Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-17 / 193. szám
ISOT. augusztus 17. 5 Szombat Akiknek otthonuk az üzem Már jó ideje beszélgettünk, el-1 mondta rövid élettörténetét. Igazán rövid, mert mit is mondhat j még el egy tizenöt éves kislány az> életéből? Mégis, amikor megtudta, hogy újságíróval beszélget,, ijed- j ten arca elé kapta a kezét és fel-1 kiáltott. —Te jó isten, ha tudtam vol-| na!... — aztán szinte könyörgésre! fogta a szót. — Kérem, ne írja kii a nevem. Miért, miért, miért...? Beszélgetésünk során ez az egy szó tolakodott elő minduntalan. — Olyan akarok-lenni, mint a többi lány, azt szeretném, ha itt foglalkoznának velem. Az állami gondozottat ugyanis másként fogadják, bizalmatlanok velük szemben az emberek. A Gyulai Harisnyagyárban pedig nincs ok ilyen félelemre. Szeretettel fogadják a munkát kereső állami gondozottakat. Jó né- hányan dolgoznak már itt. Évente három-négy állami gondozott lányt és fiút vesznek fel. S a régebbiek közül sokan mór a törzs- gárdába tartoznak. Férjhez mentek vagy megnősültek, de az üzemet nem hagyták el. Ez is amellett szól, hogy itt nem „nézik ki” a hányatott sorsú fiatalokat, inkább segítenek, hogy megtalálják életük célját, értelmét. Az előbbi beszélgető partnerem is itt dolgozik. Alig volt ötéves, amikor édesanyja meghalt és! újabb öt év után édesapja is. így‘ került állami gondozásba, aztán j nevelőszülőkhöz, ahol most is él.; Gyulaváriban er»- idős házaspár fogadta magához. Az üzemben szeretettel vették körül. Maga mondta ezt és azt is, hogy nagyon jó itt dolgozni. Segítik a munkatársai, brigádvezetője nemcsak abban, hogy a szakmát elsajátítsa, hanem az ízlésformálásban, a szórakozás megválasztásában is. Ruhát, cipőt és — Hogy még puhább legyen. Nagyon elfáradhatott. — No és mi van, a- műtét utáni állomásról semmi rosszat se hallani? — Bizonyára rendben van minden, mert Marija Dmitríjevna is bement pihenni a főnővérhez. Hiszen azért marad, hogy segíthessen, ha Szasa rosszul lenne... Aranyból van az ön keze... — Elég, elég, Fenya néni... — Mindenki mondja. — Jó, jó... Ez azt jelenti: néni, most már nagyjai magamra. Megértette-e vagy sem, mindenesetre jó éjt kívánt és elment Az éjszakából már nem sok maradt hátra. Az óra fél kettőt mutat. Hatnál tovább nem fogok aludni. Levetkőzöm, eloltom az asztali lámpát. Micsoda élvezet: az ágyon végignyújtózni egy ilyen nap után! Egész testem sajog. Megjegyzem: ez jóleső sajgás. Aludni, aludni. Mozdulatlanul fekszem. Aludni... aludni... Nem, a gép működik. Megint az élet értelméről. „Két cselekvési program van”. Így mondta Szasa, és igaza van. Én meg alaposan megszoktam ezt a szót. Megtanultam a használatát... Az egyik program: gyermeket szülni és nevelni. Hogy életben maradjanak és tovább szaporodjanak. Általában ez nem is rossz program. Csak nem veszi tekintetbe a más emberek iránti humanitást. Fogd meg, ragadd meg, fojtsd meg. Hogy utódokat adhass, ahhoz magadnak is jóllakottnak és erősnek kell lenned. S ez közben még élvezet is: győzni, halmozni, parancsolgatni. Az agykéreg még fokozza is ennek i kellemességét. Arcok, események suhannak... Állati -programok. Társaságban egyéb holmit mindig együtt vásárol valamelyik idősebb társával. Együtt beszélik meg azt is, milyen filmet érdemes megnézni és így tovább. Az üzem vezetősége és a szakszervezet pedig időnként anyagi