Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-10 / 187. szám
19öS. augusztus 10. 5 Szombat Külföldi szakmai tapasztalatcsere tsz-tagoknak Az utóbbi hetekben különösen sok termelőszövetkezeti tag, szakember vett részt külföldi szakmai tapasztalatcserén megyénkből. Az elkövetkező hetekben az IBUSZ a tsz-ekkel közösen ismét több hasonló utat szervez. Augusztus 9-én a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezetből egy 25 tagú szakmai csoport indul útnak Bulgáriába, Jugoszláviába és Romániába, ahol több mezőgazdasági üzemet tekintenek meg. A szakmai tapasztalatcsere augusztus 9—17-ig tart, s főleg növénytermesztési szakemberek vesznek részt. Nyolcnapos túrára Lengyel- szágba és Csehszlovákiába indul hasonló céllal a zsadányi Búzakalász Termelőszövetkezet 32 tagú csoportja. A résztvevők ellátogatnak Krákkóba, valamint a környező falvakba, ahol tsz-eket, közös gazdaságokat tekintenek meg. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet egy 12 napos túrát szervez 41 résztvevővel. A csoport augusztus 13-án indul és ellátogat többek között Növi Sad-ra, Belgrádba, Szarajevóba és Dubrovnikba is. Anyák iskolája A TIT Egészségügyi Szakosztálya három előadásból álló programot készített „Anyák iskolája” címmel. Az egyes előadásokon szakorvosok tartanak majd tájékoztatót az érdeklődő anyáknak a szülészeti, gyermekegészségügyi kérdésekről. A selejt bosszúja... Csalt a vállalati bélyegzővel Három és fél évre Jól öltözött férfi kért harmincezer liter benzint, ugyanannyi gáz- és háromezer liter motorolajjegyet 1968. január 30-án Szolnokon az ÁFOR központjában a pénztárostól, aki anélkül, hogy az illető megrendelőt adott volna, elkérte a férfinál levő vállalati bélyegzőt, megkérdezte a személyi igazolványa számát és egy olvashatatlan aláírás ellenében átadta a 198 ezer forint értékű jegyet. Az ÁFOR ezután annak rendje, módja szerint a bélyegző tulajdonosának, az Országos Talajvédelmi és Talajjavító Vállalat szarvasi ki- rendeltségének terhére leszámlázta a majd kétszázezer forintot. F,z utóbbi már februárban történt, és Szarvason ugyancsak meglepődtek, amikor megkapták a számlát. Nem csoda, hiszen erről senki sem tudott. Feljelentést tettek tehát ismeretlen személy ellen. A tettest mindenekelőtt azok között keresték, akiknek a kirendeltség vezetője használatra bélyegzőt adott. Az alibik igazolásánál Sinka Istvánra, a vállalat anyagbeszerzőjére terelődöt* a gyanú. Előbb ugyan tagadott, de rövidesen beismerő vallomást telt. Elfelejtene leadni a bélyegzőt Rövidebb-hosszabb megszakításokkal majd tizenhárom évig dolgozott a vállalat szarvasi kirendeltségén. Előbb gépkocsivezetőként, majd mint anyagbeszerző. Négy évvel ezelőtt 1964-ben megváltozott a vállalat neve. Üj bélyegzők kellettek, amelyek mintadarabjából egyet Sinka István is kapott, átvételi elismervény nélkül. Amikor megérkezett a többi bélyegző is, Sinka ismét kapott egyet, de a nála levőt „elfelejtette” leadni. Nem is kérte senki tőle, még akkor sem, amikor 1965-ben kilépett a vállalattól. hogy friss vérrel, hanem egyenesen vénából vénába. Hogy semmi se sérülhessen meg, még a legkényesebb részecskék sem. Azért felejtettük el, mert a mi klinikánkon ez nem szokás. Tán kétszer alkalmaztuk ilyen súlyos betegeknél, eredménytelenül, és így könyveltük el. Helytelenül. Némely klinikán nagyon dicsérik. Oleg nem türtőzteti magát: — Éljen Sztyopa! Zseniális. Első örömöm elmúlt. Igen csábítónak látszott, hogy nem kell döntenünk a műtétről. Most már józanul mérlegelem. Mégiscsak értékes ötlet. Segíthet. Es ha nem, akkor se sokáig halászijuk el miatta a műtétet. A kellemetlen csak az, hogy éppen Sztyopa ajánlotta. Most már kötelező az amnesztia. Ha nem veszünk is vért tőle még akkor is. Ördög és pokol! — Sztyopa persze nem zseniális, de ismerjük el. hogy ezt jól gondolta ki. Sajnos, egyikünk se zseniális. Éppen ellenkezőleg. De azért te, Sztyopa, ne gondold, hogy ezentúl annyit lóghatsz, amennyi jólesik. A beosztást én ellenőrzőm és nem fogok szemet hunyni, ebben ne reménykedjél. Nyilván megint durva vagyok. Pedig dolgozik az úristen számológépe. — Hármas vércsoportú orvosunk is van elég. Ezt a kérlelhetetlen Marija Vasziljevna mondja. Igaza van, léteznek véradóink, de most az elsőbbség Sztyopát illeti. Joga van rá, tőle származik az ötlet. S ezenkívül nyilvánvaló^ hogy nagy szüksége is vari rá, — nemcsak a rehabilitációjáért... Saját maga előtt is. Megmutatni önmagának, hogy nem értéktelen. Kapja hát meg a teljes adagot. — Sztepantól kell vért venni, leméljük, hogy szerencsét hoz. — És, hogy Szasa nem butul meg tőle... Ezt Oleg fűzte hozzá. Oleg g a mindig talpraesett. Csak éppen.2 a szellemességei nem mindig he- ! lyénvalóak. Mindenki elégedett. Nem hi- | szem, hogy sokan rajongnának | a véradás gondolatáért. És nem 8 is mintha nem szívesen adnák f vagy félnének * a következményétől. Csak a fájdalomtól félnek. Szó, ami szó — én is félek a szúrástól. Hiszen olyan vastag az a tű. Ha kell, akkor igen — akkor mind hajlandóak vagyunk. De jobb, ha nem kell. Sztyopa őszintén örül, szinte ragyog. Szereti a gesztusokat. Hát csak örüljön. Most legalább van értelme. — Oleg, te vagy a legfiatalabb és a legfrissebb, neked kell át- ömlesztened. A legfiatalabb — az idősebbek közt. Különben nem túlságosan ifjú. Harminc lehet, de kisfiúnak látszik. — Csak gyorsan csináld. — Mi legyen a csővel? Kivegyem? — Nem tudom. Tán jobb lenne könnyű gáznarkózissal végezni az átömlesztést. Ez veszélytelen, a pszichikumára pedig vigyáznunk kell. Mind helyesük. Végül is egy órával több vagy kevesebb már nem számít. Oleg eltökélten dobja csikkjét a kagylóba és vezényel. — Cigarettázást befejezni, gyerekek, és indulás, Sztyopa, te mikor fürödtél utoljára? — Mindennap letusolom magam. Csak ma ügyeletes voltam — No, nézd, milyen kultúr- ember! , (Folytatjuk.) Nagystílű ember lévén, fel is használta azt. Kedvezményes I vasúti igazolványt szerzett a bélyegző segítségével és Békés- szentandrásról — lakóhelyéről — Soltvadkertre utazgatott. Ott ; akart gyümölcsöst venni és gazdálkodni. Terve nem sikerült és j a következő év tavaszán vissza | tért a vállalathoz, ahol újból | anyagbeszerzőként alkalmazták. Bár jól kereső ember volt, hasznot szeretett volna húzni a ré- í gebben nála maradt bélyegzőből. ! Amikor megtudta, hogy 1968. ja- | nuár elseje után a vállalat ki- : rendeltségének egész évi üzem- I anyagjegy-szükségletét egyszerre is kiadják, döntött: felhasználja a bélyegzőt üzemanyagjegy felvételére és a jegyet értékesíti, így került Szolnokra, s vette fel a _ már említett értékű benzin-, gázolaj- és motorolaj jegyet. Egy raktárra való alkatrész A jegyek értékesítésével előbb Békéscsabán, az üzemanyagtöltő állomáson próbálkozott. Ott azonban csaknem elzavarták, mondván: fekete dolgokkal nem foglalkoznak. Budapesten próbált | ezek után szerencsét. A csaló azonban nem talált „társra”. Legalábbis nem volt i sokáig módja keresni, mert előzetes letartóztatásba helyezték. Előzőleg azonban, mint aki érez- j te, hogy csalására rájönnek, befeküdt a szentesi kórházba, arra gondolva, hogy egy beteget csak nem hurcolnak meg. Ez a csalás azonban már nem sikerült. Az orvos hozzájárult letartóztatásához, s a szolnoki járásbíróságon már nyoma sem volt „betegségének”. Csupán akkor fogta ; ed a pszichés depresszió, amikor arra kellett volna emlékeznie: hogyan került lakására valósággal egy kisebb raktárra való traktoralkatrész, csapágy, dinamó, hengerkopásmérő és még í több más. A tények súlya alatt azonban végül is megtörve vallotta: — A kirendeltségnek több száz traktora van. Nem okozott különösebb gondot az alkatrészek kiíratása, amelyeket aztán nem használtak fel a javításkor. Ezt senki sem ellenőrizte. A szolnoki járásbíróság dr. Orosz Ernő tanácsa több napon át tárgyalta Sinka István ügyét, bűnösségét megállapítva, a társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító csalásért, orgazdaságért és lopásért nem jogerősen három és fél évi börtönbüntetésre ítélte. Öntözési bemutatóra sí A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság vízhasznosítási osztályának dolgozói megkezdték az előkészületeket a jövő évi öntözési bemutatóra. -A hagyományos, száraz és öntözött termeléstechnológia mellett kísérleti parcellákon bemutatják majd a legkorszerűbb agrotechnikai eljárásokkal előkészített száraz és öntözéses termelési lehetőségek különböző változatait, azok eredményeit és költségkihatásait. Az uszodából Hollywoodba Ez új fejezetet nyitott a gyorsúszásban. 1906-ban Athénben az amerikai Daniels főleg a kallójának köszönhette, hogy megelőzte Halmayt. — Ki tudja, hogy mi lett volna. ha én is megpróbálkozom Weissmüller amsterdami sikerei után filmszerzödést írv alá és Tarzan szerepet játszotta Hollywood műtermeiben. nagy ellenfeleim stílusával — mondta később I-Ialmay, aki 1908-ban a londoni olimpián is vízbe szállt. Az angol fővárosban megismétlődött az athéni eredmény. A 100-as gyorsúszásban 1. Daniels (Egyesült Államok) 1 perc 05.4 másodperccel, 2. Hal— may (Magyarország) 1 perc 06.2 másodperccel. A magyar versenyzőnek némi vigasza lehetett az, hogy az amerikai úszó az ő kéztempóját utánozta. Amivel azonban fölékerekedett, az az ausztráloktól tanult lábmunka volt. Daniels után Kahanomoku következett a bajnokok listáján a százméteres gyorsúszásban. O a Hawaii-szigetekről származott és eredeti stílusban úszott. Térdből és csípővel mozgatta a lábait. kezei pedig a leste mellett, hajlított könyökkel nyomultak előre. — Kanalazva úszik — mondták Kahanomokuról, aki két olimpián nyert aranyérmet, először 1912-ben Stockholmban, majd 1920-ban Antwerpenben. Az amerikai színekben versenyzőhawaii versenyző erőből úszott, ezért csak a legrövidebb távot kedvelte, ugyanis hamar kifáradt. Minden vágya az volt, hogy elérje az eddig elérhetetlennek hitt bűvös egyperces időt. AntHa utolsót ütött órája, ne dobja el, újra működik, ha az ŰROSHAZA, Kossuth Lajos u. 6. alatti JARANCIÄVAL, AZ ARJEGYZÉKI 4RAKBÖL 5 o/o-OS ÁRENGEDMÉNNYEL mepvítlalja! 2712 werpenben 1920-ban már négytized másodperc választotta el ettől. Kahanomokunak azonban más, veszélyesebb ellenfele akadt,' • mint az egyperces határ. Uj csodaúszó jelent meg a színen: Johnny Weissmüller, aki tökéletesítette elődei stílusát. Nem vízszintesen feküdt a vízre, mint például Kahanomoku, hanem a feje a szeméig kint volt a vízen, a vállát is kiemelte, a csípőjét viszont teljesen lemerítette és bokái sem látszottak ki. S ami a legnehezebb volt és amit mások akkoriban nem tudtak: bokáival kis köröket írt le a vízben, ezzel az addig egészen egyszerű lábtempót nehézzé és bonyolulttá tette. Weissmüller 1922-ben Aloma- dában elérte azt, ami Kahanomokunak nem sikerült, 58.6-ra javította a százméteres gyors- úszás világrekordját. Ilyen előzmény után találkozott a két nagy versenyző 1924-ben a párizsi olimpián. Kettőjük között a jobb stílus döntött, Wiessmül- ler kerek 59 másodperccel szerezte meg az aranyérmet. Kahanomoku elkedvetlenedett, míg a győztes folytatta az egyre nagyobb feltűnést keltő győzelemsorozatát. 1928-ban Amszterdamban is ő nyerte meg a száz métert. (58.6 másodperc). Mögötte a második magyar Bárány István lett. (59.8 másodperc), ö is hozott újat, függetlenítette a kéztempót a lábtempótól és azonos ritmusban, minden harmadik tempóra vette a levegőt. Weissmüller az amszterdami sikerei fényében filmszerződést írt alá. A Tarzan-filmekben játszott, oroszlánokkal birkózott és krokodilokkal úszott versenyt. Egyre több fantasztikus történetet terjesztett róla Hollywood reklámgépezete. Az egyik változat szerint csak tizenhárom esztendős korában tanult meg úszni, addig vékony, vézna, beteges fiú volt. A másik szerint már tízéves korában megismerkedett a vízzel, úgy hogy összekötött lábbal dobták be a tengerbe. Mindenesetre versenyezhetett volna tovább is, de az úszóhegemóniára egyre jobban pályázó japánoknak is részük volt abban, hogy Weissmüller 1923-ban az uszodát felcserélte Hollywood műtermeivel. Az ázsiai ország erejére jellemző, hogy nem egy vagy két csillaggal képviseltették magukat a nagy versenyeken. hanem nagy csapatokat küldtek. 1932-ben Los Angeles-ben az amerikaiakat éx-zékeny csapás érte. A japánok megsemmisítő győzelmet arattak fölöttük, a 400 méteres gyorsúszás kivételével minden számot megnyernek. Az amerikaiaknak legfájóbb a szárazon elszenvedett vereség. Ebben a számban a japán versenyző 58.2 másodperccel szerzi meg az aranyérmet. — Mindent előírod kell kezdenünk — mondja Crabbe, az 1932-es olimpia egyetlen aranyérmes amerikai úszója. — Újra meg kell tanulnunk úszni... Amerika elfogadta Japán kihívását, a régi és az új úszónagyhatalom pár-baja 1936-ban Berlinben folytatódott. Erős mezőny gyűlt össze ezen az olimpián. Amint várható is volt, főleg a japánok és amerikaiak vonultattak fel nagyszerű versenyzőket. Százon, a legklasszikusabb számon is ők indultak a legtöbb eséllyel. Három japán verekedte be magát a döntőbe és ezzel máris tekintélyt szereztek. (Folytatjuk) M, K.
