Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

1968. szeptember 22. Vasárnap Ú3 REZSŐ: TÖRTÉNELEM A GÖrBETÜICÖJI ELŐTT 29 .- ■ ~ A kitakarodás — Elég a dúlásból, nemi gon­doljátok, emberek? — kérdezte Batu a tatárjaitól. — Csak egy éve tán, hogy csináljuk, most jöttünk igazán bele — felelte egy hetyke ku­tyafejű. — No, nem bánom. Kicsit még pusztíthattok, de aztán elég le­gyen mára, gyerekek fenye­gette harcosait Sizelíden a kán. — Holnapra is hagyni kell vala­mit. Nem élhetjük fel a jövőn­ket — fűzte hozzá 'személyikul- tuszos akcentussal. — Ahol ni, a Dunántúl! — emelkedett fel nyergében. (Neki volt ilyenje, ha a többieknek nem is.) — Szegény Béla ki­rálytól elrabolta asz a bitang osztrák herceg — állapította meg indignáltan. — Dúijuk fel! Ne élevezze ő se! — De hát a Duna. Ekkora haddal nem úsztathatunk át rajta, vezérem. Fele ottveszne a sodrában — lökte hátra kucs­máját az egyik bajszos másod­kán. — Mit jósol a meteurulógu- sunk? — villantotta meg fogait Batu. — össze tetszik téveszteni ki- fejezésileg az egészségügyet az időjárással — bátorkodott köz­beszólni egy, a fogalmak pontos kifejtésére kényes tatár nyel­vész. Már mászhatott is le a lováról és Batu villámló tekin­tetétől követve, ballaghatott hátra a rabszolgák közé málha­hordónak. — Mit jósol a jósunk? — kérdezte ismét a kán. — Hogy az Északi Jegestenger felől, a ciklonok és anticiklonok összeütközésének eredménye­ként, havat hozó fagyos légtö­megek áradnak ma éjjel a Kárpát-medencébe — jelentette egy szuszra az időtáltos. — A légnyomás igen-igen mocorog — fűzte hozzá baljóson. — Ezt a fagyhullámot meg­várjuk, hátha eljegelődik a fo­lyam és akkor nem kell úsztatni a sereget — határozta el Batu. Meg is várták. Reggelre olyan jégpáncél fed­te a Dunát, hogy repesett tőle a szív! Sajnos, a tatársereg is odafagyott a parthoz lótól, lo­vastól. Disznóperzselővei meg forrasztópákával kellett a jég fogságából kiszabadítani minden egyes harcost Noha Batu kán alaposan megszervezte a mun­kát és akadt olvasztárbrigád, melyik alaposan túlteljesítette a tervet, 60—80 lovast is ele­venné melegített óránként, mégis másfél napig veiszkődtek. Rengeteg lett az influenzás. Tüsszögés, orrfúvás mindenfe­lé. A tábori orvos szeri fit sok harcost tüdőgyulladás kerülge­tett A különböző vénás meg intramuszkuláris antibiotiku­mok azonban megtették a ma­gukét! Hála a munkaverseny­nek, a gyógyszereknek és az ál­dozatos egészségügyi tevékeny­ségnek, harmadnapon a tatár hordák már vasegészséggel öl- dösték a népet, pusztították a Dunántúlt. Tökéletes gyógyulásukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Pannónia feldúlása után sem éreztek különösebb fáradt­Nincsen ötös a lottón A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint a 38. já­tékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 31 fogadó ért el, nyereményük a nyere­ményilleték levonása után egyen­ként 111 749 forint. Három talá­latot 4140 fogadó ért el, nyere­ményük a nyereményilleték levo­nása után egyenként 418 forint. Két találatot 121 566 fogadó ért el, nyereményük egyenént 18 forint. ságot, levertséget. A lehető leg­jobb erőnlétben iramodtak Bé- láék után, hogy azok mihama- rébb megemlegethessék a tatá­rok istenét! Ám a király és Ro- gériusz mester sem voltak rest. Megpillantva üldözőiket, az Ad­ria habjai közé vetették magu­kat és pillangózva átúsztak Trau szigetére. — Vannak-e közöttünk béka­emberek? — kérdezte a parti sziklán álló Batu, izgatottan lát­ván, hogy zsákmánya szó szerint kicsúszik a markából. Nagy brekegéssel pattant elé­je