Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

1968. szeptember 1. 2 Vasárnap Prágában csikkéi a feszültség, megnyugszanak az emberek Helyzetjelentés Csehszlovákiából A prágai jelentés szerint a cseh­szlovák kormány intézkedéseket tesz a különböző sürgős kérdések megoldására, hogy mielőbb normá­lis vágányokra terelődjék az élet. A gazdasági tevékenység a teljes, rendezés nem egyszerű feladat, de nem megoldhatatlan. Mint a bel­ügyminisztérium sajtótitkára kije­lentette: „az ország gazdasági éle­te nem szenvedett komoly fenn­akadást”. A csehszlovák külkereskedelmi miniszter utasítást adott a keres­kedelmi egyezmények szigorú teljesítésére minden vonalon: a a trösztöknek, a gyáraknak, a vállalatoknak és üzemeknek. A normális külkereskedelmi forga­lom helyreállítása sokban függ az általános helyzet rendezésétől. Leginkább a szállításban mutat­koznak nehézségek. Mielőbb el kell távolítani az átrakodó határ- állomásokon a szállítási akadályo­kat. # Szombaton magyar küldöttség utazott az interparlamentáris Unió limai konferenciájára. A delegáció vezetője Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára, tagjai: Dar- vasi István és Nagy Miklós or­szággyűlési képviselők. (MTI) Bonyolultabbnak látszik a poli­tikai és társadalmi élet rendezése, a hangulat normalizálása, de ez is folyamatban van — mutatnak rá a tudósítók. Prágában eltűnő­ben van a feszültség. Az emberek fokozatosan megnyugszanak, visz- szatérnek napi gondjaikhoz, fon­tolgatják és elemzik a helyzetet. — A közélet azonban még min­dig nem mentes a reakciós erők befolyásától. Ezek az erők a je­lekből ítélve, nem hajlandók le­tenni a fegyvert. Még mindig pro­vokációs híresztelések keringe­nek. A provokátorok a könnyen hívő embereket megtorlásokról szóló koholmányokkal próbálják ijesztgetni és félrevezetni, pedig valójában ilyen megtorlások nin- . csenek. Az Izvesztyija rámutat, hogy fokozódik a nyugati hatalmak ügynökeinek tevékenysége. Nö­vekszik az ellenforradalmi, szov- jetallenes propagandairatok és röpiratok érkezése Csehszlovákiá­ba. A napokban a csehszlovák­osztrák határon feltartóztattak egy Prágába utazó „kereskedőt”, aki propagandaanyagot vitt magával. Pozsonyban még előfordulnak provokációk. A Slavin-magasla- ton, a Csehszlovákia felszabadítá­sáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművénél rá­lőttek egy szovjet tisztre. A golyó célt tévesztett. (MTI) Szabadén engedték az izraeli gép személyzetét Algír Az algériai hatóságok szomba­ton szabadon bocsátották az Al­gírban fogva tartott izraeli repü­lőgép hétfőnyi személyzetét és öt utasát. Mint ismeretes, a re­pülőgépet július 23-án, arab el­lenállóik eltérítették útirányától és Algírban leszállásra kényszerí­tették. Algéria azonnal szabadon bocsá­totta a nem izraeli állampolgáré utasokat, valamint a nőket és a gyerekeket, azonban öt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírban tartotta. Az algériai kormány az ügy­ben folytatott vizsgálat befejez- j tével a 12 személyt átadta a nem­zetközi Vöröskereszt megbízottai- nak, és azok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómába. Az olasz külügyminisztérium nyilatkozatban jelentette be, hogy az olasz kormány közvetített az algériai és izraeli hatóságok kö­zött. A Reuter értesülése szerint Izrael a megegyezés értelmében Palesztinái arabokat fog szabadon, bocsátani. A BOING—707 repülő­gép további sorsáról nem érkezett jelentés. (MTI) Egy hét a világpolitikában A moszkvai tárgyalások után — Chicagói krónika — Dél-vietnami csatatereken — Tűzharc és diplomácia a Jordánnál Az elmúlt hét elsőszámú ese­ményének Moszkva volt a színhe­lye. Négynapos, sűrített tárgyalá­sokra került sor a szovjet és a csehszlovák vezetők között, majd a Szovjetunió képviselői másik négy szocialista ország — köztük hazánk — magas szintű delegációi­val konzultáltak. A megbeszélések arra irányultak, hogy miután az öt szocialista ország határozott fellépése katonai biztosítékokat jelentett egy esetleges ellenforra­dalmi fordulattal szemben Cseh­szlovákiában, megtalálják a poli­tikai kibontakozás útját. A Moszkvában aláírt okmány jó alapot jelentett a csehszlovákiai konszolidációhoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja,, és nem a végállomást. Hosszú és bonyolult harc vár a csehszlovák kommu­nistákra, hogy megszilárdítsák a szocializmus vívmányait és felül­kerekedjenek a jobboldali provo­kációkon. A külső körülmények kedvezőbbek, mint korábban, a küzdelmet azonban maguknak a csehszlovák barátainknak kell megvívniuk. A prágai jelentések egyelőre to­vábbra is igen összetettek. Az élet normalizálódásának, a konszolidá­ciónak első jelei kétségtelenül mutatkoznak már. Az elmúlt idő­szak felgyorsult eseményei igen sok ember józanságát, realitás- érzékét növelték: ugyanakkor jócskán vannak olyanok is, akik nem ocsúdtak fel nacionalista má­morukból, s a jobboldal a szocia­listaellenes erők legfeljebb takti­kájukat változtatják, i céljaikat nem. A CSKP központi lapja, a Rudé Pravo pénteki számában azt ve­tették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új Központi Bizottságot kell ala­kítania, s az erre illetékes fórum kizárólag a már korábban össze­hívott XIV. rendkívüli pártkong­resszus lehet. E vélemény azért jelentős, mert hivatalosnak te­kinthető állásfoglalás keretében első ízben határolják el magukat a múlt héten megtartott, úgyne­vezett pártkongresszustól. Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emelkedtek a mozgalmas hét történés-sorozatá­ból, a világpolitika földünk más pontjain sem csendesedett. A Chicagóban lebonyolított demok­rata konvencióval újabb fordula­tot tett az amerikai elnökválasztás gépezete. A külsőségek egészen drámaiak voltak. A város felfegy­verzett táborhoz hasonlított; a te­levíziós operatőrök gázálarcban dolgoztak az utcai csetepaték kö­zepette. Legalább négyszáz sze­mély — köztük több delegátus megsebesült, a letartóztatottak száma pedig még magasabb. A papírformának megfelelően Humphrey-t választották meg a demokraták elnökjelöltjének. A meglepetések elmaradtak. Voltak, akik Johnson drámai visszakozá­sára számítottak, de az elnök — aki éppen a konvenció második napján töltötte be 60. életévét — úgy tűnik, valóban elhagyja a Fe­hér Házat. Lehetőségként vetődött fel Edward Kennedy jelölése, de a fiatal politikus — a jelek szerint — még vár; a vietnami csődtö­meg, valamint a demokrata párt zűrzavara nem csábította a szorí- tóba. A novemberi elnökválasztások Humphrey—Nixon párharca egye­lőre igen nyíltnak, s a negatívu­mok versengésének ígérkezik: Walter Lippmann találó jellemzé­se szerint a demokraták ujjong­tak Nixon, a republikánusok Humphrey jelölése után, de egyik sem örült saját kandidáltjának. A i sok égető problémára, mindenek­előtt Vietnamra és a néger-kér­désre egyik jelölt sem fejtett ki akár valamennyire járhatónak vagy reálisnak tartott programot. Ilyen körülmények között különös érdeklődés kíséri egy harmadik erő létrehozására irányuló próbál­kozásokat — szélsőjobbról (Walla- ce-ról, ill. liberális oldalról Mc­Carthy). S mintha a vietnami csataterek hangja is hallatszott volna Chica­góban... A DNFF erői új, össze­hangolt akciókat folytattak á hé­ten tizenkét dél-vietnami város el­len. A harci cselekmények ismét megmutatták a front erejét, tar­talékait, és az amerikaiak máris borúsan tekintenek a szabadság­harcosoknak kedvezőbb őszi hó­napok elé. A Közel-Keleten változatlanul puskaporszagú a levegő. Miközben Jarring ENSZ-megbízott az érde­kelt országok fővárosait járja, hét nap alatt sok határincidensre ke­rült sor Izrael és az arab országok között. Különösen kiéleződött a helyzet a Jordán folyó vonalán. Az izrae­liek, úgy látszik, a gazdasági ne­hézségekkel, belpolitikai problé­mákkal, a menekültek százezrei­nek elhelyezésével küszköd 5 Jordá- niát tekintik az arab front gyenge láncszeméneik. Nincs olyan nap, hogy ne dördülnének ágyúk a bib­likus hangzású folyó partján; a nyomás célja Jordániát meghát­rálásra és különtárgyalásokra bírni. Az arab ország nem zárkózik el az ésszerű diplomáciai lépések elől, hiszen — Kairóval együtt — elfogadta a Biztonsági Tanács ta­valy novemberi határozatát: ezt közölték több ízben az ENSZ kü-! lönmegbízottjával, illetve a Biz- j tonsági Tanács ülésein is. Nem hajlandók elfogadni viszont a ha­tározat izraeli értelmezését, amely j „általában” magáévá tette az ENSZ döntését, — csak éppen nem hajlandó visszavonulm a ta­valy júniusi háború előtti határok- mögé. A közel-keleti feszültség bizonyos mérvű növekedése indo­kolta az arab külügyminiszterek összehívását is, akik várhatólag a közös akció szükségességéről fognak tárgyaim. Bonn nyomást szeretne gyakorolni Párizsra Bonn Seydoux bonni francia nagykö­vet pénteken felkereste Kiesdnger kancellárt. A megbeszélés tárgya — hivatalos közlés szerint — egy­részt De Gaulle álláspontjának ismertetése volt a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, más­részt a tábornok szeptember végi bonni látogatásának előkészítése. A francia nagykövet látogatása után jól értesült bonni körök csalódásuk: ‘ fejezték ki a francia elnök magatartásával kapcsolat­ban. Az NSZK kormánya ugyanis „kívánatosnak tartaná”, hogy I Franciaország „nagyobb részt vállaljon a NATO biztonsági in­tézkedéseiből — amint egy bonni kormányszóvivő kifejezte. Sey­doux nagykövet és Kiesinger kan­cellár megbeszélésével} egyidejű­leg azonban Párizsban Debré kü­lügyminiszter kijelentette, hogy Párizs elutasítja a NATO további erőfeszítésének gondolatát, mint reagálást a csehszlovákiai akcióra. Debré kijelentése ellenére Bonn nem adta fel azit a szándékát, hogy nyomást gyakoroljon Pá­rizsra. Vietnam dicsősége 1945. szeptember 2-án, 23 esz- I tendeje, félmillió ember sereg- lett össze Janóiban, a pálmák­tól övezett Ba Dinh téren, hogy meghallgassa Ho Si Minht. A már akkor legendás szabadság- bős — mialatt az árbocra fel­vonták az ötágú csillagos vörös lobogót —, bejelentette a Viet­nami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A népnek a má_ sodik világháború alatt a japán megszállók ellen vívott hősi harca egyszersmind a francia gyarmatosítóik hosszú uralmá­nak is véget vetett. S a francia gyarmatosítók még abban az évben ádáz har­cot kezditek indokínai „jogaik” visszaállítására. Gyorsan felállí­tott hadosztályaikat az ameri­kaiak és angolok még nagyobb sietséggel szerelték fel. Sokkal többről volt ugyanis szó, mint a francia gyarmati uralom visz- szaállításáról Indokínában. A gyarmati hatalmak joggal tar­tottak attól, hogy a vietnami pél­da valamennyi gyarmaton ösz­tönözni fagja a népek felszaba­dító harcát. Vietnam népének hősi ellen­állása 1954-re teljes diadalt ér­lelt: megsemmisítő csapást mért a francia gyarmati hadseregre. Az ezt követő genfi egyez­mény ideiglenesen kettéosztotta ugyan az országot, de magában hordozta az egyesítés, ezzel a vietnami probléma teljes és vég­leges megoldásának reális fel­tételeit. Hogy ez miért nem valósulhatott meg, hogy mi­képpen vált Dél-Vietnam az amerikai imperialista agresszió, Észak-Vietnam pedig egy bar­R hazafiak A Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front tavaly augusz­tusban Dél-Vietnam vala­melyik felszabadított körzetében rendkívüli kongresszusra ült össze. A ' tanácskozáson két fő napirendi pont szerepelt: az ak­kor már hét esztendeje folyó háború áttekintése, valamint a DNFF új programjának elfo­gadása. A két napirendi pont szervesen összefüggött. A szabadságharc­ban elért eredmények, valamint a harc további feladatai szük­ségessé tették az ennek megfe­lelő politikai platform kidol­gozását is. A most egy eszten­deje, 1967. szeptember 1-én el­fogadott új program azonban nemcsak a fegyveres és politikai harc jól átgondolt összhangja, hanem az eljövendő béke utáni politikai és társadalmi beren­dezések alapja is. Ma, egy év távolából megálla­pítható, hogy a DNFF új prog­ramja Dél-Vietnam egész lakos­ságára nagy hatást tett és az az. óta bekövetkezett eseményekben, a szabadságharcosok nagyszabá­bár amerikai légiháború áldoza­tává — már nem témája egy ünnepi visszaemlékezésnek. Ez a téma nem történelmi múlt, hanem napjaink kegyetlen je­lene. A felszabadulás óta eltelt 23 esztendő alatt Vietnam népének csak néhány rövid éve volt a békés építésre. Észak-Vietnam szabaddá lett népe azonban e rövid idő alatt is csodát mű­velt. A franciák uralma alatt a lakosság 95 százaléka analfa­béta volt, az egyetemi hallgatók száma nem érte el a hatszázat és 100 ezer lakosra jutott egy orvos. Jelenleg Észak-Vietnam­ban már nincs írástudatlan em­ber, minden falunak legalább általános iskolája van, a főis­kolai hallgatók száma megha­ladja a 30 ezret és minden 13 ezer lakosra jut egy orvos. E kiragadott adatokkal szinte csak jelképezni kívánjuk: Vietnam népe, amilyen hős a szabadságá­ért vívott harcban, olyan tehet­séges és szorgalmas szabad ha­zája építésében. Vietnam népének csodálatos szabadságharca egyszersmind a szocialista országok népei in­ternacionalista segítségének nagyszerű példája is. Büszkéik vagyunk rá, hogy a népek csa­ládjában szerény lehetőségeink­hez képest, mi, magyarok is megtesszük a tőlünk telhetőt Vietnam népének a támogatá­sára. Az ünne"'! évfordulón pe­dig teljes szolidaritásunkkal együtt forró jó kívánságaink is szállnak a földrajzilag tőlünk távol élő, de szívünkhöz közel álló testvéri nép felé. F. F, programja sú, merész akcióinak jelentős katonai sikereiben fontos szere­pet vitt. A új program soraiba hív minden hazafit — társadalmi, vallási és világnézeti különb­ségre való tekintet nélkül —, aki kész kiállni az amerikai agresszorok éllen. Bár az ilyesmit nehéz konk­rét mércével lemérni, egész bi­zonyos, hogy a DNFF új prog­ramja — amely tavaly decem­ber óta hivatalos okmányként az ENSZ előtt fekszik — jelen­tősen közrejátszott és közre­játszik abban a mélységes ro- konszenvban és támogatásban, amely a szabadságharcosok iráni a még amerikai megszállás alatt levő országrészekben is meg­nyilvánul. Nemkülönben ab­ban a nagyon is fontos tényben, hogy a még megszállt városok­ban is erősödnek, létszámban gyarapodnak a DNFF-tal együtt­működést hirdető politikai és társadalmi szervezetek. A prog­ram olyan eszméket és célokat hirdet, amely a dél-vietnami hazafiak legfőbb vágyait fejezd ki.

Next

/
Thumbnails
Contents