segítséget is nyújt, hiszen az ipari tanuló ösztöndíja nem sok. Dalmadi Zsófia nem tiltakozik, hogy megírjam a nevét, pedig eddigi élete sokkal hányatottabb, mint az előbbi kislányé. A mostohaapja elüldözte a szülői háztól és édesanyja is nagyon elhide- gült tőle. Szomorú történeteket mesél korábbi életéből, elkeseredésre tehát bőven volt oka. Mégis boldog mosoly fut végig az arcán, amikor arról beszél, hogyan vették fel a gyárba és 16 évesen állami gondozásba. Neki ez örömet, felszabadultságot és megnyugvást hozott. Az üzem vezetői j pótszülőkről is gondoskodtak. Nyugdíjas, gyermektelen házaspárt kerestek, akik sok-sok szeretettel, megértéssel fogadták otthonukba a fiatal lányt. Zsófi tavaly lett szakmunkás,! jelenleg 1600 forintot keres havonta, s munkatársai, nevelőszülei megtanították a takarékosságra is. Minden fizetéséből 200 forintot hagy bent a KST-ben, s hogy mit vesz majd év végén? Elsősorban szép és ízléses ruhákat. Szeret öltözködni. Tizenhét éves... Most arra gondol, hogy tovább tanul, lecnikus szerelne lenni s ehhez minden segítséget megkap. Seres Ica, a barátnője szintén állami gondozott. Azaz csak volt, mert néhány hónapja, amikor betöltötte a tizennyolcadik életévét, Böszörményi Istvánná lett. Három éve dolgozik a gyárban, s az esküvőn áz egész kollektíva ott volt. Barátnők, munkatársak és a gyár vezetői. Az ajándékba kapott étkészlet kifejezte az összetartozást, az iránta érzett szeretetek A Gyulai Harisnyagyárban megtalálták a helyüket az állami gondozottak, s az üzem igazi otthonukká vált. Kasnyik Judit A tárgyalóteremből A zsaroló levél A füzesgyarmati M. Sándor mindent elkövetett, hogy vissza- j hódítsa a feleségét, mégsem si- j került neki. Sőt, a végén még bí- , róság elé is került, s elítélté* j gondatlan, hamis vádaskodásért. Múlt év júniusa óta külön él a feleségétől M. Sándor, tegyük j utána mindjárt: az asszony hibájából. Amíg ő Pesten dolgozott, a menyecske nem utasította j vissza más férfiak közeledését és ráadásul igen gyakran a pohár fenekére nézett. A boldogtalan j férjet úgy elkeserítette mindez, hogy már öngyilkosságot is megkísérelt. De azért mindvégig igyekezett helyreállítani a családi j békét — talán a négy gyermek érdekében is — és többször le-! dicsekedni a bevarrt billentyűvel: ez is ilyen. Raja sir: ez is. Vajon Irina hazaért-e már? Szereti őt: ez is ilyen. A második program: a közösségi. Az embernek mások érdekében kell dolgozni. Hogy mindenki jobban élhessen. Ez nem nyújt semmi olyan koncentrált élvezetet, mint a szerelem vagy a gyermek. A társadalom oltotta belénk. Nekem élvezetet szerez és erőt ad a bajok elviselésére. Nyilván igen fontos, hogy az ember meggyőzze erről önmagát. Ettől lesz boldog... Én most boldog vagyok... Tehát,?... Aludj te, boldog ember.. . Aludj... De nem, nem olyan könnyű elaludni. Új gondolatok jönnek, sorban egymás után. Holnap milyen műtéteink lesznek? A szív-tüdő motoros műtétet elhalasztottuk. Kár, gyengék voltunk. Talán még vissza lehetne csinálni? Nem. Az anyának megmondták már, hogy elmarad. Az anyai szív nem játékszer, nem lehet vele' ide-oda... A kis Ljova helyett vesszük a felnőtt Szorokint, aorta-szűkülete van. Petro fogja operálni. Ugyanaz a vércsoport. Igen, őt vesszük. Csak, úgy rémlik, mészlerakódás is van a billentyűjén. Magamnak is ott kell lennem, hogy bekap- csolódhiassam, ha nehézség támadna. De hiszen holnap korábban akartam hazamenni, hogy írhassak! Azt a cikket már rég el kellett volna küldenem. Nem baj, az még várhat. A betegek előbbre valók. Jó így elfáradni, aztán elnyújtózva feküdni. Ha nem nyomnának azok a gondok... Megint csak a gondok... Tegnap. . Ma... Holnap... Egy életen át.... Bennük reilik a boldogság. (Vége) utazott Füzesgyarmatra az asz- szonyt kérlelni. Egyik alkalommal ott találta lakásán V. Mihályt és csak a sógor közbelépésének köszönhető, hogy nem fajult tettlegességig a vita a ve- télytársak között. Azt hinné az ember, hogy ezek után végleg lemondott a házasság helyreállításáról. De nem így történt. Egyik barátjával táviratot adatott fel a feleség címére, s ebben azt hazudta, hogy nagyon beteg, jöjjön fel az asszony Pestre, látogassa meg. Hiábavaló fáradságnak bizonyult azonban ez is. Ez év januárjában aztán érdekes fordulatot vett a családi viszály. M. Sándor megjelent a füzesgyarmati rendőrségen és bemutatott egy címére küldött V. Mihály aláírású levelet. E levélben az állt, hogy a bíróság által megállapított tartásdíjon felül, haladéktalanul fizessen háromezer ' forintot a feleségének. A parancsot még fenyegetéssel is kiegészítette a levélíró: „Ellenkező esetben bőröd lesz a fizetés... Ha életben akarsz maradni, legjobb, ha mielőbb elküldöd, mert különben gyerekeiden fogok bosszút állni”. M. Sándor nem titkolta a rendőrségen, hogy a zsaroló, fenyegető levelet vetélytársának, V. Mihálynak tulajdonítja. Miután azonban úgy látta, hogy Füzesgyarmaton nemigen akarnak hitelt adni a szavainak, elvitte levelét a Budai Járási Rendőrkapitányságra is. Ott szintén közölte, hogy a feleségével együtt élő V. Mihályra gyanakszik. A feljelentést nyomozás követte, és az írásszakértő minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a zsaroló levelet nem V. Mihály, sőt nem is a felesége írta. Megvizsgálták ezenkívül az összes számba jöhető rokon, ismerős keze vonását, nem különben magáét, M. Sándorét is, hasonló eredménnyel. A bírósági eljárás során M. Sándor mindvégig tagadta, hogy a zsaroló levelet ö íratta saját magának, azzal a céllal, hog • bosszút álljon vetélytársán. Ezt egyébként semmiféle bizonyíték sem támasztotta alá. Feljelentőből mégis vádlottá vált a tárgyaláson, és 30 napi szabadság- vesztésre ítélték, mivel megalapozatlanul vádaskodott V. Mihály ellen. A büntetést 3 évi próbaidőre felfüggesztette a bíróság. • Az ítélet nem jogerős. B. D. Csukarin, Kuc és Brumel A szovjet sportolók 1952-ben Helsinkiben vettek részt először az olimpián. Ez volt egyébként a Finnországban megtartott világverseny legnagyobb eseméA szovjet Kuc, aki 1956-ban megnyerte az 5 és 10 ezer méteres síkfutást. nye. A szovjet versenyzők megjelenése emelte a küzdelmek színvonalát, érdekességét. A bemutatkozás nagyszerűen sikerült. A szovjet sportolók pedig nem rendelkeztek olimpiai tapasztalattal. Kitűnően szerepeltek például a birkózásban, ahol hat aranyérmet nyertek. Tornában Csukarin aratott feltűnést keltő sikert, három számban győzött és emellett tagja volt az aranyérmes szovjet csapatnak is. Hamarosan ő lett az olimpia egyik legnépszerűbb versenyzője. A finnek, akiknél a sí és az atlétika mellett a torna nemzeti sportnak számít, elismerően fogadták Csukarin nagyszerű teljesítményét. A többszörös bajnok nemcsak tudásával, hanem szerénységével is meghódította Helsinkit. Nem sztár. Az olimpiai faluban amatőr filmesek keresik fel Csukarint. — Turkuból jöttünk az ön kedvéért, — mondják Csukarinnak. Nem hivatásos filmesek, csak a négy aranyérem híre hozta őket ide. Gratulálnak, majd előállnak a kéréssel: — Színes filmet szeretnénk készíteni önről, valamelyik gyakorlatáról. — Csukarin meglepődik, azután enged a kedves kívánságnak. Melbourne-ben még nagyobb sikereket értek el a szovjet versenyzők. Kuc kezdte meg a győzelmi sorozatot, bátor irammal és jó taktikával nyerte' meg a tízezer méteres futási. A szovjet atléta nagy közönségsikert aratott. A nézőtéren ott ült Herb Elliott, aki Kuc káprázatos futása láttán határozta el, hogy rendszeresen edz majd. — Az összes olimpiai élményeim közül Vladimir Kuc teljesítménye volt a leglenyűgözőbb — emlékezett vissza Elliott, aki később Rómában aranyérmet nyert. — Mindenki megbűvölten figyelte elszánt arcát, amelyről csak úgy sugárzott az akaraterő. Látnivaló volt, hogy fáradt, de mégis újabb és újabb sprintekkel tört előre. A fiatal Elliott a melbourne-i stadionban felugrott a helyéről és úgy biztatta a szovjet atlétát. A verseny után pedig elhatározta, hogy valahogy megpróbál bejutni az olimpiai faluba. Mindenképpen gratulálni akart a szovjet versenyzőnek és meg szerette volna tudni edzésmódszerét. Kétségtelen, Kuc szerepet játszott abban, hogy Elliott 1960- ban aranyérmet nyert. Baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Ezt sok ezer ember láthatta Rómában. Amikor ugyanis az ausztrál atléta 3 perc 35.6 másodperces világrekorddal megnyerte az ezerötszáz méteres futást, Kuc az elsők között sietett hozzá és angolul ezt mondta: — Csodálatosan futottál... A római olimpián különösen a szovjet magasugrók hívták fel magukra a sportvilág figyelmét. Mindenki az amerikai John Thomas győzelmét várta. Akkoriban a sportlapok többsége ezt jósolta: — Magasugrásban győz Thomas. a ,.222-es”... a' jóslat azonban nem vált be. Az amerikai atléta a római stadionban nem ugrott 222 centimétert. Nem bírta' a versenyt, Savlakadze és Brumel egyaránt megelőzte. Ez volt Róma legnagyobb meglepetése. A két szovjet magasugró feljutott a 216 centiméterig, végül Savlakadze győzött Brumel előtt, Thomas 214-gyel harmadik lett. Ez pedig egy nagy amerikai sorozat megtörése volt. Athén és Róma között általában mindig az Egyesült Államok versenyzői nyerték ezt a számot, előzőleg mindössze csak kétszer szerezte meg más nemzet atlétája az aranyérmet. Férfi magasugrás? Az amerikaiak biztos zsákmánya, tgv volt ez Rómáig. Előbb Savlakadze szólt közbe, majd Brumel. Tokióban azután ő nyerte az olimpiai bajnokságot, 218 centiméterrel. Thomas újra második lett, ugyancsak ilyen teljesítménnyel. Hivatalosan az olimpián nincs pontverseny, de általában mégis mindig összeállítanak különböző táblázatokat a szakemberek. Érthetően készült ilyen Tokió, „minden idők” legnagyobb olimpiája után is. A nem hivatalos pontversenyben : 1. Szovjetunió 617 ponttal 2. Egyesült Államok 584 ponttal 3. Közös német csapat 340 ponttal 4. Japán 238 ponttal 5. Olaszország 188 ponttal 6. Magyarország 177 ponttal 7. Lengyelország 153 ponttal 8. Nagy-Britannia 136 ponttal 9. Ausztrália 130 ponttal 10. Csehszlovákia 101 ponttal M. K. (Folytatjuk) Az orosházi BÉKE TSZ 2 darab gumis Hoffer traktort eladásra felajánl. Ár: megegyezés szerint. 181348