száz ruhátlan tatár. — Ostobák! A brekegés és meztelenség még nem béka! — ordított rájuk. — Van-e uszo­nyotok, oxigénpalackotok és búvár álorcátok? A csupasz csapat sután pislo­gott fel rá. — Na látjátok! Azt se tudjá­tok, miből áll egy békaember. Ruhát fel és mars vissza, a sor­ba! Nem sül le a képetekről a bőr? Béla király neje onnan, Klissa várából figyeli a fejlemé­nyeket Milyen véleménye lesz ennek a tisztességes úriasszony­nak a tatár erkölcsökről, ennyi pucér harcosom láttán? Batu, hátat fordítva a „békái­nak”, helyetteseihez intézte a szót: — Nincs más hátra, elő a bú­vámaszádokkal! — Micsoda? Azt sem tudjátok mi fán terem? Igazat megvallva, én sem. De hát akkor mitévők legyünk? A menekülők nemsokára kikecme­regnek a traui partokra, beve­szik magukat az erdőségbe, melyben farkasok és sündisznók tanyáznak... Az egész tatár had megbor­zongott. Különösen a s-ündisznó említése váltott ki bennük bpr- zadályt. Nehéz helyzetükből vá ratlan fordulat ragadta ki őket. Híre jött, hogy elhunyt Ogotáj. Batut mintha villanyozták vol­na, le-fel pattant nyergéből és torka szakadtából ordította: — Én leszek az utód! Én le­szek az utód! Beleszólok az utódlásba, bele én a ldrelejzu- mát! Egyik alvezére enyhe célzás­sal megjegyezte, hogy némely kánoknak milyen disznó szeren­cséjük van; egyszeriben elnö­kök lehetnek anélkül, hogy bár­kit is el kellene tenni láb alól Batu, ki egyébként minden efféle oldalszúrást nyomban megtorolt volna, most roppant elnéző hangulatban volt. Mo­solygott. Sőt, javallottá, tartsa­nak egy próba félesküdést. lo­va hátán felállt, jobbját esküre, balját szívére emelve kezdte: — Én, Batu Jakab, az Arany Hor da kánja... A gyönyörűségtől el­szédült, s földre zuhan, ha a kö­rötte levők él nem kap­ják s vissza nem hajítják mén­jére. — Brrr... brrr... brrr... — har­sogták a harcosok e látványra. (A berregés tatátéknál hurrá­zást jelent. A szerz.) Még sokáig berregtek volna, de Batu csen­det parancsolt. Megkérdezte há­zi történetíróját, mondaná, hány évig állt fenn Magyarország? — Háromszázötven évig — el­nök elvtárs! — Elég isi Mi most aztán le­húztuk a rolót. Mehetünk haza fiúk! Jó menőfej leszek! Éljek! Éljek! Éljek!... A sereg megmozdult és vad berregéssel elszáguldott Mongó­lia irányába. Ütközben Batu kedvenc táncdal-igrice és kob­zosa, Zorandir Dobonóza az el­hunyt előd tiszteletére egy sira- tó-slágert szerzett. Ebből né­hány sor fennmaradt az utókor­ra: „Ki ölte meg Ogotájt? Nem tudja senki, vagy aki tudja az hallgat...” (Folytatjuk) Különös műtét Szokatlan operációt hajtottak végre Oslóban. Sebészek egy cso­portja 41 centiméterrel „megkur­tított” egy 2,34 méter magas óri­ást. A combcsontból vettek ki egy részt. Sven Tolsen, a páciens a műtéttel 1,93 méter magas lett. Teljesen kiheverte az operációt „Sarkibúvár11 került puskavégre Biharugrán A biharugrai „vadvízországban” nagy a madárcsoportosulás. Alig mentek él a gólyák, fecskék, máris útra készek a sirályok, a nyáriludak, a vadkacsák és egyéb Á napokban megkezdődik a két évre szóié kollektív szerződések készítése Előtérben az 1988. évi tapasztalatok — Postázzák a SZOT határozatát és a KISZ KB levelét A közelmúltban rendelet jelent1 szont önálló szabályzatként kell meg az 1969 és 1970-re szóló kol­lektív szerződések készítéséről. Ezzel kapcsolatban a SZOT tájé­koztatást tett közzé, melyet a MEDOSZ Békés megyei Bizottsá­ga ezekben a napokban — a sa­játos helyzetnek megfelelően — elemzett, összegzett és ismerte­tett az üzemi, vállalati szb-titká- rokkal. Plavecz János megyei kidolgozni és kezelni. Másrészt a vállalati vagy üzemi tervben elő­irányzott szociális, kulturális és sportkeret felhasználásában a szakszervezetnek nem egyetérté­si, hanem döntési joga van. Békés megye állami gazdasá­gaiban, mezőgazdasági gépjavító vállalatánál, az erdőgazdaságnál, összesen 35 üzemben a SZOT vándormadarak. A nagy út előtt „haditanácsot ülnek” az új hazá­ba készülő madarak. A vadkacsák például 5—6 ezres csoportot al­kotnak. Búcsúznak a nyáriludak is. A világszerte kipusztulóban levő sztyepp íhadarak szintén tömegé­vel készülődnek. Legalább 400— 500 nyáriludat látni ezekben a napokban Biharugra környékén. Egyébként madarak jönnek, madarak mennek ezekben a na­pokban. Nem mindennapi vadász­szerencse érte Kiss Gergely vad­őrt: sarkibúvárt lőtt. Ez a madár — az Északi-sarkvidék költő­madara — ritkán jár errefelé. Ha jön, akkor is általában no­vemberben és decemberben „ven­dégeskedik” magyar földön. ÚJ KÖNYV; Tavasz Szibériában Ez a címe Baróti Géza és Randé titkárhelyettes elmondotta, hogy határozata és a MEDOSZ megyei j Jenő most megjelent könyvének, „,nT.T^or, "'i-'- " “ 1 bizottságának állásfoglalása alap­a MEDOSZ Békés megyei Bizott­sága néhány nappal ezelőtt vi­tatta meg az 1968-ra összeállított kollektív szerződés készítésének tapasztalatait, különös tekintettel a tartalmi vonatkozásokra. Meg­állapították, hogy a kollektív szerződések nagy részében a Munka Törvénykönyvében biztosí­tott lehetőségeket differenciáláp nélkül fogalmazták meg az ér­dekvédelmi részben. Tipikus pél­dája ennek a vállalat részéről va­ló felmondás. Legtöbb kollektív szerződésben a hármas kategóri­ába sorolt dolgozóknak — legyen szó néhány hetes, néhány éves, esetleg évtizedes munkaviszony­ról, nem beszélve a törzsgárda vagy éppen a szocialista brigádok tagjairól — a vállalat részéről való felmondást 15 napban álla­pították meg. Holott a Munka Törvénykönyve szerint 15—30 nap differenciálás is lehetséges. Néhány kollektív szerződésben olyan kitételek is vannak, me­lyek az alacsonyabb fegyelmi büntetések mellé — figyelmezte­téstől a szigorú megrovásig — további szankciókat is csatolnak: illetményföld, nyereségrészesedés és egyéb juttatások részleges vagy teljes megvonása. Ma már látjuk — mondotta Plavecz Já­nos —, hogy az alacsonyabb fe­gyelmi büntetések kiszabása mel­lett nem engedhető meg további szankciók alkalmazása. Voltak, akik a szakszervezeti bizottságnak egyetértési jogot kö­veteltek a dolgozók elbocsátásá­nál. A MEDOSZ megyei bizott­sága óva int valamennyi szb-t a dolgozók elbocsátásánál sürgetett egyetértési jog kollektív szerző­désben való megfogalmazásától! Érthető, mert az egyetértési jog szerződésbe vételével a vállalati vezetés által elbocsátott dolgozók \ érdekvédelme elé ezzel gát ke- I rülne. Ha az szb-nek az elbo- [ csátás esetében egyetértési joga; lenne, vajon kihez és hová for- ; dúlhatna az elbocsátást sérelme- j ző dolgozó? Az 1968-ban szerzett tapaszta­latok körültekintő munkára in­tenek valamennyi kollektív szer­ződést vagy szerződésrészt, mel­lékletet, önálló szabályzatot ké­szítő bizottságot, munkacsöportot. Ezt azért is hangsúlyozta a tit­kárhelyettes, mert a mostani kol­lektív szerződések készítésekor egy sor kormány- és minisztéri­umi intézkedés még nem volt is­meretes. Az illetményföld meg­szerzésének feltételeiről szóló rendelkezés csak jóval a kollek­tív szerződés aláírása után jelent meg. Nem volt ismeretes — álla­mi gazdaságokban — a bértömeg kiszámításának módja sem. Az­után az 1968-ra szóló kollektív szerződésben a bérszabályzat, a munkavédelem és az újítási sza­bályzat melléklet volt, most vi­ján ezekben a napokban kezdik el a következő két évre szóló kollektív szerződés készítésének szervezését. Bizottságokat, mun­kacsoportokat hoznak létre, hogy az első szerződés készítésében és alkalmazásában szerzett tapaszta­latok alapján annál minőségileg jobb kollektív szerződés szület­hessen. Ezt szeretnénk — mon­dotta Plavecz János — mi, a MEDOSZ megyei vezetői éppen úgy, mint a KB, amely levélben keresett meg bennünket, hogy a fiatalságot is vonjuk be az őket érintő témák feldolgozásába. A SZOT határo­zatát és a KISZ KB levelét ezek­ben a napokban postázzák vala­mennyi szakszervezeti bizottság­nak. D. K. amelyben egyhónapos szibériai utazásuk tapasztalatairól számol­nak be. A beláthatatlan őserdők, a tajgából kibukkanó nagyváro­sok, a hősies kezdet és a bevég- zett telepítések olyan élmények sorozatával ajándékozták meg őket, amelyek a természet zord hatalmát szívósan leküzdő szov­jet emberek újkori történetének legszebb regényfejezeted. A fen­ségesen szép tájak, a lenyűgöző méretű emberi alkotások, a meleg bizottságának ■ szívű, barátságos, vendégszerető KISZ büszke szibériai emberek meg­ismerése szolgáltatta e könyv nyersanyagát. Az olvasó betekintést szerez Szibéria hétköznapjaiba, a végte­lenül nagy és mérhetetlenül gaz­dag terület jelenkori felfedezésé­nek, meghódításának és gazdasági kiaknázásának műhelytitkaiba. A könyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. ben lábbuk F ó r u A cím hallatán az ókori Róma piacközpontja, az oszlopokkal, házakkal határolt, minden aktu­ális kérdés megvitatására alkal­mas, lüktető életű Fórum Rómá- num jutott eszembe, az a hely, ahol a polgárok kíváncsisága bő­ven meríthetett a közélet titkai­ból, ahol nyílt viták, kérdezz- felelek rendszerű eszmecserék zajlottak. Jó az, ha a nagykö­zönség a nagy nyilvánosság előtt, jelen esetben hárommillió em­ber tekintetének kereszttüzében kérdez és kap választ, mellőzve a vágások finomítását. Talán véletlenül, de roppant szerencsés időpontra esett a Fórum első, jó ritmusban pergő külpolitikai műsora. Napjaink­ban sokasodnak a tájékoztatás információs csatornái és ezeken a csatornákon egyre bővülő su­gárban ömlik az esemény, hír, szenzáció. A modern hírközlő eszközök és hír-irodák igyekez­nek lépést tartani a világ ese­ményeivel és nagyban segítsé­gére lehetnek az információk, történések áradatában már-már elveszni látszó embernek. Csak örömmel üdvözölhetjük a televízió minden bizonnyal majd menetrendszerűen jelent­kező külpolitikai adásait. A Fó­rum, bár formálisan magán hordja a spontaneitás jeleit, olyan kérdések és főként olyan válaszok elhangzásának biztosít lehtőséget, amelyek eddig egyik műsortípusba sem fértek volna bele. A válaszokat adó, jó érzék­kel kiválasztott neves újságírók bizonyára nyugodtabb légkörben is kifejthették már gondolatai­kat, ám így, az élő adás ihletett közelségében nem volt irigylésre méltó a helyzetük. Aki látta a műsort, az cseppet sem lepődhetett meg azon, hogy a kérdezők többsége a valóban aktuális külpolitikai problémák­kal foglalkozott Az adás így szerencsésen egészítette ki vagy pótolta azokat az ismereteket, amelyeket már előzőleg az újsá­gokból, a rádióból, a televízió­ból szereztünk. (br.) A BÉKÉSCSABAI ŰJ GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA tanműhely-oktatónak alkalmaz, sürgősen gépipari technikust vagy érettségizett géplakatos szakmunkást (legalább 5 éves szakmai gyakorlattal). Bővebb felvilágosítást ad az igazgatóság. Cím: Békéscsaba, Felszabadulás tér 1. 18662 \

Next

/
Thumbnails
Contents