Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

1988." szeptember 19. Csőtől'tő' Moldávia ege alatt n. Azt írtam, hogy Moldávia a napfény és a szőlő hazája, a „fehér gólyák földje”. Így igaz, — de a világ legvékonyabb drót­ját is éppen Kxsdnyovban lát­tam. Pontosabban nem láttam, mert az emberi hajszálnál öt­tak lebonyolításában. Nem cso­da, hogy olyan jól sikerült... A szovjet köztársaságok táncosain kívül még hat ország népi együttesei mérték össze tudásu­kat. Hazánkat a szolnoki Tisza Népi Együttes képviselte. Har­mincegy művészcsoport ezeröt­ször vékonyabb, egy gramm be­lőle pontosan egy kilométer hosszú. Világért sem akarok gazda­ságföldrajzi beszámolót tartaná a napfényes Moldáviáról, az elő­ző példát csupán azért említet­tem, hogy érezhető legyen: ahol ilyen fejlett technológiát igény­lő műszaki kuriózumot gyárta­nak, ott nincsenek híjával az iparnak, a műszaki felkészült­ségnek nem. Különösen az élelmiszeripar jelentős — mennyisége miatt is —, mert a fekete moldáviai föld, híres termőtalaj. Az elmúlt év­ben kétmillió tonna cukorrépát takarítottak be és az egyik leg­nagyobb cukorgyárukban napi harmincezer tonna cukorrépát dolgoznak fel. A konzervgyárak egymást érik, százötven-kétszáz fajta ké­szítményük van, évenként öt­hatszázmillió doboz vagy üveg gyümölcsöt, zöldséget tartósíta­nak. A világhírű szőlőkultúra és a fejlett ipar hatása teremtette, alakította Kisinyov mai arcula­tát és emelte a Szovjetunió rangos városai közé. ötven évvel ezelőtt a lakos­ság hetven százaléka írástudat­lan volt, most hat főiskolája, hét színháza van a városnak, a tudományos akadémián csak- ' nem ötezer tudós dolgozik és a köztársaság közkönyvtáraiban több mint 28 millió kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére. ^A lakosság száma nem egészen . három és fél millió.) A központi könyvtár teljesen mtomatizált, a kilencemeletes •aktárból futószalag juttatja el az olvasóhoz a könyvet és ve­zérlés útján vissza is szállítja a megfelelő raktárba a polcra. * Moldávia augusztus első két hetében az I. Kisinyovi Nemzet­közi Folklór Fesztivál lázában égett. Tudom, elkoptatott ez a kifejezés, de most tartalma van. A fesztivál ugyanis nemzeti üggyé vált barátainknál. A kul­turális szerveken kívül az üze­mek, a kolhozok is részt vállal­Szovjet hetilap a kínai—amerikai összeesküvésről A Lityeraiturnaja Gazeta a szovjetellenes kínai rágalomhad­járatot visszaverve hangsúlyozza, a kínai álláspontok Csehszlovákia kérdésében és sok más vonatko­zásban is olyannyira egybeesnek a szélsőséges amerikai reakció, a „héják” nézeteivel, hogy valósá­gos „összeesküvésről” beszélhe­tünk, melynek alapja a tömény 1 szovjetellenesség — hangsúlyozza I a moszkvai hetilap. A kínai—amerikai összeesküvés nemcsak a csehszlovákiai esemé­nyekkel összefüggésben áll fenn. A Lityeratumaja Gazeta megem­líti az atomcsend és az atomso­rompó kérdését, továbbá a Pá­rizsban zajló vietnami—amerikai hivatalos megbeszéléseket. A szovjet- hetilap a kínai—amerikai összeesküvés fényében vizsgálja Csen Ji kínai külügyminiszter „feledékenységét” is. Csen Ji a szeptember 9-i pekingi diplomá­ciai fogadáson beszédet mondott s a rágalmak áradatát zúditotta a Szovjetunióra, ugyanakkor egyet­len szava sem volt a vietnami amerikai agresszióról. II csehszlovák kommunista veteránok