Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

1988." szeptember 19.

Csőtől'tő'

Moldávia ege alatt

n.

Azt írtam, hogy Moldávia a napfény és a szőlő hazája, a „fehér gólyák földje”. Így igaz, — de a világ legvékonyabb drótját is éppen Kxsdnyovban láttam. Pontosabban nem láttam, mert az emberi hajszálnál öttak lebonyolításában. Nem csoda, hogy olyan jól sikerült... A szovjet köztársaságok táncosain kívül még hat ország népi együttesei mérték össze tudásukat. Hazánkat a szolnoki Tisza Népi Együttes képviselte. Harmincegy művészcsoport ezerötször vékonyabb, egy gramm belőle pontosan egy kilométer hosszú.

Világért sem akarok gazdaságföldrajzi beszámolót tartaná a napfényes Moldáviáról, az előző példát csupán azért említettem, hogy érezhető legyen: ahol ilyen fejlett technológiát igénylő műszaki kuriózumot gyártanak, ott nincsenek híjával az iparnak, a műszaki felkészültségnek nem.

Különösen az élelmiszeripar jelentős — mennyisége miatt is —, mert a fekete moldáviai föld, híres termőtalaj. Az elmúlt évben kétmillió tonna cukorrépát takarítottak be és az egyik legnagyobb cukorgyárukban napi harmincezer tonna cukorrépát dolgoznak fel.

A konzervgyárak egymást érik, százötven-kétszáz fajta készítményük van, évenként öthatszázmillió doboz vagy üveg gyümölcsöt, zöldséget tartósítanak.

A világhírű szőlőkultúra és a fejlett ipar hatása teremtette, alakította Kisinyov mai arculatát és emelte a Szovjetunió rangos városai közé.

ötven évvel ezelőtt a lakosság hetven százaléka írástudatlan volt, most hat főiskolája, hét színháza van a városnak, a tudományos akadémián csak- ' nem ötezer tudós dolgozik és a köztársaság közkönyvtáraiban több mint 28 millió kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére. ^A lakosság száma nem egészen . három és fél millió.)

A központi könyvtár teljesen mtomatizált, a kilencemeletes •aktárból futószalag juttatja el az olvasóhoz a könyvet és vezérlés útján vissza is szállítja a megfelelő raktárba a polcra.

*

Moldávia augusztus első két hetében az I. Kisinyovi Nemzetközi Folklór Fesztivál lázában égett. Tudom, elkoptatott ez a kifejezés, de most tartalma van. A fesztivál ugyanis nemzeti üggyé vált barátainknál. A kulturális szerveken kívül az üzemek, a kolhozok is részt vállalSzovjet hetilap a kínai—amerikai összeesküvésről

A Lityeraiturnaja Gazeta a szovjetellenes kínai rágalomhadjáratot visszaverve hangsúlyozza, a kínai álláspontok Csehszlovákia

kérdésében és sok más vonatkozásban is olyannyira egybeesnek a szélsőséges amerikai reakció, a „héják” nézeteivel, hogy valóságos „összeesküvésről” beszélhetünk, melynek alapja a tömény 1 szovjetellenesség — hangsúlyozza I a moszkvai hetilap.

A kínai—amerikai összeesküvés nemcsak a csehszlovákiai eseményekkel összefüggésben áll fenn. A Lityeratumaja Gazeta megemlíti az atomcsend és az atomsorompó kérdését, továbbá a Párizsban zajló vietnami—amerikai hivatalos megbeszéléseket. A szovjet- hetilap a kínai—amerikai összeesküvés fényében vizsgálja Csen Ji kínai külügyminiszter „feledékenységét” is. Csen Ji a szeptember 9-i pekingi diplomáciai fogadáson beszédet mondott s a rágalmak áradatát zúditotta a Szovjetunióra, ugyanakkor egyetlen szava sem volt a vietnami amerikai agresszióról.

