Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-25 / 225. szám
a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja Világ proletárjai'* egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 1968. SZEPTEMBER 25., SZERDA Ara 80 fillér XXIII. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM Alkatrész? Alkotórész! Gyakran mondjuk, hogy az ember a társadalomnak kicsi, de nélkülözhetetlen alkatrésze. De hozzá kell tennünk mindjárt, hogy nem mechanikai értelemben. Vagyis nem alkatrész, amelyet, ha meglazul, egy kombinál tfogóval megerősíthetünk, ha megkopik, szó nélkül kicserélhetünk, hanem alkotórész. Alkotórész, amely nemcsak él, lélegzik, tesz-vesz a társadalomban, hanem tevékenyen hozzájárul apróbb-nagyobb tetteivel a jelen, a jövő formálásához. Elvtáns, barát, kolléga, aki osztozik a közös munkában, a közös felelősségben. S éppen ez a felelősségtudat, az alkotásban való részvétel, a tdsebb-na- gyobb gondokban való O6ztozás teremti meg minden ember számára a jó politikai szemléletet, a jó politikai körérzetet. Sűrűn ismételjük: a nagy elhatározások, elképzelések az apró tettekben tükröződnek. A nagy tervek milliók cselekvő részvételével valósulhatnak meg. Ilyenformán a kis és nagy kérdések sorsa szorosan összefügg, végső soron a nagy terv, elgondolás is helyi gonddá válik. Ha egy-egy helyen olyan a közszellem, amelyben nyíltan lehet az országos és helyi gondokról szót váltani, az már önmagában is forrása a jó* közérzetnek. Az ilyen helyen érzik az emberek, hogy számítanak véleményükre, küzdő- és segítőtársnak fogadják őket. De mit is várnak az emberek a politikától? Nyilvánvalóan emberi boldogulásukat, anyagi biztonságot, javuló életkorúimé, nyékét A munkás, a tanító, a tisztviselő azt, hogy mihamarabb jobb hajlék legyen a család felett, olcsóbb, jobb élelem kerüljön a család asztalára. A mező- gazdasági dolgozó azt, hogy olcsóbb, jobb legyen a ruha, olcsóbb, jobb legyen a gép, amely az életét már eddig is jelentősen megkönnyítette. A politikai közérzet azonban bármily jelentős, mégsem csupán az anyagi jólét függvénye. A dolgozó ember jó közérzetét jelentősen a környezethez való viszonya, a munkabeli törekvéseinek megértetése, elfogadása, munkatársaival, feletteseivel való egyetértés, vagy egyet nem értés határozza meg. S hogy kinek az „asztala” ez, egy percig sem kétséges. A helyi vezetőké, a párt- szervezeteké. A jó politikai közhangulat megteremtésének gondja elsősorban az ő hivatásuk. Tőlük függ, hogy az adott területen kinek jó a közérzete. A becsületes, szerény, szorgalmas munkásnak, az alkotónak, vagy a hízelgő, törlés zkedő lát- szatembemék. Tőlük függ, hogy egy-egy helyen mi esik nagyobb súllyal a mérleg serpenyőjébe: az őszintén kimondott szó, a bátor segítőszándék, vagy a minden hájjal megkent, törtető emberek hajbclkolása? A humánum, az emberi megértés, az alkotás és cselekvés megbecsülése, az emberi önérzet, az egyéni és a köz nemes vágyainak érvényesítése, figyelembevétele fontos elv a mi társadalmunkban. S mégis hány helyen szenvednek csorbát ezek az elvek?! A minap, néhány községben járva — a lüktető politikai pezsgés hatásaként feltáruló eredmények sorolása közben — arról is szó esett, hogy nem mindig hiteles a mérce. Előfordul, mondották, hogy csaknem azonos hibáért aránytalanul kisebb a felelősségre vonás mértéke, ha vezető beosztásban ügyködő emberrel állunk szemben. Érthető a zúgolódás, hiszen az ilyen döntés láttán — különösen akikor, ha az indokolás is elmarad — elégedetlerv ség, s ennek nyomán bizalmatlanság tölti el az embereket. Üzemeinkből, falvainkból gyakran érkeznék hírek a munkából kiöregedettek megbecsüléséről. Jólesik hallani, hogy sok helyen igénylik a nyugdijba- menetel után is az idősek hasznos tapasztalatait, észrevételeit és emberségtől fűtötten gondoskodnak erkölcsi és anyagi megbecsülésükről. Felemelő érzés! De hányszor megesik még, hogy csak kipipáljuk az állományi listáról az öreget. Felszólítást kap, hogy lejárt a „mandátuma” ettől és ettől az időtől kezdve, nem tartanak igényt munkájára. Kiiktattuk, mint elhasznált, fáradt alkatrészt, pedig hosszú évék verejtékének, küzdelmének gyümölcse ott él a gyár falain, a tsz „kerítésén” belül, javuló minőségű termékekben, számy- próbálgató szakemberek és más vezető beosztású emberek képében. Kiiktattuk, mint alkatrészt, pedig alkotó részese volt a maga nemében egy lüktető közösségnek. Magunkról esett szó. Emberek, ről, akik együtt élünk egy nagy családban. Magunkról szóltunk, akik húszegynéhány éve, nap mint nap rakjuk a téglát épülő társadalmunk falára. S e nagy mű alkotása köziben megesik, hogy háttérbe szorul az emberi magatartás, a személyiség tisztelete, s csak akkor vesszük észre, hogy hiba van, ha mi vagyunk szenvedő részese. Észrevesszük, ha mint nyűgös vevőt tart számon bennünket a sarki fűszeres? Észrevesszük, ha csak legyintéssel veszik tudomásul észrevételeinket a munkahelyen ? Észrevesszük, ha ügydarabként kezelnek bennünket a közhivatalban? Igen. S ha önvizsgálatot tartunk, akkor látjuk csak igazán, hogy mikor voltunk, vagyunk az egészséges közmorál kialakításának, illetve csorbításának cselekvő részesei. S hogy egyre jobban kiteljesedjen az egészséges közmorál és politikai közérzet, ahhoz az szükséges, hogy a helyi vezetők, a pártszervezetek, mindenki észrevegye, felismerje: a dolgozó ember nem alkatrésze, hanem alkotó része a társadalomnak. Szüntessék meg a nevelümunka akadályait Ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága A megyei tanács végrehajtó bizottsága a szeptember 24-én Békéscsabán megtartott ülésén hat napirendi pontot tárgyalt meg. Többek között megvitatta a középiskolai új tanterv alkalmazásának tapasztalatairól szóló jelentést. A tanterv és nevelési terv eredményesebb megvalósítása érdekében a végrehajtó bizottság utasította a megyei művelődés- ügyi osztályt, gondoskodjék arról, hogy a középiskolai igazgatók az elkövetkezendő években legfonto! sabb feladatuknak tekintsék az oktató-nevelő munka gátló tényezőinek feltárását, az ellentmondások feloldását. Elvi koncepció alapján irányítsák és szervezzék az iskolai munka legfontosabb területeit. Ezen az ülésen került sor az 1969. évi tanácsi tervjavaslat megvitatására és elfogadására. Ennek ismertetésére lapunkban visszatérünk. A vb bejelentésekkel zárta ülését. MA: Nótás kedvű öregek * * * Gusztáv az élen * * • Cull ezredes kudarca (Folytatása» kémregény) A TIT X. szabadegyeteme lelt a gyulai eszperantó nyári egyelem A gyulai eszperantó nyári egyetem eddig hatszor nyitotta meg kapuit. Az eseménydús program, a nemzetközi barátko- zás lehetősége, a kellemes környezet nagyon vonzza a hazai és külföldi eszperantistákat, ezért megnőtt az érdeklődés. A TIT országos nyári egyetemeinek sorába felvették a gyulai eszperantó rjyári egyetemet. Ez lett a TIT tizedik nyári egyeteme az országos hálózatban. A vezető szervek az első közös tanácskozást megtartották. Ott: voltak a TIT megyei titkárságáról, a gyulai városi tanácstól és a Magyar Eszperantó Szövetség j helyi csoportjától. A jövő évi j program már elkészült. Igen sok ; esemény várja a hazai és a külföldi vendégeket. Azt szeretnék, j ha a sok külföldin kívül magyar eszperantisták is nagyobb létszámmal érkeznének Gyulára. Érdekes földrajzi, történelmi,! vízgazdálkodási, művészeti előadások hangzanak el hazai és külföldi előadók részéről. a»»»» Keresik a berenteit — Néhány községben szűkös a választék — Sárba fulladt a faaprftő Elegendő szénről, iáról gondoskodott a TÜZÉP A déli órákban még sokszor lekívánkozik az emberről a felöltő, de a hűvös, ködös reggelek már a közelítő télről hoznak hírt. Nyugodtan alhat, akinek a kályháján megszáradt a ezüstfesték és — főleg a pincéjében tudja az egész évi tüzrevalót. A Békés megyeiek zöme idén előrelátó vólt, hiszen a TÜZÉP-vállalat szeptember derekáig 23 és fél ezer vagon szenet adott el, s a tüzelőutalványok 90—95 százalékát beváltották. Annak sem kell azonban aggódnia, aki ezután kívánja megvásárolni téli tüzelőkészletét A megyei TÜZÉP az egész évre 31 ezer vagon szenet, 2250 vagon brikettet, 600 vagon kokszot és 4500 vagon tűzifát biztosít a kö- zületeknek, a lakosságnak és viszonteladóinak, az értékesítési szövetkezeteknek. Ez a meny- nyiség nagyjából azonos a tavalyi fogyasztással és teljes mértékben kielégíti az igényeket. ♦♦♦♦♦♦♦ I Miért fordulhatott elő mégis J tavaly és néhány esetben idén is, hogy az értékesítési szövetkezetek falusi telepein szűkös választékot talált a vásárló? Hortobágyi János, a TÜZÉP-vállalat áruforgalmi főosztályvezetője szerint azért, mert egyes szövetkezetek vagy nem mérik fel tökéletesen az igényeket, vagy — rosszul értelmezett takarékosságból — rend- i kívül alacsony készlettel próbálnak működni. Ha mennyiségben ki is tudja elégíteni ez évben a TÜZÉP fo- | gyasztóit, árukészlete nem min- ' denben felel meg az igényeknek. | Sokan keresik a berentei szenet, I aminek viszonylag alacsony ugyan a fűtőérteke, de olcsó és j nem kormol, kevés a salakja. Ki- j tűnőén alkalmas tehát arra is, hogy a konyhai tűzhelyekben fűtsenek vele. A megye ellátásának 50—55 százalékát a berentei szén adja, de ez is kevés. A TÜZÉP p>edig többet nem tehet fogyasztói érdekében, hiszen az országosan kedvelt srénfajtát arányosan ; osztják el a megyék között és Békésnek ennyi jut. Bőven van viszont a rendkívül magas kalóriaértékű legyei szénből, csakhogy ettől sokan idegenkednek. Elsősorban azért, ment drága. A központi fűtéssel rendelkező lakóházak kedvezményes áron, mázsánként 49 forintért kapják a lengyel szenet. A TÜZÉP vezetői szerint ennyiért szívesen vásárolná a többi fogyasztó is. Nem kellene felülvizsgálni az import fűtőanyag árát? Tavaly még a megye szénakészletének 40 százalékát a nyers lignit adta. Idén nem tartanai? a telepiek ebből a viszonylag olcsó, de rossz minőségű fűtőanyagból. Nincs rá szükség — mondja a TÜZÉP —, nem keresik, örvendetesen javult a fa minősége is. Tavaly importfát árultak a TÜZÉP-nél, idén azonban már száraz hazai cser, tölgy, bükk és akác kapható. Sajnos, a békéscsabaiak meguk bajlódhatnak ott. hon az aprítással, mert a TÜZÉpI telep minden télen sártengerré változik, itt nem lehet mozgatni az ügyes faaprító-gépet. Deák Gyula Csabai látkép. Fotó: Demény B. D.
