Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
1968. szeptember 1. 2 Vasárnap Prágában csikkéi a feszültség, megnyugszanak az emberek Helyzetjelentés Csehszlovákiából A prágai jelentés szerint a csehszlovák kormány intézkedéseket tesz a különböző sürgős kérdések megoldására, hogy mielőbb normális vágányokra terelődjék az élet. A gazdasági tevékenység a teljes, rendezés nem egyszerű feladat, de nem megoldhatatlan. Mint a belügyminisztérium sajtótitkára kijelentette: „az ország gazdasági élete nem szenvedett komoly fennakadást”. A csehszlovák külkereskedelmi miniszter utasítást adott a kereskedelmi egyezmények szigorú teljesítésére minden vonalon: a a trösztöknek, a gyáraknak, a vállalatoknak és üzemeknek. A normális külkereskedelmi forgalom helyreállítása sokban függ az általános helyzet rendezésétől. Leginkább a szállításban mutatkoznak nehézségek. Mielőbb el kell távolítani az átrakodó határ- állomásokon a szállítási akadályokat. # Szombaton magyar küldöttség utazott az interparlamentáris Unió limai konferenciájára. A delegáció vezetője Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, tagjai: Dar- vasi István és Nagy Miklós országgyűlési képviselők. (MTI) Bonyolultabbnak látszik a politikai és társadalmi élet rendezése, a hangulat normalizálása, de ez is folyamatban van — mutatnak rá a tudósítók. Prágában eltűnőben van a feszültség. Az emberek fokozatosan megnyugszanak, visz- szatérnek napi gondjaikhoz, fontolgatják és elemzik a helyzetet. — A közélet azonban még mindig nem mentes a reakciós erők befolyásától. Ezek az erők a jelekből ítélve, nem hajlandók letenni a fegyvert. Még mindig provokációs híresztelések keringenek. A provokátorok a könnyen hívő embereket megtorlásokról szóló koholmányokkal próbálják ijesztgetni és félrevezetni, pedig valójában ilyen megtorlások nin- . csenek. Az Izvesztyija rámutat, hogy fokozódik a nyugati hatalmak ügynökeinek tevékenysége. Növekszik az ellenforradalmi, szov- jetallenes propagandairatok és röpiratok érkezése Csehszlovákiába. A napokban a csehszlovákosztrák határon feltartóztattak egy Prágába utazó „kereskedőt”, aki propagandaanyagot vitt magával. Pozsonyban még előfordulnak provokációk. A Slavin-magasla- ton, a Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművénél rálőttek egy szovjet tisztre. A golyó célt tévesztett. (MTI) Szabadén engedték az izraeli gép személyzetét Algír Az algériai hatóságok szombaton szabadon bocsátották az Algírban fogva tartott izraeli repülőgép hétfőnyi személyzetét és öt utasát. Mint ismeretes, a repülőgépet július 23-án, arab ellenállóik eltérítették útirányától és Algírban leszállásra kényszerítették. Algéria azonnal szabadon bocsátotta a nem izraeli állampolgáré utasokat, valamint a nőket és a gyerekeket, azonban öt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírban tartotta. Az algériai kormány az ügyben folytatott vizsgálat befejez- j tével a 12 személyt átadta a nemzetközi Vöröskereszt megbízottai- nak, és azok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómába. Az olasz külügyminisztérium nyilatkozatban jelentette be, hogy az olasz kormány közvetített az algériai és izraeli hatóságok között. A Reuter értesülése szerint Izrael a megegyezés értelmében Palesztinái arabokat fog szabadon, bocsátani. A BOING—707 repülőgép további sorsáról nem érkezett jelentés. (MTI) Egy hét a világpolitikában A moszkvai tárgyalások után — Chicagói krónika — Dél-vietnami csatatereken — Tűzharc és diplomácia a Jordánnál Az elmúlt hét elsőszámú eseményének Moszkva volt a színhelye. Négynapos, sűrített tárgyalásokra került sor a szovjet és a csehszlovák vezetők között, majd a Szovjetunió képviselői másik négy szocialista ország — köztük hazánk — magas szintű delegációival konzultáltak. A megbeszélések arra irányultak, hogy miután az öt szocialista ország határozott fellépése katonai biztosítékokat jelentett egy esetleges ellenforradalmi fordulattal szemben Csehszlovákiában, megtalálják a politikai kibontakozás útját. A Moszkvában aláírt okmány jó alapot jelentett a csehszlovákiai konszolidációhoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja,, és nem a végállomást. Hosszú és bonyolult harc vár a csehszlovák kommunistákra, hogy megszilárdítsák a szocializmus vívmányait és felülkerekedjenek a jobboldali provokációkon. A külső körülmények kedvezőbbek, mint korábban, a küzdelmet azonban maguknak a csehszlovák barátainknak kell megvívniuk. A prágai jelentések egyelőre továbbra is igen összetettek. Az élet normalizálódásának, a konszolidációnak első jelei kétségtelenül mutatkoznak már. Az elmúlt időszak felgyorsult eseményei igen sok ember józanságát, realitás- érzékét növelték: ugyanakkor jócskán vannak olyanok is, akik nem ocsúdtak fel nacionalista mámorukból, s a jobboldal a szocialistaellenes erők legfeljebb taktikájukat változtatják, i céljaikat nem. A CSKP központi lapja, a Rudé Pravo pénteki számában azt vetették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új Központi Bizottságot kell alakítania, s az erre illetékes fórum kizárólag a már korábban összehívott XIV. rendkívüli pártkongresszus lehet. E vélemény azért jelentős, mert hivatalosnak tekinthető állásfoglalás keretében első ízben határolják el magukat a múlt héten megtartott, úgynevezett pártkongresszustól. Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emelkedtek a mozgalmas hét történés-sorozatából, a világpolitika földünk más pontjain sem csendesedett. A Chicagóban lebonyolított demokrata konvencióval újabb fordulatot tett az amerikai elnökválasztás gépezete. A külsőségek egészen drámaiak voltak. A város felfegyverzett táborhoz hasonlított; a televíziós operatőrök gázálarcban dolgoztak az utcai csetepaték közepette. Legalább négyszáz személy — köztük több delegátus megsebesült, a letartóztatottak száma pedig még magasabb. A papírformának megfelelően Humphrey-t választották meg a demokraták elnökjelöltjének. A meglepetések elmaradtak. Voltak, akik Johnson drámai visszakozására számítottak, de az elnök — aki éppen a konvenció második napján töltötte be 60. életévét — úgy tűnik, valóban elhagyja a Fehér Házat. Lehetőségként vetődött fel Edward Kennedy jelölése, de a fiatal politikus — a jelek szerint — még vár; a vietnami csődtömeg, valamint a demokrata párt zűrzavara nem csábította a szorí- tóba. A novemberi elnökválasztások Humphrey—Nixon párharca egyelőre igen nyíltnak, s a negatívumok versengésének ígérkezik: Walter Lippmann találó jellemzése szerint a demokraták ujjongtak Nixon, a republikánusok Humphrey jelölése után, de egyik sem örült saját kandidáltjának. A i sok égető problémára, mindenekelőtt Vietnamra és a néger-kérdésre egyik jelölt sem fejtett ki akár valamennyire járhatónak vagy reálisnak tartott programot. Ilyen körülmények között különös érdeklődés kíséri egy harmadik erő létrehozására irányuló próbálkozásokat — szélsőjobbról (Walla- ce-ról, ill. liberális oldalról McCarthy). S mintha a vietnami csataterek hangja is hallatszott volna Chicagóban... A DNFF erői új, összehangolt akciókat folytattak á héten tizenkét dél-vietnami város ellen. A harci cselekmények ismét megmutatták a front erejét, tartalékait, és az amerikaiak máris borúsan tekintenek a szabadságharcosoknak kedvezőbb őszi hónapok elé. A Közel-Keleten változatlanul puskaporszagú a levegő. Miközben Jarring ENSZ-megbízott az érdekelt országok fővárosait járja, hét nap alatt sok határincidensre került sor Izrael és az arab országok között. Különösen kiéleződött a helyzet a Jordán folyó vonalán. Az izraeliek, úgy látszik, a gazdasági nehézségekkel, belpolitikai problémákkal, a menekültek százezreinek elhelyezésével küszköd 5 Jordá- niát tekintik az arab front gyenge láncszeméneik. Nincs olyan nap, hogy ne dördülnének ágyúk a biblikus hangzású folyó partján; a nyomás célja Jordániát meghátrálásra és különtárgyalásokra bírni. Az arab ország nem zárkózik el az ésszerű diplomáciai lépések elől, hiszen — Kairóval együtt — elfogadta a Biztonsági Tanács tavaly novemberi határozatát: ezt közölték több ízben az ENSZ kü-! lönmegbízottjával, illetve a Biz- j tonsági Tanács ülésein is. Nem hajlandók elfogadni viszont a határozat izraeli értelmezését, amely j „általában” magáévá tette az ENSZ döntését, — csak éppen nem hajlandó visszavonulm a tavaly júniusi háború előtti határok- mögé. A közel-keleti feszültség bizonyos mérvű növekedése indokolta az arab külügyminiszterek összehívását is, akik várhatólag a közös akció szükségességéről fognak tárgyaim. Bonn nyomást szeretne gyakorolni Párizsra Bonn Seydoux bonni francia nagykövet pénteken felkereste Kiesdnger kancellárt. A megbeszélés tárgya — hivatalos közlés szerint — egyrészt De Gaulle álláspontjának ismertetése volt a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, másrészt a tábornok szeptember végi bonni látogatásának előkészítése. A francia nagykövet látogatása után jól értesült bonni körök csalódásuk: ‘ fejezték ki a francia elnök magatartásával kapcsolatban. Az NSZK kormánya ugyanis „kívánatosnak tartaná”, hogy I Franciaország „nagyobb részt vállaljon a NATO biztonsági intézkedéseiből — amint egy bonni kormányszóvivő kifejezte. Seydoux nagykövet és Kiesinger kancellár megbeszélésével} egyidejűleg azonban Párizsban Debré külügyminiszter kijelentette, hogy Párizs elutasítja a NATO további erőfeszítésének gondolatát, mint reagálást a csehszlovákiai akcióra. Debré kijelentése ellenére Bonn nem adta fel azit a szándékát, hogy nyomást gyakoroljon Párizsra. Vietnam dicsősége 1945. szeptember 2-án, 23 esz- I tendeje, félmillió ember sereg- lett össze Janóiban, a pálmáktól övezett Ba Dinh téren, hogy meghallgassa Ho Si Minht. A már akkor legendás szabadság- bős — mialatt az árbocra felvonták az ötágú csillagos vörös lobogót —, bejelentette a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A népnek a má_ sodik világháború alatt a japán megszállók ellen vívott hősi harca egyszersmind a francia gyarmatosítóik hosszú uralmának is véget vetett. S a francia gyarmatosítók még abban az évben ádáz harcot kezditek indokínai „jogaik” visszaállítására. Gyorsan felállított hadosztályaikat az amerikaiak és angolok még nagyobb sietséggel szerelték fel. Sokkal többről volt ugyanis szó, mint a francia gyarmati uralom visz- szaállításáról Indokínában. A gyarmati hatalmak joggal tartottak attól, hogy a vietnami példa valamennyi gyarmaton ösztönözni fagja a népek felszabadító harcát. Vietnam népének hősi ellenállása 1954-re teljes diadalt érlelt: megsemmisítő csapást mért a francia gyarmati hadseregre. Az ezt követő genfi egyezmény ideiglenesen kettéosztotta ugyan az országot, de magában hordozta az egyesítés, ezzel a vietnami probléma teljes és végleges megoldásának reális feltételeit. Hogy ez miért nem valósulhatott meg, hogy miképpen vált Dél-Vietnam az amerikai imperialista agresszió, Észak-Vietnam pedig egy barR hazafiak A Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front tavaly augusztusban Dél-Vietnam valamelyik felszabadított körzetében rendkívüli kongresszusra ült össze. A ' tanácskozáson két fő napirendi pont szerepelt: az akkor már hét esztendeje folyó háború áttekintése, valamint a DNFF új programjának elfogadása. A két napirendi pont szervesen összefüggött. A szabadságharcban elért eredmények, valamint a harc további feladatai szükségessé tették az ennek megfelelő politikai platform kidolgozását is. A most egy esztendeje, 1967. szeptember 1-én elfogadott új program azonban nemcsak a fegyveres és politikai harc jól átgondolt összhangja, hanem az eljövendő béke utáni politikai és társadalmi berendezések alapja is. Ma, egy év távolából megállapítható, hogy a DNFF új programja Dél-Vietnam egész lakosságára nagy hatást tett és az az. óta bekövetkezett eseményekben, a szabadságharcosok nagyszabábár amerikai légiháború áldozatává — már nem témája egy ünnepi visszaemlékezésnek. Ez a téma nem történelmi múlt, hanem napjaink kegyetlen jelene. A felszabadulás óta eltelt 23 esztendő alatt Vietnam népének csak néhány rövid éve volt a békés építésre. Észak-Vietnam szabaddá lett népe azonban e rövid idő alatt is csodát művelt. A franciák uralma alatt a lakosság 95 százaléka analfabéta volt, az egyetemi hallgatók száma nem érte el a hatszázat és 100 ezer lakosra jutott egy orvos. Jelenleg Észak-Vietnamban már nincs írástudatlan ember, minden falunak legalább általános iskolája van, a főiskolai hallgatók száma meghaladja a 30 ezret és minden 13 ezer lakosra jut egy orvos. E kiragadott adatokkal szinte csak jelképezni kívánjuk: Vietnam népe, amilyen hős a szabadságáért vívott harcban, olyan tehetséges és szorgalmas szabad hazája építésében. Vietnam népének csodálatos szabadságharca egyszersmind a szocialista országok népei internacionalista segítségének nagyszerű példája is. Büszkéik vagyunk rá, hogy a népek családjában szerény lehetőségeinkhez képest, mi, magyarok is megtesszük a tőlünk telhetőt Vietnam népének a támogatására. Az ünne"'! évfordulón pedig teljes szolidaritásunkkal együtt forró jó kívánságaink is szállnak a földrajzilag tőlünk távol élő, de szívünkhöz közel álló testvéri nép felé. F. F, programja sú, merész akcióinak jelentős katonai sikereiben fontos szerepet vitt. A új program soraiba hív minden hazafit — társadalmi, vallási és világnézeti különbségre való tekintet nélkül —, aki kész kiállni az amerikai agresszorok éllen. Bár az ilyesmit nehéz konkrét mércével lemérni, egész bizonyos, hogy a DNFF új programja — amely tavaly december óta hivatalos okmányként az ENSZ előtt fekszik — jelentősen közrejátszott és közrejátszik abban a mélységes ro- konszenvban és támogatásban, amely a szabadságharcosok iráni a még amerikai megszállás alatt levő országrészekben is megnyilvánul. Nemkülönben abban a nagyon is fontos tényben, hogy a még megszállt városokban is erősödnek, létszámban gyarapodnak a DNFF-tal együttműködést hirdető politikai és társadalmi szervezetek. A program olyan eszméket és célokat hirdet, amely a dél-vietnami hazafiak legfőbb vágyait fejezd ki.
