Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-28 / 201. szám

1068. augusztus 28. 4 Szerda Budapest a ounán A Nehojasa és ax Amur Kissé vegyes érzelmekkel ér-, Icát, az ízlésesen berendezett ét­keztünk tíznapos al-dunai hajó- termeket, a modem presszót, a üdülésre szóló SZOT beutalónk- vörös fényben úszó gépházat és kai Budapestre. Vajon milyen a raktárt, ahová a 176 beutalt és lesz? Üdülés és utazás együtt, I az 59 tagú személyzet tíznapi el- mégpedig hajón?! Furcsának és látását tárolták. Mi minden kell szokatlannak ígérkezett, az is lett. ennyi embernek? Nehéz lenne Es gyönyörű, felejthetetlen... felsorolni. Tojáshegyek és zöld­Erős elhatározásom volt. hogy séghalmok, lisztes zsákok és gyü- — stílszerűen — mini-hajónapló­ban rögzítem élményeimet. Ha­marosan rá kellett jönnöm azon­mölcsös ládák között bolyong­tunk szinte szédülve a hatalmas hajófenék labirintusaiban. A húst hűtőkamrákban, a sört, bort és egyéb italt jéghegyek kö­zött tárolták. Mindezt egy hajón, melynek fedélzetén üdülők pihen­tek. élvezték az utazás örömeit és gyönyörködtek az örökké vál tozó táj szépségeiben. A legfelső fedélzet volt a kedvelt tartózkodási helyünk. Ne héz innen elszakadni még az ét­kezések rövid idejére is. Itt fo­gadtuk hát a hajnalt másnap, első állomásunk, Belgrád közelé­ben. Nem voltunk egyedül, sokan ébredtek korán... Budapesttől 468 kilométerre a Száva partján — nem a Dunán — kötöttünk ki. Nándorfehérvár, Hunyadi János, a törökök, 1546 és déli harangszó... mindez a Kale- megdán felé haladva eszünkbe jutott. Belgrád történelmi múlt- ! ját őrzik itt a kövek, a Szavojai- j torony, a Római kút, Damád Ali pasa türbéje és a Nebojsza-to- I rony. Az utóbbi egyébként a leg­ban: ez lehetetlen. Mindent látni I ré^> Jfredeti foJ'™áí- öl™ gáftr* * - i “ * JS5sat"«a A Ter/.ija, Belgrád főutcája. a törökök idején börtön és kínzókamra volt. Innen Már az indulás emlékezetes , ,x . . .. . maradt A Bdlerád-raknart miered neve 1S- Nebojsza annyit je- maram. a Belgrad rakpart teljes ]ent; ne félj A törökök biztatták hosszában kerestük a „Budapes­tet”, melyre beutalónk szólt. Az Erzsébet-hid tövében meg is ta­láltuk. Izgalmunkban és örö­münkben azonnal be akartunk szállni. Egyik lábunk már a hajó­hídon volt, amikor egy fiatalem­ber ránk szólt. — Kérem, itt nem lehet be­szállni. Szíveskedjenek a köz­ponti kikötőbe fáradni, most, még csak rakodunk. — Később ] kiderült, hogy Kosa Lászíló az egyenruhás fiatalember és egyben az üdül övezető. Furcsa: üdülőve­zető tengerészruhában?! Aztán ezzel áldozataikat, miközben be­felé tuszkolták. Akasztófák ár­nyékában ilyen biztatás!?... A Kalemegdán teraszáról festői kilátás nyílik a Duna és Száva torkolatára. Órákig gyönyörköd­hettünk volna benne, de várt a többi látnivaló: a Nemzeti Múze­um, a Konak — volt királyi pa­lota. —, a neoklasszikus stílusban épült székesegyház, a Patriarcha- palota, az Avala-hegyi kilátó, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az 590 ezer lakosú városra és Űj-Belgrád 14—22 emeletes megszoktuk, hogy itt mindenki | toronyházaira. Végül a Teraziján, uniformisban van. a város központjában megkezdő­végre elérkezett az indulás 1 dött a,I5i tud... Vagyis, hogy pillanata. A hangszóróban felhar- K1, n?.lt íud<^. vasaro}ni a sant a Rákóczi-induló, megszólalt1 Penzbe dinárért. Mert itt a hajókürt és a Budapest lassan, í van az üzletsor, s „minden, mi méltóságteljes félfordulattal el- j SZ€m-szajnak ingeie ... haladt a part, majd az Erzsébet- í A sok sétától este fáradtan tér- híd előtt. Így búcsúzott a város- tünk vissza a hajóra, de alvásra tói, névadójától. Mi pedig inte-1 mégsem került sor. Űj látványv gettünk, míg csak láttuk a par- fogadott. Hajónk oldalához kákö-| ton állókat, s míg ők láttak ben- tött az Amur, mely Régensburg- nünket. Az integetés egyébként hói indult — fedélzetén orosz, elkísért egész utunkon. Ahány francia, amerikai, osztrák, ma­hajóval találkoztunk — és a Du- gyár utasokkal — és Jaltáig nán volt belőlük jócskán — uta-; megy. A hajó utasai a miénken sok, hajósok integettünk egy- át szálltak partra, s így közöttünk másnak. Ugyanígy volt minden is barátság szövődött. Továbbin-J kikötéskor. dulásuk ideje éjfél volt, azonos Ismerkedésünk a hajóval kis-: a mienkkel. Érthető tehát, hogy sé bizonytalanul indult, és hogy szinte senki sem tért aludni. Győ­réit naz a ieaeizeten. ez mennyire sikerült, arról ki- sebb-nagyobb plezurok tanúskod­tak. Hol a kabin bizonyult szúk­nyörű élmény volt a színes lám­pákkal ragyogóan kivilágított* Amur és Budapest indulása, aj nek, hol a lépcső meredeknek, hajókürtök búcsújelzései, az ujl vagy a fedélzet korlátja ke- j barátok integetése, ménynek. (Következik: Apám, segíts! —4 Az első nap ilyen ismerkedés- Szikla a Duna közepén.) sei telt-el. Megnéztük a kabino-l Kasnyik Judit Ceruzaerdőben, íüzethegyek között Pillanatképek a csabai írószerboltból PROLÓG, a szeptemberi iskola- kezdés előtt a diákok által leg­inkább látogatott hely az írószer­bolt. Ez érthető is. Az új tanév mindig valami különleges érzés­sel tölti el az ifjú embert, s ezt csak a szilveszteri órakondulóst megelőző időszak hangulatához le­het hasonlítani. Az új tanév nagy misztériumá­nak első állomása az írószerbolt, az a látszólag semmitmondó hely, ahol a nebulók sietős mozdula­tokkal nyúlnak a füzetek, vonal­zók, iskolaszerek után: most még inkább a birtokbavétel örömével, mint a megszokottság érzésével. De a szeptember nemcsak a diákoké. A szülőké is. Különösen vonatkozik ez azokra az anyu­kákra, akik fűik, lányuk kísérő­iéként lépnek be a füzet- és tás­kahegyek közé, a ceruzák, radírok, szögmérők világába. EGY ELSŐS. Dobos Gyuri most megy első osztályba. A Lenkei ut­cai óvodát cseréli fel a békéscsa­bai 8-as számú általános iskolá­val. Megilletődötten tekintget kö­rül a nyomda illatú, forgalmas üzletben, s a nevén kívül alig le­het mást kihúzni belőle. Anyu­kája hiába próbálja szóra bírni, szégyenlősen lesüti a szemét és inkább nézi a bevásárlókosárban lapuló, számára még ismeretlen rendeltetésű füzeteket, színes pálcikákat, számolókorongokat, mint a kérdezőt. Mindent megvettek már, csak egyedül betűlapot nem kaptak. Apropó... HIÁNYCIKKEK. Egy írószer­bolti riportból nem hiányozhat a hiánycikkek felsorolása. Ám ez­úttal rövid a lista. Az említett első osztályos betűlapon kívül pillanatnyilag nem kapható: ecsetmosó pohár, műanyag vonal­zó, ceruzahegyező. Az általános iskolásoknak való hátitáskákból sem kielégítő a választék, mind­össze háromféle, kézben és há­ton is hordható táska között vá­logathatnak az alsó tagozatosok szülei. Am ennek is megvan a magyarázata. A papímagykeres- kedelmi vállalat közzétett egy olyan felhívást, amelynek értel­mében a meghatározott típusú táskák vásárlói között (akik július 22 és augusztus 31 között szerezték bé az iskolaszereiket) értékes díjakat sorsolnak ki. Hoz­závetőlegesen mintegy 3700 nye­[ reménytárgyat. Az ajánlat nem­csak csábító, hanem roppant í hasznos is, hiszen így talán mér- | séklődik majd némileg a közvet­lenül augusztus végi, szeptember eleji torlódás az írószerboltban. Bár a békéscsabai Szent István téri üzlet vezetőjének az a véle­ménye, hogy propaganda ide, propaganda oda, a fő szezon még csak ezután jön, mert sokan a legutolsó pillanatra halasztják a tanszervásárlást. Viszont néhány újdonságról is beszámolhatunk. Kapható a mű­bőrből készült, nagyon ízléses tornazsák, a füzetek kisebbik há­nyadát már margózva árusítják, de újdonságnak számítanak a műanyag füzetborítók is. ÉS MÉG EGY ELSŐS. Szőke, megtermett fiú. Az Orosházi Táncsics. Mihály Gimnázium első osztályosa. Csepregj László a ne­ve. Békéscsabán járt általánosba, j de Orosházán lesz középiskolás. Lacit is a mamája kísérte el j vásárolni. A bevásárlókosárban, a j füzetcsomag tetején kék papír, tintásüveg, füzetcímke, vonalzó, { néhány ceruza és toll. Táskát j még nem vettek. „Megnézzük, i milyenek vannak az Államiban” j — mondja a mama. A családi j költségvetésből egyébként 1500 [ forintot fordítottak a fiatalember j szeptemberi iskolakezdésére. ZORÁN. Két rövid szoknyás, j egyforma korú kislány válogat j nagy gonddal a füzetcsomagok között. Minden együtt van már, ponta mintegy félezer füzetcso­mag talál itt gazdára. Galisz Géza és Nagy Péter már tavaly is dolgoztak itt. Ottjár- tunkkor éppen a füzetborító kék papírt hajtogatták felnőttes ko- ( molysággal. Napi öt-hat órát dol- | goznak, havi fizetésük kereken félezer forint, r— Jó lesz majd a szeptemberi iskolakezdéskor — mondják szinte egyszerre. Mind­ketten most fejezték be a nyolca­dik osztályt. Ám arra a kérdésre, hogy meg­vették-e már a füzeteket, egyi­kük sem válaszol... Tény az, hogy az egész nap füzetet csomagoló, kék papírt hajtogató fiatalembe­rek is az „átlagvásárló” típusába tartoznak, s ők is az utolsó pil­lanatra halasztják a füzetek és más tanszerek megvásárlását... 1 Brackó István de úgy látszik, még valami hiány zik... Mi is? A táncdalénekesek tablójánál leplezetlen kíváncsi­sággal nézik sorra a fényképeket. Végül közös megegyezéssel egy Zorán-képet választanak, és a pénztárhoz mennek. A számoló­gép azonban néhány forinttal többet mutat, mint amennyi a két fruskának van összesen. Mit csináljanak? Visszavigyék az imádott Zoránt vagy hagyjanak itt egy háromszög vonalzót? Rö­vid tanácskozás után döntenek. Zorán marad a boltban. A vo­nalzót elviszik. Hiába, pár nap múlva kezdődik a tanítás... AKIK CSOMAGOLNAK. ggy i hónapja már, hogy a Szent István téri írószerbolt udvarán, a ke­reskedelmi szakiskola egyik tan­termében diákgyerekek válogat­ják, csomagolják a tanszereket. Kell is a segítő kéz, hiszen na­Olcsó Könyvtár kötetek még olcsóbban A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ígéretes akciót bonyolít le: az egyik legrégebbi — hova­tovább két évtizedes — könyv- sorozat, az Olcsó Könyvtár rak­táron levő köteteit úgy árusítja ki, hogy a három-, illetve négy- forintos könyvekből tíznek az árá­ért 12 