Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-09 / 186. szám
1988. augusztus 9. 5 Péntek A rendelőintézet élete Ahogy a betegek és az orvosok látják A várakozást, tumultust senki ! sem kedveli, s még lassabban te- í lik az idő, ha közben a fájós de- [ rék vagy az orrt facsaró nátha is próbára teszi az ember türel- J mét. Csöppet sem lehet csodálkozni tehát azon, hogy a békés- I csabai SZTK-rendelőintézet páciensei között is akad. nap mint nap néhány ingerült, türelmetlen, | aki nem éppen hízelgő módon emlegeti a rendelő fehér köpe- j nyes dolgozóit, esetleg az egész járóbeteg-ellátási rendszerünket. A sommás elmarasztalás azonban ' nem igazságos, még akkor sem, ha a járóbeteg-ellátás terén országosan, s így Békéscsabán is bőven van mit tennünk. Nézzük meg most a rendelő- intézet életét a másik oldalról, úgy, ahogy a munkával jócskán ellátott — nem túlzunk, ha ezt mondjuk: túlterhelt — orvosok, asszisztensnők látják. Segít ebben dr. Ávár Zoltán igazgatófőorvos. iVem egészen négy perc Elöljáróban néhány statisztikai adatot idéz a főorvos: — Naponta átlagosan 1000— 1200 beteg fordul meg a központi rendelőben és a körzetéhez tartozó többi rendelőben. Nagy szám ez, de ne csodálkozzunk rajta, hiszen a felszabadulás óta évről évre növekszik a biztosított dolgozók száma. Különösen nagy, ugrásszerű emelkedést jelentett a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Korábban ugyanis az egyénileg gazdálkodó [ parasztok kénytelenek voltak magánúton gyógykezeltetni magukat. Amíg 1938-ban az ország népességének 31 százaléka részesült a biztosítás előnyeiben, 1960-ra 85 százalékra növekedett ez az arány, jelenleg pedig Békés megye laksságának 98 százaléka részesül az ingyenes beteg- ellátásban. E gyors növekedéssel sajnos, nem tudtak együtt fejlődni a rendelőintézetek. Ezzel magyarázhatjuk, hogy Békéscsabán j például a sebészeti rendelőben mindössze 3,8 percet foglalkoz- 1 hatnak átlagosan az orvosok egy- egy beteggel. Nyilvánvaló, hogy ezalatt nemigen jut idő nyájas beszélgetésre, vigasztalásra, hiszen a rendelőintézeti orvosnak a betegség felderítésén, s a gyógykezelésen kívül többnyire azt is el kell döntenie, munka- képes-e a páciens. Mi tagadás, sokan éppen azt kifogásolják, hogy keveset foglalkozik velük a rendelőintézeti orvos. Ellenpéldaként gyakran azt is felemlegetik, hogy a magánrendelőkben egészen más, türelmesebb a bánásmód. Feleletül ismételjük meg: csak annyi időt áldozhat a rendelőintézeti orvos egy-egy betegre, amennyi jut. Ha többet nyájaskodik, akkor valamelyik másik páciens rovására megy a dolog. Es a bánásmód Mégsem olyan súlyos probléma ez, ahogy egyes betegek látják. Mert igaz, hogy például a belgyógyászaton is viszonylag kevés, 8 és féli perc az egy-egy betegre fordítható idő, de a rendelőintézeti orvos igénybe veheti és ha indokolt, mindig igénybe is veszi a kisegítő-vizsgálatokat: az EKG-t, röntgent, laboratóriumot stb. E téren pedig kitűnően felszerelt a békéscsabai rendelőintézet. Azt pedig ki vitathatja, hogy a beteg számára sokkal többet ér például egy negyedórás, kellemes beszélgetéssel egybekötött „kopogtatásnál”, a mindössze percekig tartó röntgen- vizsgálat. Dr. Ávár Zoltán ezzel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a körülmények ellenére a rendelőintézeti orvosok sem mondhatnak le azért a figyelmességről, udvariasságról. Nemcsak a betegeik várják el tőlük ezt, hanem feletteseik is, hiszen néhány bátorító szó, egy mosoly is segítheti a gyógyító munkát. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendelőintézet munkája ellen aránytalanul kevés indokolt panasz merült fel az elmúlt években. Pedig az itt dolgozó orvosok nem „jóemberkedreämä kínlódások? Inkább egy álló esztendeig kínlódnám szerelemtől és féltékenységtől, semmint itt álljak, választás előtt. Nem igaz: egy év az sok. En is felüvöltenék. Azt mondanám: haljon meg inkább az egyik — a másik? Aljas természet. Es még egy sík: a mieinknek itt lóg mór az orruk. Már tizenegy óra. Mit ehettek? Valami semmiséget. Fiatal emberek, jó étkűek. En már megtehetem, hogy nem eszem. Mi ez, már megint „én”? Nos hát, valamit mégis kell csinálnom. — Milyen a többi mutatószám? Gyima: > — Minden megfelelő. Pulzusa százhuszonnégy, vérnyomás száztól százharmincig, A vénáé száznegyven. A vénás vér telítése ötven volt, majd ötvenhét. — Vizelete? — Kevés. Lenya, mutasd meg a palackot. Ez az utolsó félóra. Mutatja. Mintegy ötven köbcenti sötét folyadék. Különber nem is olyan rossz. Ha ilyen mértékben megy tovább, akkor mintegy két liter fog kifolyni. Bőségesen elég. — Légzés? öntudat? — Jó az is. Teljesen fölébredt, még nyugtalan is volt, ezért beadtam neki narkotikumot. Magától lélegzik, jól, ön is láthatja. Ha hozzájárul, nem... nem távólítjuk el a csövet. — Mennyi vér maradt? — Ljuba, nézd meg, mennyi a vér a hűtőszekrényben? — Miért nem tudod ezt te? Az ilyesmit minden pillanatban tudni kell. Pislog, mint akit tetten érlek. Belül bizonyára szid. __ Belezavarodtam, Mihail I vanovics. Nemrég számítottam ki a teljes vérveszteséget és a pótlását. Gondolom, egy liter még lehet — Gondolod?... Tudni kell. Kár kötekednem. De mégsem. Hányszor előfordult már ezzel a I Gyimával, hogy egyszerre: „Nincs vér!” Ljuba számba vette az ösz- szes tartalékot. Még föl is irta egy cédulára. Sápadt, vézna, ajkán rúzsnyom. Szívesen kelleti magát, de most esze ágában sincs. Elcsigázott. Köpenyén | vérfolt és ügyet sem vet rá. — Ötszáz köbcenti van mai I vérből és hétszázötven régi, tíz- ! napos. Van ezenkívül régi vér j az első csoportból, és vér a mo- j torból, de magas fokú hemolízis- j seL — Ez hát a liter! Most világos a helyzet. Es 5 semmivel sem könnyebb. Ható- > roznom kell. Ki is venné át a döntés terhét? Senki. Az én feladatom. Ilyet nem szavazás dönt el. Tán ébresszem fel? Kérdezzem meg őt?... Elvégre róla van szó... Vagy Raját, vagy | ezt a másikat, Irinát?... Bolond . vagyok. Az mondhatná meg, mi I legyen? Mindenképp folytatni I kell. Egyik oldal az ész — a má- j sik az érzés. Hozzájuk közelebb I áll mint hozzám. Hát ő? Nem " tudom. Szegény Irina. Fütyülök Irinára. Nem fog el- j pusztulni. Vagy — ki tudja, az ilyesfélék néha belehalnak a szerelembe. Még ma is, a mi racionális korunkban. Függetlenül intellektuális érdeklődésüktől. Fogja magát és ... Világos? A valószínűség nem nagy. Hát itt? Nem tudnám kiszámítani. Természetesen az esélyeink megnövekedtek, de még mindig maradt elég sok veszély. (Folytatjuk) nek” akkor sem. amikor munka- képességet kell eldönteni. A felülvizsgálatot végző orvosok alig találkoznak olyan esettel, amikor indokolatlanul született javaslat a beteg táppénzes állományba helyezésére. Bizonyság rá, bogy a táppénzes százalék megfelelően alakult a békéscsabai rendelőintézetben. Az itt dolgozó orvosok zöme magánpraxist is folytat. Erre módot nyújtanak a jogszabályok. Kérdés azonban, hogy ez nem befolyásolja-e károsan a rendelőintézeti munkájukat. Dr. Ávár Zoltántól megnyugtató választ kaptunk erre a kérdésre is. Elmondta, hogy semmiféle etikai probléma nem merült fel eddig. Olyan panaszt sem hallottak, hogy valamelyik orvos pénzt fogadott volna el a rendelőintézetben a betegtől. Fejlesztés 2,5 millióért Arról már szóltunk, hogy . a rendelőintézet jól el van látva egészségügyi felszerelésekkel. Legalább ennyire megnyugtató az is, hogy jól képzett, minimálisan ötévi kórházi gyakorlattal rendelkező orvosok gyógyítják a betegeket. A 37 asszisztensnőnek is tanult szakmája a betegellátás. Betöltetlen státusz nincs a rendelőintézetben. de néhány területen — például: sebészet, urológia — indokolt lenne az orvosok számának a növelése. Csökkenne a túlterheltség, több idő jutna égy-egy betegre. Az erzsébetheiyi — jaminai — új rendelőintézet el tudja látni majd az itteni városrész körülbelül 16 ezer lakosát. Ez is sokat enyhít a központi rendelő zsúfoltságán. Lényeges változást mégiscsak a nemrégiben indult beruházás hoz. Mintegy 2,5 millió forint költséggel 1970-re új irodaházzal bővül a létesítmény, és az orvosi kezelés szolgálatába állíthatják a jelenleg irodának használt helyiségeket is. A fejlesztés eredményeképpen a többi között új sebészeti kombinátot alakíthatnak ki, s a várakozóknak sem kell ücsörögniük, hiszen bővül a folyosó, több lesz a pad. Írásunk elején azt mondtuk, hogy most a „másik oldalról”, az orvosok, asszisztensnők oldaláról mutatjuk be a rendelőintézet életét. Tulajdonképpen nem fogalmaztunk pontosan, hiszen itt nincs „egyik” és „másik” oldal, ami a betegnek problémát okoz, azon változtatni szeretne az orvos is. Nem megy máról holnapra, de türelmetlenségre azért még sincs okunk. Békés Dezső Kedvezményes teherau’G'árusílás az őszi csócsforyalGm eiött Az Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat szombattól kezdve kedvezményes áron, 85 000 forint helyett 65 000 forintért árusítja a GAZ—5l'/a típusú teherautókat. Az AUTÖKER, miután megszűnt elosztó lenni, fokozottabban tartja szem előtt a vevők érdekeit, s most az őszi csúcsforgalom idejére beszerzendő, tehát már az idei betakarítási munkákba bekapcsolódó GAZ teherautókat kevesebb kereskedelmi. közvelitői haszonnal árusítja. A GAZ—51/a típusú teherautókból jelenleg mintegy hatszázat tud eladni. Ez a gépkocsi 2,5 tonnás, 70 lóerős és 70 kilométer óránkénti sebességre képes. Bármilyen beton- vagy földúton, az időjárástól függetlenül, biztonságosan, megbízhatóan közlekedik és a tapasztalatok szerint mind az építőiparban, mind a mezőgazdaságban jól megfelel a hazai viszonyoknak. Magyar győzelem a tengeren — Zito Hungária! (Éljen Magyarország!) — kiáltották az öböl partján álló nézők, amikor a legmagasabb árbocra felhúzHalnia.v Zoltán, aki úszásban 1900-ban két ezüst-, 1904-ben pedig két aranyérmet nyert. ták a magyar zászlót és kihirdették az eredményt: — A 100 méteres versenyben első Hajós Alfréd, Magyarország 1 perc 22.2 másodperccel... A tizennyolc éves Hajós feledte a hideget, a veszélyes vizet, amikor a több ezer görög olyan lelkesen ünnepelte, mintha hazai sportoló győzött volna. Már készülődtek az ötszáz méteres verseny résztvevői is. — Itt is neveztek — emlékezett vissza később Hajós, az első magyar olimpiai bajnok. — De nem indultam, mert úgy gondoltam, hogy 1200 méteren több az esélyem a győzelemre. Egy óra múlva újabb pisztoly- lövés. Nyílt, erősen hullámzó tengeren indultak el a part felé a versenyzők. Az úszás nem is volt egészen veszélytelen. Többen feladták a küzdelmet, jobbnak látták, ha intenek a kísérő hajóknak. Hajós később bevallotta, hogy ő is félt. Mi lesz, ha görcsöt kap? De győzni akart és tovább úszott. ötszáz méternél már a magyar úszó vezetett. Első helyét nem is annyira az ellenfelek veszélyeztették, hanem a fagyos víz és a görcs állandó lehetősége. Hajós végül százméteres fölénnyel előzte meg a többieket és a legmagasabb árbocra húzták fel a magyar zászlót. A győztes ideje egyébként 18 perc 22.2 másodperc volt. A tizennyolc esztendős, kétszeres magyar olimpiai bajnokot a játék végén, a többi aranyérmessel együtt meghívta ebédre a görög uralkodó. Erre a váratlan ceremóniára Hajós nem számított. Mindenesetre némi csalódást okozott neki a palota és az ebéd viszonylagos egyszerűsége. A kétszeres olimpiai bajnok képzeletében nyilván a mesebeli királyok mérhetetlen gazdagsága élt. Hajóst az egyetemről nem szívesen engedték el az athéni útra. Amikor indulás előtt megjelent Ilosvay Lajos dékánnál, hogy elbúcsúzzék, ezt a megjegyzést kellett szó nélkül végighallgatnia: — Léha emberek azok, akik sportolni mennek, amikor tanulniuk kellene. Egy évvel később Hajós nagyszerű eredménnyel vizsgázott és ekkor megkapta az elégtételt. A dékán ezt mondta neki: — Athén után nem gratuláltam. Most viszont kétszeres elismerés illeti, fiatal barátom. Utólagos elismerésem az athéni sikeréhez és a mostani remek tudásához... 1900, Párizs... Az úszószámokat a Szajna egyik holtágában rendezték és ezeket az eredményeket aligha lehet összehasonlítani a pireuszi tengeröbölben született teljesítményekkel. A legnagyobb sikert az angolok és az ausztrálok érték el, akik „ollózó lábtempó”-juknak köszönhetik aranyérmeikét. Miből állt ez? A versenyző a vállát függőlegesen tartotta a vízre, az egyik keze állandóan a víz alatt dolgozott, a másik pedig a víz színén lendült előre, és tenyerét lapátként használva segítette a testét előre. A lábbal pedig a járás mozdulatát utánozták, a víz alatt. Ez a stílus az angoloknak és az ausztráloknak fölényt jelentett a párizsi olimpián: kétszázon Lane (Ausztrália), 1000 és 4000 méteren pedig Jarvis (Anglia) lett az első. Halmay Zoltán régi módon úszott, csak karterfi- ■ pókkal lendítette magát előre, a lábát nem mozgatta. így szerezte meg 200 és 4000 méteren a második, 1000 méteren a harmadik helyet. 1904-ben, a St. Louis-i olimpián még változatosabbá és érdekesebbé vált a stílusok harca. Az úszók egy mesterséges tóban, az akkori világkiállítás területén mérték össze tudásukat. A magyar Halmay lábtempó nélkül versenyzett, így győzött az 50 és a 100 yardos távon. Rajta kívül még az európaiak közül gyorsúszásban a német Rausch ért el sikert, mert általában a gyorsúszásban az amerikaiak aratták a legtöbb sikert. Ok, ahogy ezt akkoriban nevezték — a krallal, ahogy ma mondják, a kallóval úsztak. Ez a mód Ausztráliából indult el és állítólag egy Cawill nevű úszó találta ki. — Fogadjunk — mondta Cawill társainak —, hogyha a térdemet és a csuklómat összekötözitek. beledobtok a tengerbe, akkor is kiúszom. Fogadtak és Cawill nyert. Csak alsó lábszárait mozgatta, villámgyorsan le és föl a vízben, így úszott. (Folytatjuk) M. tv
