Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-24 / 198. szám

IMS. augusztus 21. 4 Szombat Filmbaráti körök, hármas évforduló, húszéves filmes jubileum Beszélgetés Bor ka Józseffel, a Békés megyei Moziiizemi Vállalat igazgatójával Az alkotmány napi kitüntetettek között négy maziüzemi dolgozó neve is szerepelt. Borka József, a Békés megyei Moziüzemi Vál­lalat igazgatója „Kiváló Népmű­velő” kitüntetést, egy dolgozó „Szocialista Kultúráért” kitünte­tést kapott, ketten pedig minisz­teri dicséretben részesültek. Az új gazdasági mechanizmus első félévének gazdasági tapasztalatai­ról, népművelési, műsorpolitikai kérdésekről, valamint a jövő fel­adatairól beszélgetünk most Bor­kai elvtárssal, a vállalat igaz­gatójával. — Talán az anyagi kérdések­kel kezdeném. Tervszámokat fel­ügyeleti szerveinktől nem kap­tunk, hanem magunk határoztuk meg azokat a bekövetkező hatá­sok figyelembevételével. Az év elején mind a 35 milliméteres, mind pedig a 16 milliméteres mozikban helyárrendezést hajtot­tunk végre. Az átlaghelyárak 17,4 százalékkal emelkedtek. Az új helyárak bevezetésével csökkent a látogatottság, de a jegybevételi tervet 101,9 százalékra teljesítet­tük. Az első félévben 14 510 elő­adást tartottunk. Mindössze tíz előadás maradt el, ezek azonban igazolt áramszünetekből, terem­igénybevételekből adódtak. Az át­lagos kihasználás az idén is to­vább csökkent, 1965-ben még 59,6 százalék, most az első félév­ben már csak 48,4 százalék volt. j — Milyen műsorpolitikai és népművelési kérdésekkel függ ez össze? Mit lehet tenni, hogy az üzemelés rentábilisabb legyen? — Az első félév tapasztalatai- , ról részletes felmérést készítet- j tünk. Érdekes például ezek kö-1 zül, hogy míg a megye mozilá­togatóinak létszáma 13 százalék­kal, addig a magyar filmek né­zőinek a száma 43 százalékkal csökkent. Elgondolkoztató az is, hogy a szocialista országok film-1 jeinek látogatottsága 9 százalék­kal csökkent, a nyugati filmeké viszont 12,2 százalékkal nőtt. Ala­csony a magyar filmek kihaszná­lási és forgalmazási átlaga. Ezt távlatokban talán javítani fogja az év végéig elkészülő „Egri csillagok”, valamint a szintén előkészületben levő „Beszélő kön­tös” és a „Pál utcai fiúk”. A negyedik negyedévben 20 film­színháznál 14 napon át magyar, filmnapokat tartunk. — Melyek azok a népműve­lési feladatok, amelyek jelen­leg vagy a közeljövőben a leglényegesebbek? — A közeljövő megtisztelő fel­adata a hármas évforduló (őszi­rózsás forradalom, a KMP meg­alakulása, Tanácsköztársaság) méltó megünneplése az ide aktu­ális magyar filmek műsorra tű­zésével. Az akcióra jelölt 13 fil­met októbertől áprilisig 15—20 helyen fogjuk bemutatni. Szor­galmazni kívánjuk filmek kap­csolását, a különféle ünnepségek­hez. Különösen jelentős szerepet kapnak az úgynevezett „nagy mozik” (3—4—500 befogadóképes- ségűek) a hármas évforduló meg­ünneplésében. Húsz filmklub működik jelenleg megyénkben; filmesztétikai előadásokat, film- ankétokat tartanak. A filmklu­bok továbbfejlesztett változatai lennének a filmbaráti körök, me­lyek szakemberek vezetésével rendszeresen működnének és fő­leg a mai filmirányzatok iránt érdeklődőket gyűjtenék össze. Még egy fontos évforduló van az idén: húszéves az államosított magyar filmgyártás. Szeretnénk elérni — és ezt egy kicsit önma­gunkkal szembeni kötelességünk­nek is érezzük —, hogy minden nagy mozi mutassa be ennek a kétévtizedes fejlődésnek a szaka­szait egészen a mai legmoder­nebb irányzatokig. Róta László majd csak az első űrhajó fel­bocsátása lesz hasonlítható — harsogta a szónok akkora hangerővel, hogy a barlang mennyezete hosszban ketté­hasadt és beragyogott az ég végtelen kékje. Noha a jelenlevők mindebből nem sokat értettek, valahogy érezték mégis, hogy csuda nagy dologról esett szó. A mennye­zet szétválásakor megindultan hallgattak. Az áhítatot csengő hang tulajdonosa zavarta meg kérdésével: — Ez mind szép. szónok ős­társ, de honnan szerzünk tü­zet? Mert én ugyan villám alá nem tartanék száraz fűcsomót, annyi szent! — A tűzhányóhoz se igen bá­torkodna emberfia — szólt va­cogva másvalaki. — Láthatjátok! A Nagyhan­gú halálos veszedelembe űzne! rikkantott az Ellenlábas. — Hát ez még mindig köz­tünk? — ámuldoztak néhányan. — Köztünk bizony. Éspedig egészen addig, amíg át nem esünk az osztály nélküli társa­dalomba — világosította fel az ámulókat egy nagy bajuszú si- nantrophus, akit okos megjegy­zéseiért az ellenlábas, hogy le­járathassa, mások előtt meg­rögzött kannibálnak tüntetett fel. Így próbálta elijesztgetni tőle a tanulni vágyókat. Most is kiáltozni kezdett: — Ne hallgassatok rá! Azt se tudja a vénség, mit beszél, mert részeg az unokája vérétől! Majd tajtékozva fordult a Nagyhangú felé: — Arra feleljen, szónok úr, miért akarja tűzbe, romlásba vinni az ősvilágot? Kriptái némaság támadt. Döbbenten várták a választ. A Integetnek a narancsligetek Líra, szépség, temperamentum... Az olasz bel canto minden ra­gyogása, hajlékony lágysága élet­re kel, és elandalít. A dal szicí­liai narancsligetek, olajfák felett repül, hozza a mediterrán ég kék-vörös színeit, és szétszórja bőséges pazarlással a kamuti színpadon, a kamuti több száz elé, akik ott voltak csütörtökön este Agrigentó pompás népi együttesének műsorán. Talán túlságosan is csillognak ezek a jelzők, és az érzelem na­rancsszínűvé változtatja az író­gép fekete szalagját; nem baj, legyen! Az élmény varázsa és azok a kamutiak, akik eljöttek üdvözölni déli barátainkat, en­gem igazolnak. Prof. Enzo Lauretta, az együt- j tes direktora a műsor szüneté­ben szívesen a rendelkezésemre áll. Köszöni a gratulációt, és per­gő olasz nyelven percek alatt tá­jékoztat mindenről. Augusztus j 18-án érkeztek Magyarországra, eddig Baján, Kecskeméten és Ka­locsán szerepeltek, pénteken már tovább is utaznak Budapestre. Onnan a Székesfehérvár melletti Kisláng község a cél, majd Ba- latonaliga, és ott is néhány fel­lépés. Két éve jártak Békéscsa­bán, és azelőtt 1959-ben. Az együttes háromnegyed része új, a régiek az idegenvezetők. A szünet percei gyorsan múl­nak, az együttes Színpadra érke­zik. Olasz népi játékok, táncok, dalok színes, kavargó mozaikja pompázik újra, és a kamuti szá­zak viharos tapsa úgy öleli kö­rül ezt a szép estét, mint a tánc ritmusára hajladozó olasz lányok fekete haját a rózsakoszorú... Suri-suri, suri-suri... Így kez­dődik a dal, amely a tavaszról és a szerelemről szól. Suri-suri.. Integetnek valahonnan délről a narancsligetek. Sass Ervin Az együttes egyik tagja kor­só-dudán játszik. A GYULAI VAS-, FÉM- ÉS GÉPIPARI KTSZ felvesz esztergályos, marós, gyalus, lakatos, hegesztő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. Ifjú szakmunkásoknak kiemelt h abért biztosítunk. Jelentkezés a ktsz központjában, Gyula, Thesarovits u. 1. Jánosi Jakab munkaügyi előadónál. Telefon 248 621 == Ü3 REZSŐ: TÖRTÉNELEM A GÖrBETÜÜÖJI ELŐTT in ,'gm A tűz birtokbavétele A bedobott jelszavak közül a sokaság arra visszhangzott leg­élénkebben, hogy „ősemberi”. Ez a fogalom minden jelenle­vőnek kivétel nélkül érthető volt. — Ősemberi! Ősemberi! Éljen minden, ami ősi! De a többi beugrató szöveget is ro­hamosan elsajátították és szor­galmasan szajkózták. Mikor már legforróbb volt a hangulat, és mindenki a tűzpártiak ellen acsarkodóit, távolból mozgatott alakok frissen vágott, modern j bankókat kezdtek osztogatni S őshuligán elemek közt. Ugyan- ; akkor a barlang előtt emberek­■ nek álcázott félmajmok buk- ; kantak fel és szivárogtak a ■ barlangba. Ilyenekből a mio­■ cénba süllyedt ősvadon mélyén ■ egész csapatok lapultak az ós­• közösség elleni bevetésre ké- j szén. Vezetőik az őstársadalom- ! ból emberölésért, erőszakos ne­■ mi közösülésért, csalásért, fia­■ talság elleni vétségért, sikkasz- S fásért és a büntetőtörvény- ; könyvbe ütköző hasonló nya­• lánkságokért büntetett, megszö- j kött, s a vadonba emigrált ma- 5 jomparádék közül kerültek ki, ■ legalábbis a legagresszívebbjeik. ! A helyzet súlyosságát senki : sem tagadta, ugyanakkor alig fogta fel valaki, hiszen ilyen szituáció még nem volt. Ám úgy látszik, mind többen vál­tak tűzpártivá, márcsak kíván­csiságból is, hogy milyen ízű lehet a sült tök? Ezek aztán, hogy a szónok tovább folytat­hassa, csendben kiakolbolitot- ták a rendbontókat, de még az őserdőben is vágták, aprították a tűz ellenzőit, és azok segéd­erőit, majd visszaszállingóztak Altamirába. Ezek után nem volt nehéz Nagyhangúnak a gyűlés folyta­tása. Akik pedig nemrég még a vérét követelték, már csak olyan apróságos ügyrendi dol­gok után érdeklődtek, hogy a gyűlés után megkapják-e a na­pidíjat, útiköltséget, és hogy a felaprított huligánokból lesz-e délben malacpörkölt? Igenlő vá­lasz után a szónokát a legna­gyobb lelki nyugalommal hall­gatták tovább. — A tűz, mely ma még csak villámként csapkod, vulkánból tör fel, erdőt, szavannát borít lángba, ha egyszer a kezünkbe kerül, szelíd lesz, akár a Mik- száth-novellában a néhai bá­rány — lelkesedett a Nagyhan­gú. — Barlangot melegít, mam- mutot süt, vizet forral lábmo­sáshoz — zengte. — A tűz le­igázása akkora tett, melyhez

Next

/
Thumbnails
Contents