni a berlini konzul­nak a valódi nevemet. Féltem, hogy akkor eszükbe jut a negy­vennégyes év, s amit csinál­tam..., különben minden rend­ben van. Valamicskét már dol­goztam Leningrádban — hajón vittek oda minket Rostockból. Kissé felruházkodtam, s össze­gyűjtöttem az útravalót Rigáig. Mildának furcsának tűnt mindez: — Nem lenne jobb bevallani, hogy hamis nevet használsz? Ha rájönnek, abból bajod lehet. — Ugyan! Semmiség! —• Ez semmiség? — Mit okvetetlenkedsz? — Prieditisz mérges lett. — En ezt jobban tudom. Nem vagyok önmagam ellensége! Milda mélyet sóhajtott. — Mielőbb munkába kell áll- nod. Én nem tudlak eltartani, abból a hatszáz rubelból, amit keresek. — Nyugodj meg, dolgozni fo­gok. Csak egy kicsit körülnézek előbb, s ha nincs kifogásod el­lene, itt laknék nálad. Hogyan kell bejelentkezni mostanában? Személyesen kell a rendőrségre menni? Hosszú időre elveszik a személyi Igazolványt? —■ Mit izgulsz? — mondta Milda. — Most mondtad, hogy a papírjaid rendben vannak, és már dolgoztál is Leningrádban. — Ja, igen — hagyta rá Pri­editisz, s hogy zavarát leplezze, másra terelte a beszélgetést: — Jó még a hegedűm, Milda? — Persze. A legnehezebb években sem váltam meg tőle. Tudod, hogy szegény megboldo­gult apánk ajándéka... Prieditisz benyúlt a szekrény, be és elővette a hegedűt. Óva­tosan lefújta róla a port, s meg­pendítette a húrokat. Prieditisz elmosolyodott. Ez a mosoly eszébe juttatta Mildának azt a húsz évvel ezelőtti kedves, szé­gyenlős kisfiút, aki a fivére volt. Szépen hegedült, gyönyö­rűen rajzolt. S mi lett belőle? Hol rontotta el az életét? Prieditisz megsimogatta a he­gedűt, vieszatette a helyére, s mintha nővére gondolataiban ol­vasna, így szólt: Milda, nem fogom többé a földet túrni, nem alszom többé barakkban. Művész leszek, ké­peket fogok festeni. Milda megágyazott a bátyjá­nak a földön. Eloltotta a lámpát és lefeküdt, de nem tudott el­aludni. Bátyja egyenetlen lélegzé sét hallgatta, aki ruhástól fe- küld le aludni. Forgolódott meg- megrezzent, majd hirtelen fel­ugrott és az ablakhoz ment, — Mi van veled, Edvin? A férfi ingerülten felelt: — Semmi! Ügy tűnt, mintha megállt volna valaki az utcán, az ablakunk alatt... És nagyon kérlek, ezentúl ne hívj Edvin- nek. Hiszen tudod, mi a nevem... (Folytatjuk) ÉRDEMES ELOLVASNI : Az öregedésről Az öregedés maga nem betegség — ez a geriátria tudományának korszerű jelszava. A szociális, egészségügyi hely­zet javulásával egyre nö az átla­gosan elérhető életkor, egyre több ember számára kell lehetővé ten­ni a békés, boldog öregkort — mint az emberi életciklus termé­szetes részét. Ez nem könnyű fel­adat. Az öregedő szervezetben le­játszódó változások, az öregedő egyén és környezete közötti vi­szony módosulása mind-mind problémákat okoz. E változások okozta nehézségeket igyekszenek könnyíteni különböző társadalmi erők, tudományos eredmények al­kalmazása, de ezek mellett igen fontos szerepe van magának az öregedő egyénnek, felismeri-e, hogy az öregedés többé-kevésbé állandó folyamat, melyhez alkal­mazkodnia kell saját és közössége érdekében is. Reméljük, segítséget nyújt eh­hez dr. Nagy Mária műve, mely az öregkor külső tükröződéséből in­dul ki, vázolja a gerontológiai és geriátriai kutatások fejlődésének történetét, majd biológiai-orvosi szempontból elemzi az egyes szer­vek, szervrendszerek öregedéssel kapcsolatos változásait. Állan­dóan hangsúlyozza, hogy általá­ban az öregedés következményei­nek vélt tünetek többsége vala­mely betegség eredménye — en­nek megfelelően elkerülhető — olvashatjuk a Mezőgazdasági Ki­adó gondozásában megjelent könyvben. A tavalyinál nyolc-tíz százalékkal több közszükségleti cikk a baráti országokból A belkereskedelem árukészleté­nek mintegy 10 százaléka külföldi eredetű. A tőkés országokból ez év első felében mintegy 15 mil­lió dollár értéüű árut szerzett be a külkereskedelem a hazai üz­letek számára, a második félévi behozatal ugyanilyen arányú, en­nél azonban jóval több a baráti országokból származó import. A közszükségleti cikkek cse­réjének lebonyolításában nagy részt vállal a KONSUMEX. A vállalat 1960-ban 1,4 milli­árd, 1967-ben pedig már 5,2 mil­liárd forint értékű árut hozott be és adott át a belkereskedelem­nek. A vállalat bonyolítja le a belkereskedelmi választékcsere- forgalmat is. A Szovjetunióval ez évben már mintegy 54 millió ru­bel értékű árut cserélünk; ez mintegy 12 százalékkal haladja meg a múlt évit. A baráti or­szágokból összesen 8—10 száza­lékkal több áru érkezik az idén, mint amennyit tavaly vásárol­tunk. Cusziáv az élen Mi újság a békéscsabai filmtárban? Jól startol a gyulai építő válla Ikozás Ez év tavaszán alakult meg az Orosháza környéki termelőszö­vetkezetek közös építővállalko­zása. Ezzel együtt most már öt működik mind jobb eredmény­nyel megyénkben. A szarvasi já­rásban is szorgalmazták egy ha­sonló vállalkozás létrehozását, de a szövetkezetek vezetői azzal ér­velnek, hogy olyan erős építő­brigádokkal rendelkeznek, ame­lyekkel nemcsak a közös gazda­ságokban, hanem a szövetkezeti gazdák körében jelentkező építé­si igényt is ki tudják elégíteni. A megye termelőszövetkezetei­nek építőipari közös vállalkozá­sai gyorsan fejlődtek. Bizonyítja ezt, hogy amíg 1966-ban három vállalkozás 41,8 millió, addig ta­valy négy vállalkozás már 70,8 millió forint értékű termelési ér­téket produkált. Ebben az évben 89,5, a jövő évben előrelátható­lag 87,2, 1970-ben pedig 92,4 mil­lió forint tesz megyénk termelő- szövetkezeteinek építkezési szük­séglete, s ennek jó részét a tár­sulások kívánják kivitelezni. Jól startol a gyulai termelőszö­vetkezetek tavaly alakult vállal­kozása, amely egymillió 471 ezer forint közös vagyonnal rendelke­zik a 4 éve működő mezőkovács­házi vállalkozás tavalyi 1 millió 29 ezer forint közös vagyonával szemben. FIGYELEM Rönk- és egyéb faanyag-lürészelést VÁLLALUNK 1 méter vastagságig. GÖNGYÖLEGELLÁTÓ VÁLLALAT, Békéscsaba, Gyár u. 4 sz. Telefon: 12—990. 18685 HA A FILMTARBAN őrzött fil­met egymáshoz ragasztanák, úgy a celluloid-szalag hossza megha­ladná a 400 kilométert. Ha figye­lembe vesszük, hogy ezt a tekin­télyes hosszúságot mindössze pár száz méteres rövidfilmek teszik ki, akkor fogalmat alkothatunk azokról a feladatokról, amelyeket a Békéscsabai Film- és Szemlélte­tő Eszközök Tára a megyei külön­böző intézményeinek filmellátásá- j ban betölt, illetve betölthet. A filmtár gazdája a megyei mű­velődési ház. A múlt évi forgat- ; mazási kimutatás szerint a leg-1 gyakoribb kölcsönzők a művelő- j dési otthonok voltak, 3030 köl- j csönzésből 900 filmmel. A része- se dési arányokat tekintve, utánuk következnek az iskolák (16,5), a honvédség (10,8) és a KISZ-szer- j vezetek (9.1 százalékkal). A köl­csönzött filmek téma szerinti j megoszlásában a mezőgazdasági j és politikai filmek a dominálók. De amint azt Nagy Lajosné, a filmtár vezetője elmondotta, az előző évekhez viszonyítva a me­zőgazdasági filmek forgalma né- j miképpen visszaesett. Az úgyne­vezett slágerkönyv azonban arról tanúskodik, hogy néha bizony : szinte egymás kezéből kapkodja a ' filmet a mintegy 130 állandó ügy­fél. A mezőgazdasági témájúak kö­zül ilyen a Csonthéjasok kártevői vagy a Bogyós gyümölcsök, a sportfilmek közül pedig a Tíz aranyérem és a Négyszázadik for­duló. Sokan kölcsönzik Az éjsza­kára hajnal című, az ellenállási mozgalomról készített kópiát és a Magyar tájak sorozat egy-egy rep­rezentatív darabját. Nem szabad megfeledkeznünk a közkedvelt Gusztáv-sorozatról sem. A mint­egy 18 darabból álló Gusztóv- gyűjtemény filmjei a leggyakrab­ban kerülnek fel a kölcsönzési listára. A BEVÉTELI terv a múlt évben kereken 50 ezer forint volt. Ez az összeg a kölcsönzési díjakból te­vődött össze, döntően a filmköl­csönzésből. Egy napra, a 300 mé­ter hosszúság alatti filmekért 10 forintot, 300-tól 500 méterig 20, J afölött 40 forintot kell fizetni. ] Természetesen vetíteni csak ott lehet, ahol vetítőgép Is van. Öröm­mel nyugtázhatjuk, hogy ebben az esztendőben jó néhány új felsze­relési tárggyal, így új vetítőgé­pekkel is gazdagodott a filmtár. Jelenleg öt darab 16 milliméteres és két darab nyolcmilliméteres vetítőgép, 2—2 epidiaszkóp, dia­vetítő, magnetofon és lemezjátszó várja a kölcsönzőket. Az új sze­zontól (azt tudni kell, hogy a film- tári szezon októbertől májusig tart) négy teljes opera lemezei is a kölcsönzési listára kerültek. — Mit tesz a filmtár annak ér­dekében, hogy az itt található fil­meket és eszközöket minél többen és minél gyakrabban kölcsönöz­zék ki? — kérdeztük Nagy La­josáétól. — Az érdekelt szervek mind­egyike megkapta a filmtári lel­tárt, ebből ki-ki választhat és ren­delhet. Időnkhöz mérten szemé­lyes látogatások alkalmával is igyekszünk felhívni a figyelmet filmjeinkre. Készítettünk és ké­szítünk olyan műsorjavaslatot, amelyben az eseményekhez, év­fordulókhoz kapcsolódó műveket ajánlunk. A TIT-tel, a művelő­dési otthonokkal, a nőtanáccsal és a KISZ-szervezetekkel együtt közösen fáradozunk azon, hogy a filmtár kihasználása minél na­gyobb legyen. ALKALMI^számítások szerint, a filmtárból egy filmet egy sze­zonban átlagban kétszer-hérom- szor kölcsönöznek ki. Ez a szám növelhető lenne a vetítőgéppel rendelkező intézmények aktivitá­sának fokozásával. Nehezíti a köl­csönzést, hogy a TIT a tv-közve- títések miatt csak hétfőn, esetleg pénteken tart vetítéssel összekap­csolt előadásokat, s ilyenkor nem minden igénylőt tudunk ellátni szemléltető anyaggal. Bizonyára a kölcsönzési forga­lom növekedését eredményezi majd az a tény, hogy ősztől a filmtár veszi át az általános isko­lák oktatófilmmel való ellátását. Így a közeljövőben mintegy 800 új rövidfilmmel gyarapszik a filmtár állománya. HOGY MIÉRT van SZjjkség új­ra és újra felhívni a figyelmet a szemléltető eszközök, így a filmek szerepére? Köztudott az, hogy a szemléltetéssel illusztrált előadá­sok hatékonysága csaknem két­szerese a nem szemléltetettek. A Békés megyei művelődési ottho­nokban 1967-ben 3437 ismeretter­jesztő előadást tartottak, s ezeken 803-nál használták a vetítőgépet és mutattak be valamilyen, a té­mához kapcsolódó filmet. Ez az arány más megyék adataihoz vi­szonyítva is jónak mondható, de egészen szerény becslések szerint a filmes előadások arányát a mos­tani 23 százalékról 50-re lehetne javítani. Brackó István Emberibb módon A békéscsabai BARNEVÁL az őszi idényre előszerződést köt. Jelentkezni lehet személyesen a gyáregység munka­ügyi osztályán. Vidékiek írásban is jelentkezhetnek. Munkába állás október 1-től. 18341 Egészségügyi laboratóriumi célra friss marhavérre volt szük­ség. A vérátvevők gépkocsin ro­bogtak a gyulai vágóhídra. Akadt köztük egy kezdő gyakor­nok lányka is, aki munkaköre vállalásakor tisztában volt az­zal, hogy a sokféle vizsgálati anyag próbára teszi az ideget, a gyomrot, olykor még az egész­séget is. Azt természetesnek ta­lálta, hogy a laboratóriumi táp­talajhoz nékülözhetetlen vér mi­att állatot kell ölni. A vágóhí­diak becsületes igyekezettel vé­gezték szokásos napi munkáju­kat. Nem ők tehetnek arról, ami a gyakornokocskát elborzasztot- ta. Taglóval dolgoznak. Az ál­lat lerogyott, rémülten talpra szökött, újabb csattanás a hom­lokán, összesik, vonaglik, míg- len a kés végez vele — és már szállítható is a friss, meleg vér... Elnézést a naturalista leírá­sért, ez azonban éppen az Ilyen módszer elleni tiltakozás miatt történt. Meglepő, amikor az ál­latvédő egyesületek világszö­vetsége rég elérte, hogy az orszá­gok többsége törvénybe iktatta vagy törvényerejű rendelkezés­be foglalta, miszerint vágóhidak és állatkísérleti intézetek mun­kájuk közben az állatkínzást minden lehető módon és eszköz­zel zárják ki (fájdalomcsillapí­tás, érzéstelenítés, kábítás és így tovább), s a vágóhidak ugyancsak rég rendelkeznek a kábítópisztoly és az elektromos kábítás eszközeivel, akadhat hazánkban vágóhíd, ahol még mindig a primitív, fáradságos és kegyetlen taglózás járja. Kölön- ben az élettanból tudhatjuk, hogy olyan magasabb rendű ál­latok, mint az emlősök is, felfog­ják a halálos veszedelmet és ha­lálfélelmük szinte azonos az em­berével.-Új-

Next

/
Thumbnails
Contents