Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-06 / 183. szám

190S, augusztus 6. 2 Keid Kádár elvtárs nyilatkozata a pozsonyi tanácskozásról í Hat arany-, öt estist- és négy bronz- érmet nyertek a magyar fiatalok a VIT kulturális versenyein A hat szocialista ország pártve­zetőinek pozsonyi tanácskozásán részt vett magyar pártküldöttség — Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, a delegáció vezetője, továbbá Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. Komócsin Zoltán, a Központi Bi­zottság titkára, a Politikai Bizott­ság tagjai — vasárnap délelőtt visszaérkezett Budapestre. . Az érkezésnél a Ferihegyi re­pülőtéren jelen volt Biszkú Béla és Fehér Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, Aczél György, a Központi Bizottság tit­kára, Benkei András belügymi­niszter, dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter. Pé­ter János külügyminiszter, Gyenes András, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és Josef Pu- csik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A megérkezés után Kádár János a repülőtéren nyilatkozott a sajtó képviselőinek. — A közös nyilatkozatról az a véleményem, helyesen mondta az aláírás után rögtönzött gyűlésen Smrkovsky elvtárs: történelmi je­lentőségű okmány. Mielőtt hazain­dultunk a repülőtérről, a csehszlo­vák újságírók szintén kérdést in­téztek hozzám, s én is történelmi jelentőségűnek neveztem, hozzá­fűzve, nem biztos, hogy ebben a pillanatban mindenki pontosan • megérti. Egy hét, egy hónap múl­va vagy később azonban minden­ki meg fogja érteni. Azért merem így jellemezni e dokumentumot, mert a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozga­lom fejlődése és általiéban a bé­kéért és a haladásért világmére­tekben vívott harc szempontjából különösen .jelentős és fontos an­nak a hat pártnak egysége és egyetértése, amelynek képviselői ott voltak Rratislavában. és ezt,a nagyon fofítos' okmányt aláírták. — Nem titok, hogy bizonyos kér. dések megítélésében véleményel­térés volt a Csehszlovák Kommu­nista Párt vezetősége és a másik öt párt vezetősége között. Ezt a nemzetközi kérdéseket figyelem­mel követő újságolvasó emberek tudják; ez mindenki előtt világos, aki egymás mellé teszi az öt párt varsói levelét és a Csehszlovák Kommunista Párt elnökségének azzal kapcsolatos állásfoglalását. úgy, mint saját társadalmunk fő kérdéseit — nagy felelősséggel, nagy gonddal szokta mérlegelni. Megfelelő elhatározás alapján tar­tottuk helyesnek és szükségesnek a varsói levél aláírását, amely a többi testvérpárt mellett a mi pár­tunk meggyőződését is kifejezi. Ugyanezt fejezte ki a Népszabad­ságban'közölt cikk, s úgyszintén teljes meggyőződésünket fejezi ki az az okmány, amelyet most a hat testvérpárt képviselői aláírtak. Már ott, az okmány aláírása után különböző alkalmakkor mondtam, | hogy amit1 aláírtunk, azt komo- i lyan vesszük, ahhoz tartjuk ma­gunkat és mindenkit üdvözlünk, aki ezt megérti és támogatja, ná­lunk, Csehszlovákiában vagy bár- ! hol á világon. Ugyanakkor min- : «Jenkivel szembenállónk, aki ez el­len ilyen vagy. olyan formában próbál fellépni. — Mindehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy párttagságunk, közvéleményünk végig figyelem­mel követte az utóbbi hónapok fontosabb nemzetközi eseményeit, ideértve a csehszlovákiai folyama­tot is. Azt tartjuk, hogy Központi Bizottságunk következetesen fog­lalt állást e kérdésekben, politi­kánk világos. Talán megengedhe­tő megelégedéssel és örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy párttagsá­gunk, közvéleményünk érti, he­lyesli, támogatja és támogatni fogja e politikát. A bratislavai ok­mány megértése nálunk nem kí­ván külön erőfeszítéseket és azt sem, hogy az emberek meggyőző­désük ellenére helyeseljék. Gon­dolom. hogy ez találkozik a mi pártközvéleményünk, a magyar társadalom meggyőződésével és értékelésével. Ebben bízunk és en­nek megfelelően fogunk a továb­biakban dolgozni a Bratislavában aláírt okmány céljainak megvaló­sításáért. (MTI) Szófia Vasárnap tovább folytatódtak a viták az egyetem előadótermei­ben. Az ifjúság politikai, gazda­sági, társadalmi és kulturális jo­gai című témáról plenáris ülésen j kezdődött konferencia, majd a munka-albizottságokban folytató- | dott. A diákok politikai szeminá- j riurnán, ahol a téma a fejlett és j fejlődő országok közötti kapcsolat volt, az elnökségben helyet fog­lalt a magyar delegáció képvise­lője is. A delegációnk különböző csoportjai vasárnap délelőtt a nemzeti klubban francia, a Der- venica nevű egyetemi negyedben I izraeli, a „Gara lszker"-ben levő szálláshelyükön pedig szíriai fia- I talokkal találkoztak. Vasárnap este kihirdették a VIT kulturális versenyeinek ered­ményeit: A magyar fiatalok szép sikert értek el: hat arany-, öt ezüst-, négy bronzérmet, valamint két oklevelet szereztek. Aranyérmet kapott a szórakoztató és dzsessz- zenekarok kategóriájában a .Syri- us-együttes; a társastáncosok ver­senyében a Berényi—Mohai pá­ros; a népi hangszerek, szólisták és együttesek kategóriájában a KISZ Központi Művészegyüttese (három aranyérmet), s végül Lendvay Jenő, a Rajkózenekar egyik prímása. A Nemzetközi Gyermekrajz- kiállításon Magyarország képvise­lői egy arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet szereztek. 9 közös nyilatkozat visszhangjáról MOSZKVA A Pravda hétfői számának ve­zércikke Egységben az erő cím­mel megállapítja: a hat kommu­nista párt vezetőinek pozsonyi tanácskozásán létrejött eredmé­nyeket „világszerte úgy értékelik, hogy fontos lépés történt a szo­cialista országok egységének és összefogásának rhegszilárdítása út­ján”, A vezércikk hangsúlyozza, hogy a tanácskozáson kifejezésre ju­tott: a szocialista országok nép­tömegei szükségesnek tartják a további összefogást a közös ügy érdekében. ' ;w. Heves összecsapások Saigon térségében bérűn -;V A Német Demokratikus Köz­társaság vasárnapi lapjai feltűnő helyen közölték a hat testvérpárt Pozsonyban elfogadott nyilatko­zatát. Á Neues Deutschland meg­állapítása szerint a nyilatkozat­ban látható a tanácskozás rész­vevőinek az a meggyőződése, hogy az általuk kifejezésre juttatott nézetek megfelelnek az összes testvérországok és testvérpártok érdekeinek. Szovjetunió!" jelszavak jegyében zajlott le”. ROMA Szocialista egység cím alatt kommentálja az Unitá a pozso­nyi megbeszélések eredményeit. „A tanácskozás az új és jobb kapcsolatok korszakának kezdetét jelzi5’ — állapítja meg. Saigon | A Saigontól mintegy 40 kilomé- ! ternyire északkeletre fekvő Tuy J Hoa amerikai katonai repülőtér és ezenkívül másik három ame­rikai és dél-vietnami célpont el­len a szabadságharcosok vasárnap j késő este összehangolt tüzérségi í támadást intéztek. Összecsapások­ra került sor továbbá Saigon kö- | rül mintegy száz kilométeres kör­zetben, valamint a kambodzsai határ közelében. A Saigon körül állomásozó déd­vietnamd 3. katonai hadtest pa­rancsnokát, Le Nguyen Khang altábornagyot leváltották tisztsé­géből és helyére Do Cao Tri altá­bornagyot, Dél-Vietnam volt szö­uli nagykövetét nevezték ki, akit Thieu elnök közeli munkatársá­nak tekintenek. Khang tábornok viszont állítólag Ky alelnök utol­só olyan híve volt. aki fontos tisztséget töltött be. fi CSEMADOK Központi Bizottságának ülése Prága Szombaton a késő esti órákban ért véget a Csehszlovákiai Ma­gyal' Dolgozók Kulturális Szö­vetsége (CSEMADOK) Központi Bizottságának ülése, amely a cseh­szlovákiai magyar dolgozóknak a demokratizálás folyamatában va­ló részvételével, valamint a nem­zetiségi kérdés alkotmányos ren­dezésének fontos problémájával foglalkozott. Beszámolót Dobos László, az egyesület elnöke, vala­mint Szabó Rudolf főtitkár és Tolvaj Bertalan elnökségi tag í mondott, a CSEMADOK novem- j béri rendkívüli kongresszusának előkészítése jegyében. Az ülés le- | j velet küldött Alexander Dubcek- I nak, a CSKP KB első titkárának, j ■ s hangsúlyozta benne, hogy a csehszlovákiai magyarság részt \ I vállal a ma és a holnap formálá- j j sából. Kifejezésre juttatta azt a j [ meggyőződését, hogy a testvér- j ] pártok legutóbbi tárgyalásai hoz- j zájárultak a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásához is, a CSKP akcióprogamjának szelle­mében. Elhunyt Rokosszkovszkij marsall Moszkva Szombaton, 72 éves korában elhunyt Konsztantyin Rokos- szovszkij marsall. Az SZKP Központi Bizottságának, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak erről szóló közleménye el­mondja, hogy a kiemelkedő ka­tonai vezetőt, a tehetséges szov­jet hadvezért hosszan tartó és súlyos betegség után ragadta el a halál. Rokosszovszkijt a Szovjet Hadsereg Házában ra­vatalozták fel, hétfőn a lakos­ság búcsút vett az elhunyttól. — Nagyon nagy dolog, hogy a félreértéseket cs a véleményelté­réseket időközben sikerült részben tisztázni, s a hat testvérpárt — bi­zonyos véleménykülönbségek eset­leges megmaradása mellett is — arra helyezte a figyelmet, ami kö­zös. Megegyeztünk abban, ami pártjaink harcában külön-küiön és együttesen is a legfontosabb, hogy most félretesszük azt, amiben idáig nézeteltérések vagy értéke­lésbeli különbségek voltak, és arra fordítjuk figyelmünket, ami közös, ami összeköt bennünket. Ez ebben az okmányban megfelelően kifeje­zésre jutott: a hat szocialista or­szág egysége és együttműködése, a szocialista országok általános egy­ségtörekvése, a Varsói Szerződés, a KGST erősítésének szándéka. Erősödött közös imperialistaelle- nes frontunk, és ez a döntő. — Pártunk Központi Bizottsága a nemzetközi kérdéseket — ugyan­BELGRÁD A jugoszláv Borba megállapít­ja,. hogy „a megbeszélések a tel­jés őszinteség légkörében zajlot­tak le.” A lap kiemeli a nyilat­kozat azon tételeit, amelyek sze­rint minden testvérpárt, amikor alkotó módon oldja meg további szocialista fejlődésének kérdéseit, a nemzeti sajátosságokat és fel­tételeket veszi figyelembe. PÁRIZS A Humanité Dimanche leírja a pozsonyi városháza előtti téren összegyűlt tömegek magatartását és reagálását a zárónyilatkozat ünnepélyes aláírására. A lap ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „a hazafiság és internacionalizmus nagyszerű demonstrációja volt ez amely az «Éljen a csehek és szlo­vákok szövetsége!", "Éljen a A'KÖRÖSVIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG a Dobozi közúti hídnál éles szemcséjű mosott folyami homokot 56,30 Ft/mJ helyett 42,20 Ft/m3 ad el a helyszínen. ÉRDEKLŐDNI lehet: KÖRÖSVIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG Anyaggazd. Osztály. Telefon: 240. . . -..V' . 122869 • • Ot pengő A történetet, melyet itt köz­readok, a Szarvason élő Grünwald Pali bácsi mesélic el. * Piac volt Szarvason, s mint máskor, azon a reggelen is korán kipakoltunk szokott helyünkre. A várható forgalmat latolgattuk, amikor figyelmes lettem egy fe­lénk tartó, alacsony termetű fér­fira. Ruhájának eredeti színét a foltok sokaságától még közelebb­ről is alig lehetett felismerni. Engem keresett. Gyűrött arcát legalább másfél hetes szakái bo­rította. Hangja olyan fátyolos volt, mintha láthatatlan kezek fojtogatnák. Mindenáron velem akart beszélni, amit inkább fáradt kezének mozdulatából értettem meg, mintsem halk szavából. — Kérem szépen — emelte rám savószürke szemeit —. jöjjön el hozzám... toliam van eladó... úgye eljön?... Itt lakok a negyedik ut­cában... Ha őszánite akarok lenni, akkor ennyi idő távlatából is azt kell mondanom, hogy nem volt ked- ,vem vele tartani. De a könyörgő szavaknak végül is képtelen vol­tam ellenállni. Az úton mindket­ten hallgattunk. — Itt vagyunk — mondta hal­kan emberem, miközben az egyik ház kiskapuja elé értünk. Néhány perc múlva az udvar hátsó részében váltamig is alig érő rozoga épület előtt találtam magam. Az ajtón hétrét görnyed­ve belépve, szinte földbe gyöke­redzett a lábam. Amit ott láttam — miután szemem megszokta a sötét homályt —, míg élek nem tudom elfelejteni. A mindenfelé három méternyi odúban deszkák­ból összetákolt fekhelyen, ron­gyokba bugyolál va egy beteg asszonyra, mellette kétéves gyer­mekére lettem figyelmes. A lát­ványtól és az emberi szervezetet roncsoló penészszagtól még ma­gamhoz sem tértem egészen, ami­kor a férfi az ágynak nevezett vacokhoz lépett, s felesége és gyermeke feje alól egyszeriben kirántotta az egyetlen párnát. — Drága uram, ha istent ismer vegye meg ezt a párna tollat... Több mint egy hete, hogy kenyér nem volt a szánkban. Hónapok óta nem kapok munkát, a gyógy­szereket sem tudom kiváltani... Ne engem nézzen, hanem beteg feleségemet, meg egyetlen gyere­kem... Mindegy mennyit ad érte, csak vegye meg... A szavak szinte zuhatagként ömlőitek rám. Ügy éreztem ma­gam, mint akit a rosszullét kör­nyékez. Különösen akkor, amikor a kezembe adott nedves huzatú párnán ott éreztem a lázas asz­szony és á beteg gyermek testé­ből kipárodgott izzadtságot. A szörnyű csend az én válaszom várta. Dermedt ujjaimmal for­gatni kezdtem a párnát Közben akaratom ellenére a férfira, az asszonyra és a gyermekre vető­dött tekintetem. Közben mindun­talan biztattam magam: meg kell szólalni! De miként mondjam meg, hogy nem veszem meg a párnát? Nem azért, mert a ben­ne levő toll nem felel meg, hanem mert nincs erőm hozzá. Mindezt meg kell mondani! — Amint látja — kezdtem mon­danivalóul, olyan nehézkesen, mint ahogyan még soha —, jól megnéz­tem a toll minőségét, de nem tudom megvenni... nem felel meg... Szavaim mintha engem is fejbe ütöttek volna. Hiszen hazudtam önmagámnak és hazudtam nekik. Talán éppen saját zavarom lep­lezésére kezdtem kotorászni za­kóm belső zsebében. Pénztárcám akadt a kezembe, benne a papír ötpengősökkel. Azt hiszem, pénzt akartam adni, de nem tettem. Ezt túlságosan megalázónak tar­tottam. Hirtelen agyamba ötlött a gondodat: mi lenne, ha leejtenék egy papír ötpengőst a földre? És ezt tettem A homályos odúban nejn vodt nehéz... Majd távozásom előtt valamit motyogtam. Már nem tudom mit. Csak arra em­lékszem, hogy az utcán vodtam, az emberek forgatagában, bensőm a feszítő érzéssel, a nyomor mély­ségesen szörnyű látványávaL

Next

/
Thumbnails
Contents