II csehszlovák

kommunista veteránok levele

száz táncosát, muzsikusát látta vendégül a baráti ország.

Nóta-, táncszerető emberek lakják ezt a földet. Leírom, hogy jártam: A „Tisza” műsorára indultam, mondták, hogy melyik térről indulnak oda az autóbuszok. Odamentem, vártam és mérgeskedtem, minden autóbusz, trolibusz oldalán a „stadionhoz” jelzést láttam. Fél percenként indultak a kocsik, tömve. Valami nagy meccs lehet gondoltam, aztán kiderült: a műsor az ötvenezer személyes stadionban van. Ennyi embert így együtt, csak válogatott vagy Fradi meccsen láttam utoljára.

Nem túlzás, ha azt mondom: Moldáviában mindenki táncos, énekes. Több mint négyezer öntevékeny művészkör működik az országban, 34 élvonalbeli népi táncegyüttesük van.

A „Zsok” a moldávok híres, tüzes nemzeti tánca, tüneményes technikájú, boszorkányos ügyességet igényel, — s járják, aprócska kis lánykák, öregek. Azt hittem a stadionban egy mellettem ülő nénikéről, hogy bizony már a mozgás is nehezére esik, s egy fél óra múlva az utcabálon táncolni láttam.

A nemzetközi folklór fesztivál díszelnökének, Lazar Dubi- novszkij akadémikusnak szóvá is tettem ezt, s ő nagyon udvariasan ránk „fogta” az ügyet: „Nem is értem az orvosokat, mit kutatják annyit az emberi életkor meghosszabbítását?! Egyszerű az egész, magyar zenét kell hallgatni, magyar táncot kell nézni, megfiatalodik az ember!..

Hogy mennyire a tánc hazája Moldávia: interjút kaptam Leonid Fedorovics Kuljuktól, a köztársaság művelődésügyi mí- niszterétól, aki elmondotta, hogy a kisinyovi fesztivált állandósítani szeretnék, meg akarják rendezni minden második, harmadik évben. Ez még csak a kezdet — mondta mosolyogva, sokat sejtetve a miniszter. Jöjjenek el a következőkre is, meg- 'átják.

(Folytatjuk)

Tiszai Lajos

Központi rehabilitációs bizottságot létesítettek

Kedden Prágában sajtóértekezletet tartottak, amelyen tájékoztatták a sajtó képviselőit a központi rehabilitációs bizottság és ] a rehabilitációs tanácsadó irodák I létesítéséről. A központi rehabilitációs bizottság Prágában és Pozsonyban fog működni.

Japán aláírta az atomstop-szerzedést

A rendszerint jól értesült bonni General Anzeiger című lap szerint a japán kormány „nem bátorította fel az NSZK kormá- riyát arra, hogy tagadja meg aláírását az atomsorompó-szerződés alól”. Takeo Miki japán külügyminiszter közölte Brandt-tal, hogy Japán csatlakozni fog a szerződéshez.

Ezek szerint Bonn nem érte el célját, hogy Japánban szövetségest találjon az atomsorompó- egyezmény elleni ellenállás fokozásához. Egyetértés a két külügyminiszter között csak abban állt fenn, hogy a békés célokra szolgáló atomenergia felhasználását és a kutatást nem szabad semmiféle szerződésnek sem akadályoznia. (MTI)

Ostrava régi kommunistái szeptember 2-án, a CSKP veteránjainak pártgyűlésén nyilatkozatot fogadtak el, amely hangsúlyozta: ők, vagyis azok a kommunisták, akik a Münchent megelőző időszakban, azaz 1939 előtt léptek be a pártba, a múltban is mindig úgy vélték és most is azt tartják, hogy a szovjet katonák osztálytestvéreik, az igazi marxizmus— leninizmus hordozói.

A Nova Svobodának, a CSKP észak-morvaországi területi bizottsága lapjának szerkesztősége a levél körül lármás vitát csapott.