levele száz táncosát, muzsikusát látta vendégül a baráti ország. Nóta-, táncszerető emberek lakják ezt a földet. Leírom, hogy jártam: A „Tisza” műsorá­ra indultam, mondták, hogy melyik térről indulnak oda az autóbuszok. Odamentem, vár­tam és mérgeskedtem, minden autóbusz, trolibusz oldalán a „stadionhoz” jelzést láttam. Fél percenként indultak a ko­csik, tömve. Valami nagy meccs lehet gondoltam, aztán kiderült: a műsor az ötvenezer személyes stadionban van. Ennyi embert így együtt, csak válogatott vagy Fradi meccsen láttam utoljára. Nem túlzás, ha azt mondom: Moldáviában mindenki táncos, énekes. Több mint négyezer ön­tevékeny művészkör működik az országban, 34 élvonalbeli népi táncegyüttesük van. A „Zsok” a moldávok híres, tüzes nemzeti tánca, tünemé­nyes technikájú, boszorkányos ügyességet igényel, — s járják, aprócska kis lánykák, öregek. Azt hittem a stadionban egy mellettem ülő nénikéről, hogy bizony már a mozgás is nehezé­re esik, s egy fél óra múlva az utcabálon táncolni láttam. A nemzetközi folklór fesztivál díszelnökének, Lazar Dubi- novszkij akadémikusnak szóvá is tettem ezt, s ő nagyon udva­riasan ránk „fogta” az ügyet: „Nem is értem az orvosokat, mit kutatják annyit az emberi életkor meghosszabbítását?! Egyszerű az egész, magyar zenét kell hallgatni, magyar táncot kell nézni, megfiatalodik az em­ber!.. Hogy mennyire a tánc hazája Moldávia: interjút kaptam Le­onid Fedorovics Kuljuktól, a köztársaság művelődésügyi mí- niszterétól, aki elmondotta, hogy a kisinyovi fesztivált állandósí­tani szeretnék, meg akarják rendezni minden második, har­madik évben. Ez még csak a kezdet — mondta mosolyogva, sokat sejtetve a miniszter. Jöj­jenek el a következőkre is, meg- 'átják. (Folytatjuk) Tiszai Lajos Központi rehabilitációs bizottságot létesítettek Kedden Prágában sajtóértekez­letet tartottak, amelyen tájékoz­tatták a sajtó képviselőit a köz­ponti rehabilitációs bizottság és ] a rehabilitációs tanácsadó irodák I létesítéséről. A központi rehabi­litációs bizottság Prágában és Po­zsonyban fog működni. Japán aláírta az atomstop-szerzedést A rendszerint jól értesült bon­ni General Anzeiger című lap szerint a japán kormány „nem bátorította fel az NSZK kormá- riyát arra, hogy tagadja meg alá­írását az atomsorompó-szerződés alól”. Takeo Miki japán külügy­miniszter közölte Brandt-tal, hogy Japán csatlakozni fog a szerződéshez. Ezek szerint Bonn nem érte el célját, hogy Japánban szövetsé­gest találjon az atomsorompó- egyezmény elleni ellenállás foko­zásához. Egyetértés a két külügy­miniszter között csak abban állt fenn, hogy a békés célokra szol­gáló atomenergia felhasználását és a kutatást nem szabad sem­miféle szerződésnek sem akadá­lyoznia. (MTI) Ostrava régi kommunistái szeptember 2-án, a CSKP vete­ránjainak pártgyűlésén nyilat­kozatot fogadtak el, amely hangsúlyozta: ők, vagyis azok a kommunisták, akik a Mün­chent megelőző időszakban, azaz 1939 előtt léptek be a párt­ba, a múltban is mindig úgy vélték és most is azt tartják, hogy a szovjet katonák osztály­testvéreik, az igazi marxizmus— leninizmus hordozói. A Nova Svobodának, a CSKP észak-morvaországi területi bi­zottsága lapjának szerkesztősé­ge a levél körül lármás vitát csapott. Emil Malar, Ladislav Liska és Jaromir Brovjak, akik a szovjet hadsereg és parancsnok­ság elvtársi üdvözlése mellett szavaztak az említett pártgyű­lésen, elítélték a vita jellegét, mivel a Nova Svoboda hasáb­jain — ahogyan írták — „csu­pán az egyik oldal lépett fel”. A három csehszlovák kom­munista veterán éppen ezért szeptember 6-án levéllel fordult a Rudé Právóhoz és a Nova Svobodához. Ezt a levelet a No­va Svoboda szeptember 14-én közölte le. A levélben elmond­ják, hogy a gyűlést követő na­pokban nemcsak a régi, hanem a fiatal párttagok is kifejezték a veteránokkal való egyetérté­süket. Így — hangzik a levél — Nova Svoboda-beli szerkesztő­ségi elvtársak, most már nem tucatnyi bennünket támogató­ról lehet beszélni, hanem szá­zakról, és higgyék el — holnap­ra ezrek lesznek. Arról van szó, hogy megért­sük: ki mit képvisel. Harcolni fogunk minden egyes munkás, minden egyes becsületesen dol­gozó értelmiségi szívéért, és mindenekelőtt a gyűlölet mér­gével beoltott fiatalok szívéért. Önök a Nova Svobodában azt írták, hogy mi elfordulunk önöktől. Bocsássanak meg, de mi megígértük önmagunknak, hogy nem fogunk beszélni olya­nokkal, akik elvesztették emberi arculatukat. Emlékezzenek csak vissza: röviddel ezelőtt önök és barátaik a rádióban és a ív­ben gyönyörködtek annak lát­tán, hogy a kerítéseken és a há­zak falán a szövetséges csapa­tok jöttére ez a jelszó jelent meg: „Ne adjatok nekik egy csepp vizet sern!” A mi szabad­ságunkért szovjet katonák ten­gernyi vére ömlött, amikor pe­dig újból eljöttek, hogy segítse­nek a szocializmus ellenségei­vel vívott harcainkban, ilyen felirat fogadta őket: „Ne adja­tok nekik egy csepp vizet sem!” Ez az a pont, ahol önök meg­szűntek számunkra emberek lenni, vesztették el emberi ar­culatukat. önök, valamint rádi­ós és televíziós barátaik voltak a félrevezetett fiatalok tetteinek sugalmazói. Nemzedékek fognak szégyennel visszagondolni ezek­re a szavakra: „Ne adjatok ne­kik egy csepp vizet sem!” s a felelősség ezért elsősorban önö­ket terheli. Az önök jelszava volt az is, hogy „le a megszállókkal”. Mi is szeretnénk, ha a szövetséges hadseregek mihamarabb haza­térhetnének. Ezt azért akarjuk, mert a szövetséges hadseregek katonáiban embereket látunk, akiknek otthonuk, édesanyjuk, feleségük, gyerekeik vannak, akik türelmetlenül várják őket. Ügy kell dolgoznunk és csele­kednünk, hogy szocialista or­szágbeli barátaink megbízzanak bennünk. A három veterán levele ezekkel a sorokkal zárul: A mostani na­pok jól megtanítottak arra, hogy felismerjük, ki a népnek valóban barátja és ki ellensége. Két nap alatt 700 ellenséges katonát tettek harcképtelenné a szabadságharcosok Dél-vietnami partizánok szer­dán hajnalban tüzérségi táma­dást hajtottak végre a Da Nang-i amerikai támaszpont ellen. Nyu­gati hírügynökségek jelentése sze­rint 122 milliméteres rakétákkal lőtték a támaszponthoz tartozó repülőtér kifutópályáit Ugyancsak megtámadták a par­tizánok az ország legdélibb részé­ben fekvő Camau városka köze­lében a dél-vietnami kormánycsa­patok egyik állását, valamint Tay Ninh tartományban az amerikai­ak egyik tüzérségi támaszpontját. Ez utóbbi csata hét óra hosszat tartott és hajnalban ért véget. Mint a VNA jelenti, a dél-viet­nami hazafiak hétszáz amerikai, illetve dél-vietnami kormányka­tonát semmisítettek meg abban a kétnapos harcban, amely szep­tember 13-án és 14-én Volt Tay Ninh tartományban. Zavaró adások Korunkban a rádió nemcsak a szórakoztatásnak, de a propagan­dának is egyik legfontosabb esz­közévé vált Segítségével egy or­szág állami rendjét megerősíteni, a politikai vezetés céljait szolgál­ni lehet, — az ország ellenségei, a kormány ellenfelei a hatalom meggyöngítésére, megingatására is felhasználhatják. Nem hiányoznak a példák. Ar­ra, hogy miként válik hatalmi eszközzé, döntő politikai fegyver­ré a rádió, Franciaországban lát­hattunk példát. Amikor 1960 janu­árjában, majd 1961 áprilisában De Gaulle tábornok ellen Algír­ban előbb az ultra-kolonialisták, a gyarmatosítás szélsőséges hívei, majd a szélsőjobboldali katona­tisztek kíséreltek meg puccsot, mindkét alkalommal az fordította meg a helyzetet a köztársasági elnök és az általa képviselt álla­mi rend javára, hogy az Algériá­ban állomásozó francia „kiskato- náknak” — volt tranzisztoros rá­diójuk... Hiába beszéltek nekik bármit gőzfejű tisztjeik, ők a rádióban hallhatták Párizs állás­foglalásait, tisztában lettek az ál- Ilamcsíny reakciós jellegével. A * döntő pillanatban nem engedel­meskedtek a puccsista tiszteknek, a „francia Algéria” híveinek... Arra vonatkozóan, hogy ellen­séges rádiók mekkora zavar kel­tésére képesek, nekünk megvan­nak a magunk szomorú tapaszta­lataink is. 1956-ban a magyarorszá­gi ellenforradalomnak egyik pro­paganda-központjává vált a Münchenben székelő és főleg az amerikai kémszervezet, a CIA pénzén fenntartott, úgynevezett Szabad Európa Rádió. Semmilyen politikai meggondolás nem tar­totta vissza a SZER-t attól, hogy pontos katonai tanácsokat ne adjon a fegyveres ellenforradal­mároknak. Amerikai utasításra, de a saját meggyőződésétől is ve­zettetve politikai követeléseket fogalmazott meg a javarészt egy­kori nyilasokból álló szerkesztő­ség. S ami annyi ezer és ezer ma­gyar családnak okozott könnyes tragédiát: külföldre, a „szabad világba csábította az egy pillanat­ra megtántorodottakat... Az imperialista propaganda­gépezet rendkívüli aktivitást mu­tatott a csehszlovákiai válság egész ideje alatt. Rádióik talán még több műsort sugároztak Csehszlo­vákia felé, mint 1956-ban tették. Taktikájukban azonban jókora változást lehetett felfedezni, mód­szereiket módosították, hogy — hatásosabban dolgozzanak. Emel­lett — nyilván a magyarországi ellenforradalom kínos kudarcából okulva — visszavonulásra is le­hetőséget akartak biztosítani ma­guknak. S nem kívántak túlságo­san látványos bizonyítékot szol­gáltatni, hogy ami Csehszlovákiá­ban történt, abban megvolt a ma­guk része... Amint azt az utóbbi években az imperialista országok fellazító taktikájában, „lélektani hadvise­lésében” megszoktuk, most is megmutatkozott a nagyfokú, fe­gyelmezett — munkamegosztás. Más-más hangvétellel foglalko­zott a csehszlovákiai események­kel az Amerika Hangja és a köl­ni Deutsche Welle, a Szabad Eu­rópa és a nyugat-berlini RIAS vagy a londoni BBC. Volt „hűvös mérséklet” is és volt dühödt taj­tékzás, volt sajnálkozás a cseh­szlovákiai „igazi szocializmus” szomorú sorsán és volt álhírek terjesztése. Nem célunk itt „pro­pagandát csinálni” egyik vagy másik ellenséges rádiónak, amely taktikai okokból ál-objektivitást mutatott, ezért nem akarunk „osztályzatokat adni” a különbö­ző adók szerkesztőségeinek és a mögöttük álló imperialista propa-

Next

/
Thumbnails
Contents