Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

UNS. augusztus 13.

3

Eedd

4 kíméletlen tolatás súlyos árukárokat okoz

Három napig tartó kiállítást rendezett Békéscsabán az iparcikk kiskereskedelmi vállalat. Képünkön a kiállítás egyik sztárja látható, a két hullámsávos, új magyar zsebrádió, a Miniszuper.

A kapuit vasárnap záró, híradástechnikai és háztartási gépeket bemutató kiállítást több százan tekintették meg.

Fotó: Demény-. —A^00t^0000000000€3000000630C3C300000000000€S000000C#w ■

Hogyan került a legjobb minőségű gyapjút szállító gazdaságok közé a köristaresai Petőfi Tsz?

AZ Utóbbi években nemigen, j röppent a közvélemény elé szenzációs jó hír a köröstarcsai Petőfi Tsz-ből. Legfeljebb arról lehetett vagy lehetett volna cikkezni, hogy mennyit nőtt évenként a mérleghiány, milyen újabb és újabb erőfeszítést tettek a szövetkezet vezetői a járási és a megyei szervek segítségével ennek az elég nagy, de gyenge adottságú közös gazdaságnak a megszilárdítására. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy kellemes meglepetésként hatott, amikor a Gyapjú és Textil Nyersanyagforgalmi Vállalat megyei kirendeltségén a legjobb minőségű gyapjút értékesítő gazdaságok közt említették.

A szövetkezet vezetői már korábban felismerték, hogy az ő adottságaik elsősorban szarvas- marha- és juhtenyésztésre alkalmasak. Csakhogy a juhászatot sem lehet jelentős beruházás, újabb és újabb férőhelyek építése nélkül fejleszteni. Mivel azonban a tsz hitelszámlája eléggé meg volt terhelve, évekig nem is igen gondolhattak erre. Ráadásul saját erejű beruházásra sem nagyon ösztönöztek a korábbi gyapjú- és más juhtermék felvásárlási árak. Amint megfelelően emelkedett a

vagyis megkapják prémiumként a juhászat bevételének 20 százalékát.

Ezek után érthető, hogy lényegesen jobb és sokkal korábbi az eddiginél az elletés. A korábbi években megötödölte, tizedelte az elhullás és az elvetélés a bárányokat. Az idén ilyen címen alig került számottevő bárány a veszteséglistára. Most a megyében elsők között, vagyis akkor értékesítették 700 pecsenyebárányt, amikor a legkedvezőbb árat kapták érte. Jól érvényesült a prémium csodatevő hatása a juhok nyírásánál és a gyapjú kezelésénél is. A tavalyi 29,63 mázsa helyett az idén 48,41 mázsa gyapjút értékesítettek. A bevétel-különbözet minőségi felárral együtt 140 ezer forint. A gyapjú mennyiségének csaknem megduplázódása csak részben magyarázható azzal, hogy a tavalyinál 200-zal több juhot nyírtak. A legtöbbet az segített, hogy lényegesen megjavították a juhok tartási és takarmányozási körülményeit. Csaknem ennek kedvező hatásával ér fel a jövedelem ala- . kulásában az anyagilag érdekelt | juhászok felfokozott törekvése és szorgalma is.

(Szegedi tudósítónktól)

A MÁV Szegedi Igazgatóságának területén gyakran előfodul- naik árukárok. Azért is szükséges erről szólni, hogy a fuvaroztató és a fuvarozó yállalatok dolgozói jobban ügyeljenek a társadalmi tulajdon védelmére, azaz elkerüljék a gondatlanságból, hanyag, felelőtlen munkából eredő veszteségeket.

Az előforduló árukárok az egész népgazdaságot sújtják, pénzügyi vonatkozásai pedig elsősorban a vasutat. A kártérítés címen kifizetett összegek ugyanis csökkentik a vasút bevételét. Ezért rendkívül fontos a megelőzés. A károk jelentős része az áruk természeti tulajdonságára, másrészt a fuvarozás technikai adottságaira vezethető vissza. A rakodási szabályok, a csomagolási előírások, a forgalmi és kezelési utasítások megszegéséből sokféle kár keletkezik. A leggyakrabban rongálódnak a bútorok, a palackos küldemények és a betonáruk.. Az első negyedévben a palackok töréséből 104 ezer, bútorsérülésből 140 ezer, betonárukárból pedig 253 ezer forint népgazdasági veszteség származott.

Tapasztalataink szerint az igazgatóság területén a kíméletlen tolatás okozza a legtöbb bajt. Tűrhetetlen, hogy csupán egy állomáson, rövid idő alatt, öt kocsi palackos küldeménynél 5490, ké kocsi téglaküldeménynél pedig 6100 forint töréskárt okozta!? kíméletlen tolatással. Mindebből világosan kitűnik, hogy milyen felelősségteljes munkára van szükség a veszteségek elkerüléséhez.

Különösen indokolttá teszi ezt a közelgő őszi forgalom.

Sziládi Sándor

IMasaláta, zöldbab készül svéd exportra Békéscsabán

(Szegedi tudósítónktól)

A Békéscsabai Hűtőház a termékének egy részét évről évre Svédországba exportálja. A különleges gondossággal készült mélyhűtött földieper, zöldbab és egyéb áru megnyerte a svédek tetszését s egyre több az igény. Jelenleg zöldbabot mélyhűtenek svéd exportra abból az F—7 fajtából, aminek a vetőmagját a megrendelők adták. A zöldbabból több mint félmillió 225 grammos dobozt töltenek meg. Megkezdték az uborkasaláta Békéscsabán. A mirelitáruk hűtőkocsikban „utaznak” Békéscsabáról külföldre.

melyhutósét is

I

gyapjú, a bárány és más termék ára, szinte egy csapásra megtalálták a szövetkezetben az állomány növelésének módját. Alig két év alatt csaknem megkétszerezték az anyajuhok számát. A szükséges férőhely biztosításának is megkeresték a módját. Egy 250 férőhelyes hodályt egy régi, kevésbé kihasznált nagy gépszín körülfala- zásával nyertek. Az idén egy újabb 300 férőhelyes hodály építésére is megtalálták a lehetőséget. Most már az a közeli céljuk, hogy a je- J lenlegi 1700-ról 3000-re növelik a j juhállományt.

Ennek a nagy nekibuzdulásnak több oka is van. Egyrészt az, hogy nemcsak a 660 hold legelőt tudják jobban hasznosítani a juhokkal, hanem a különböző szántóföldi növények betakarítása után jelentkező tarlókat és hulladékokat is. Ez máris gyakorlat. Továbbá az is, hogy sutba dobták az eddigi „igénytelen a juh, megél az rossz minőségű takarmányon is” elvet., A lehető legjobb tartás mellett, érdekeltté tették a juhászokat is,

A közelmúltban nyitotta meg a békésszentandrási szövetkezet az 1 millió forint költséggel épült eszpresszót. A csinosan berendezett vendéglátóhely máris megnyerte a szórakozni, pihenni vá- *yó helybeliek tetszését.

Miért konzervatívak a férficipők?

D

llok egy fényes cipőüzlet kirakata előtt és szemlélődöm. Cipő annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Ahogy vissza tudok emlékezni, volt is elég mindig, a problémákat inkább a cipők minősége és divatossága... pontosabban divatjamúltsága okozta. Most állok és szemlélődöm. Női cipó talán van elég olyan is ami csinos, újszerű — ámbár a közkedvelt színes lakkcipőkből egyet sem látok a kirakatban — hanem a férfi „lábtyük” bizony nem nyernének versenyt semmilyen bemutatón. Legfeljebb azon, amelyik az 5—10 évvel ezelőtti divatot mutatná be. Álldogálok, nézelődöm. Hol „születtek” ezek a cipők, kik voltak bábái... s általában hogyan, ki dönti el, milyen cipőket gyártson az ipar, vegyen meg a kereskedelem?

Budapesten, a forgalmas Thököly út egyik mellékutcájában találtam meg a Divattervező Vállalatot, amelyet éppen a divat irányítására hoztak létre. Itt beszélgettem Tárnái Józseffel, a cipőfőosztály vezetőjével és helyettesével. Hajnal Sándornéval. (Van két másik főosztály is, azok a ruhákkal és a kötött, szövött termékekkel foglalkoznak.)

— Nemzetközi szinten, a KGST keretén belül működik egy bizottság, amely évente egyszer összehangolja a divatirányokat, meghatározza a divatos színeket, formákat, újszerű anyagokat, hogy aztán végül is harmóniába kerülhessen ruha, cipő, sőt nőknél a táska, de még a bizsu is... — magyarázza Tárnái József. — Az új divatelképzeléseket azután megküldik a tagországoknak. Ezeket a divatirányzatokat mutatják be — nálunk az Öltözködési Tanács segítségével — a gyártó vállalatoknak, a kereskedelemnek, a nagyközönségnek. A mi vállalatunk kettős tevékenységet folytat: részben modelleket készít, ezeket a rajzokat a modellcipővel együtt, eladja, részben pedig kis szériában (20—300 párig) úgynevezett termelésés divatirányításként cipőket is gyárt. (A vásárlókhoz néhány kijelölt cipőbolt és áruház útján kerülnek.) Hét tervező „álmodja” meg a mintákat, teljesítményük nem lebecsülendő, hiszen mi évenként 2000 modellt bocsátunk útra. Ennek 60—70 százalékát megrendelik. Persze a kétezerben sok olyan modell is van, amelyeket a díszítőelemek variációi különböztetnek meg egymástól. Évente kétszer önálló divatbemutatóval is jelentkezünk.

M

odelljeik divatosságának bizonygatásaként mondták el, hogy az idei, általuk gyártott női szandálokat 360— 380 forintért is megvették, noha számukra tulajdonképpen az lenne a nagy elismerés, ha a cipőgyárak frissen reagálnának és gyorsan legyártanák a divatos modelleket. Azok természetesen — éppen a nagyobb szé ria miatt — olcsóbbak lehetnének. Egyébként a tervezők egyik legnagyobb gondját a bőrök jelentik. Kevés a puha, si- mulékony bőr. Megcsinálnak egy modellt sevróból, ugyanaz marhaboxból úgy fest, hogy a „szülő” tervezője sem ismer rá. Nincs is sikere.

Egy jókora asztalon sokfélt női. férficipőt láttam a rögtönzött bemutatón. Valamennyi

modern vonalú, divatos színű és formájú.

— Ügy látom, tervezni tudunk — mondtam. — Miért hát a rengeteg „Noé-bárkájából” ránk maradt cipő az üzletekben?

Erre a kérdésre válaszolni nem tartották magukat illetékesnek. Az ipar azt mondja, a kereskedelem rendelte, a kereskedelem pedig, hogy az ipar csak ezt tudta ajánlani. Valami igaza van mindenkinek. Ha egyszer elfogynak a régi készletek, tiszta lappal lehet újrakezdeni. Csak ehhez gyorsabb készletfelmérés, rendelés és főleg gyorsabb ipari termelés szükséges. A nagyobb cipőgyáraknak saját tervezőgárdájuk is van, az ő terveik alapján is dolgoznak.

Én viszont a Divattervező Vállalat egyik tervezőjével, a fiatal Kun Lászlóval beszélgettem.

— Kifejezetten jó érzés — mondta —, amikor az ember az utcán saját modelljét látja viszont egy hölgy lábán. Én arra törekszem, hogy a divatos ruhákhoz tervezzek cipőt, mert a női öltözködés talán legfontosabb vonásának a harmóniát tartom.

— S mi, férfiak, mostoha gyerekek maradunk továbbra is?

— Szó sincs róla. Azt hiszem, nem a tervezőkön múlik, ha nincs az üzletekben elegendő modern vonalú, divatos férficipő. De őszintén szólva, e téren szerepet játszik a férfiak konzervativizmusa is. Lassabban reagálnak a divatra. Ami a kereskedelmi megrendeléseket illeti, szerintem mind a női. mind a férfimodell-kollekció kiválasztásához meg kellene hívni néhány iskola ifjúságát, mondjanak véleményt, szavazzanak ők.

|| elyeslem. Annál is in■I kább, mert ők is hordják majd holnap, amit a tervezők ma megálmodnak.

— Mit tudna mondani az idei cipődivatról?

— A sportos cipők alapanyaga az anilines kikészítésű bőr, valamint a csiszolt felületű. Az elegáns cipőké elsősorban a lakk és a velúr bőr. Az 1968. évi cipődivat a tavalyiból indul ki. Mindenfajta választékra jellemző a nagyobb terjedelmű kaptafa forma. Kerekített orrú és kerekített sarkú; az elegáns és alkalmi cipők meglehetősen karcsú, arányos benyomást keltenek, tekintet nélkül a széles orr-részre. A sportos cipőformát a sarokrésznél erős szegély hangsúlyozza. Az elegáns cipők sarokvonala kerekített vagy geometrikus, magassága maximum 7 cm. Az idén a díszítő elemek nagy méretűek, lehetnek perforálások, tűzések, nyelvek, kivágások, fémdíszek (gyakran antik formában), csatok, bizsuk.

J ól hangzana, ha azt írnám;

" a nyomok tehát a fényes cipőbolt -kirakata elől — ahol a sok régimódi cipő — a Divat- tervező Vállalathoz vezettek. Jól hangzana, de nem lenne gaz. Itt ugyanis csupa modern, divatos, korszerű modell készül. Így is mondhatnám, itt születik a divat, de hogy mi lesz belőle, mire felnő... akarom mondani, mire gyári vagy kisipari cipővé cseperedik — arról ők már nem tehetnek.

«> - «*>