Emil Malar, Ladislav Liska és Jaromir Brovjak, akik a szovjet hadsereg és parancsnokság elvtársi üdvözlése mellett szavaztak az említett pártgyűlésen, elítélték a vita jellegét, mivel a Nova Svoboda hasábjain — ahogyan írták — „csupán az egyik oldal lépett fel”.

A három csehszlovák kommunista veterán éppen ezért szeptember 6-án levéllel fordult a Rudé Právóhoz és a Nova Svobodához. Ezt a levelet a Nova Svoboda szeptember 14-én közölte le. A levélben elmondják, hogy a gyűlést követő napokban nemcsak a régi, hanem a fiatal párttagok is kifejezték a veteránokkal való egyetértésüket. Így — hangzik a levél — Nova Svoboda-beli szerkesztőségi elvtársak, most már nem tucatnyi bennünket támogatóról lehet beszélni, hanem százakról, és higgyék el — holnapra ezrek lesznek.

Arról van szó, hogy megértsük: ki mit képvisel. Harcolni fogunk minden egyes munkás, minden egyes becsületesen dolgozó értelmiségi szívéért, és mindenekelőtt a gyűlölet mérgével beoltott fiatalok szívéért.

Önök a Nova Svobodában azt

írták, hogy mi elfordulunk önöktől. Bocsássanak meg, de mi megígértük önmagunknak, hogy nem fogunk beszélni olyanokkal, akik elvesztették emberi arculatukat. Emlékezzenek csak vissza: röviddel ezelőtt önök és barátaik a rádióban és a ívben gyönyörködtek annak láttán, hogy a kerítéseken és a házak falán a szövetséges csapatok jöttére ez a jelszó jelent meg: „Ne adjatok nekik egy csepp vizet sern!” A mi szabadságunkért szovjet katonák tengernyi vére ömlött, amikor pedig újból eljöttek, hogy segítsenek a szocializmus ellenségeivel vívott harcainkban, ilyen felirat fogadta őket: „Ne adjatok nekik egy csepp vizet sem!” Ez az a pont, ahol önök megszűntek számunkra emberek lenni, vesztették el emberi arculatukat. önök, valamint rádiós és televíziós barátaik voltak a félrevezetett fiatalok tetteinek sugalmazói. Nemzedékek fognak szégyennel visszagondolni ezekre a szavakra: „Ne adjatok nekik egy csepp vizet sem!” s a felelősség ezért elsősorban önöket terheli.

Az önök jelszava volt az is, hogy „le a megszállókkal”. Mi is szeretnénk, ha a szövetséges hadseregek mihamarabb hazatérhetnének. Ezt azért akarjuk, mert a szövetséges hadseregek katonáiban embereket látunk, akiknek otthonuk, édesanyjuk, feleségük, gyerekeik vannak, akik türelmetlenül várják őket. Ügy kell dolgoznunk és cselekednünk, hogy szocialista országbeli barátaink megbízzanak bennünk.

A három veterán levele ezekkel a sorokkal zárul: A mostani napok jól megtanítottak arra, hogy felismerjük, ki a népnek valóban barátja és ki ellensége.

Két nap alatt 700 ellenséges katonát tettek harcképtelenné a szabadságharcosok

Dél-vietnami partizánok szerdán hajnalban tüzérségi támadást hajtottak végre a Da Nang-i amerikai támaszpont ellen. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint 122 milliméteres rakétákkal lőtték a támaszponthoz tartozó repülőtér kifutópályáit Ugyancsak megtámadták a partizánok az ország legdélibb részében fekvő Camau városka közelében a dél-vietnami kormánycsapatok egyik állását, valamint Tay Ninh tartományban az amerikaiak egyik tüzérségi támaszpontját. Ez utóbbi csata hét óra hosszat tartott és hajnalban ért véget.

Mint a VNA jelenti, a dél-vietnami hazafiak hétszáz amerikai, illetve dél-vietnami kormánykatonát semmisítettek meg abban a kétnapos harcban, amely szeptember 13-án és 14-én Volt Tay Ninh tartományban.

