Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-14 / 216. szám

1949. szeptember 14. 5 Szombat =g ÚJ REZSŐ: TÖRTÉNELEM a görbét o Versenyben a nappal Olimpikonjaink mexikói utazásának menetrendje — Magyaron étrend — Tombola — Látogatás a pilótafülkében — Tizenhat óra ELŐTT Teljes áttérés a földművelésre István király egy dunántúli reggelen magához kérette az egyházfőket és így szólt hozzá­juk: — Engedjék meg, kedveskóim, hogy emberbaráti céllal némi időszerű társadalompolitikai be­számolót tartsak. Füleljenek hát. A dolgozókra súlyos terhek ne­hezednek... A veszprémi püspök hangosan felkacagott. Mindenki döbbten- ten fordult feléje. Csupán István kreált magának nyájas orcát, miközben megkérdezte a tapin­tatlant: — Miért méltóztatott, püspök úr, arcának izmait ilyen, a lel­kiállapotunkhoz illetlen munká­val terhelni? — Azért — válaszolta feszte­lenül az egyházatya —, mert az olyasmin röhögni kell, hogy azt mondja: „A dolgozókra súlyos terhek nehezednek”. Ha ezt nem felséged mondta volna, hanem valamelyik liturgusom, hát biz- isten felnégyeltetem. A király arcának szelíd szent- istváni derűje, gunyoros mosoly­nak adta át helyét: — Remélem, kegyelmed nem téveszt össze valamelyik liturgú- sával ? — Hogy képzeli, felséged? — Akkor pedig nincs helye kacarászásnak és csak az időt húzzuk. Ugyanis, hogy világos, érthető hasonlattal éljek, ke­gyelmed sem engedi úgy dol­goztatni barmait, hogy annak mielőbb a dögtemető lássa hasz­nát. — Nem is! gazdálkodunk, amink van, vagy­is a meglevő nyájjal, barátaim a feudalizmusban! Mert abban egyet kell, hogy értsenek az urak — emelte hangját mind maga­sabbra, fel egészen a sátor­mennyezetig István —, hogy a dézsmára, a tizedre mindnyá­junknak szüksége van, sőt va­gyon! — Vagyon, vagyon... — zso- lozsmázta utána mély meggyőző­déssel a gyülekezet. — Ügy látom — csillant fel a király szeme —, azonos érdekű dolgokra hibáztam rá! A közös­ről, a mi közösünkről van szó, s azt mindenáron meg kell vé­denünk! — Mindenáron! De ne kerül­jön egy vasunkba se! — zúgták a püspök urak. — Érdekünket a pórság je­lenlegi állapota mélységesen ve­szélyezteti — folytatta vészjós­lón a király. Figyeljék csak! Dézsmával tartozik a nép az egyháznak, mármint önöknek, adóval köteles szolgálni nekem, az ispánjaimnak, aztán a földes­urának, vagyis Ádám-Évától lel- kedzett minden rendes keresz­tény funkcionáriusnak. Mármost — és itt van az eb sírhantja! — a legelők fogytán, a jószág herdálódik, pusztul, ha netán nem tudnák, uraim. A rét nem­hogy fizetne, hanem maholnap ma fizetünk rá, mert lassan már csak szamárkenyeret szolgáltat be róla a nép. De van kiút a ká­tyúból ! A jelenlevők egy emberként ugrottak fel helyükről: — Kiút? Mi a kiút, felség? — Az ímmel-ámmal helyett radikális áttérés a földmívelés- re! — No lám! Pórjainkat sem he­lyes idő előtt elhasználnunk. A kalandozások megszűntek. Mun­kaerőbehozatal nincs. A külter­jes utánpótlás viszont lassú. Az Isten se győzi türelemmel, míg a szolgakölykökből munkabírók lesznek. Meg aztán az agyon­használt jószágnak kedve sincs a szaporodásra. Akarom monda­ni — mivelhogy ájtatos gyüleke­zetben volnánk — békaeledel nélkül nem működik a gólya. (A jelenlevők egymás zsebkendőjé­be vihogtak). Tehát, szegény em­ber vízzel főz, tisztelt gyüleke­zete az episcopusoknak. Azzal A társaság felzúdulás-szerűen mozdult: — Ki térjen át, mi? A földet túrjuk? István hangos hahotára fa­kadt: — Ugyan, ne Izéljenek, uraim. A pórságnak kell áttérnie. A jelenlevőkön a megköny- nyebbülés jóleső moraja hullám­zott végig: — Hát persze, a pórság! Hogy a kórság esne beléjük. De meg­ijedtünk... A tréfás kedvű bihari püs­pök mókázó komolysággal mond­ta: — Aki nem dolgozik, ne is egyék! Mindenki legyintett, hiszen nem rájuk értette. István pedig megkocogtatta a málnaszörpös poharát: A jó együttműködés eredménye A mezőkovácsházi járási ta­nács, valamint a Del-Békés me­gyei Területi Szövetséggel a köl­csönös kapcsolat az utóbbi idő­ben megerősödött. Erről tanúsko­dik, hogy közösen segítik a tsz- ek gondjainak megoldását Ennek eredménye a battonyai SERTÖV társulat, valamint a dombegyházi termelőszövetkezetek társulatá­nak megalakítása. Együtt tettek intézkedést a gabonavetőmag fel­újítására. Ez az együttműködés eredményezte, hogy a járás min­den termelőszövetkezete a ke­nyérgabona vetőmag 10 százaié- , kát másodfokú Bezosztája I. ve- | tőmagból beszerezte és ezzel négy évre biztosították a megfelelő ke- | nyérgabona-vetőmagot. A takar­mánygabona-vetőmagot (árpa) minden tsz a szükségletének 10 százalékát másodfokú szaporulat­ból megkapta. Ezen felül jelentős mennyiségű francia és Olaszor­szágból származó takarmány-bú- zafajtákat is beszerezték a járás — Helyben volnánk tehát! Termelőerőink megérettek az átállásra! Az önök papjaira há­rul az a nem könnyű feladat, hogy a tömegeket a haladó és szükségszerű lépésre bírják. Méghozzá mielőbb! Értsék meg, uraim, a zsebünkre megy a já­ték. Nézzenek körbe Európában, mindenütt rég a jobbágy-kizsák­mányolás rendszere működik. Ha közelebbről figyelik, láthat­ják, hogy a pásztorkodásnál sok­kal, de «okkal termelékenyebb! — De mit kezdjünk, felség, a rabszolgáinkkal? — kérdezte iz­gatottan egy Krisztus-szakállas érseki helynök. — Egyszerű, sőt mi sem egy­szerűbb ennél. Felszabadítják őket. A megváltó követői nem tarthatják embertársaikat ilyen megalázó helyzetben. — De már engedelmet, felség, mégsem csinálhatunk belőlük vicispánokat! — pattant fel egy atya. — És különben is mit kez­dünk a szabad magyarokkal, kü­lönösen azzal a vad pásztornép­séggel? termelőszövetkezetei. (Folytatjuk) negyvenöt perces menetidő A magyar olimpiai csapat két részletben utazik Mexikóba, az olimpia fővárosába. Az első cso­port, amelyben a távfutók, az evezősök, a kajakozók és kenu­sok, a kerékpározók, az ökölví­vók, az öttusázók, a női torná­szok, az úszók, a vízilabdázók és a férfi tőrvívók, valamint a kard­vívók kapnak helyet, szeptember 14-én, a második csoport, amely­ben a többi sportág versenyzői ke­rülnek, szeptember 30-án indul útnak a Ferihegyi repülőtérről. Mindkét csoport utazását a KLM DC 8-as különgépe bonyolítja le. Az utazással kapcsolatban be­szélgetést folytattunk Dr. Máthé Leventével, a KLM budapesti képviselőjével. — A KLM hagyományai közé tartozik már a magyar sportolók szállítása a nagy világversenyek­re — mondotta. — Mi vittük a magyar küldöttséget Tokióba, ta­valy Mexikóba, az előolimpiára is. — Mikor indulnak a gépek Bu­dapestről? — Mindkét gép azonos időpont­ban indul, mégpedig déli 12 óra 20 perckor hagyja el a Ferihegyi repülőteret. Az első állomás Amsterdam, ezt a távolságot 1 óra 55 perc alatt teszi meg a gép. Az Amsterdam—Montreál útvonal menetideje 7 óra 30 perc, a Montreál—Mexikó szakaszé pedig 5 óra 20 perc. Az Amsterdamban és Montrealban eltöltött kis pihe­nőt is figyelembe véve a gép 16 óra 45 perc alatt teszi meg a ha­talmas utat, és magyar idő sze­rint hajnali 5 óra 5 perckor ér­kezik meg a XIX. nyári olimpia színhelyére. — Hány óra lesz akkor Mexi­kóban? — Mivel az időkülönbség Bu­dapest és Mexikó között hét óra, akkor még Mexikóban csak este 22 óra 5 perc lesz. A magyar sportolók tehát az alatt az út alatt pontosan hét órát „fiatalod­nak”. — Eredetileg korábbi indulást terveztek... — Igen, korábbá terveinkben úgy szerepelt, hogy már reggel 9 óra 20 perckor landol gépünk Budapestről. Néhány nappal ez­előtt azonban kaptunk egy táv­iratot a mexikói repülőtérről, hogy a nagy forgalomra való te­kintettel gépünket csak 22 óra 5 perckor tudják fogadni. így eh­hez kellett alkalmazkodni. — Kedvező-e ez a változás vagy kedvezőtlen? — Az indulás szempontjából feltétlenül kedvező. Nem kell olyan korán kelni, kényelmeseb­ben lehet a búcsúztatást, az elhe­lyezkedést, a csomagok berakását lebonyolítani. Az érkezés szem­pontjából talán előnyösebb lett volna a korábbi érkezés, de így sem lesz probléma, a magyar versenyzők éjfélre már ágyba kerülnek az olimpiai faluban. — Milyen lesz az utazás prog­ramja? — Már pontosan kidolgoztuk az étrendet, amelybe természete­sen magyaros készítésű ételek kerültek, gondoskodtunk arról, hogy a nagy étvágyú, erős embe­rek külön húsadagokat kapjanak. Bőven lesz az étrendben gyü­mölcs is. Mindkét utazó csoport részére megrendezzük a KLM ha­gyományos tomboláját, amelynek során értékes díjakat sorsolunk ki a versenyzők között. Alkal­mat adunk arra, hogy akik kí­váncsiak rá, azok megtekinthet­ték a DC 8-as gép pilótafülkéjét, s részükre a kapitány rövid ma­gyarázatot tart a modern irányí­tó berendezés működtetéséről. Természetesen állandóan tájékoz­tatjuk utasainkat a gép magassá­gáról, sebességéről, a tájról, amely fölött éppen haladunk és felhívjuk a figyelmüket a látni­valókra. — Mit lehet az utazás során látni? — Az időkülönbségből adódóan az út túlnyomó részét napfényben tesszük meg. Azt is mondhatnám, hogy szinte versenyben leszünk a lenyugvó nappal. Amennyiben az időjárás kedvező lesz, akkor az európai nagyvárosokat, Észak- AngÜa és Írország nagyobb vá­rosait, majd Montreál és néhány nagy amerikai város képét lát­hatják utasaink — madártávlat­ból. Amikor pedig az olimpia fő­városához érkezünk, akkor a ma­gyar versenyzők a kivilágított hétmilliós világváros képében gyönyörködhetnek. — Az utazás hazafelé? — Annak időpontjában is tör­tént kisebb változtatás. Mexikói idő szerint délután 15 óra 5 perc­kor indulnak gépeink, mégpedig az első csoportot szállító DC 8-as különgép 27-én, a második cso­portot szállító repülő pedig 28- án. Mindkét gép másnap — bu­dapesti idő szerint 13.30 perckor érkezik meg a Ferihegyi repülő­térre. A. A. Hétszeres névadó ünnepség a Békéscsabai Kötöttárugyárban (Tudósitónktól) A közelmúltban csinosan feldí­szített kultúrterem fogadta az ér­deklődőket a Békéscsabai Kötött­árugyárban. Az asztalon piros selyemtakaró, fehér szegfűcsok­rok, a teremben pálmák és más zöld növények sokasága között, a díszasztal előterében piros kó­kuszszőnyeg. Az idillikus hangu­latot ébresztő környezetből sejte­ni lehetett, hogy nem akármilyen ünnepség készül... A vállalati szakszervezeti ta­nács kezdeményezésére — együt­tes patronálásban a gyári KISZ- bizottsággal — rendezték meg hét újszülött — Csanky Csilla, Jám­bor Ákos Sándor, Lipták Béla, Kovács György, Hajtmann Erika Angéla, Unyatinszki Eleonóra és Tóth Gabriella — együttes név­adó ünnepségét. Az ünnepi asztalnál az anya­könyvvezető két oldalán a szak- szervezet és a KISZ egy-egy kép­viselője foglalt helyet, szemben a névadó szülők a csöppségekkel, mögöttük a gyermekek szülei és — sok érdeklődő, szakszervezeti és KISZ-tag. Az egyik oldalon úttörők, a másikon kiszesek áll­tak díszőrséget. A szakszervezeti tanács titká­rának, Szabó Ferencnének üdvöz­lő szavai után az anyakönyvveze- tőnő méltatta az ünnepség jelen­tőségét. Persze, az ilyen kedves, fel­emelő aktusról el sem marad­hattak a bájos közjátékok. Az ünnepi beszéd közben Tóth Ga­bika felsírt, jelezvén: ez a mi ünnepünk! Amikor pedig a szü­lők és a névadó szülők ünnepé­lyes fogadalomtételére és ennek aláírással való megerősítésére ke­rült sói’, a négyéves kis Unya­tinszki Zoli fakasztott őszinte derűt. Egy pillanatra sem enged­te el édesapja kezét, s nagy ér­deklődéssel, komoly arcocskával figyelte kistestvérkéje névadásá­nak „ratifikálását”. Közben meg­megszólalt a kicsinyek síró-neve- tő kórusa. Ám amidőn a legün­nepélyesebb aktus közben az egyik pálma alá rejtett magneto­fonból felcsendült a bölcsődal, a kicsinyek egy csapásra abbahagy- ták a „koncertet”... A szakszervezeti tanács titkára zárszavában a vállalatvezetőség és a társadalmi szervek jókívánsá­gait tolmácsolta. Az úttörők a bébiknek egy-egy kisdobos-nyak­kendővel, a kismamáknak piros szegfűcsokrokkal kedveskedtek, majd a kiszesek nyújtották át a j kötöttárugyáriak ajándékait: egy- egy finom akril bébi ruházati garnitúrát. / Eltávozóban alkalmunk volt beszélgetni az anyakönyvvezető- nővel, aki elmondta, hogy szereti az ilyen kollektív üzemi névadó ünnepségeket, mert ezek — úgy­mond —, már csak a közvetlen munkahelyi környezet miatt is, hívebben tükrözik a társadalmi j jelleget és azt, hogy legféltettebb kincsünk a gyermek. — zár — 16 évre ítélték a baltás gyilkost A Fővárosi Bíróság pénteken dél­előtt ítéletet hirdetett Sipos Iván 55 éves budapesti lakos bűnügyében. Sipos éveik óta közös háztartásban elit Hammer Borbála vat annak stzoba- konyhás házában. Viszonyuk megrom­lott, főleg mart a férfi gyakran nem dolgozott, s állandóan féltékenykedett. Egy veszekedés alkalmával Sípos bal­tával fejbe sújtotta élettársát, majd a földre zuhant asszonyra újabb csapá­sokat mért. A halálos támadás után magához vette a sértett értékeit, s el­zálogosította. A hozzátartozóknak és a szomszédoknak azt mondta, hogy a nő kórházban, vidéken tartózkodik. II ÜSÉH vállalat értesíti kedves vevőit, eladóit, hogy a békéscsabai, gyulai, mezőkovácsházi, orosházi telepe szeptember 16—30-ig; békési, gyomai, szeghalmi, szarvasi, mcdgyesegyházi telepe szeptember 23—30-ig leltár miatt zárva de nyersbőr-felvásárlás zavartalanul folyik! 719 A bíróság Sípos Ivánt 16 évi szabad­ságvesztésre ítélte. Az ügyész tudomá­sul vette a bíróság döntését, az elítélt í és védője enyhítésért -fellebbezett. Már most gondoljon az őszre és a télre, , nem lesznek öltözködési gondjai, ha időben tisztíttatja I és festeti ruháit, j Vállalja a TÖTKOMLÓSI VEGYESIPARI KTSZ kelmefestő részlege. Orosházi fióküzlet gimnáziummal szemben. GYORSTISZTITAST '.s válla) 3—8 napra. 181431

Next

/
Thumbnails
Contents