Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

1868. augusztus 25. 5 Vasárnap Megnyílt Gyulán a Székely Aladár fotókiállítás ki ankétok hatására is: Mintegy 100 hiánycikket száműztek a listáról a megye ipari egységei Ez év februárjában és ezt kö­vetően júniusban ankétet tartott a Népújság szer­kesztősége, amelyen részt vet­tek a megve nagy- és kiskereske­delmi vállalatainak, valamint a helyi ipari vállalatok és ktsz-ek képviselői. Az ankét célja volt, hogy megbeszéljék: miként lehet­ne mind több iparcikket száműz­ni a hiánylistáról. Sok áruféleség gyártásában már ezeken a tár­gyalásokon megállapodtak a lek. Most, fél évre az első ankét után, kérdéssel fordultunk az iparcikk kiskereskedelmi és a Csőngrád—Békés megyei nagyke­reskedelmi vállalat képviselői­hez: Hogyan valósultak nieg az elhatározások. Tuska elvtárs, a nagykereske­delmi vállalat vezetője a követke­zőket mondta: Augusztus 19-én nyílt meg Gyulán, a Jókai Művelődési Házban, a III. Székely Aladár országos fotókiállítás. Az em­lékkiállítás díjait Gácsér Jó­zsef. a megyei tanács műve­lődésügyi oszályának vezetője adta át a nyerteseknek. A színvonalas kiállítás szep­tember 23-ig lesz nyitva. ...nő zenekar? Sportbált hirdettek Békéscsa­bán, a Csaba-étterem előtt egy hatalmas plakáton. A táncked- velő sportolók bizonyára szíve­sen vették e kedves meghívást. Hát ha még elolvasták az ap- róbetüs szöveget■ is! Ott többek között ez látha­tó: ...nő zenekar. S ha felülete­sen nézték, így kiálthattak fel: Ez már döfi. Nő-zenekar Bé­késcsabán? Na, ide el kell menni!.~ Am. akik bedőltek e meghí­vásnak, bizony alaposan csa­lódtak. Az történt ugyanis, hogy valamely éjszakai járó­kelő pityókás hangulatában űzött velük tréfát és azokkal, akik a hirdetést elolvasva el­mentek a bálba. A szövegről ugyanis lekaparta az első négy betűt, s így lett a „ki t ű n ő" zenekarból ...nő zenekar. Ámbár azért lehet, hogy jól mulattak. K. J. Munkaalkalom, „kiszemelt hely — és ami mögötte van #i Gyakorta találkozunk fel­háborodott vagy nyugodtabb — főként nők és fiatalok részéről elhangzott — kifakadásokkal: „Csak én tudék már elhelyez­kedni...” Jó azt tudni, hogy a ' tartós munkanélküliség réme szocializ­must építő hazánkban nem fe­nyeget egyetlen dolgozni akaró embert, sem családot. Hazánkban a munkaképes korú férfiaknak csaknem száz, a nőknek pedig hetven százaléka dolgozik. Csa­ládi elfoglaltság miatt nem is lenne indokolt, hogy valamennyi nő dolgozzon. A családnevelés el­sődlegességét sugallja az állam által több mint két éven át biz­tosított havi 600 forint szülési se­gély. A jellemző munkaerőhely­zetünkre tehát az, hogy a dolgoz­ni kívánók munkát találhatnak. Mégis van néhány olyan eset, amiről szólni kell. Cikkünkben általánosításra szo­rítkozunk, példaként mégis me­gyénk legfiatalabb városának, Szarvasnak a munkaerőhelyzetét adjuk. Azért is, mert itt olyan átalakulás van folyamatban, ame­lyeket már a többi városok át­éltek. Szarvason a munkaerő for­rásaként figyelembe vehető né­kardfogú tigrist vélt a menekülő nyomába iramodni. Legnagyobb ámulatára azonban sehol sem­mi. csak az ordítozó őstárs és annak kolosszális félelme. Elébe toppant a rohanónak, megragad­ta, s a fülébe bömbölte: — Nincs nyomodban tigris. Mitől félsz, mamlasz! — Jaj: Mögöttem! Mindig a hátam mögött, és a tomporomat bököd!! — ordítozta amaz és igyekezett kitépni magát. Bonifác megfordította embe­rét. jól megnézte a tomporát majd elröhögte magát. Ugyanis egy tüskés őszsurló tapadt a testét fedő állatbőrhöz és az szúrta az ülepét. Meg is mond­ta neki. s a szerencsétlennek a rémüldözése menten boldog hö- högássé változott. Ellenben ugyanakkor Bonifác akkorát csapott önnön homlokára, hogy eszméletét vesztette. Magához térve, kergemód üvöltözte: — Megvan! Megvan!.. — Mi van meg? — ámuldozott újdonsült társa. Felelet helyett átölelte, hom­lokon csókolta, mondván: — Koszi szépen az ötletet! Majd a füléhez hajolt: — Légy csendes-társán*. Amaz ugyan semmit sem ér­tett az egészből, de nyomban társ lett, mivel úgy tudta, őrült­tel szemben az egyedüli védeke­zés, ha mindent ráhagy az em­— Hogy hívnak? — csapott a vállára Bonifác.-T- Habakukk. — Hát ide figyelj, Habakukk! Szeretsz követ pattintani? Csak őszintén, mert én például, utá­lok. Habakukk képén idvezült mo­soly jelent meg; végre valaki ebben az udvariatlan ősközös­ségben, aki olyan finoman gon­dolkodik, mint ő. — Én sem szeretek! — vágta ki diadallal. — Hát, családot eltartani? — Áztat pláne nem ! — Remek! Hát vadászni, tü­zet csiholni, életet kockáztatni a csorda társadalomért ? Habakukk akkorát köpött, hogy felfordult a gyomra. Há­borgása elültévei, röviden eny- nyit mondott: — Individualista vagyok. — Eszmetársam! — ugrott nyakába Bonifác. Forrón átölel­te. Gyengéden a sziklaszegélyre nyomkodva, oda, ahol ő ült az előbb, mellé telepedett és kor­szakalkotó elméletének a kifej­téséhez látott: — Meg kell szerveznünk bará­tom, a kollektiv félelmet. — Aztán mire lesz az jó? Bonifác titokzatosan elmoso­lyodott. Habakukk füléhez na- jolt és olyan halkan, hogy az ős­társadalom semmiképpen sem hallhatta, közölte elgondolását. (Folytatjuk) pesség 11 210. Ebből dolgozik 9700. Ez a múlt rendszerben fog­lalkoztatottaknak több mint a duplája — noha a lakosság szá­ma vajmi keveset növekedett. Te­hát ez azt jelenti, hogy a városi | párt és tanács vezetősége igyek­szik a legkisebb lehetőséget is kihasználni, hogy a dolgozni szándékozóknak munkaalkalmat biztosítson. Hogy mégis vannak olyanok, akik ma még nem dol­gozhatnak az általuk „kiszemelt” helyen, ennek különböző okai vannak. A kép teljességéhez tar­tozik — s ez nemcsak Szarvasra vonatkozik —, hogy nehéz fizikai munkára kevés a munkaerő, míg az irodai munka területén telí­tettség van. A felhasznált adátok szerint az' idén Végzett érettsé­gizett fiatalok többsége jelentke­zett ugyan munkára, de csak íróasztal mellett kíván dolgozni, noha Szarvason is a faipari ktsz- ben szükség lenne több érettsé­gizett fiatal asztalos szakmunká­ra jelentkezésére, Ez ideig egy fi­atal sem kopogtatott a szövetke­zet ajtaján. (Megyeszerte a vál­lalatok a jelentkezőkön felül igé­nyelnek tanulókat.) Szólni kell azokról a nőkről, akik munkaviszonyba akarnak állni, dolgozni akarnak. Jóllehet, ezek száma időszakonként állan­dóan növekszik. Főleg olyan asz- szonyoké, akiknek férjük kereső viszonyban áll, azonban annak a fizetésnek kiegészítésére szí­vesen vállalnának munkát. A másik része a jelentkezetteknek, mint már említettük, fiatal. Ér­dekes, hogy a 472 középiskolát végzett közül alig jelentkeztek szakmunkástanulónak. Az általá­nos iskolát végzetteknek ' is csak fele választott szakmát. Pe-. dig egyedül ebben a városban még mindig szükség lenne leg­alább ötven ipari tanulóra. Nehéz dolguk van a munka- j ügyi előadóknak. Egyrészt azért, ] mert a jelentkezők zöme semmi­féle szakmában nem jártas, és. éppen ezért elhelyezésük termé-1 szetesen nem könnyű. Másrészt duzzasztja az elhelyezkedésre vá- j rók létszámát, hogy kévés fiatal választja a mezőgazdasági szak­munkát. Az asszonyok közül ke­vesen vállalják a bedolgozást — j bár a ktsz-ek különösen igénylik ezt. Egyébként említésre érdé- mes, hogy amíg a szülők rá nem | léptek a szövetkezeti útra, addig a papánál a gyerekek is el-eldol- gozgattak. Most egyszeriben va­lahol máshol akarnak munkát vállalni. Jóllehet már az sem ki­fogás, hogy a tsz-ek havonta nem adnak pénzt. Legtöbbje ad. A bútoráru is összegyűlik év vé­gére. A fiatal munkaerőkkel runfg biztosabb lehetne a nagyobb jö­vedelmezőség. Máskülönben elmondhatjuk, hogy szemünk előtt iparosodnak városaink. Ám ehhez is elsősor­ban szakmunkásokra van szük­ség! És ebből talán sohasem lesz felesleg. A szakképzettséggel ren­delkezők nálunk nincsenek mun­ka nélkül. Tehát a „csak én tud­nék már elhelyezkedni” óhajok feltétele mindenki kezében, aka­ratában van. Időnként az a gond. honnan teremtsünk elég, főként jó szakmunkást. Különösen nagy- az igény — így tehat a hiány — speciális Szakemberekből: villany-, víz-, gáz-, autószerelőkből, (.üve­gesekből. Ezeken kívül nincs ele­gendő építőipari szakmunkás, hogy éppen a legsúlyosabbat em- lítsük. Sajnos, igen kevés az utánpótlás. Tág lehetőségük van a fiataloknak építőipart tanulni vagy éppen mezőgazdasági szak­munkásnak elmenni. Tehát mi­vel sok az időszaki üzem me­gyénkben, ezért csak időszakos az úgynevezett „munkanélküliség”. Hogy a szakképzettebb nőknek munkaalkalmat teremtsenek a tanácsok, ezt szolgálják a külön­böző szabás-, varrás-, kötés stb. tanfolyamok is. Az itt kapott ké­pesítés elősegítheti a bedolgozói rendszer kialakulását. Ügy vél­jük, hogy ez az átmeneti látszó­lagos elhelyezkedési nehézség még inkább megoldódik a válla­latok helyes gazdálkodásával, az üzemek célszerű fejlesztésével. Erre enged következtetni a szarvasi adat is: 1970-ig várható összlétszámfejlesztés az iparban és a kereskedelemben 284 férfi. és 454 nő, ebből 230 szakmunkás. Megyénkben még ennél is több bedolgozóra számítanak az üze­mek, amelyek segítik majd meg­oldani az elhelyezkedni vágyók kívánságait. Annak ellenére, hogy a i mi munkaerő-gondjainkat meg- j irigyelhetné bármelyik tőkés or- | szág, nem mehetünk el mellette í szó nélkül. Rocskár János 1 — Rendkívül sokat javultak kapcsolataink a helyi iparral, s a kisipari szövetkezetekkel. Az év eleje óta 17 állami, helyi ipari és szövetkezeti egységgel sikerült kiépíteni a kereskedelmi kapcso­latokat. Ehhez jó lökést adtak a Népújság ankétjai. . Volt olyan vállalat, illetve szövetkezet, amelynek képviselői hozzánk jöt­tek, hogy felajánlják segítségüket a hiánycikkek pótlásában, és vol­tak olyanok, akiket mi kerestünk fel. Mintegy 100, régebben hiány­cikknek számító áru tűnt el ily módon a hiánycikklistáról. Hogy csak néhányat, említsek ezek közül: A Békéscsabai Ve­gyesipari Vállalattól horganyzott petróleumpumpát, Sarkadi Építő Ktsz-től szemétgyűjtőket, csiszolt sízeletsütőket, kőművesserpenyő­ket. a dévaványai ktsz-től, a nagyszénása fmsz részlegétől^ kü­lönböző szerszám- és jeprűnye- leket, a csabai lakatosoktól csa­tornavas-idomokat, spirálrugókat, a Körösiadányi Vegyesipari Ktsz- től tubusos gumiragasztót, a Szarvasi Vas-, Fém Ktsz-től ter­ven felül húsdaráló gépeket és alkatrészeket, vasalóbetétet és különböző villamossági cikkeket, a mezőhegyesiektől üstházakat, szőlőpréseket kaptunk. És még sorolhatnám tovább. Február óta mintegy másfél millió forint értékű árut vet­tünk át terven felül a felsorolt üzemektől, illetve ktsz-ektől. Mindez bizonyítja kapcsolataink javulását. — Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat hasonlóképpen jól hasz­nosította az ankétok hatását — mondja Halustyik elvtárs, a vál­lalat képviselője. — A Békéscsa­bai Lakatos K tsz-tői a harmadik negyedévre 10 ezer méter csatornaidomot, lefolyót és vasat rendeltünk, és kapunk is, mintegy félmillió forint ér­tékben. A szarvasiakkal ugyancsak fél­millió forintnyi áru szállítására kötöttünk szerződést. Csupán a mezőberényiekkel nem sikerült megállapodást kötni, akik ugyan vállalták az általunk kért petró­leumpumpa elkészitését, csak ép­pen nem szállították azt. Mikor ezt szóvá tettük és kifogásoltuk, elálltak a többi rendelés elké­szítésétől is. v. d. Vb-ölések a szeghalmi járás községeiben Augusztus 23-án a szeghalmi járás három községében tartattak egyidőben községi vb-ülést. Kö­rösújfalun előbb a községben fo­lyó építkezésekről tájékoztatták a vb-tagokat, majd Hegedűs Ist­ván vb-titkár a községben lakó cigánycsaládok helyzetét ismer­tette. Okányban első napirendi pontként Kalocsai István állo­másfőnök, a MÁV személy- és te­herforgalmáról adott tájékozta­tást, majd Kereki László, a ta­karékszövetkezet vezetője beszá­molt a szövetkezet munkájáról A harmadik községben, Zsadányban. előbb a belvízrendező társulat munkáját vitatták meg, majd Fe­kete Károly anyakönyvvezető az anyakönyvi szakigazgatási mun­káról adott beszámolót. Felveszünk fejlesztési és termelési munkaterületre gépészmérnököket, gépész- és faipari technikusokat. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. Felveszünk' továbbá felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező közgazdászt. Fizetés megegyeiés szerint. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Cím: Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz, Gyula, Zrínyi tér 1—2. 67889

Next

/
Thumbnails
Contents