féle kiadványt ad a vásár­lóknak. Huszonhat féle összeállí­tásban 12—12 „OK”-könyvből álló sorozatokat készítettek a régebbi kiadású készletből. A kollekció­kat műanyag tasatoban forgalmaz­zák. Körülbelül 10 000 ilyen könyvcsomag várja ezekben a na­pokban az olvasókat, vásárlókat a Művelt Nép valamennyi fővá­rosi és vidéki üzletében és a mun­kahelyi — sok száz gyárban, intéz­ménynél működő — bizományo­soknál. A kedvezményes könyvcsoma­gok tematikus válogatásban ke­rültek tasakokba. Ki-ld tetszése szerint választhat például külföldi remekműveket, modem írásokat a magyar és a világirodalomból, izgalmas regényeket, nevettető írásokat és gyöngyszemeket tulaj­donképpen minden irodalmi mű­fajból. sssb Ú] REZSŐ: TÖRTÉNELEM A CÖRBETÜfíÖJl ELŐTT m 7 um A vallás keletkezése A pattintott kőkorszakbeliek között hamarosan híre terjedt, hogy a Neanderben akad két koponya, akik olyasmiket tud­nak, mikre eddig senki sem gondolt, de ezentúl mindenki­nek gondolnia kell! A legvál­tozatosabb tájakról jöttek és keresték fel őket, égő kíváncsi­sággal kérdezgetve ilyesféléket: — Honnan a villámlás? — Miért nem mozog többé, aki meghal ? — Miért van két füle az em­bernek, és nem négy és fél? — Miért éget a tűz? — Érdekes kérdések — dör­zsölte kezét Habakukt. Itt van például ez az utóbbi, hogy: — Miért éget a tűz... Hát, mert tüzes. — De miért tüzes? — nya- kaskodott a kérdező. — Mert nem hideg — szólt közbe kenetteljesen Bonifác. — És miért nem hideg? — Mert tűz! — Tűz? — Igen, tűz, mint űz, bűz, szűz és zzzzz... — zümmögte halkan Bonifác, hogy ékes tu­datlanságát és vaskos ravasz­ságát leplezze. — Zzzz... zzz... — utánozta őt, kellő áhítattal Habakukk, majd váratlanul nagyot ordított és a magasba szökkent. Talpra esve, elrohant. Nem történt egyéb, csak egy kis gondolattársítás. A zümmögésről ugyanis dara­zsak csípése jutott eszébe, a csí­pést a szúrással, a szúrást a tomporát böködő ős-tüskével, azt meg a kardfogú tigrissel társította. Hát megijedt. Boni­fác ütődötten bámult utána, majd hirtelen akkorát csapott önnön homlokára, hogy elájult. Mikor fellocsolták, csak ennyit suttogott: — Szellem... — Szellem? Hát az meg mi a csudabogár? — néztek össze a körülötte állók. — Habakukk mögött szágul­dott a Szellem — mutatott ré­vült tekintettel az eltűnt után. Behunya szemét. De fél szemét időnként lopva fel-felnyitotta, figyelve a hatást. Aztán látta, hogy a csordatársak józansága bárgyúsággá plattyant, ami ter­mészetes is, hiszen az egészből mit sem értettek. Ezt azonban palástolni igyekeztek, mivel a lándzsa-eset, a fekete macska ügy és egyebek már megtaní­tották őket arra, hogy Bonifác olyasmiket tud, amiket ők nem, ezért tanácsos komolyan ven­ni, amit mond vagy cselekszik. — Húst, húst, gyorsan húst, mert nem látok az éhségtől, —nyögte Bonifác. Ez igaz is volt. Már hosszú ideje nem vett részt a termelésben, Ha- bakukkal együtt, így aztán a vadászzsákmányban sem része­sültek. — Csak úgy tudok to­vább beszélni Habakukk csodá­latos tovairamodásárói meg a Szellemről, ha erőt adtok hoz­zá — lihegte. — Ilyesmin ne múljék! — rikkantotta valaki és már ro­hant elemózsiáért. Mások is fu­tottak barlangjukba és hozták a finom sülteket. Egymáson túl- téve tömték belé, hogy utána mennél többet hallhassanak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents