Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Fekete István: SZIVAR TEMETÉSE Szivar barna volt és kutya. Olyan féldaxli- félfoxi, nem rövid és nem hosszú szőrű, és mindent tudott, amit egy városi kutyának tudnia illik. Tudott szolgálni, elhozta a gazdája papucsát, a vendégeket szaguk szerint rangsorolta és csak éppen hogy nem beszélt velük. Tudta, hogy asszonya lusta sétáltatni, ez okból nyöszörögni kell, hogy a szegény kis kutyá­nak is vannak „emberi’’ dolgai, melyek néha halaszt­hatatlanok. Gazdái gyermektelenek voltak és Szivar töltötte be az űrt, amiben pár gyerek szépen elfért volna. Szi­var családtag lett. Bizonyos időben tért nyugovóra, bizonyos időben ébredt és megkövetelte, hogy ilyenkor mindenki ébren legyen. Ha a háziak lustálkodtak, Szi­var erélyesen ugatott, amit gazdái ébresztésnek vél­tek, holott csak a reggelit követelte. — Szivar a legjobb vekker — mondta gazdája és csodálatos történeteket mesélt kutyájáról a hivatalban kollégáinak, akik unták már Szivart gazdájával együtt, mert nem tudták, hogy minden ember költő egy kicsit, még ha számvevő is Közben eljárt az idő. Szivar tízéves lett, majd tizenegy, ami kutyasorban már majdnem aggas­tyánt jelent, és egy napon nem hagyta ott kosarát, és nem vett tudomást az állatorvosról se, aki pedig körülrajongta a beteget, sőt — biztonság okáért — az asszonykát is. Aztán orvosságot írt, melyet Szivar utálatosnak és feleslegesnek minősített, mert bölcsen tudta *— amit a háziak elfelejtettek már —, hogy a földi időnek és a sonkacsülköknek immáron befelleg­zett. Kinyújtózkodott és azt már nem is hallotta, ami­kor asszonya sírva telefonált urának, hogy Szivar élete elfüstölgött. azaz a fűbe harapott, ami azonban nem teljesen helyes kifejezés, mert Szivar csak akkor harapott a fűbe, amikor emésztése nem volt rendben. A gyász rászakadt a lakásra. Az asszony csendesen járt, amint cv halottasháznál illik és suttogva be­szélte meg urával, hogy az elhunytnak miként adják meg a végtisztességet. Mert a szemeteskocsi ellen — nagyon érthetően — minden gondolatuk tiltakozott. A városban azonban nem gondoltak a halandó ku­tyusokra és az aszfaltot mégse lehetett felszaggatni, hogy Szivar „földi maradványai” valahol a közelben pihenjenek. A gyászolók,gondolataikat követve, eljutottak kis telkükhöz, a közeli hegyen. Igen! Ott puha a föld, ott csend van, egy-két fenyő, egyszóval minden, amire Szivar emlékének még szüksége lehet. Ez az elhatá­rozás kicsit meg is nyugtatta őket. Azután a néhai Szivar díszes zsákocskába került. Másnap — vasár­nap volt éppen — a zsákocskát egy öreg hátizsákba süllyesztették és elindultak szótlanul, mint az már ilyenkor illik. A férfi vitte a hátizsákot és benne a Szivart. Egyébként ragyogó, szép nap volt, de ők erről nem vettek tudomást. A hegy és a vonat tele kirándulóval. A vonatban ember ember hátán. A vidám tömegben senki sem törődött velük, mert senki sem sejthette, hogy az óvatosan földre csúsztatott hátizsákban Szi­var utazik. örültek, amikor kiszállhattak és ismét egyedül le­hettek. A hátizsákot nagy sietséggel kellett kirángatni a többi utas cókmókja közül. A vonat elzakatolt, a reggeli párában egy varjú károgott és ez nagyon illett a hangulathoz. — Emlékszel, amikor hazahoztad? — suttogott az asszony. — Akkor is ebben a hátizsákban... A férfi csak bólintott. Odaérve, a hátizsákot gyengéden letette telkük pu­ha mohájára. Azután bement a szerszámosbódéba, ásóval jött vissza, s az egyik fenyő alatt ásni kezdte a sirt. Később az asszony is ásott, majd fenyőgaly- lyakkal kibélelték Szivar kriptáját ■ és a férfi végül azt mondta: — Add ide.„ Az asszony keze reszketve bogozta a hátizsák zsinórját, széthúzta a száját, hátrahőkölt és arca el­torzult. — Béla... — No? Béla odament és ő is belenézett a hátizsákba ér­telmetlenül és sápadtan, mert a hátizsákban volt: egy kis — egészen kicsi — sonka, egy üveg szilvórium, egy zacskó tepertőspogácsa, puha kenyér, kemény tojás és szardínia... de Szivar nem volt sehol. Siettükben a hátizsákot elcserélték. Szivar pedig tovább utazott a^zal a feltett szándékkal, hogy ezen a napon még nagyobb meglepetésekkel szolgál egy hasonló háti­zsák jóhiszemű gazdájának. A nap azonban tovább sütött, a férfi megszagolta a sonkát. — Kitűnő... Aztán a szilvóriumot: — Csodálatos! — és gyanakodva körülnézett. — De vigyük be a házba, mert erre sokan járnak és vég­eredményben azt a Szivar se kívánhatja, hogy állva üljük meg halotti torát... *-*-*-*-*++-***■* « **** *********** *** * **** * * * * » **** ******** — A kincsen háromféle írás maradt fenn. Ezekből lehet Nagyszentmiklósra következtetni. Tizennégy edényen rovás látható. Ezt a besenyők írták, de a szé­kely rovás betűi és szabá­lyai szerint jól olvasható — magyarul. Azt a két tá­lat is megjegyezték rovás­sal, melyeket Ilona fejede­lemasszony csináltatott Látszik, hogy a rovás ké­sőbb került a két tálra. Mire lehet a sok írásból következtetni? En így okos­kodom : Idukát valószínű felesé­gül vette egy bolgár kirá­lyi herceg, s ő magával vit­te kincseit Bulgáriába. Itt rátaláltak a besenyők, akik a magyarokkal együtt — 959-ben — betörtek a Bal­kánra. Fel akarták osztani egymás között, de eközben híre jött, hogy Géjza ma­gyar trónörökös eljegyezte Gyula besenyő fejedelem Sa­rolt nevű lányát, s neki adták az egész kincset — nászajándékul. Ugyan­akkor meghívták Géjzát az egyesített besenyő-biroda­lom trónjára. Ennek ok­mányszerű emléke az egyik aranytál felirata: GELYSE KISKAN PESENYUJ KE- NÉSZ. A besenyő-biroda­lom vezető fejedelme ugyanakkor J e r g e n lett ilkenézi rangban. A nagy átszervezés oka az volt, hogy Taksony hívására a besenyők nagy része beköl­tözött hazánkba, köztük három törzs-szövetségi fe­jedelem is. Békés megye ekkor lett „besenyő me­gye”. Rá kell mutatnom a ke­néz vagy kenész méltóság­névvel kapcsolatban arra, hogy a margitszigeti rovás­emléken ez a cím: kánisz. Érzik belőle az i-ző nyelv­járás. Honnan tudjuk, hogy Jergen lett a vezető feje­delem? — Mikor a kincset a be­senyő fejedelmek felosztot­ták, Ilona fejedelemasz- szony két aranytálja Jer- gennek jutott. S ő új címét rovással beleverette az aranyba — a díszes nagy­betűk közé. Ez az utólagos rovás tűnt fel nekem, mi­kor az írást nézegettem, s ez késztetett arra, hogy tüzetesebben is megvizsgál­jam a nagybetűket. Az ap­ró rovásból ezt olvastam: JIRKO pesenyuj ilke­NEZ. Ha ezt egybevetjük azzal, hogy ugyanakkor Géjza PESENYÜJ KE- NESZ: tisztán áll előttünk a kép. A Jirkó név a Jer­gen becéző formája Térjünk vissza még egy kissé, hogyan került a kincs Nagyszentmiklósra? — Valószínű, hogy Géj- zának Nagyszentmiklóson volt egy udvarháza. Akko­riban ez a, terület Gyula besenyő fejedelem birtoká­ban volt, s később Ajtony tulajdonába került. A nász­ajándék és a többi kincs valószínűleg ennek a kas­télynak a fogadótermeit dí­szítette. Mi a titka annak, hogy meg tudta fejteni az eddig ismeretlen magyar írást? — Akik előttem kísérle­teztek a megfejtéssel, mind