Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
« 1968. augusztus 14. 3 Szerda-\ r Árva Topolíno és büszke Taunus Autóbörze a békéscsabai Jókai utcában A vízrendezés, a és a felhasznált Ha idegen lettem volna Békés- ! Csabán, és nem tudtam volna, | hogy hol van a Jókai utca, ezen I a vasárnap délelőttön akkor is oda találtam volna. Az utcák já- | rókelőd ugyanis kora reggeltől egészen az ebédidőig igencsak egy irányba igyekeztek; a piac felé, az első Ízben hirdetett békéscsabai használtautó-vásár színhelyére Ahol más napokon mosolygós őszibarack, lába-kötött csirke cse- i rél gazdát, most különböző típusú, színű és korú négykerekűek sorakoztak és vártak vevőre. Végig az utcán embertömeg hullámzott ide-oda. Alkalmi kis csoportok gyűltek össze — sokszor különösebb ok nélkül is — egy-egy gépkocsi körül. A tulajdonosok Minden kocsira legalább 8—10 érdeklődő jutott. Fotó: Remeczkd Lássuk a medvét, illetve a motort! tettetett hanyagsággal ültek a volán mögött vagy támaszkodtak a hűtőre, s csak foghegyről válaszoltak a jövő-menő emberek első kérdésére a mindent eldöntő, mennyibe kerül?-m Nincs igazán piaci hangulata az első használtautó-vásárnak. Nem hallik hangos beszéd, s egész nap lehetett látni látványos alkudozást, parolát, s az alkut megpecsételő áldomásivást. Kissé ünnepélyes a premier, hiába, szokni kell még ezt az új módi börzét vevőnek, eladónak egyaránt... Krémszínű, teljesen új Wartburg parkol egy csenevész akác alatt. Huszonöt év körüli fiatalember strázsál a használt autók piacára nem nagyon illő kocsi mellett. — Eladó? Fejbó- lintás a válasz. — Mennyiért? — nyolcvannyolcezer forint... — A magáé? — Igen, az enyém, illetve a nagyapámé. Tudja — oldódik fel végre a Gyuláról jött fiatalember — a rokonaim ígértek nyugatról egy komoly kocsit. Közben megkaptam ezt, de eladom. Minek legyen kettő. Ezer kilométer van benne... — Jelentkezett már komoly vevő? — Elhúzza a száját. — Ide csak a kíváncsiak jönnek, ennél még az újsághirdetés is többet ér. ...Aztán újabb kocsik következnek. Egy tízezerre tartott árva Topolíno, néhány Moszkvics és igen sok Trabant. Egy jó állapotban levő Combit (18 ezret futott) 52 ezer forintra tart egy szigorú kisfiú, aki apját helyettesíti a kocsi iránt érdeklődők kíváncsiságának kielégítésében. j A tömeg lassú mozgása egy vö- { rösre lakkozott Simea körül álla I podik meg. Az emberek a kocsit j fürkészik és a tulajdonost, aki | ellentétben a legtöbb eladóval, i igen közlékenynek mutatkozik. A kocsiért hetvenezret kért, de j gyorsan hozzáteszi, hogy az ár I ban bennefoglaltatik a nagyszá I mű és nem kapható alkatrészek | értéke is, ám anélkül is hajlandó j megválni a szemre valóban szép I farmotoros kis kocsitól. Idős bácsi ! igyekszik közeljutni az autóhoz. A felnyitott, üres csomagtartóra mutat és leplezetlen szemrehányással kérdezi: — Hát a motor ■ hová lett belőle? Néhányan el I mosolyodnak, de a többség eilen gedi a füle mellett ezt a Ludas Matyiba illő közjátékot. Végül egy I kockás inges fiú megszánja az ! öreget és kiselőadásba kezd s I farmotoros kocsik belső elrende- j zéséről. j A Jókai utca végén, ahogy rit- j kulnak a kocsik, fogynak az em- I berek is. Csak egy méregzöld színű büszke Ford Taunus vonz feltűnően sok érdeklődőt. Kikiáltási ára kerek százezer forint. Egy szemüveges, alacsony férfi már másodszor szól a feleségének. — Ne bámészkodj olyan sokáig, inkább nézzük végig még egyszer a Trabantokat!! olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van — de a demokrácia ténylegesen mindig valamely osztály diktatúrájának politikai formája. Mi nem tagadjuk, sőt valljuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, a hatalom a dolgozó osztályok, a munkásosztály, a parasztság és a velük együtt a szocialista társadalmi rendet építő értelmiség kezében van. A „klasszikus” demokrácia történelmi példáit emlegető polgári történész szívesen elhallgatja, hogy az antik görög demokrácia csak a rabsizolgaltartók számára volt .„teljes szabadság”; a rabszolga számára egyáltalán nem. Vagy a Velencei Köztársaság, a sokszor emlegetett fényes példa, nemesek, gazdag kereskedők „abszolút szabadságát” valósította meg, ám a vagyontalanok számára szó sem volt demokráciáról. És a jelen nagyon elgondolkoztató példái a történelmi párhuzamok mellé sorakoznak: az amerikai demokrácia kétségkívül bőven ad a szabadságjogokból a tőkéseknek, a nagypolgárnak, a bankbetéttulajdonosoknak, de húszmilliónyi néger és a velük együtt legalább harmincmilliónyi, hivatalosan is nyomorgónak minősített amerikai számára szép jelszónál aligha több az amerikai demokrácia. Franciaországról beszéltünk már: éppen az elmúlt napokban adott látványos magyarázatot a kormányzat a demokráciáról és a szólásszabadság korlátáiból a tőkés országban — egyetlen rendelkezéssel tették utcára a televízió és a rádió újságíró-munkatársainak 40 százalékát és tiltották be az ön- • álló kommentárt, azaz a politi- ' kai kérdésekről való vélemény- , nyilvánítást: mert a rádió és a ; televízió sokáig sztrájkoló mun- katársai a kormányzat nézeteivel ellenkező álláspontot foglaltak eL Akárhány szép ünnepi szólam hangzik el „a tiszta demokrácia” és „az abszolút szabadság” emlegetésével, nincs, nem volt és nem is lesz társadalmi rend, kormány, amely lemondhatna a hatalmi eszközök alkalmazásáról, ha lényege, maga a társadalmi rend van veszélyben. A szocializmus védelme, önvédelme parancsolja, hogy a milliók és milliók, a nép elsöprő többsége demokratikus jogainak kiteljesítésével egyidőben igenis tilos jelzést mutasson a szocialista rend, a munkáshatalom, a szocialista vívmányok ellenségeinek. Éppen a szocialista demokrácia teljessége követeli meg, hogy tisztán és világosan lássuk: a legteljesebb demokrá Aztán hirtelen, minden átmenet nélkül elborult az ég, s fújni kezdett a szél. A közelgő esőfelhők alaposan lecsökkentették a vásárra felvonuló kocsik számát. Sokan hazamentek. A kezdeti, mintegy 80 autónak, jó ha csak egyharmada maradt makacsul, vevőre várakozva Szinte már csepereg az eső, amikor végre sikerül rábukkannom egy igazán „belevaló” eladóra. Wartburg Combiját kínálja, élénk taglejtésekkel kisérve szavait. — Aki ennél jobbat tud, az hazudik. Ez a kocsi kimondottan őstermelőnek való. Egy mozdulattal ki lehet emelni a hátsó ülést és máris utazhat a paprika. De a fiatalok is jól járnak vele — kacsint rá egy bukósisakot próbáló menyecskére —, az ülések egy pillanat alatt lehajthatok és máris lehet kirándulni, meg minden... A használtautó-vásárt x'endező városi tanács kereskedelmi osztá lyának illetékesei sikeresnek ítélték az első békéscsabai autó- ; börzét. Sajnos, megbízható ada • tot mondani nem tudtak a lebo- ; nydlított adás-vételi ügyletek I számáról. Ez érthető, hiszen a cia, a szocialista rend igazi hívei számára egyúttal azt is je- ♦ helyszínen nem lehetett átíratni lenti, hogy ennek a rendnek I a kocsit, így a vásár számszerű halálos ellenségei nem részesülhetnek ugyanebből. Mi azt valljuk, hogy a demokrácia fogalma a szocialista társadalmi rendszerben nyert először igazi tartalmat, mert a nép elsöprő többségének demokrakizsákmányoló és elnyomó tárva,ló kizárásával. A „tiszta deeredményessége jórészt „titokban marad”. Az igaz viszont, hogy a rádió vasárnap esti híradása arról szá mólt be, hogy „a kocsik többsége délre már gazdára talált”... Ez a megállapítás csak azzal a megszotikus jogait jelenti a múlt, a ,, látással fogadható el, hogy „saját gazdára”; ugyanis személyes ta sadalmi osztályok e jogokból ” pasztalaitaim szerint, az első csa bai használtautó-vásáron csak mokrácia” hamis jelszavával ” nagyon kevés kocsi cserélhetett szemben mi a szocialista demok- ,! gazdát. Bár az nem vitás, hogy rácia kiteljesedésében látjuk az ‘ • legalább 8—10 érdeklődő jutott emberi jövendőt. „ minden járműre. Gárdos Miklós f Brackó István B ékés megye területén az elmúlt három évben a víz „felesleges” mennyisége, és nem megfelelő időbeni elosztása jelentette az egyik legnagyobb gondot. A téli, tavaszi belvízkárok csak 1966- és 1967-ben 130 ezer katasztrális hold mezőgazdaságilag hasznosítható területet érintettek. A népgazdasági kár összege több mint 131,7 millió forint volt. A megye éghajlati és természeti adottságai a szélsőségek kialakulására kedveznek. Ezt ta- tapsztaljuk most a víz esetében is. A gazdasági élet kiegyensúlyozottsága, a lakosság és az ipar ellátása a mezőgazdaságtól is megköveteli a termelési színvonal — lehetőségekhez képest — stabilitását, sőt, fejlődését. Ezért feltétlen szükséges a termelési színvonal folyamatossá tételéhez a feltételek megteremtése. E feltételek konkrét lehetőségeit segítette elő a kormány a különböző 3004-es határozatain keresztül azzal, hogy a megye üzemeinek talajjavításra és belvízrendezésre 1965-től 1968-ig 156,6 millió forint állami támogatást biztosított. A megye gazdaságai a vizsgált években az állami támogatási keret összegének 30—35 százalékát nem használták fel. Tehát az adott lehetőségekkel sem éltek a termelési színvonal stabilitása érdekében. A megyei átlagnál még kedvezőtlenebb a belvízrendezésre, vízkárelhárításra biztosított állami támogatások felhasználása a gyulai járás üzemeiben, ahol a kereteknek 1965-ben 54,5, 1966- ban 46,4, 1967-ben pedig 54 százalékát vették igénybe. Az alacsony arányú felhasználások okait vizsgálva — többek között — feltétlen meg kell említeni az elaprózottságot. Az előbb már példaként említett gyulai járás- zan 1967-ben a támogatásként felhasznált 3 millió 382 ezer forintból 22 üzemnek juttattak a következők szerinti részletezésben: 10 üzem 100 ezer forintnál kevesebb, 8 üzem 100—200 ezer forintig, 4 üzem 200 ezer forint feletti állami támogatást kapott. Megjegyzem, hogy a 200 ezer forint feletti négy üzem sem részesült kiemelkedő állami támogatási összegben, egy-egy üzemre átlagosan csak 350 ezer forint jutott. Az elaprózódottság mértéke a megye többi járásában is az említetthez hasonló. A rendelkezésre álló állami támogatás ilyen mértékű elaprózása a közgazdaságilag alacsony hatékonyságának is az egyik előidézője. Az ugyanis mindenki előtt egyértelműen világos, hogy ekkora ősz- szegből nemhogy egy-egy üzem, de még gyakran egy-egy tábla komplex vízrendezési munkálatait sem lehet elvégezni. Ebben az időben az üzemek többsége pedig csak ebből a forrásból tudott és akart ilyen jellegű munkát finanszírozni. A z idei állami támogatás elosztásánál a koncentráltabb felhasználásra való törekvés jelei mutatkoztak. Az 1968- ra tervezett munkák beindulása azonban igen vontatottan halad, mert olyan üzemeket jelöltek ki, amelyek a gyengén gazdálkodók közé tartoznak. Ennek következtében — mivel most már a kormány anyagilag tette érdekeltté az ilyen jellegű beruházásokban is a beruházót — az állami támogatás ugyan rendelkezésre áll. de a munkák elkezdéséhez szükséges hitelfedezettel az üzemek nem rendelkeznek. Az üzemi vízrendezések nem kielégítő ütemű megvalósítása a helyi vízrendezési munkák megoldatlansága mellett veszélyezteti az állami beruházások hatékony működtetését is. A pénzeszközök nem alapos vízkárelhárítás és nem megfontolt felhasználását mutatja az is, hogy az elmúlt három évben a kapott állami támogatásnak 83,5 százalékát a megye üzemei talajjavításra fordították, anélkül, hogy a javított területek vízrendezési munkáit előkészítették, illetve elvégezték volna. Ezen feladatok megoldása nélkül — mint azt az elmúlt évek is bizonyították — a talajjavításra felhasznált pénzeszközök is alacsony hatékonysá- gúak, mert a talajjavítás várható eredményeinek a realizálását a belvizek jelentősen csökkentik. Az elmúlt években a megye területét sújtó belvizek okozta károk egy része — az állami támogatások alacsony hatékonyságú felhasználása mellett — az üzemek, a vízgazdálkodási társulatok és a tanácsak nem megfelelő felkészülésére is visszavezethető. E felkészületlenség megnyilvánulási formái a belvízelvezetéssel szembeni passzív magatartásban, egyes területekben a fő- és az alapvető csatornák hiányában, a meglevő csatornák karbantartásának elhanyagolásában volt tapasztalható. A csatornák karbantartásának elhanyagolásához az is hozzájárult, hogy még ma sincs véglegesen kijelölve az egyes csatornák gazdája, kezelője. Ez a konkrét felelősség elmosódását tette és teszi lehetővé. A vízrendezési, vízkárelhárítási feladatok elhanyagolásához egyrészt a már említett tényezők, másrészt a biztosítási és az állami támogatási rendszer nem megfelelő hatékonysága is hozzájárult. Az 1967. december 31-ig érvényben volt biztosítási rendszer nem ösztönözte az üzemeket a vízrendezési feladatok végrehajtására, mert kártalanításban akkor is részesültek, ha a vízrendezési feladatokat éveken keresztül nem teljesítették. A biztosítási rendszer kihasználása, a rosszul értelmezett üzemi érdek előtérbe helyezése gyakran a népgazdasági érdekkel szemben érvényesült. Az üzemek éppen azokon a területeiken vetettek őszi búzát vagy egyéb őszi vetésű növényt, amelyen a korábbi években is belvízkárok voltak. Ezzel a magas kártérítési összeg megszerzése mellett a kötelező búzavetésnek is eleget tettek, csak éppen a népgazdaságnak nem lett több gabonája. A belvízrendezés megoldatlanságára jellemző példaként említem meg, hogy az 1967-ben belvízkárt szenvedett 83 tsz közül 50-et 1966-ban is belvízkár ért. A belvizek nagyrészt mindkét évben ugyanazokat a táblákat sújtották. Az új gazdaságirányítási rendszerben az általánosnál kedvezőbb feltételeket állapított meg a kormány a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez szükséges hitelek igénybe vevőinek. Ez azonban nem mentesíti az igénybe vett pénzeszköz leggazdaságosabb felhasználása alól. Ugyanezt a célt szolgálja az is, hogy az új hitelezési rendszerben az ingyenes juttatások helyébe a jelentős saját erők lépnek, melyek hatékony felhasználása az üzemek legközvetlenebb érdeke is. R z új gazdaságirányítási •** rendszerben az üzemek érdekeltségének növekedése mellett nőtt a tanácsok önállósága is. Ennek eredményeként az államhatalom helyi szervei az eddigieknél hatékonyabban irányíthatják az adottságoknak legmegfelelőbb beruházási, termelésfejlesztési koncepciók kialakítását. E lehetőségeket kihasználva, megvan a reális alapja annak, hogy a cikkben említett hibák ne ismétlődjenek meg. Áddsz István PM. főrevizor