Zavaró adások

Korunkban a rádió nemcsak a szórakoztatásnak, de a propagandának is egyik legfontosabb eszközévé vált Segítségével egy ország állami rendjét megerősíteni, a politikai vezetés céljait szolgálni lehet, — az ország ellenségei, a kormány ellenfelei a hatalom meggyöngítésére, megingatására is felhasználhatják.

Nem hiányoznak a példák. Arra, hogy miként válik hatalmi eszközzé, döntő politikai fegyverré a rádió, Franciaországban láthattunk példát. Amikor 1960 januárjában, majd 1961 áprilisában De Gaulle tábornok ellen Algírban előbb az ultra-kolonialisták, a gyarmatosítás szélsőséges hívei, majd a szélsőjobboldali katonatisztek kíséreltek meg puccsot, mindkét alkalommal az fordította meg a helyzetet a köztársasági elnök és az általa képviselt állami rend javára, hogy az Algériában állomásozó francia „kiskato- náknak” — volt tranzisztoros rádiójuk... Hiába beszéltek nekik bármit gőzfejű tisztjeik, ők a rádióban hallhatták Párizs állásfoglalásait, tisztában lettek az ál- Ilamcsíny reakciós jellegével. A * döntő pillanatban nem engedelmeskedtek a puccsista tiszteknek, a „francia Algéria” híveinek...

Arra vonatkozóan, hogy ellenséges rádiók mekkora zavar keltésére képesek, nekünk megvannak a magunk szomorú tapasztalataink is. 1956-ban a magyarországi ellenforradalomnak egyik propaganda-központjává vált a Münchenben székelő és főleg az amerikai kémszervezet, a CIA pénzén fenntartott, úgynevezett Szabad Európa Rádió. Semmilyen politikai meggondolás nem tartotta vissza a SZER-t attól, hogy pontos katonai tanácsokat ne adjon a fegyveres ellenforradalmároknak. Amerikai utasításra, de a saját meggyőződésétől is vezettetve politikai követeléseket fogalmazott meg a javarészt egykori nyilasokból álló szerkesztőség. S ami annyi ezer és ezer magyar családnak okozott könnyes tragédiát: külföldre, a „szabad világba csábította az egy pillanatra megtántorodottakat...

Az imperialista propagandagépezet rendkívüli aktivitást mutatott a csehszlovákiai válság egész ideje alatt. Rádióik talán még több műsort sugároztak Csehszlovákia felé, mint 1956-ban tették.

Taktikájukban azonban jókora változást lehetett felfedezni, módszereiket módosították, hogy — hatásosabban dolgozzanak. Emellett — nyilván a magyarországi ellenforradalom kínos kudarcából okulva — visszavonulásra is lehetőséget akartak biztosítani maguknak. S nem kívántak túlságosan látványos bizonyítékot szolgáltatni, hogy ami Csehszlovákiában történt, abban megvolt a maguk része...

Amint azt az utóbbi években az imperialista országok fellazító taktikájában, „lélektani hadviselésében” megszoktuk, most is megmutatkozott a nagyfokú, fegyelmezett — munkamegosztás. Más-más hangvétellel foglalkozott a csehszlovákiai eseményekkel az Amerika Hangja és a kölni Deutsche Welle, a Szabad Európa és a nyugat-berlini RIAS vagy a londoni BBC. Volt „hűvös mérséklet” is és volt dühödt tajtékzás, volt sajnálkozás a csehszlovákiai „igazi szocializmus” szomorú sorsán és volt álhírek terjesztése. Nem célunk itt „propagandát csinálni” egyik vagy másik ellenséges rádiónak, amely taktikai okokból ál-objektivitást mutatott, ezért nem akarunk „osztályzatokat adni” a különböző adók szerkesztőségeinek és a mögöttük álló imperialista propa-