abból indultak ki, hogy az írás „rontott görög”, s gö­rögül próbálták elolvasni. En nem gondoltam a felirat megfejtésére. Csak kíván­csiságból néztem meg. Na­gyítóval vizsgáltam, mert a díszes nagybetűk között apró rovásbetűk is látszot­tak. A rovást mindjárt el is tudtam olvasni. Itt be­tűztem Jirkó nevét. Megfi­gyeltem, hogy a nagybetűk is rovásjellegűek. De akkor többet nem tudtam foglal­kozni e felirattal. Négy év múlva azonban — a rovás­jellegből kiindulva — ne­hézség nélkül elolvastam. Nem az a csodálatos hát, hogy én megfejtettem, ha­nem az érthetetlen: mikép­pen mehetett el sok-sok ku­tató vakon az igazság mel­lett? A feliratban a legfeltű­nőbb az volt, hogy egy N alakú betűre egy kis vonás­kát húztak. Ilyen kis vo­náskával az I hangot je­lölték a rovásban. Nos, ha ez valóban N, s a kis vo­náska I, akkor a kettő együtt Ni = Ny. Amint ez megvillant bennem, abban a pillanatban megelevene­dett a felirat egy szava: A Ny A ’ A következő percek rop­pant izgalmasak voltak. Át­futottam a kört: hátha ta­lálok még valami fogódzót. S néhány pillanat múlva kibontakozott a felirat négy szava: Most már csak a kereszt alakú jel volt megfejteden, s egy szó a felirat elejéről, és egy a végéről. így okos­kodtam: ha Ni = Ny, akkor Gi = Gy, és LI = Ly. Ész­revettem azonban azt is, hogy a feliratban van nagy alakú I is, és van kis vo­náskával megtoldott Ii is. Ez utóbbi az Y-hoz hason­lít. S bizonyára hosszú I-t jelöl, mert a rovásban is az Ee = E. Egyik Y bele van írva egy görög jelű D be­tűbe. így bontakozott ki: ... YDGiA YDuAT Mig ANÜ AMut YIONA—GilLiO. Az IDGiA = YDGyA szót nem értettem. De nem lehet más — gondoltam — mint i-ző nyelvjárásban az: ALDJA. A kereszt alakú jel pedig biztosan ISTEN. De ezt ki is lehet olvasni belőle, ha rovásnak veszem, A felső kampó® rész S, eS, vagy iS. A T-hez hason­ló alsó rész pedig TN, ami a rovásban TeN is lehet. Az isten monogramból látható, hogy ez még a ro­vás-korból való. De meg­maradt, mert az ST latin betűk teljesen egyeznek a rovásbetűkkel. Ez az írásemlék tehát nemcsak azt bizonyítja, hogy hazánkban már Árpád fejedelem honfoglalása előtt is beszéltek magyarul, ha­nem egyben kézzel fogható bizonyítéka annak is, hogy a magyarul beszélő népek­nek is volt olyan rangú nemzeti írásuk, mint a gö­rögöknek és a latinoknak. A háromféle írás azért ha­sonlít egymáshoz, mert ugyanabból a rovásból fej­lődtek. í Ismerjük meg a művészeteket A művészet csak akkor ér valamit, ha visszhangot kélt az emberekben, ha van mit mondania, és az, amit mond, érzelmi lobbot vet bennünk: felráz, el­gondolkoztat. A színház és a filmművészet milliókhoz jut el, és milliókban kelti fel az érdeklődést kialakulása, törté­nete, nagy alkotói, művészei iránt. Sok és kitűnő ilyen könyvünk, jó olvasmányunk van, ajánlatunk a legin­kább ismerteket mutatja be. SZÍNÉSZETI LEXIKON munka, a szás) is foglalkozik. Közli a az ismertebb színművészek életrajzi adatait. Sok ábra, érdekes illusztráció gazda­gítja a lexikont, mely mint­egy négy évtizede jelent meg, értékéből emiatt egy­Kétkötetes színjátszás, a rendezés, film, a tánc, a varieté és a színészi képességeket igénylő népszokások tárgy­köréből állították össze anyagát. Egyetemességre tö­rekszik, és még a rokon­területekkel (pl. bábját- re jobban veszít. MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET Hont Ferenc szerkesztésé­ben, 1962-ben jelent meg, hézagpótló mű. Első részé­ben a színjátszás kezdete­a Tanácsköztársaság szín­házi életéről, az 1919 utá­ni szocialista jellegű szín­házi törekvésekről és a fel­it ismerteti, majd a feuda- szabadult magyar színház lizmus korának szinjatszá— eredményeiről sát tárgyalja, ezt követi a A kötet Függeléke b6 polgári színház korának be- .... , , mutatása. A szocialista an/^u bibliográfiával kez- színjáték kialakulásával őődik, a fejezetek rendjé- részletesen foglalkozik, szól hez igazodva. A Mutató be- a kezdeti törekvésekről tűrendben közli a könyv- (1869—1919-ig), a munkás- ben szereplő személyek színjátszás hagyományairól, nevét és a művek címét. SZÍNHÁZI kalauz A közérdeklődést kielé- zöl, ezek egytől egyig ki- gítő stílusban és feldolgo- tűnőek. zási módszerrel megírt, szerkesztett mű. A könyv­tárosok kézikönyvnek tart­ják, mert anyaga szinte minden színházi kérdésben tájékoztatást nyújt. Szól a színház múltjáról, jelené­ről, végigvezet az európai drámairodalom és színházi kultúra fejlődésén. A színpadi szerzőket rö­vid életrajzukkal mutatja be, majd legsikeresebb, leg­ismertebb műveik tömör tartalmi kivonatát kapja az olvasó. Jól egyesíti a drá­matörténeti tájékoztatást a színháztörténetivel, és a művek bemutatását e ket­tővel. (Kimaradt belőle a Az nem európai színházkultú­ra, valamint az opera és az egyes korszakok előtt külön ismertető tanulmányt kö- operett is.) PAPP JÄNOS: A BÉKÉSCSABAI SZÍNÉSZET TÖRTÉNETE A szerző több kötetben dalomnak. Könnyűszerrel megjelent műve a békés- bizonyítja, hogy Békéscsa­csabai színészet történetét ba a kulturális életben is annak hőskorától, 1851-től városi rangú, hagyományai dolgozza fel. Dicséretes és is ezt példázzák, hálás feladatra vállalko- Illusztrációi közül külö- zott, kitűnő tanulmánya ér- nősen a korabeli fényké- tékes részét képezi a ma- pék jelentenek kivételes ér- gyar színháztörténeti iro- téket. FILM KISLEXIKON Ábel Péter, neves film­szakíró szerkesztésében je­lent meg 1964-ben, az Aka­démia Kiadó gondozásá­ban. Tömör, a mozilátoga­tók és a szakemberek szá­mára egyaránt használható lexikon. A szerkesztők köz­ük, hogy céljuk elsősor­ban az volt, hogy népsze­rű, a lehetőségekhez ké­pest pontos adatokat közlő, a filmművészet fejlődésé­ről, jelentős egyéniségeiről, a legáltalánosabb esztétikai fogalmakról és technikai problémákról tájékoztatást nyújtó kézikönyvet állítsa­nak össze, és juttassanak el minél szélesebb olvasó­körhöz. Elgondolásuk meg­valósítása sikerült. Az anyaggyűjtést 1963 végén zárták le, tehát 1964-től már nem tartalmazza a megjelent filmeket, alko­tókat. Függelékében — többek között — az eddig megren­dezett filmfesztiválokat is felsorolja, közli a díjnyer­tes magyar filmek címjegy­zékét, valamint a különbö­ző művészeti díjjal kitün­tetett filmek és filmművé­szek névsorát. GRFGOR-PATALAS: \ FILM VILÁGTÖRTÉNETE A szerzők szerint Köny­vük „kritikai bevezetés a filmművészet történetébe kortársak számára", tehát a filmművészettel és nem a film feltalálásának tör­ténetével foglalkoznak. írá­suk alapvetően szubjektív élményekből fakad, ponto­san látják a ha’ladás irá­nyát. A könyv érdekessé­ge, hogy anyagát a neves filmrendezők szerint cso­portosítja, és a jelenhez kö­zelítő évek filmművészetét igen részletesen tárgyalja. Elemzésük eszmei alapja: a filmek értékelésekor fi­gyelembe kell venni azt a társadalmi, politikai, ideo­lógiai tartalmat is, amely­ben , azok létrejöttek. Sok kép illusztrálja, az egyes filmeket külön képsorok­kal is bemutatják. S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents