Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

1968. szeptember 15. 4 Vasárnap ÚJ REZSŐ: TÖRTÉNELEM A GÖrBETÜHÖJl ELŐTT * au Teljes áttérés a földművelésre — Ügy van! Ki műveli majd földjeinket, ha a pásztorok a Hortobágyon lófrálnak napestig, IBUSZ-látványosságként, a rab­szolgák meg szabadokként lop­ják a napot a kiskocsmákban meg a presszókban? — kattin­tottá a közhangulatba a kérdést egy pannonhalmi. István arcán széles mosoly te­rült el: — Vártam ezeket az aggályo­kat, uraim! Nyomban meg is vá­laszolom őket! Figyeljenek csak. Láttak valaha Hungária-mérle- get? Közönséges bolti mérleg, körülbelül a huszadik század második felében gyártják Pes­ten vagy Hódmezővásárhelyen, tudom is énNos? Egyikük sem látott? Nem szégyen, mert én sem. De ez most nem érdekes. Ha tehát ez a bolti mérleg üre­sen áll, akkor a nyelve középen a két serpenyője pedig egy szin­ten van. Ha egyik serpenyőjére súlyt rakunk, teszem azt, hadi­foglyokat és más rabszolganép­séget, akkor ez az oldal lesüly- lyed, a másik felemelkedik, de a mi rovásunkra! Ugyanis mi lévén a mérleg nyelve, a lesüly- lyedt rész felé csúszunk. Értik? Nem? Akkor hát folytatom. Va­jon kik vannak a felemelkedett serpenyőben? Pásztorok és más csellengők, akik azon az os­toba címen, hogy velünk egyazon földön élnek és egy a nyelvünk, a mi rovásunkra élősködnének. Jól értsük meg, uraim, a mi bő­rünkre! Jobb dolguk lenne, mint a nyavalyás rabszolgáknak! — Jé! Nahát! Hallatlan! — ki­áltozták mindenfelől. — Holott, kérem alázattal — folytatta szakszerűen István — a földművelésbe minden mun­kabíró két- és négylábú lénynek be kell kapcsolódnia. Hacsak, körünkhöz nem tartozik! Ezért szükségeltetik az úgynevezett „szabad” magyarokat és minden egyéb szabadot — ismételten hangsúlyozni kívánom: a mi ki­vételünkkel, természetesen — ráhajítani a mérleg magasbfin ágaskodó serpenyőjébe, miáltal az a mély felé, a mély pedig fel­jebb emelkedik. Azonos szintre kerülnek! Ezáltal a mérleg „nyelve”, vagyis mi, uraim, egyenesbe jövünk! — Szentséges ég! — sivított István szavába egy rémült hang — egy szintre kerülünk minden­féle népséggel? — Csigavér — válaszolta nyu­galommal a király —, a mérleg nyelve mindig is magasabban van, mint a serpenyők. Ráadásul finomabb anyagból van és vastag üvegkalitka védi. Sem a Pórság szaga, sem esetleges dühe nem árthat nekünk — Fenomenális, óriási, oltári! — kiáltották boldogan össze­vissza a jelen levők. — Felségedet szentté kéne avatni! — üvöltötte elragadta­tással a zalai apátúr. — Nyugodjék meg, barátom, azzá is leszek — felelte István. — Én a maga kezét szentté avatnám! — harsogta másva­laki. — Méghozzá a jobbját! És minden augsztus 20-án körme­netben vitetném a budai vár­ban! — zengte magánkívül a ke- vélyesi perjel. — Meg is cselekszik, atyám, de az nem a jobb kezem lesz, hanem hamisítvány — toldotta a király. őszbe csavarodott agg fő, lehe­tett százéves is, a köztémára for­dította vissza nagy higgadtan a szót: — Te, Pisti — engedd, hogy csak így, hiszen a dédonokám le­hetnél — szóval, Pista fiam, mi­ként is lészen a pásztorokkal? Ibencsak vad népek azok. — Sose aggódjék, tata — vá­laszolta hasonló meghittséggel a király, miközben széjjelhúzta a háta mögötti függönyt, s a csillo­gó, villogó erőszakszerv-masina a gyülekezet elé tárult. Mindenki­ből hangosan tört elő az ámu­lat: — Ezt a tésztát! Akár egy szá­mítógép! — hangzott innen-on­nan és mindenki keresztet ve­tett. — Nos, uraim — folytatta könnyed gardenpartys hangnem­ben István — látják ezeket a gombokat és fogantyúkat? A mi pásztoraink, azok a vadak, itt vannak a kezemben. Csinálhat­nak, amit akarnak. Tótágast is állhatnak, akkor is úgy lesz, mi­ként azt érdekünk, vagyis az ekés földmívelés követeli. Punk­tum! — Punktum! — zúgták rá az egyházfők. Ügy is lön. Ám, mielőtt még úgy lett vol­na, s a püspök urak szétoszol­nak apátságaikba, valaki feltet­te a kérdést: — Ha a rabszolgák nem rab­szolgák, s a pásztorok sem pász­torok többé, akkor hát mifélék? — Jobbágyok — határozta meg a fogalmat István. Magában pedig ezt gondolta: — De bam­bák vagytok, urak. Hangosan annyit tett még hozzá: — Sok­szor találkoznak majd, barátaim a történelem folyamán a követ­kező klasszikus kifejezésekkel: „koszos jobbágy”, „büdÖ6 pa­raszt”, „tahó”, „bugris”, „csür- he” és hasonló. Sőt! Nemcsak ta­lálkoznak velük, de sűrűn alkal­mazzák is! — Ezek szerint lesz bajunk a jobbágysággal jócskán! — kiál­tott egy kalóriadús főpap. A töb­biek hümmögtek rá. — Nem kell pánikba zuhanni, emberek — veregette meg ma­sináját a király, majd kikiáltott a konyhába: — Gizella, szívem! Kancate­jet az uraknak, a tíz maligános­’ ból! (Folytatjuk) * „Én alkottam, mi alkottuk” pályázat a békéscsabai úttörőházban A béikéscsabai „Kállai Éva” Űttörőházban szeptember 16-án, hétfőn délután 4 órákor lesz a szakkörök ünnepélyes megnyitó­ja, melyen a szakkörök tagjai és vezetői vesznek részt. A héten, szeptember 19-én, csütörtökön délután már megtartják az ifi- klub első összejövetelét, pénteken pedig „Nyári élményeim” címmel rendeznek úttörő-találkozót. A szeptemberi programból kiemel­kedik az ötödik osztályos pajtá­sok ismerkedése az úttörőházzal és a második osztályosok több já. tékdélutánja. Szeptember 29-én, a néphadsereg napján a város út­törői a békéscsabai laktanyába lá­togatnak és ott a katonafiatalok­kal szórkoznak együtt. Szeptemberben hirdeti meg az úttörőház az „Én alkottam, mi alkottuk” című pályázatot, melyen az úttörők verseikkel, novelláik­kal és saját szerzeményű úttörő- dalaikkal vehetnek részt. A pá­lyázatra összesen 1500 forint pénzjutalmat tűztek ki. Az októberi program első ki­emelkedő eseménye a nemzetközi békenap lesz, ebből az alkalom­ból a VIT-en járt küldötteket fo­gadják a pajtások az úttörőház­ban. Az elmebeteg gyilkos . Zsiga Gyula 45 éves — gond­nokság alatt álló — orosházi la­kos július 12-én egy hidegvágóval agyonverte apját, majd életve­szélyesen megsebesítette anyját. A bíróság megállapította, hogy Zsiga Gyula a cselekmény elkövetése­kor és jelenleg is hasadásos el­mezavarban szenved. Ezért a vád alól felmentette és elrendelte zárt gyógyintézetben való kezelé­sét. A szervező titkár nyilatkozik: Növekszik az érdeklődés a színházi bérletek iránt — Szocialista szerződés KISZ-fiatalokkal A Békés megyei Jókai Színház­ban október 4-én lesz Raffai Sa­rolta Egyszál magam című drá­májának bemutatója. A próbák már megkezdődtek, s ezzel egy- időben a szervezés is, melyről Pal- lag Sándomé, a színház szervező titkára tájékoztatott bennünket. — A múlt évadban kezdődött . meg a népfront városi bizottsága I segítségével a nyugdíjas bérletek Oszt vásárfia A legutóbbi táncdalfesztivál népszerű slágereit sugározza a stúdió: a Fehér sziklák, a Kis­lány a zongoránál című dal után felhangzik a Színes ceruzák... Ám nemcsak a ceruzák színesek, hanem a Budapesti őszi Vásár lá­togatóinak sokasága is, amint pa­vilonról pavilonra rója az utat a kellemes szórakozás és a jó vá­sár reményében. Áll a vásár, már ahol lehet vásárolni is, mivel sok helyütt csak bemutató jellege van. No, de ez az első, ezért a látogatók jo­gosan bizakodnak abban, hogy a második talán igazibb lesz. Igen, igazibb, mert a pavilonokból ki­be járva az olyan feliratok lát­ják”. Áll a vásár, versenyeznek egymással a két gyár termékei. Ki a VIDEOTON tv-készülékek- re, ki meg az ORION-éra eskü­szik. Én mindkettőt becsülöm, ezért egyik pavilont sem hagyom ki a programból. Megéri ezt a látvány. A legigazibb vásár mégis­csak az árusítóhelyeken, közte a szőnyegpavilonban van. Vevők jönnek, vevők mennek, mert ilyen nagy kiállító még nem volt az országban. Kaman- cza Imre, a HISZÖV főelőadója és Valcz István, a pavilon keres­kedelmi felelőse áradozik a si­kerről. Nagyon merészen félmil­lió forintos forgalmat reméltek. szervezése, mely 30 százalékos kedvezményes áron teszi lehetővé a kisebb jövedelmű nyugdíjasok színházlátogatását. Az idősebb emberek esti pihenésének zavar­talanságát biztosítja, hogy a szín­ház vasárnap délután tartja szá­mukra az előadásokat, s hogy mi-> lyen nagy tetszéssel fogadták ezt a kezdeményezést, amely ez év­ben is folytatódik, arra bizonyí­ték a tavalyi 150 bérlettulajdonos. A KISZ békéscsabai bizottsága és a Jókai Színház közös munká­jának eredményeként a múlt év­ben 370 bérletet vásároltak az üzemi KISZ-fiatalok, szintén 30 százalékos kedvezménnyel, s azok­ban az üzemekben, ahol az előző években egyáltalán nem vagy csak tán, hogy ez az árucikk 1969-ben Csütörtök estig 700 000 Ft értékű lesz kapható, önkéntelenül Raj- „ ~ _____. .. . , T. , T , , k in ama népszerű mondása jut az SZ°nyeget ***** Valcz, Istvan eszembe: Valami van, de még megjegyzi: Zárásig meglesz az nem az igazi. egymillió forint. Fogadtam rá. De félre az epés megjegyzés- í Mindketten és még sokan mások sei, hiszen most nem szeretném csak az árnyoldalakat ecsetelni. Inkább azokat az epizódokat, ki­dicsérik a csabai és a békésszent- andrási szőnyegeket. Ügy viszik őket, mint a cukrot. A csabai sebb és nagyobb történeteket szőnyegkiállítás anyagát is fel- gyűjtöttem össze egy csokorba j vitték a pavilonba. Az egyik vá­vásárfiaként, amelyek mégiscsak az őszi vásár létjogosultsága mel­lett szólnak. Egész történelmet idéz fel a szövetkezeti bútorkiállítás. Ba­rokk bútorok, körkanapék mellett ott látható a Berény lakószoba is, amelyet a Mezőberényi Faipari Ktsz tagjai készítettek. Figyelem sárló, aki Pipa Ildikó békésszent- andrási tervező első díjas Juhász című szőnyegét vette meg, még ahhoz is ragaszkodott, hogy I. díjat bizonyító feliratot megkapja. Odaadták. A vevők nacionáléja is sokat mond, hiszen köztük volt a vevők arcát: látom,'hogy fet- Ws elvjárs, a Fővárosi Ta- — — - nacs V. B. elnöke, a televízióból szik a Berény. Egy asszony csak azt kifogásolja, hogy a székek le­hetnének szebbek. A másiknak meg éppen tetszenek. Ki tud itt igazságot tenni? Ahány ember, annyi ízlés. Megyek tovább. A következő felirat tűnik a sze­membe: Berény gyermekszoba. Egymás felett két kiságy, a felső­re létra vezet, kis íróasztalok, já­tékok... Az egész szoba szinte hangtalanul is teli van vidám gyermekzsivajjal. — Hát nem édes?! — szól egy fiatalasszony a férjéhez. Az Orosházi Vas. és Kály­haipari Vállalat házatáján nagy a nyüzsgés. A Gyopáros és a kis Gyopi csempekályhákat mustra szemek vizsgálják, nem különben a praktikus, gáztüzelésű kazáno­kat. Csepregi János, a vállalat áruforgalmi csoportvezetője szin­te alig győzi kielégíteni a kíván­csiskodókat. Közben azért el­mondja, hogy eddig már 25 csem­pekályhát és 20 gáztüzelésű ka­zánt adtak el. S ki jól ismert és közkedvelt Benedek professzor. Az sem mindennapi, hogy a Gellért-szálló egyik fia­tal portása tizennégyezer forintért vett szőnyeget. Podina Péter kis mértékben folyt szervező mun­ka, szintén sikeres volt a bérlete- zés. Ismeretes, hogy két évvel ez­előtt tűz pusztította el az orosházi kultúrotthont, ezért megyénknek ebben a 35 ezer lakosú városá­ban nincs rendszeres színházi elő­adás. A színház a KISZ orosházi városi bizottságával, valamint az ifjúsági ház vezetőivel szocialista szerződést kötött kedvezményes bérletvásárlási akcióra. A fiata­lok Békéscsabára jönnek megte­kinteni egy-egy előadást, aznap délután a színház klubjában szí­nészekkel találkoznak. A megálla­podás értelmében a színház mű­vészei esetenként az orosházi if­júsági klubokba is ellátogatnak és részt nesznek a fiatalok össze­jövetelén. Nagy örömmel fogadta a közön­ség a színház 1968—69-es műsor­tervét, melyben jminden színház- látogató megtalálja az érdeklődési körének megfelelő darabokat. Kü­lönösen a középiskolás fiataloknak törlesztett adósságot a színház Vö­rösmarty remekművének, a Cson­gor és Tündének bemutatásával, de bizonyára az idősebb korosz­tály is szívesen fogadja majd. az | — Optimisták vagyunk az új js j évad bérletezésével kapcsolatban, 1 hiszen a múlt évi eredményekhez viszonyítva a bérletigényben máris számszerű emelkedés mutatkozik —■ mondta Pallag Sándomé. — Szeretném kiemelni a Békéscsabai Üt-, Híd- és Vízműépítési Techni­kum kollégiumát, ahol Mázán Má­tyás tanár 225 diákbérletest szer­vezett. Szép eredmények várhatók még a város más kollégiumaiból, valamint az Üj Gimnáziuumból. D. T. A héten voltam a szabónál, s miközben a mértéket vette, aprókat csettintve a fejét csóválta. Dör- mögött is valamit, de csak hosszas unszo­lásra volt hajlandó elárulni különös vi­selkedésének okát. (Előzőleg azonban biztosított arról, hogy jó kuncsaft vagyok, kevésbé háklis, mint az átlag ruhacsinál­tató és special ne­kem szívesen dolgo­zik.) — Arról van tudja még szó — mondotta lep­hányat értékesített a kereskedeT lem. Szembe babám, ha szeretsz — jut eszembe, látva, hogy a két te­levíziógyár: az ORION és a VI­DEOTON pavilonja egymással lezetlen izgalommal —, hogy magának három csentiméterrel hosszabb a bal keze, mint a jobb. Na már most az egyenlőtlenség szemközt csalogatja a látogató- gyökere valahol a kát. Itt is, ott is nagy a forga- vállak egyenetlensé­gében gyökerezik, ami óhatatlanul sa­játos testtartást köl­csönöz " alakjának... Némileg bosszonkod- tam, hogy egy sza­bó szájából szaksze­rű, ám cseppet sem hízelgő orvosi véle­lom. Különösen, amikor a kísér­leti színes adás megkezdődik, s játszik a METRO-zenekar és éne­kel: Sztevanovity Zorán és Feny­vesi Gabi. Ilyenkor bizony a tv-k környékén a gombostűt is alig lehetne leejteni, inert' a né­zők nemcsak a zenét, az ének­számokat hallgatják, hanem az újnak ható színeket is „kóstolgat- I ményt hallok saját A hét karosszériámról, de végül is legyőztem felindultságomat és utat engedve kíván­csiságomnak, meg­kérdeztem, hogy mi­ért jó ez neki? — Nézze — rebegte őszinte áhítattat a ruhaművész —, szín-' te éveken keresztül csinálom az öltönyö­ket normál emberi méretekre. Semmi változatosság, csak egyhangú szabályos zakó és nadrág. De önnek valami kü­lönlegeset kell varr- nom, hiszen hosszabb a bal keze, nem víz­szintes a válla, stb... Érti már? örülök, hogy végre egy ext­ra öltönyt készíthe­tek. És tudja mit, hálából visszaadom az• előleget?.. A héten, ez már hosszú idők óta el­kerülhetetlen, hogy csütörtök és szom­bat között péntek volt. De milyen pén­tek? 13-ára esett! Nem vagyok babo­nás, de már előző nap új lópatkót sze­gettem a küszöbre. Ami biztos, biztos. A patkó meg is tette a magáét. Pénteken reggel úgy megbot­lottam benne, hogy heteken keresztül ka- millázhatom majd a nagyujjamat. Aztán találkoztam egy fe­kete macskával is! (csak a feleségem meg ne tudja). Vol­tam tégy hivatalban is, ahol a 13-as szá­mú szobából egy het- venkedő hivatalnok úgy kivágott, mint a huszonegyet. De ez még semmi. Vettem egy 13 köves zenélő karórát, amellyel prospektus szerint kávét is lehet pör­kölni. Este kiderült, hogy az óra csak ha­rangjátékot tud pro­dukálni és nem pör­köli, hanem darálja a kávét, ráadásul nem is 13, csak 12 köves... (brrr)

Next

/
Thumbnails
Contents